I can resist anything but temptation.

Nincs időm blogolni, és a héten nem is lesz. De van, amiket muszáj elmondanom, ha csak röviden, akkor is:

- 4 napja nem írom, hogy mit eszek, de amit eszek, annak kb. 90%-a szénhidrát. Köszönhető ez 1. K. szülinapjának; 2. a Vivicitta előtti nap tanácsra szénhidrátban gazdag étkezésének; 3. a Vivicitta örömére (meg Leni bűnös sugallatára) rendelt pizzának; és 4. a rövid eszemnek, hogy mára elfelejtettem kaját rendelni, időm meg persze nem volt, úgyhogy egész nap azt a ropit és sütit ettem, ami az értekezleten ki volt téve elénk.

- Az előbbiek eredménye: +1,5 kg. Le fog menni előbb-utóbb nyilván, de nem örülök neki. Pláne nem húsvét előtt, ahol megint oda nem figyelve fogok étkezni. Kéne egy kis fegyelem, nagyon elengedtem magam így 70 kg alatt. Nem kell biztatás, össze fogom szedni magam, ez csak amolyan "note-to-self" volt.

- Mindezekből kifolyólag (meg az időhiány miatt) táblázatok nincsenek. Ha lesz energiám, a csupacsokitortát (abszolút nem diétás recept!) valamikor leírom, csak a magam kedvére, hogy máskor könnyen megtaláljam a receptet (mindig minden receptet elkavarok, ami nem gépen van). Lesznek táblázatok is, de csak a holnapi naptól. Majd. Valamikor. Ha nem kell két helyen határidős melókat csinálni, itthon meg takarítani.

- Lefutottam a Vivicittát (12 km), 1 óra 20 perces idővel. Lenivel együtt futottunk, és a fantasztikus stratégiánknak köszönhetően (nekünk olyan is volt, ahogy azt a Lánchídon megállapítottuk) végig egyforma sebességgel, a pulzusmérő alapján. Lehet, hogy ez így inkább edzés volt, mint verseny, de én csak kb. a 9. és a 10. km. között mertem elhinni, hogy végig fogom tudni csinálni. Nekem ez volt a legnagyobb kihívás. Sose futottam még ennyit (a két szigetkör csak 10,7 km), és volt bennem némi félsz, hogy képes vagyok-e rá.

- Találkoztam a "futós csajokkal". A többiek már nagyrészt mindent leírtak a találkáról, én is csak felsőfokon tudok róla beszélni. Mondjuk engem nem lepett meg, hogy jó fejek, sejtettem már a szövegeikből is :) Remélem, a csapat továbbra is megmarad. Most épp tervezgetünk egy váltófutást, amiben a futáson túl az sem lenne semmi, hogy szinte akár 2 csapatot is ki tudnánk állítani lassan. Remélem, összejön... A találkán kaptam Annától eredeti svájci csokit, diétázónak való módon étcsokit, majd beosztom, köszönöm! És kaptam Thatsme-től egy nagyon szuper csini farmert (csak még nem kapok benne levegőt, de nyárra remélhetőleg pont jó lesz,) meg egy felsőt, ami már most is jó. Neki is köszönöm! Jó volt veletek, csajok :)

- És nemcsak jó, de szerintem nyitott csapat is vagyunk, úgyhogy ha valaki érdeklődne, vagy szívesen csatlakozna a futásokhoz - amik alatt sokszor észre sem vesszük a távolságot és a tempót, mert valakinek mindig van valami érdekes mesélnivalója -, azt szeretettel várjuk!

Most picit eltűnök, ha húsvétkor lesz időm, írok újra. Legyetek sokkal okosabbak, odafigyelőbbek és kitartóbbak, mint én!

Mostanában valahogy minden szebb, biztosan a tavasz miatt :) Olyan közel érzem már magam a célomhoz - persze lehet, hogy ez csak önámítás -, hogy kevésbé izgatom magam a diéta betartásán. Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy egy év 1200 kalóriás limit után az 1400 kalóriát dőzsölésnek érzem :)

Fura dolog az, hogy azok az emberek, akik korábban észre sem vettek vagy mufurcak voltak velem - nem barátok, kollégák, hanem pl. hentes, bolti eladó stb., akik tehát nem ismernek, csak látnak - egyre kedvesebbek mostanában. Olvastam valahol, hogy végeztek egy kísérletet kövér és sovány emberek fényképeivel, aminek az lett az eredménye, hogy a kövér emberek kevésbé voltak szimpatikusak :( Elkeserítő, hogy az emberek ennyire felszínesek, de sajnos nem meglepő.

Péntek: 69,8 kg.

Ebédre Titti ötlete alapján spagettiszószt készítettem, darált csirkemellből. Most és itt megfogadom, legközelebb nem foglalkozom a kalóriákkal és a koleszterinnel, és ilyen kajákat csak darált sertéshúsból fogok készíteni, mert - bár én tényleg szeretem a szárnyasokat - a darált csirkének és pulykának van valami mellékíze, ami nagyon nem jó. A hagymát megsóztam és olaspray-n megpirítottam, utána összepirítottam vele a darált húst, rá a paradicsomlé, az igazi paradicsom és a fűszerek (oregano, bazsalikom, kakukkfű), és az egészet addig főztem és fűszereztem, amíg jó ízű nem lett. A táblázat szerinti adagok kb. a negyedét tartalmazzák. Köretnek K-nak a szokásos főtt spagettitésztát adtam, magamnak pedig az olaspray-n pirítottam meg besózott és felkarikázott cukkinit és padlizsánt, ami nagyon jól passzolt a paradicsomos szószhoz. Édességnek Shapeshifter ötlete alapján light lekváros LIDL abonettet ettem.

Szombat: 69,4 kg.

A reggel rohanás volt, banki ügyintézéssel, és nem tudtam előtte reggelizni. Mire végeztem, úgy érzetem, ölni tudnék egy pohár 100%-os narancsléért. (Nem, nem vagyok terhes.) Frissen facsart nem volt a környéken, de a büfében legalább Cappy volt, ilyet ittam. Mint látjátok, elég brutál kalóriamennyiség van benne, de akkor és ott úgy voltam vele, hogy nem érdekel. A reggelimet ebédre ettem meg, igyekeztem spórolni a kalóriákkal, mert estére bográcsozós szülinapi buliba készültünk.

Mivel a Peak duplacsokis fehérjepornak nagyon nem jött be az íze (van valami mellékíze, amitől nekem nem lesz jó a gyomrom), a Scitecnek viszont van olyan fehérjepora, ami csak egy adag, és 10 különböző ízben kapható, egyenként is (hahó, Peak, itt versenyelőnyben vannak!), gondoltam, kipróbálom ezeket az ízeket, mielőtt bármit rendelnék. Egy kilós kiszerelést nem szeretnék úgy venni, hogy előtte nem próbáltam ki. Nos, két próba után vagyok - egy csokis-kókuszos és egy csokis-málnás port ittam eddig -, és nekem személy szerint sokkal jobban bejön az íze, mint a Peak duplacsokisnak. Ez nem reklám és nem összehasonlító termékelemzés - fogalmam sincs, fehérjebevitel szempontjából melyik ér többet -, egyszerűen a saját szubjektív ízlésem szerinti összevetés: nem érdekel, hogy az egyik tartalma jobb-e, mint a másiké, ha az egyiket nem tudom meginni, a másikat meg igen. Csak megjegyzem, a csokis-kókuszos olyan volt, mintha olvasztott híg Bounty-t innék :) Abszolút szubjektív pontozással: csokis-kókuszos 9/10, csokis-málnás 8/10 (ez nekem kell majd a végén, hogy tudjam, milyet vegyek, ha végigpróbáltam mind a 10 ízt). Ja, és gond nélkül oldódik mindegyik vízben (én tejjel nem bírom meginni), simán egy befőttesüvegben összerázható, shaker sem kell hozzá.

Este elmentünk bográcsozni, de én vállaltam, hogy vezetek (legalább tuti nem iszok alkoholt, és nem viszek be vele millió felesleges kalóriát). K. haverjait imádom, a srácok nagyon jó fejek, igazán elengedheti velük magát az ember lánya, és még millió bókot is bezsebelhet :) Végül a bográcsban főtt kakaspörköltből nem ettem, csak egy kiskanálnyi kóstolót, mivel a szülinapi oroszkrém torta sokkal jobban vonzott, abból viszont megettem 4 szeletet. Meg lehet vetni érte, nem érdekel. Én ilyen vagyok, ezen az utóbbi egy év sem tudott változtatni, ezzel a hibával kell magam elfogadni és ezzel is kalkulálva diétázni. Most szerintem sikerült: a torta a táblázatban nem szerepel (az értékeiről fogalmam sincs, még annyira se, hogy saccoljak - sötét volt, na), nélküle viszont csak 673 kalóriát ettem aznap. Szerintem az 1400 kalóriát nem léptem túl, más kérdés, hogy a tápanyagarányok katasztrofálisak lehetnek.

Vasárnap: 69,3 kg. Nagyon örültem, hogy a sütizés nem bosszulta meg magát :)

Szintén nem az a nap, amit követni kell, mert itt viszont minden benne van a táblázatban, amit ettem, azaz a napot 976 kalória bevitellel és 690 extra kalória elhasználásával zártam (az utóbbi adat természetesen csak becslés). A reggeli a hétvégi menetrendből adódóan kimaradt, csak ebére ettem meg. Délután runtilt volt, mi viszont Lenivel a jövő vasárnapi 12 km-es Vivicitta futásra készülünk, ezért eldöntöttük, hogy két kört futunk. Szuper időzítéssel 17:02-re át is értünk az Árpád hídtól a Margit hídnál levő indulási pontra, de nem volt ott senki :( Azt hittük, mi késtünk, és mentünk tovább. Amikor a másfeledik körnél újra ide értünk, Tamást megtaláltuk, de másokat nem. Kiderült, hogy mögöttünk indultak. Így most a találkozó a lányokkal elmaradt, na de majd jövő héten :) A két kört végül - úgy, hogy közben az előző este miatti kialvatlanságtól és még ki tudja mitől minden bajom volt és fájt a hasam - 1:12 eredménnyel zártuk, 150 körüli átlagpulzussal. Remélem, a Vivicittán is hasonlóképp menni fog, de már hasfájás nélkül. Ha valakinek van tuti tippje arra, hogy mit reggelizzek aznap és mikor - 11-től indulok -, írja meg! Én 2-3 banánra gondoltam, a mindenféle későbbi problémák elkerülése érdekében.

A csípőm újra fájt minden futás után, de Tomisz javaslatára elmentem egy szakboltba, ahol meg fogják nézni, hogy a futócipőm az én lábamhoz megfelelő-e. Feltehetően nem, és ettől fáj a csípőm. Amint többet tudok, megírom majd nektek is, hátha valakin segíthet.

Futás után megittam egy fehérjeturmixot - ez volt a csokis-málnás -, vacsorára pedig ugyanazt ettem, mint ebédre. Ritka pillanat volt az életemben, de nem voltam éhes (biztosan a futás miatt), viszont 700 kalóriával mégsem szerettem volna zárni a napot, ezért megettem egy krémtúrót is, amit K-nak vettem. Jól esett, de a fahéjas-almás light jogobella is van ennyire jó.

Hétfő: 68,7 kg. Szerintem 2003 óta nem voltam 69 kg alatt :)

Ahogy írtam, az utóbbi napjaim messze voltak a tökéletestől. Elfelejtettem kaját rendelni, viszont egész nap nem volt annyi időm se, hogy kiszaladjak venni valamit - és itt most ne mondja senki, hogy arra van időm, amire akarom, mert hétfőn mosdóba elmenni sem volt időm 4-ig. Ebédre ettem 2 cerbona szeletet, amit a fiókomban találtam, meg néhány sütit, ami az értekezleten ki volt téve elénk, mert már le akartam fordulni a székről. Ez utóbbiak adata csak becslés. Vacsorára a szokásos túró + jogobella, kíváncsi vagyok, mikor unom meg, egyelőre még ízlik. A szokás hatalma: végül 1200 kalória körül zártam a napot :)

Kedd: 68,8 kg. Különösképpen örülök annak, hogy ezek szerint a 69 kg alá bemenés nem csak egy pillanatnyi állapot volt, hanem remélhetőleg stabilizálódik.

Ennyit az utóbbi napokról: zűrös, zavaros, nem követendő példa, viszont mégis működik :)

Lenitől kaptam egy klasszikus, igazi centit, azzal, hogy használjam is :) Mivel korábban nem mértem magam ekként, ezért összehasonlító adataim nincsenek (csak a kórházi derékmérések, de inkább nem is emlékeznék azokra a számokra, hagyjuk). Mostantól rapszodikusan, amikor épp kedvem lesz - mivel nem X napos programot csinálok - felteszem a centikről a táblázatot.

Összehasonlításképpen a táblázatban a saját értékeim mellett szerepeltetem Ketket második programjának végi adatait (ami nekem a végcél lenne, bár a deréknál teljesen esélytelen elérnem).

Rövid magyarázat:

- gyomor: nem a mell alatti rész, hanem attól lefelé kb. 5 centivel - sajna nekem ott kiáll, pont az ellenkezője, mint Thatsme-nek;

- derék: nekem olyan nincs, de a mérés kedvéért nevezzük így;

- csípő: lehet, hogy anatómiailag nem helyes, itt a csípőcsontom felső pontjánál mértem;

- comb: két helyen mértem, a legszélesebb pontján és térd felett kb. 10 centivel;

- vádli: csak kíváncsiságból szerepel a táblázatban, nem hiszem, hogy bármit is változni fog;

- kar: a bicepsz "kisegerének" csúcsán mértem.

Ha bármit is nem jó helyen mértem volna, vagy kellene még mást is mérnem, most szóljatok, mert most még tudok korrigálni.

A magasság adat tájékoztatásul szerepel a táblázatban, mivel utálom, hogy sokaknál nem tudom, hogy az adott kilókat, centieket milyen magas emberen képzeljem el.

Fantasztikus 3 nap van mögöttem a hosszú hétvége után, csak felsőfokon tudok beszélni róla. Családi kirándulást szerveztünk Passauba és környékére. Volt benne minden: városnézés, kirándulás, hegyre felkaptatás és lesétálás, 36 km-es biciklitúra és 16 km-es gyalogtúra hegyen-völgyön át. Mindez az 50+ éves szüleimmel és a testvéremmel (az ő barátnője és K. most egyéb elfoglaltságaik miatt nem jöttek). Túl azon, hogy gyönyörű időnk volt, és a táj meseszép, millió kalóriát égettünk, de pótoltuk is :) Svédasztalos reggeli, péksüti ebéd elfogyasztva a napi túra legszebb pontjain, majd vacsora a helyi sörfőzde saját kocsmájában, igazi jó helyi ételekből (tudnak a bajorok jó kaját csinálni, csak meg kell találni a megfelelő helyet).

Mivel ha minden jól megy, lassan (=várhatóan a következő fél évben) elérem az általam kitűzött célt (=65 kg), nem volt kedvem ahhoz, hogy ebben a 3 napban a diétával foglalkozzak. Nem is tettem. Viszont nem akarok veletek kiszúrni, úgyhogy nem részletezem, miket ettem össze - nem ettem ész nélkül, de azért megkóstoltam, amit kívántam. Eredmény: +2,5 kg, azaz vasárnap reggel 72,0 kg. Annyira nem rázott meg, mert sejtettem, hogy ami gyorsan jött, az gyorsan el is megy, és igazam is lett: ma (csütörtök) reggel 69,6 kg. Azaz ami 3 nap alatt "feljött", az 4 nap alatt ki is ürült. Tanulság: nem tragédia, ha néha elengedjük magunkat, csak időben álljunk meg.

Miután ilyen jól megágyaztam a kalórialimitem emelésének, vasárnaptól kezdődően 1400 kalóriát tűztem ki célul magam elé. Volt, amikor összejött, volt, amikor nem. Az 1200 kalória után ez a +200 kalória valami hihetetlen szabadságot ad, amit persze nem mindig helyesen töltök ki :) De jöjjenek a táblázatok :)

Vasárnap: 72.0 kg.

Szokás szerint hétvégi megcsúszás volt, ezért a reggeli jelképes lett, és az ebéd volt egy bőséges reggeli. Vacsorára Ketketéktől tanult almás csirkét csináltam (csirkemell összevágva, alma összekockázva, só, fűszerek, mindez bele egy sütőzacskóba, és fél-egy óra sütés), én gombával ettem, K. sült krumplival. Nagyon finom lett, de legközelebb olyan tepsiben sütöm majd, amit könnyű pucolni, mert persze az alma leve kifolyt a zacskóból... :( Minden szép is lett volna, ha nem rontom el a nap végét a datolyával, amit persze azért vettem, hogy majd szétcsomagolom, és akkor nem fogok belőle sokat enni egyszerre. Nem jött össze. Soha többet nem veszek datolyát, nem az én akaraterőmnek való :(

Hétfő:70,8 kg. Alakul :)

Ebédre az előző napi maradékot ettem, édességnek két cerbona szelettel. Tudom, hogy egy is elég lett volna, de nem volt :( Sőt még uzsonnára is ettem egyet, de ami nagyobb baj, hogy datolyát is. A vacsora már megfelelő volt. Még jó, hogy emeltem a kalórialimiten, és végeredményben a tápanyagösszetétel sem lett rossz, de azért értelmesebben is összehozhattam volna ezt a napot.

Kedd: 70,4 kg. Továbbra is elégedett vagyok a tendenciával.

Talán ez a kép több információt hordoz, mint az előző, mutatja ugyanis azt is, hogy milyen kalória- és tápanyaglimiteket állítottam be magamnak (1400 kalória, 45% szénhidrátból, 40% fehérjéből és 15% zsírból - abszolút semmi tudományos alapja nincs, próbáltam nagyjából azt követni, amit a kórházban mondtak), és hogy ebből mi teljesült. Remélem, olvasható lett nektek is. Itt pl. látszik, hogy hajszálnyit túlszaladtam a célon, és a zsír több lett, mint amennyit terveztem. A Vitálkonyhás ételeknél továbbra is csak a kalória és a szénhidráttartalmat tudom, a fehérét és a zsírt én próbáltam meg saccolni. Az ebéd után megevett csoki nagyon nem kellett volna, de nem bírtam ellenállni, amikor megkínáltak. Vacsorára vittem K-nak McDonalds-os kaját, és ha már ott voltam, magamat is kényeztettem egy salátával. A McDonalds honlapján szereplő adatok szerint a csirkés cézár saláta egyáltalán nem sok kalória - más kérdés, hogy az szinte mind zsírból van, a cézár öntetben, ami a csokival együtt összehozta a napi zsír limit túllépését. Tud valaki valami finom, de kevésbé zsíros öntetet erre a salira? Én sajnos a cézár öntetet imádom :(

Szerda: 70,1. Örülünk :)

Ebédre Titti javaslatára spagettiszószt csináltam. Valami olyan kaját kerestem - ha már főzök -, ami nekem is és K-nak is jó. A spagettiszósz a következő lett: olajspray-n megpirított hagyma és darált csirkemell (ez sem ízlett, olyasmi volt, mint korábban a darált pulyka - most már tényleg csak darált sertéshússal fogom csinálni az ilyen kajákat, és nem foglalkozom a koleszterinnel), hozzá paradicsomlé és paradicsom, meg fűszerek. Én tészta helyett olajspray-n megsütött zöldségekkel ettem, ezek egész jók lettek. Desszertnek Shapeshifter ötletén felbuzdulva light lekváros abonettet ettem, ami egyáltalán nem érződött diétás kajának, máskor is fel fogom dobni vele a napot. Uzsira répát rágcsáltam - ez egyébként nagy ötlet, tartsatok a hűtőben mindig néhányat, egy perc megpucolni, jó érzés elropogtatni, nem sok kalória, és nem lesz utána olyan nem jó a gyomrom, mint az alma után - meg egy proteinszeletet, mert estére futást terveztünk. Az összkalória azért lett ilyen kevés, mert a futás után már enni se maradt erőm...

Futás: Gasztronácival (http://loseismorethanhesitate.tumblr.com/) mentünk a Margitszigetre, azzal a szándékkal, hogy két kört futunk. Ezzel nem lett volna gond, ha (a) én az utóbbi két hétben futottam volna akár egy métert is; (b) mi ketten nem pont fordítva működtünk volna: én az elején vagyok gyors és a végén lassú, ő fordítva. Ha hozzájárul, kiteszem ide az adatokat külön táblázatban is.

A lényeg annyi, hogy az első körön 6:50 körüli km-eket futottunk, a második körön 6:30 körülieket... Szerintem még sosem futottam gyorsabb második kört, mint elsőt (nem véletelnül). Az utolsó 2 km-en már csak a túlélés volt a cél, akkortól már nem is tudtam beszélgetni, de valahogyan beértem. A végeredmény: 2 Margitsziget kört (10,7 km) 1:10:04 alatt futottam le, amiből az első kör 36:25 volt. Most egy darabig nem vágyom két kör futásra. Na persze muszáj lesz, mert április 1-jén Vivicitta, ahol a 12 km-es távot céloztam be magamnak. Most már nem vagyok annyira biztos benne, hogy ez jó ötlet volt...

Csütörtök: 69,6 kg. Újra 70 kg alatt, ez nagyon megnyugtató. Igazából ha 70 kg alatt tudnék maradni, már elégedett lennék magammal. Na persze a cél a 65 kg továbbra is (főleg, ha megnézem Ketket képeit), de nem török össze akkor sem, ha soha nem érem el.

Valószínűleg a tegnapi kalóriadeficit miatt reggel éhen akartam halni, ezért a szokásos reggeli mellé megettem még egy cerbona szeletet is (nem kattantam rá ennyire, csak mostanában ez volt kéznél). És még egyet ebédre is. A többi étkezésem szerintem rendben volt, olyannyira, hogy a szénhidrát limitemet el sem értem :)

Este futottunk Lenivel. Én nagyon nem akartam menni, mert lusta vagyok alapvetően, de Leni rábeszélt, és jól tette. Az előző napi futástól piszkosul megfájdult újra a csípőm (aki hülye, így jár), holnapra kiderül, hogy egy újabb erőltetés segített-e rajta, vagy fel se tudok majd kelni az ágyból. Arra számítottam, hogy egy lassú, kényelmes kört megyünk majd, ehhez képest stabil 6:30-as km-ekkel 34 perc alatt futottuk körbe, végig beszélgetve. És én még abban bíztam, hogy Leni pulzusmérője miatt majd lóghatok kicsit... ez már a múlté :) Nem ez a tempós futás volt ma estére minden vágyam, de utólag örülök, hogy elmentem, mert a futás mellett dumálni is nagyon jó volt újra.

Kíváncsi vagyok, mi lesz a holnap reggeli mérés eredménye...

A kórház utáni két napban igyekeztem 1000 alatt tartani a napi kalóriabevitelt, mert a teljes program 7 napos lett volna, csak én hétvégére eljöttem. A szombati és vasárnapi kalóriamennyiségemet ne kövesse senki!

Szombat: 69,2 kg.

A kórházi étkezések után a reggeli mennyei volt! Amúgy is nagyon szeretem ezt  fajta kenyeret (a Sparban lehet kapni), állítólag még egészséges is, és viszonylag könnyű, ezért 4 kicsi szeletet megehetek belőle reggelire. Datolyát valakinek a tanácsára vettem, csokihelyettesítőnek, és nagyon bevált, én is tudom ajánlani bárkinek, ha ezt eszem, ehetik mellettem a csokit, nem kívánom. A reggeli annyira ízlett, hogy ezt megismételtem ebédre is, K. pedig rendelt ebédet magának. Vacsorára a fent írtakat összekevertem, de a fehérjepor így sem ízlik :(

Vasárnap: 69,4 kg.

Mivel kicsit eltolódott a napunk, és ez már reggel is látszott, reggelire csak egy müzliszeletet ettem, hogy legyen bennem valami, ebédidőben reggeliztünk, és délután főztünk indiai csirkét. Nekem továbbra is nagyon ízlik, bár most sikerült odaégetni kicsit. A kerámiabevonatú serpenyő - bár amúgy isteni - mégsem stupidproof: ha otthagyod benne a kaját egy fél órára, kevés vízzel, akkor le tud égni - bár a leégett rész sem ragad oda. Ennek mondjuk nem tudtam, hogy örüljek-e. Még a kórházi tartózkodás alatt a korombeli kollegina felfedezte, hogy a Bonduelle-nek vannak olyan termékei, amikben szinte alig van kalória: zöldbab, gomba. Ezeket lemostam (nem szeretem a tartósítószer ízét, és így egész jól elvehető), és ezt ettem a csirkéhez. Nagyon bevált, és nem kellett serpenyős zöldséggel szórakozni. Estére egy barátnőmhöz mentem beteglátogatóba, ahol - bár volt az asztalon süti is - kibírtam, hogy csak az általam vitt light Sió baracklevet ittam. Azt hiszem, ismerve magamat ez hatalmas eredmény volt!

Hétfő: 69,0 kg. Ennek nagyon örültem :)

A reggeli a szokásos. Az ebéd rendelt ebéd volt, ahol csak a kalória és a szénhidráttartalmat tudom, a többit saccoltam.  Nagyon bölcsen uzsonnáztam is, hogy akkor majd este biztosan nem leszek annyira éhes. Még a vacsoránál is minden rendben volt, fűszerezett túrót ettem joghurttal összekeverve, egy abonettel és néhány sonkával. Mikor leültünk TV-zni, K. elkezdett csokizni, én meg gondoltam, majd datolyázok, és bevittem az egész zacskóval. Ezt nem kellett volna... mire észbe kaptam, megettem egy csomót :( Ilyet soha többet nem teszek.

Összességében - a tegnap esti hülyeségemet leszámítva - betartottam, amit terveztem. Ma és holnap 1200 kalória, csütörtöktől szombatig kalóriaszámolás nélküli ésszel étkezés (nem lesz lehetőségem számolni, kirándulni megyünk), vasárnap újra 1200, hétfőtől 1400 kalória a terv. Továbbá 45% szénhidrát, 35% fehérje és 20% zsír összetétel közelítése. A szénhidrát lesz a kritikus pont, ott fog minden eltolódni, de nagyon igyekszem majd erre is odafigyelni.

Ez az utolsó napom, mert bár maradhatnék a hétvégére, de akkor már semmilyen vizsgálat nem lesz, diétázni pedig otthon is tudok.

A reggel méréssel indult, amin felbosszantottam magam. Előrebocsátom, hogy nem ettem semmit pluszban azon kívül, mint ami a diétában szerepelt (és minden rendesen ürült is). Ezzel együtt újfent 69,6 kg voltam, azaz hajszálra pont annyi, mint szerdán. Erre nem számítottam: korábban szerdáról péntekre mindig csökkent a testsúlyom, bár természetesen kisebb mértékben, mint hétfőről szerdára. Ennek alapján összességében -2,2 kg-val zárom a kórházi tartózkodásomat. Csak azért, hogy másokat motiváljak, első alkalommal 3,5 kg-t, második alkalommal 2,9 kg-t csökkent a súlyom, és voltak itt többen, akinek 4-5 kg-t fogytak. Tulajdonképpen ezzel a 2,2 kg-val tehát elégedettnek kellene lennem, ha a tendenciát figyelem. Csak az a fura, hogy szerda óta nem volt változás. Na mindegy, a lényeg, hogy 70 kg alatt vagyok, és ezzel kijelenthetem, hogy egy év alatt összesen 30 kg-t fogytam.

Mérés után gyógytorna, utána meg fegyencedzés. Egy újabb hölgy csatlakozott a csoportunkhoz, így hét végére már négyen lettünk (csak mondom, hogy szerdán kezdtem el, akkor még egyedül). Most a saját érdekemben mondtam a többieknek, hogy mindenki mindenből annyit csinál, amennyit bír, nehogy így legyengülve baj legyen, de én egy adott mennyiséget minden gyakorlatból meg akarok csinálni. Szerencsére voltak annyira értelmesek, hogy nem hajtották túl magukat; én meg annyira, hogy mindennek csak az első lépését csináltam meg (kivéve a guggolást, mert a gyertyával nem kísérletezek). A fejenállást pedig újfent kihagytuk.

Torna után reggeli (light jogobella, Lepicol - volt egy negyed paprika is, de azt elfelejtettem). Reggeli után érkezett a doktornő, és megkaptam a zárójelentésemet. Egyetlen olyan tétel sincs benne, ami rossz lenne :) Ennek hihetetlenül örültem. Egyes adatokat már hétfőn leírtam, néhányat most még hozzátennék:

- derékkörfogat (lemértem újra magamnak): 85 cm (korában 124 volt, majd 95);

- vérnyomás: 100/60, pulzus 64 (korábban 129/102 volt, 79-es pulzussal);

- hasi ultrahang: „a máj nem nagyobb, homogén” – azaz nincs zsírmáj;

- vérkép: GGT 20 U/l (korábban 75 volt, majd 34, és 32-ig jó);

- koleszterin: 4,62 (korábban 6,1 volt, majd 5,8 és 5,2-ig jó);

- terheléses cukor: 3,75 (korábban 10,24 volt, és 6,1-ig jó);

- TSH: még nem tudom, a jövő hétre lesz meg az eredménye.

Magyarul minden bajból, amit egy éve diagnosztizáltak nálam (kivéve a pajzsmirigy-alulműködést, ami sajnos nem gyógyítható, de ami nem is a túlsúly következménye), az elmúlt egy év 30 kg-os fogyásával kijöttem. Mivel tavaly ezt a célt tűztem ki magam elé, hihetetlenül boldog vagyok. Ezzel az egy évnyi diétával és mozgással visszatértem az egészséges emberek közé, és talán az életemet – de az egészséges életemet biztosan – meghosszabbítottam. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a helyet, de legalább a kalóriaszámolós módszert, aki egészségtelen túlsúllyal küzd, esetleg már évek óta. Még ha nem is akar befeküdni, feltétlenül kérjen a háziorvosától egy komplett belgyógyászati kivizsgálást (vérvétel hormonokkal, szív, erek, hasi UH, terheléses cukor stb. – legalább azokat, amik nálam voltak), a kapott értékeket elemezze ki, és vonja le a következtetést arra nézve, hogy milyen betegségei vannak, és mik azok, amiken fogyással, mozgással, egészséges életmóddal tud változtatni. Tudom, hogy senkinek semmire nincs ideje, de erre mégis rá kell szánnunk valamennyit, mert az egészségünk nemcsak a magunk, de a szüleink, a gyerekeink, a párunk érdekében ér ennyit.

Mivel ma már nem kaptam ebédet, mert délután hazamegyek, vettem magamnak a szemben lévő boltban csirkés bbq wrapet, ami összesen 312 kalória volt. Ezzel biztosan nem lépem túl a 600 kalóriát. Akartam venni egy farmert is az egyik itteni butikban – ősszel vettem itt egy szuper tengerkék farmert, 31-es méretben, de már esik le rólam – de sajnos 30-as volt a legkisebb, és még az is bő volt :) El lehet ez picit méretezve, mert egy hasonló fehér nadrágból a 30-as kicsi volt, de azért örültem neki; új farmerom azonban sajnos nem lett.

Mivel így a hét végére kialakult egy kis társaság, az ebédet együtt ettük meg, a többiek rakott zöldbabot kaptak a szokásos üres leves mellé. Ebéd után kicsit még beszélgettünk, de nekem el kellett szaladnom fotózásra, mert bekerülök majd az osztály „dicsőség-albumába” (csak házi, belső használatra, nem kerül ki sehova sem), csak küldenem kell egy régi fényképet, amin látszik, mekkora voltam. Remélem, találok majd ilyet, mert nem nagyon hagytam magam régebben fotózni. Nem kell amúgy semmi komolyra gondolni, szemből és oldalról készítettek egy-egy felöltözött képet, amihez előkerestem a magammal hozott legszűkebb felsőt. Sovány még nem vagyok, de már egész jól alakulok :) Ilyenkor eszembe jut Misi bácsi (egy 220 kg-ról 150 kg-ra fogyott kolléga), aki azt mondta nekem, amikor első alkalommal voltam itt, 99 kg-val, hogy „maga itt közöttünk a legcsinosabb!” – hát igen, minden relatív :)

Délután összepakoltam, dolgoztam kicsit, és tűkön ülve vártam K-t. Annyira jó volt újra hozzábújni... de ez a blog nem erről szól :)

Vacsorára megettem egy csomag selyemsonkát (104 kcal) és egy doboz (200g) Linessa light túrókrémet (61 cal/100g, 122 kcal). Holnap és holnapután 800-900 kalória között szeretnék enni, hétfőtől újra 1200 kalóriát (nem tudom, hogy megy majd, csütörtöktől szombatig külföldön leszek), és egy héttel később elkezdeni felvinni 1400-ra. Nem ész nélkül, hanem uzsonna beiktatásával, amit igyekszem majd szénhidrátszegényen kihozni.

Szombat reggeli mérés az itthoni mérlegen: 69,2 kg. Ha betartom az előbb írt saját szabályaimat, akkor ez azt jelenti, hogy beléptem a stabilan 70 kg alatt lévők táborába. Nagyon remélem...

Ahogyan korábban írtam, ez a nap vérvétellel indult. Ezt nem lehet megszokni… Vérvétel után gyógytorna, ami most egész jó volt, mert – sajnos – nem jöttek el azok, akinek igazán szükségük lett volna rá (fogalmam nincs, miért, nem volt annyira nehéz előző nap), ezért mindenki 100 kg alatt volt a teremben, aminek örömére a gyógytornász néni kifejezetten nehezebb feladatokat adott nekünk, de egyikünk sem bánta :) Én óra után megint bent maradtam a teremben, a következő csoport órája alatt, és hátul elbújva elkezdtem a fegyencedzést, amihez két kolléga – a velem egykorú lány és egy apukám korabeli férfi – is csatlakozott :) Ők ugyan nem tudták, mi ez, de kérték, hogy tanítsam meg. Ebből adódóan a mai fegyencedzésemről nincs táblázat, mert minden gyakorlatnak csak az első lépését csináltuk meg (kivéve a fejenállást, mert azt kihagytuk), és abból sem csináltunk sokat, mert én alkalmazkodtam az újakhoz. Tök jó érzés volt, hogy valamit tovább tudok adni! Amikor kijöttünk, akkor részletesen elmondtam, hogy mi ennek az egésznek a lényege, és úgy tűnt, hogy tetszett nekik annyira, hogy folytassák majd otthon is. Azt már most is kérték, hogy pénteken is csináljuk ezt végig a torna után. Ha a gyógytornász néni hagyja – és miért ne hagyná –, akkor tehát holnap is lesz fegyencedzés.

Torna után megettem a szokásos reggelimet: egy szelet uborka, egy light jogobella, benne Lepicol. Délelőtt semmi érdemleges nem történt. A vizit dél körül volt, utána a szobatársam összepakolt és hazament. Elengedték, mert végül +0,3 kg-val zárta az itt-tartózkodását. Azt nem tudom, hány liter vizet ivott meg a mérés előtt, de mindenesetre a lelkére kötöttem, hogy egy hónap múlva 2 kg-val több legyen, és abban maradtunk, hogy telefonon tartani fogjuk a kapcsolatot. Muszáj lesz, mert ha valóban anorexiás – ne legyen az! – akkor ő lesz az utolsó, aki ezt fel fogja ismerni :(

A vizit után a tündéri doktornő összegyűjtötte a betegeit, leültünk együtt, és mindenki feltehette a kérdéseit. Nekem igazából már nem nagyon volt, gyakorlatilag mindenre választ kaptam a hét során, de érdekes volt hallgatni a többieket. A végén a doktornő – akivel korábban kettesben is beszélgettem a tapasztalataimról – azzal hagyott ott minket, hogy kérdezgessenek engem nyugodtan :) Úgyhogy amennyire tőlem tellett, a praktikus tapasztalataimat megosztottam a többiekkel (hol, mit, milyet érdemes venni, mit mivel érdemes helyettesíteni stb.), és ajánlottam nekik Shapeshifter blogját (http://shapeshifter.blog.hu/), mert az eddig olvasottak közül receptek és étrendek szempontjából messze magasan a leginkább olvasóbarát oldal (eszméletlen munka állhat mögötte). Úgy tűnt, elég sokat jegyzeteltek, remélem, fel is tudják majd használni az én tapasztalataimat. Mindenesetre e-mail címeket cseréltünk.

Az ebéd a szokásos 2 dl üres leves volt, utána grill csirkecomb (felső) almás salátával. Na ez nem volt valami sok :(

Délután eredetileg futást terveztünk Lenivel, de neki valami közbejött, és nem is bántam, mert azért korántsem vagyok annyira fitt, mint kedden voltam. Ez a 600 kalóriás étrend rendesen legyengít, gondolkozni, fogalmazni sem tudok úgy, mint korábban, úgyhogy nem is baj, hogy ma nem futottunk.

Vacsorára a szokásos alma, joghurt, zabkorpa keverék volt. Délután és vacsi után sokat beszélgettem még a többiekkel (holott dolgoznom kellett volna…), igyekeztem minden lényeges tapasztalatot megosztani velük, amit az utóbbi egy évben összegyűjtöttem. A szobatársam miatt mindenki aggódott, azt hiszem, néhány nap múlva felhívom, hogy hízott-e.

Holnap végre megyek haza. Bármennyire is hasznos volt ez a hét, már nagyon várom, hogy otthon legyek K-val. Nem is a kaják hiányoznak elsősorban, hanem az, hogy hozzábújhassak...

A szerda reggel méréssel indult, amit nagyon kíváncsian vártam. Arra számítottam, hogy kb. 1,5-1,8 kg-val leszek kevesebb, mert már a befekvés előtt is diétáztam, tehát nagy vízleadás nemigen lehet, a szervezetemből ugyan ürülni fog a hétvégi kajálás, de annyira sok az sem volt. Ezzel a prekoncepcióval álltam rá a mérlegre, ami szerencsére nem tudott erről, mert laza 69,6 kg-t mutatott. Azaz hétfőhöz képest – két nap alatt – 2,2 kg mínusz. Azt nem mondanám, hogy 2,2 kg fogyás, mert az fizikailag kizárt. Valamennyi ebből nyilván fogyás is, de a többi a víz és a salakanyag ürülése. Akárhogy is van, örülök neki, csak nem szeretném magam hamis illúziókba ringatni.

Mérés után végre eljutottam a gyógytornára :) A gyakorlatok 90%-ánál azt éreztem, hogy semmi másra nem jó, csak hogy átmozgasson – persze ez volt a cél, meg a tornát nyilván nem rám szabták, hanem az átlagra, a többségnek egyes gyakorlatok így is nehézséget okoztak –, de volt néhány olyan feladat, aminél én is éreztem, hogy dolgoznak az izmaim rendesen. Az is jó érzés volt, hogy egyes gyakorlatokat fél éve még nem tudtam rendesen megcsinálni, most pedig szinte tökéletesen mentek. A gyógytornász meg is dicsért a végén, én meg kihasználva a helyzetet, megkértem, hogy hadd maradhassak a következő csoport (azok, akiknek extra kímélő tornát írt elő az orvos) órája alatt is a teremben, és tornázhassak egyedül. Eleinte kicsit tiltakozott, hogy sok lesz az, de elég meggyőző lehettem, mert végül megengedte. Csináltam is egy fegyencedzést, fejenállás nélkül, mert azt nem mertem, viszont a húzódzkodás első lépését most a bordásfalnál meg tudtam csinálni. A Thatsme-től lopott ötlettel az egyes gyakorlatokkal kapcsolatos megjegyzéseim a táblázatban vannak:

A dupla torna után volt egy kis idő magunkhoz térni, és ekkor reggeliztem meg: egy negyed paprika volt, egy jogobella, a kefír helyett (most feketeribizlis, mert nem volt hozzá alma), benne Lepicol. Dőzsölünk :) 11-től nagyvizit volt, amire dr. Pados Gyula főorvos úr jött el a doktornővel. Hihetetlenül karizmatikus ember, ő ennek az egész részlegnek az atyja. Engem megdicsért, megkérdezte, meddig akarok fogyni, mondtam, hogy 65-ig, azt mondta, hogy 64 kg alá ne menjek. Igenis, doktor úr! :) Örült annak is, hogy a rossz eredményeim helyreálltak. A terheléses cukrom is negatív lett, azaz az egy évvel ezelőtti állapothoz képest már nem áll fenn a cukorbetegség veszélye! Ennek is piszkosul örültem :) A szobatársam miatt viszont a főorvos úr is aggódott, és megmondta neki, hogy addig nem engedi haza, amíg nem hízik, mivel a mai mérésen is 0,2 kg-val kevesebb volt, mint hétfőn.

Vizit után ebédeltünk: a szokásos 2 dl üres húsleves után volt egy sült csirke felsőcomb, egy fél tányér főtt krumpli és egy fél tányér alma-saláta keverék. A krumpli és a hús nagyon jól esett, a saláta nem volt valami jó.

Ebéd után volt egy egyórás beszélgetés a dietetikus nővérrel. Röviden az elhangzottak:

-  az ideális testsúly a következőképpen számítandó nőknél: (testmagasság – 100)*0,9. Eszerint nekem (170-100)*0,9=63 kg, ami nagyjából egybeesik azzal, amit az orvosok korábban mondtak;

- igyekezzünk minél több esszenciális, teljes értékű fehérjét enni (ezek többnyire az állati eredetű fehérjék);

- anyagcsere gyorsítására: erős fűszerek, sok szénsavmentes folyadék, nyers gyümölcsök, Danone Actívia, Parádi és hasonló vizek; ha valakinek nincs rendben, kérjen a gyógyszertárban Normaflort, ami nem hashajtó, hanem bélflóra-helyreállító; rendszeresen hashajtózni szigorúan tilos, mert tönkreteszi a bélbolyhokat; a xilit és a nyírfacukor, amíg meg nem szokjuk, fokozza a bélperisztaltikát, de önmagában nem hashajtó;

- ha sok rostos ételt eszünk (pl. zabkorpát), és nem iszunk rá eleget, vagy nem áztatjuk be evés előtt órákig, akkor akár bélelzáródást is okozhat;

- ajánlotta Stahl Judit kiszámolt kalóriatartalmú ételeit is, amik akár a könyveiben, akár a magazinjaiban szerepelnek (a magazinokra azt hiszem, elő fogok fizetni, mert ugyan a neten bármilyen receptre rá tudok keresni, de ötletet szerezni jó lesz);

- valaki ajánlotta a Diabétesz c. ingyenes újságot is (állítólag orvosi rendelőkben hozzáférhető), és a www.kcal.hu oldalt kalóriaszámolgatásra;

- a dietetikus nővér javasolta, hogy bizonyos időszakonként, ahogy nekünk jól esik, tartsunk egy 1000 kalóriás gyümölcsnapot, mert megpörgeti az anyagcserét, kihajtja a felesleges vizet, segít a zsírbontásban, tele van antioxidánssal, és felfrissíti a szervezetet - ez jól hangzik, de nem hiszem, hogy bármikor is kedvem lesz hozzá.

Ezután elmentünk az egyik lánnyal, aki hozzám hasonló korú és alkatú, sétálni egyet abba a parkba, ahol Leniékkel futottam. Jó volt kicsit kiszabadulni a kórházból, és süttetni magunkat a napon :) Dumáltunk egy csomót, receptekről és másról is. Utána vissza a kórházba, mert volt egy újabb beszélgetés, ezúttal egy pszichológussal, aki másodállásban edző :) A következőkről beszélt (dióhéjban):

- a telítődésérzékelők a gyomorban és a nyombélben vannak, de kell nekik egy kis idő ahhoz, hogy visszajelezzenek, ezért célszerű lassan enni;

- a korral és nagy traumákkal az anyagcsere lassul – gyorsítása: (i) sok ivással, mert sokszor összekeverjük a szomjúságot az éhséggel; (ii) mozgással, bár a fogyásnak csak 20%-a a mozgás, 80%-a a helyes táplálkozás (mintha ilyesmit a lifetilten is lett volna); (iii) stresszoldó technikákkal, mert sokszor diéta alatt a stressz miatt stagnál a súlyunk, mivel a szervezet arra is raktározással reagál;

- „tanult tehetetlenség”: ha már többször próbálkoztunk fogyókúrával, és nem volt eredménye, akkor a következőhöz úgy állunk hozzá, hogy úgyse fog összejönni – ezt le kell küzdeni;

- zsírsejtek száma: a környezeti ingerek hatására alakul ki 18 éves korunkig, 4 fő szakaszban: (i) magzatkorban: ha az anyuka éhezik, több zsírsejt alakul ki a babában, mert felkészül az éhezésre, de ha az anyuka sokat eszik, akkor is, mert akkor meg arra készül fel, hogy ezt a gazdag kalóriamennyiséget lehessen hova raktározni (magyarul terhesség alatt a baba érdekében nagyon ésszel kell enni); (ii) csecsemőkorban: az anyatejes táplálás az esetek 20-30%-ában csökkenteni tudja a későbbi túlsúly kialakulását; (iii) 5-7 éves korban; (iv) kamaszkorban;

- a zsírsejtek mérete a bevitt kalóriamennyiségtől függ;

- a túlsúly kialakulása tanult dolog, szokások eredménye, aminek 3 pszichés állomása van: (i) csecsemőkorban, ha az anyuka a baba minden sírására etetéssel reagál, kialakul az a reflex, hogy az erős érzelmi ingerek és az evés összekapcsolódnak, és egyfajta pavlovi reflexként később ebből lesz a bánatevés vagy a stresszes evés – megoldás: mindenekelőtt észre kell venni, hogyha ezért eszem, és valami olyan tevékenységet kell találni helyette, ami örömet okoz (khm, ez korábban nekem bejött), vagy ami eltereli a figyelmet; (ii) 5-7 éves korban: ekkor tanulja meg a gyerek a családjától az étkezési szokásokat, pl. hogy mikor és mennyit esznek – érdemes odafigyelni, hogy ne az esti evést szokja meg, mert az esti evés a lassuló anyagcsere miatt jobban hizlal (Ramadan alatt azt tapasztalták a tudósok, hogy egy hónap alatt 7-8 kg-t híztak az arabok); (iii) kamaszkor: a családi és baráti hatásokra ekkor rögzül, hogy inkább az aktív, vagy inkább a passzív pihenést kedveljük – ezen lehet tudatosan változtatni.

A pszichológus után megérkezett K., akivel sétáltunk egyet a környéken. Erről nem is írnék többet :)

Vacsora a szokásos joghurt volt, most nem felejtettem el bele a zabot, és belevágtam egy almát is.

Holnap reggel vérvétellel indul majd a nap…

Az a jó ezen az osztályon, hogy az ébresztő nem hajnalban van, mint ahogy más kórházi osztályokon megszokott, hanem fél 8 körül. Most is ekkor érkezett a reggeles nővérke azzal, hogy a délelőtti programom terheléses cukor vizsgálat és hasi ultrahang (azaz a gyógytornát kihagyom), úgyhogy ha magamhoz tértem, menjek ki hozzájuk vérvételre.

A terheléses cukor – a saját tapasztalataim szerint – azt jelenti, hogy éhgyomorra levesznek vért, majd megitatnak egy adag vízben oldott cukorral, és 120 perc elteltével ismét vért vesznek. A vizsgálat lényege az, hogy ezalatt a 120 perc alatt a vércukorszint visszaér-e a kiindulási értékhez. Ha nagyon nem, akkor az cukorbetegséget jelent – sokaknak itt diagnosztizálják először, volt egy néni, akinek 70 éves kora felett, amikor ide befeküdt, derült ki, hogy sem a pajzsmirigye, sem a vércukra nincs rendben –, ha pedig csak kicsit van a határérték felett (a sávokra most nem emlékszem), az a pre-diabétesz, vagy a cukorbetegség előszobája. (Biztosan le lehet ezt írni ennél szakszerűbben is, aki tudja, kommenteljen :) Amikor első alkalommal itt voltam, nálam ez utóbbit diagnosztizálták, és többek között erre mondták, hogy fogyással még visszafordítható, de ha nem változtatok az életemen, akkor ebből néhány év múlva cukorbetegség lesz, a cukorbetegségnek pedig rengeteg kockázata és szövődménye lehet (ekkor hangzott el a láblevágás is).

A vizsgálat most is így történt: vérvétel, utána megittam a vízben oldott cukrot (nem finom, még egy olyan édesszájúnak sem, mint én), 120 perc várakozás, majd még egy vérvétel. Kicsit szétszurkálták már a karomat, ezért most a csukló körül a kézfej felőli részből vettek vért (annyira nem rossz, mint amennyire féltem tőle). Remélem, sokkal több vérvételem már nem lesz, de csütörtökön egy kontroll még várható. Az eredményt még nem tudom. Utána hasi UH volt, ahol kértem a vizsgálatot végző orvost, hogy ha már úgyis ott van, nézzen körül a női dolgok környékén is. Ennek az eredménye sincs még a kezemben, de a doktornő a vizsgálat végén azt mondta, hogy mindennel minden rendben, a zsírmáj is helyrejött :)

Csak megjegyzem, hogy az összes előbbi vizsgálatot éhgyomorra kellett végezni, és kb. 11-re végeztünk. Mivel délutánra futást terveztünk Lenivel, úgy döntöttem, hogy várok a reggelivel (ami a szokásos joghurt + egy vastag szelet uborka), és megeszem délben az ebédet, uzsonnára – futás előtt valamennyivel – a reggelit, és este 8 körül a vacsorát.

Megvolt a mai vizit, a doktornő azt mondta, hogy a vérképem teljesen rendben van: sem a májenzimek, sem a koleszterin nincs a határérték környékén vagy felett. Pontos számokat majd csak akkor fogok tudni írni, ha a hét végén a kezembe kapom a zárójelentést, de azt már most tudom, hogy a koleszterin 4 egész valamennyi körüli, aminek azért örültem nagyon, mert a családban mindenkinek magas, határérték (5,2) feletti, és az első 20 kg fogyással én sem tudtam visszavinni a határérték alá. Azt nem is reméltem, hogy valaha 5 alatt lesz :) Volt vérnyomásmérés is, 100/70, pulzus 64, úgyhogy a 24 órás vérnyomásmérés szükségtelen. Ennek szintén nagyon örülök, mert a másik probléma a családban – nyilván összefüggenek – a magas vérnyomás, és sajnos volt már infarktus és stroke is a tágabb rokonságban. A vérnyomásom nekem is magas volt az első alkalommal, bár még nem vészes, de nagyon jó látni, hogy a fogyással és a mozgással ezt is vissza tudtam fordítani – sőt, mintha most már kicsit alacsony lenne, de az kávéval helyrehozható. A doktornő is mondta, hogy ihatok kávét, úgyhogy meg fogom engedni magamnak húzós napokon.

Ebédre – ami nekem ezen a napon az első étkezés volt – kaptunk szokás szerint 2 dl üres húslevest, majd egy tányér főtt kukoricát és egy kis szelet – kb. 50g – natúr karajt. Kaptunk még egy almát is, de azt eltettem délutánra, hogy az almás-fahéjas jogobellám mennyiségét kicsit megnöveljem. Az volt az érdekes, hogy kb. az ebéd felénél jóllaktam. Gondolkoztam rajta, hogy a maradékot elteszem, de aztán arra jutottam, hogy délutánra már van ennivalóm, a legnagyobb étkezésnek viszont az ebédnek kell lennie, és mivel a reggeli kimaradt, inkább megettem az egészet.

Délután DVD nézés volt – Főzzünk okosan I. című DVD – a hivatalos program, de mivel már ezt is kétszer láttam, kihagytam, és inkább beszélgettem a kollégákkal. Mondtátok, hogy kíváncsiak lennétek itteni történetekre. Van egy lány, aki 174 kg-ról indult, és 11 hónap alatt szép lassú fogyással, kalóriaszámolással leadott 18 kg-t. Lehet azt mondani, hogy még így is nagyon sok kiló. De ezalatt az idő alatt folyamatosan fogyott, csak lassan. És persze nem hagyja itt abba. Én úgy gondolom, hogy örülni kell annak, amit eddig elért, mert ekkora túlsúllyal csak a kalóriadeficittel lehet fogyni, mozogni nem igazán van mit. Az is tetszik, hogy elfogadta, hogy lassan kell fogynia, nem tiltakozik ellene, és kitartóan csinálja. Jó látni, amikor emberek - ha már korábban el is szúrták, mint ahogy én is, és engedték felszaladni a kilókat - egyszer csak kapcsolnak, és türelmesen elkezdik csinálni ezt a számolgatást. Az egészségügyi javulás egyébként nála is jelentkezett: az elhízás miatt kialakult nála korábban cukorbetegség, viszont úgy tűnik, hogy javulnak az értékei, és lehet, hogy nála is visszafordítható lesz a folyamat, vagy legalább mérsékelhető. Volt egy másik lány is, aki hasonló alkat, mint én, most 74 kg, neki sokat meséltem arról, mennyi minden belefér a kalóriaszámolgatásba, és ajánlottam neki a Cityfoodot, a Lifetiltet motivációnak és a myfitnesspalt számolgatáshoz. A saját blogomat még nem, majd ha jobban megismerem :) Lehet, hogy később majd rá tudom venni arra is, hogy csatlakozzon a futásainkhoz. Ő kérdezte, hogy nem érzem-e börtönnek a kalóriaszámolást. Ezen kicsit elgondolkoztam, de arra jutottam, hogy egyáltalán nem börtönnek érzem, hanem egy keretnek, amit teljesen szabadon magam tölthetek ki azzal, ami jól esik (a jövőre nézve azzal a megkötéssel, hogy figyelnem kell a tápanyag arányokra is). Ezáltal vált a kalóriaszámolós diéta számomra sokkal teljesíthetőbbé, mint bármely más diéta, mert nem kellett olyan alapvető dolgokról (khm, édesség) lemondanom, amik nélkül - sajnos - nem tudtam korábban a diétákat betartani.

Az azért elgondolkodtató, hogy mind a mostani csapatban, mind a korábbiakban nagy többséggel nők vannak. És a legtöbb nő arról számolt be, hogy a gyerekszülésig nem volt komoly gondja a súlyával, de a szülés után minden a feje tetejére állt. Valami nagyon nem lehet ezzel rendben, vagy az anyukává váló nők fejében, vagy a hormonháztartásban, vagy az étkezési szokásokban. Jó lenne, ha nem kerülnék majd ebbe a helyzetbe, de mivel igazán ők sem tudták megmondani, hogy mi is okozta pontosan az elhízást a szülés után, azt sem tudom, mikre kell majd odafigyelni. Azt sajnos már mondta a nőgyógyászom, hogy terhesség alatt is figyelnem kell majd a kalóriákra, mert én ilyen alkat vagyok (ekkor épp nem imádtam a fickót túlzottan), és az itteni doktornő azt mondta, hogy a terhesség előrehaladottságától függően kell majd a kalóriákat számolni, 1500-2000 körüli indulással. Majd ha ott leszek, ennek megpróbálok jobban utánanézni, utánakérdezni. Az biztos, hogy terhesség alatt fogyókúrázni nem szabad, mert az itteni elmondás szerint tudományosan bizonyított tény, hogy azok a gyerekek, akiknek az anyukája a terhesség alatt túl sokat vagy túl keveset evett, nagyobb arányban fognak elhízni később, mint azok, akinek az anyukája normálisan evett. Magyarul terhesség alatt sem fogyózni, sem zabálni nem szabad, ezért kell majd akkor is valamennyire a kalóriákra figyelni.

A DVD nézés helyetti dumálást követően megettem uzsonnára a reggelimet, ami a szokásos uborka volt, meg egy alma és egy jogobella, benne Lepicol (zabkorpa féleség). Megint úgy ettem, mint a múltkor, az almát összevágva, nyakon öntve a joghurttal, belekeverve a port. Ez kellően el is telített, és energiát is adott, amire szükségem volt, mert egy órával később elmentem futni Lenivel és Thatsme-vel itt a kórház mellett. Előtte egyeztettem, hogy mehetek, szóval nem renitenskedtem :)

Felüdítő egy órája volt a napnak, amikor a lányokkal futhattam. És nagyon tyúkanyóvá váltak mind a ketten, mert nem engedték, hogy gyorsan vagy túl sokat menjek :) Az eredmény: 6,52 km, 47 perc, 140 alatti átlagpulzus (nem nálam, Leninél, de gyanítom, hogy nálam is hasonló lehetett). Nem volt gyors, viszont gyorsabb volt, mint amilyennek futás közben éreztem. Végig nem volt semmi bajom, és utána sem, azt hiszem, ezzel semmi különleges kockázatot nem vállaltam, viszont borzasztóan jól esett. Köszi, csajok!!!

Futás után megettem a vacsorámat. Illetve majdnem az egészet... A vacsora egy joghurt volt, benne zabkorpa és egy alma. Az almát nagyon nem kívántam, ezért kihagytam, és most inkább feketeribizlis joghurtot ettem, viszont a zabkorpát elfelejtettem... csak később jutott eszembe. Mivel nem tudom semmibe sem beletenni, ez mára már kimaradt.

Holnap reggel mérés lesz (kétnaponta mérnek), és remélem, holnap reggel nem szúrnak...

Reggel fél 8-ra K. behozott a kórházba egy nagy bőrönddel. Szerencsém volt, a Lipid Részleg két része közül a jobbikban (kétágyas szobák, zuhanyzó és WC a szobán belül) kaptam elhelyezést. A szobatársam ugyanaz, aki fél éve volt, ő akkor volt itt először, 91 kg-val, most fél év után 61 kg. Akinek motiváció vagy bizonyíték kell, itt van: csak kalóriaszámolással, minimális mozgással fél év alatt 30 kg-t lehet leadni. Mégpedig nem az "első", hanem az "utolsó", vagy összes 30-at, ugyanis az ő 170 cm-es magasságához képest ezzel a gyorsasággal és eredménnyel kicsit túllőtt a célon. Mutatta a füzetét, amiben ugyanúgy vezette a kalóriákat, ahogyan én a táblázatomban: az 1200 kalóriát ritkán érte el, 1000-1100 kalória körül evett, de voltak 800-900 kalória körüli napjai is. Kb. heti 1 kg-ot fogyott. A doktornő megmondta neki, hogy ez már túl sok, és vissza kell híznia 65 kg-ra, de minimum 1800 kalóriát kell ennie egy nap. Remélem, megfogadja a tanácsot, mert kicsit aggódom érte, nehogy a végén anorexiás legyen...

Az előbbi példa remélem, részben motivált és részben elrettentett mindenkit: nagyon jól lehet fogyni a kalóriaszámolással, de át is lehet esni a ló túlsó oldalára. Csak megjegyzem, én is 170 cm vagyok, és egyesek írták valahol, hogy ehhez az 58 kg volna az ideális testsúly. A szobatársamat (kb. 35-40 éves) elnézve én ezt erősen kétlem. Mivel én sem vagyok teljesen biztos azért abban, hogy nekem a 65 kg a megfelelő, rákérdeztem a doktornőnél, hogy számomra mi volna az orvosilag ideális testsúly. A doktornő szerint ez a 68 kg lenne, illetve az, ha 65 és 70 kg között mozogna a súlyom, mert mozogni fog :) Miután mondtam, hogy a 65 kg-t céloztam be, azt mondta, hogy az még belefér, de 65 kg alá ne menjek. Elnézve Ketket képeit és tudva, hogy ugyanolyan magasak vagyunk, hasonló alkattal, én a 65 kg-val tökéletesen elégedett leszek, ha kb. ugyanaz lesz a látvány :) Minden tiszteletem Lauráé, de nekem az ő alkata nem tetszik; Ketket sokkal inkább követendő példa.

Vissza a reggelhez: éhgyomorra kellett érkezni, majd gyorsan átöltözni a „méredzkedős” ruhába, és kezdődtek a mérések:

- magasság (171 cm – nőttem egy centit?);

- tömeg: 71,8 kg (bosszantó, mert pénteken otthon még 69,8 kg volt, de egyrészt az egy hirtelen mínusz egy kg volt, másrészt a hétvégén mennyiségre sokat ettem, bár a kalórialimitet betartva; gyanítom, a hétvégi kaják nagy része még bennem van) - nem elfelejteni, hogy ez nem az otthoni mérlegem, bár nagyjából mintha megegyezne;

- BMI: 24 (korábbi: 27 - végre bekerültem a normális tartományba);

- testzsír: 27% (korábbi: 31% - a doktornő szerint 25%-tól normális);

- derékkörfogat: 93 cm (korábbi: 95 cm – na ezt nem értem, itt valamit elmértek, mert a múltkorihoz képest a derekam is lényegesen kisebb; mintha most a gyomromnál mérték volna, korábban meg tényleg a derekamnál);

- vérnyomás: 124/70, pulzus: 82.

A mérések után rögtön vért vettek (ez itt kb. minden nap lesz, ami csak azért gáz, mert bár nem fájt a vérvétel, de utálom, és be is lilult a helye), és utána elküldtek EKG-ra. A bentfekvő betegek előnye, hogy minden vizsgálatra hamarabb jutnak be, vagy máshol csinálják nekünk a vizsgálatokat, mint a járóbetegeknek (pedig mi ráérnénk), már csak ezért is érdemes itt kivizsgáltatni magunkat. Az EKG szerencsére rendben volt.

EKG után reggelit kaptunk:egy vastag szelet – kb. 5g – uborka, egy szelet – kb. 15g – sovány sajt és 150g kefír. A kefír helyett én hoztam magammal light jogobellát, amit az orvos engedélyével kicseréltem, mert az első befekvés óta a kefírnek a szagát sem bírom. Holnaptól tehetünk a kefírbe - illetve én a joghurtba - egy Lepicol nevű port, ami olyasmi, mint a zabkorpa, csak tele van mindenféle olyan dologgal, ami jót tesz a bélflórának. 

Reggeli után rövid eligazítás volt, ahol kiderült, hogy egyesek, akik visszajöttek, nem fogytak egy dekát sem. Ezt a főnővér felháborítónak érezte, meg én is kicsit, mivel ez az egész program nem erről az egy hét fogyásról szól (600 kalóriát kapunk naponta, 7 napon át), hanem arról, hogy felkészítenek arra, hogy hogyan fogyjunk otthon, egyedül is. Sajnos néhány ember nem igazán így tekint erre a hétre: tavaly olyan is volt, aki kijárkált pluszban enni, aztán csodálkozott, hogy nem fogy; most meg az egyik hölgy elmondta, hogy ő továbbra sem tud lemondani a fehér kenyérről, és azt eszik reggel is és este is, és nem fogyott. Úgy sajnos nehéz :( mázlista vagyok, hogy a fehér kenyeret tudtam barnával helyettesíteni, este pedig abonettel. Szerencsére a többség fogyott, és csak a szobatársam fogyott túl sokat.

Kaptunk zabkorpát – ezt kell majd az esti kefírbe tenni –, Lepicolt, multivitamint, amiből délben kell bevenni egyet (a márkája Bio-Multi, de nem hiszem, hogy ebből ki kellene indulni) és rosttablettát (Bio-Rost), amiből 3*1 szemet kell enni.

Eligazítás után ebédet kaptunk: 2 dl üres húslevest és egy kistányér rakott karfiolt, ami fűszerekkel és tejföllel vagy joghurttal összepárolt, összesütött karfiol volt, a tetején kb. 10g sült sovány sonkával és 5g reszelt sajttal.

Ebéd után orvosi vizsgálat volt, és a hétre tervezett vizsgálatok, célok átbeszélése. A doktornővel abban maradtunk, hogy megismételjük az egy évvel ezelőtti hasi UH-t és a terheléses cukrot, de érszűkületmérés nem kell, mert már egy éve is negatív volt, a 24 órás vérnyomásmérésről pedig a doktornő a napi vérnyomások eredményének függvényében fog majd dönteni. Természetesen megnézi majd a vérképemben a pajzsmirigyhormont, és kértem, hogy nézzük meg a vasat is. Ekkor hangzott el az, hogy szerinte nekem 68 kg az orvosilag egészséges testsúlyom.

Az orvosi vizsgálat után a dietetikus nővér tartott egy fél órás előadást, amibe bele lehetett kérdezni. Én kérdezgettem is, az ideális tápanyagösszetételről: szerinte ez 25% zsír, 40-45% szénhidrát és 30-35% fehérje; a fehérje 1-1,2 g testsúlykilogrammonként. Ezek az arányok kicsit eltérnek az orvoslexikonos kalkulátortól, viszont valamivel reálisabbnak tűnnek. A nővér kiosztott néhány papírt is mintaétrenddel, kalóriatáblázattal, receptekkel, amik között volt egy zabkekszes recept is; ennél többen eszembe jutottatok :) Utána volt egy egyórás DVD nézés (dokumentumfilm az elhízásról és a diétáról, a kórház orvosaival, nővéreivel, korábbi betegeivel), amit én most kihagytam, mert már kétszer láttam, és inkább feljöttem, és megírtam ezt a bejegyzést meg az előzőt :)

Vacsorára egy negyed paprikát, egy almát és egy 100g-os kefír kaptunk, amibe bele kellett tenni egy evőkanál zabkorpát. Kicsit ugyan több, de én itt is a 150g-os light jogobellát ettem: az almát felvágtam, ráöntöttem a joghurtot, belekevertem a zabkorpát, és ez volt a vacsora.

Az étkezések összességében nem voltak rosszak, és annyira kevés sem. Persze az első nap még könnyű, majd a 3-4. nap lesz igazán nehéz. De itt, a többi sorstárssal együtt valahogy könnyebb elviselni. Persze csak akkor, ha nem nézem meg Titti blogját, rajta a fantasztikus lúdlábtortával :)

Mozgás: ma még semmi nem volt, de holnap reggel gyógytornával kezdünk. Illetve én terheléses cukorral és hasi UH-val, most jutott eszembe, úgyhogy a reggeli torna kimarad. Kérdeztem a doktornőt, hogy csinálhatnék-e a gyógytorna helyett mást, mivel a gyógytorna alapvetően idősebb, nehezebb, és rosszabb kondiban lévő embereknek van kitalálva, mint amilyen most vagyok; azaz olyanoknak, mint amilyen egy éve voltam. De sajnos nincs másik tornaterem, ez meg kicsi, és ha mást csinálnék, csak zavarnám az órát, úgyhogy holnap - ha az előbbi vizsgálatok nem kavarnak be - gyógytornázom :) Ha tudok, bent maradok majd a tornateremben egy óra fegyencedzést lenyomni utána, de nem biztos, hogy fogják engedni. Meglátjuk. Arra viszont van némi esélyem, hogy elmenjek Lenivel egyet futni a környéken maradva. Ugyan 600 kalóriával kicsit rizikós, de fél éve sem lett semmi bajom, pedig akkor egyedül voltam. Vagyok én annyira nyuszi, hogy ha érzem, hogy baj van, megállok :)

Mielőtt rátérnék a 600 kalóriás étrend örömeire, pótolom az adósságom, azaz az előző pár napi étkezéseket és mozgásokat.

Többek javaslatára - és főleg azért, mert viszonylag egyszerű követni vele a tápanyagokat is - elkezdtem használni a http://www.myfitnesspal.com/ oldalt. A továbbiakban onnan próbálok meg képeket bevágni.

Péntek: 69,8 kg. Ennek már két poszttal korábban örömködtem :)

Az ebéd a korábban már írt túrós tészta volt, csak most - mivel a Meggle túró kisebb - hozzáadtam egy pohár kefírt is. Nekem nem volt különbség az ízében.

Szombat: nem tudok kg adatot mondani, mert nem voltam a saját mérlegem közelében, másik mérlegen mérni pedig nem szeretnék. A kórházit amúgy is muszáj lesz majd később figyelni, legyen elég annyi kavarás.

Ebédre kelkáposztafőzelék volt, amit úgy csináltunk, hogy a fűszerekkel összefőzött kelkáposzta + krumpli keverékből kivettem a saját adagom felét, és azt összeturmixoltam, majd hozzátettem a másik felét. A maradékot a család berántva ette. Ezután túrógombóc volt, amit benéztem, ezért már nem volt sem idő, sem tej ahhoz, hogy Shapeshifter receptjét készítsem. Cukor ugyan nem ment bele, de zabkorpa helyett búzadarával készült, ezért - bár csak 4 darabot ettem - dupla mennyiséggel számoltam a MyFitnessPal adatbázisában rendelkezésre állt túrógombócból. Vacsorára a korábban megbeszélt almás rétes volt, ami mindenki másnak is nagyon ízlett, és négy rúd hip-hop el is fogyott :)

Mozgás: elmentem az apukámmal futni, aki 57 éves, és épp egy komoly betegségből épül föl. 7,6 km-t futottunk - ez az ő szokásos köre - az ő tempójában, 51 perc alatt. Ami azt jelenti, hogy a Margitszigetet 35 perc alatt futottuk volna le! Azt hiszem, le a kalappal az apukám előtt. Nyárra újra simán ott fog hagyni, hiába futok én is rendszeresen.

Vasárnap: mérés infóra ld. fentebb.

Ebédre tepsiben, zöldfűszerekkel sütött csirkemell volt, amit a család túl száraznak talált. Nekem ízlett, de valószínűleg én már nagyon megszoktam a csirkemell ízét :) Köretnek Intersparban kapható, ott készített tzatzikit ettünk (sovány joghurtból készül, az adatbázisban talált tzatziki adatai szerintem körülbelül jók), és hagymás paradicsomsalátát (szintén az adatbázisból szereztem be az adatokat, mert nem tudtam mindent lemérni). Mivel uzsonnaidőben indultunk vissza Bp-re, még otthon rendesen meguzsonnáztunk, amivel én ki is töltöttem a napi kalóriakeretemet, az almás rétes miatt, így a vacsorát kihagytam. Itt még motivált az, hogy bíztam benne, hogy nem leszek sok kiló másnap, a kórházban...

Hétfő: 71,6 kg a szokásos mérlegemen. Ez szívás :( pedig a hétvégén a kalórialimiteket tartottam. Igaz, hogy amit ettem, azt részben becsültem, de ekkorát nem tévedhettem két nap alatt. Csak arra tudok gondolni, hogy a 70,8 kg-ról 69,8 kg-ra váltás nagyon hirtelen történt, és amiket otthon ettem, azok kalóriára ugyan nem voltak húzósak, de tömegre igen, és szép lassan a héten ki is fognak ürülni. Ezt majd meglátjuk a következő napokban.

Ahogy arról már többször írtam, még egyszer, utoljára – immár harmadjára – befeküdtem a Szent Imre Kórház Lipid Részlegére egy hétre.

Először tavaly ilyenkor voltam itt, 99,7 kg kezdősúllyal az itteni mérleg szerint. Akkor már a befekvés előtti vizsgálatok is eredményesek voltak, ugyanis mielőtt bekerültem volna, el kellett menni a járóbeteg rendelésre is, friss vérképpel, amiben a pajzsmirigy hormont is vizsgálták. Ekkor derült ki először, hogy pajzsmirigy-alulműködésem van, amire rendszeresen gyógyszert kell szedni. Az oka nem ismert, valószínűleg egyszer egy vírusos betegség következtében a pajzsmirigyem egy része elhalt, és ezért termel kevesebb hormont.

Visszatérve az egy évvel ezelőtti állapothoz: a kórházi mérleg szerint 99,7 kg-mal feküdtem be, a hét végére ez 96,2 kg-ra csökkent. Az egyéb egészségügyi adatok és vizsgálatok (puskázok a zárójelentésből):

- EKG: rendben;

- BMI: 32;

- testzsír: 34,2%;

- derékkörfogat: 124 cm;

- vérnyomás: 129/102;

- 24 órás vérnyomásmérés összesített eredménye: 119/75, pulzus 79 (ebben az éjszakai adatok is benne vannak);

- érszűkület: nincs;

- hasi ultrahang: a máj megnagyobbodott, a diagnózis: májzsír (azaz nemcsak a hasamon és a fenekemen vannak zsírsejtek, hanem sajnos a májban is, és onnan is ugyanúgy lehet eltüntetni, ahogyan a hasamról: fogyással);

- vérkép: GGT 75 U/l (32-ig jó, a magas érték oka a májzsír);

- koleszterin: 6,13 mmol/l (5,2-ig jó);

- terheléses cukor: 10,24 (6,1-ig jó, 11-től cukorbetegség, az én eredményemre azt mondták, hogy ez a cukorbetegségi hajlam jele, ami csökkenhet, ha fogyok, de ha nem, akkor garantált a cukorbetegség, ami szerencsétlen esetben akár láblevágáshoz is vezethet);

- és kiderült az is, hogy az eddig szedett 25 mg L-Thyroxin pajzsmirigyhormon kevés, meg kellett emelni 50 mg-ra.

Következtetések a hét végén: komoly gondok vannak a szervezetemben, amik azonban fogyással helyrehozhatók, visszafordíthatók. Ha azonban nem fogyok, akkor 10-20 éven belül garantált a magas vérnyomás, a cukorbetegség, és a májam is károsodni fog. (Konkrétan emlékszem, ahogy csütörtök este a kórház udvarán sétálgattam, telefonnal a fülemen, elmondtam az egész családomnak, hogy komoly baj nincs, de fogyózni fogok, amiben lehetőség szerint támogassanak. Miután velük ezt megbeszéltem, felhívtam K-t és bőgtem neki egy órát, hogy mekkora barom vagyok, mert csak magamra vethetek azért, hogy ennyi bajom lett 30 évesen, és hogy ugye akkor is szeretni fog majd, ha levágják a lábamat…)

Ekkor született meg az elhatározás, hogy lefogyok, mégpedig az itt tanult módszerrel. Ugyanis a fenti rengeteg vizsgálat mellett folyamatos orvosi konzultáció volt, kétszer dietetikus nővér is tartott előadást és lehetett őt kérdezgetni, és egyszer egy pszichológus is beszélgetett a csoporttal (ez utóbbi ért a legkevesebbet, tankönyvszagú volt, és nem a gyakorlati problémákra fókuszált). Emellett megnéztünk több videót az egészséges étkezésről, és rengeteget beszélgettem a „kollégákkal”, akiktől ugyanannyi hasznos tanácsot és trükköt tanultam, mint a dietetikus nővértől (az almás rétes pl. a dietetikus nővér javaslata volt, a kisadagokra porciózás az egyik kollégáé).

Fél év alatt lement a kalóriaszámolós módszerrel 20 kg, erről már írtam az „Előzmények” c. bejegyzésben. Fél év után a kórházi mérleg szerint 79,7 kg-mal feküdtem be újra, és 76,8 kg-mal távoztam. Ekkor már érszűkületmérést, 24 órás vérnyomásmérést, hasi ultrahangot és terheléses cukrot nem csináltak, a doktornőm (aki egyrészt nagyon közvetlen és aranyos, másrészt borzasztó alapos, és minden kérdésemre nagyon kedvesen válaszolgat) azt mondta, hogy majd egy év után kellene ezeket megismételni, mert addigra fog igazán látszódni a fogyás eredménye. Ekkor a vizsgálatok és az eredmények a következők voltak:

- EKG: rendben;

- BMI: 27;

- testzsír: 31,7%;

- derékkörfogat: 95 cm;

- vérnyomás: 110/70;

- vérkép: GGT: 34 U/l (32-ig jó, korábban 75 volt, láthatóan megy vissza a normál tartományba);

- koleszterin: 5,87 mmol/l (5,2-ig jó, korábban 6,13 volt, ez is megy visszafelé);

- pajzsmirigyhormon: a szedett gyógyszerrel együtt rendben volt.

Azaz összefoglalva: elindultam a jó irányba vezető úton, de még messze nem vagyok a végén. Ennek örömére javasolták, hogy fél év múlva – azaz most – jöjjek vissza még egy hétre, remélhetőleg még többet fogyva, mert akkorra várhatóan az előbbi értékeim is visszamennek a normális tartományba. Ezért vagyok most újra itt, bízva abban, hogy mindent rendben találnak.

Annak érdekében, hogy azok, akik hozzám hasonló túlsúllyal küzdenek, teljes képet kapjanak arról, mennyire hasznos is ez az egy hét, elhatároztam, hogy megírom, mi minden történik itt velünk. Hátha valaki kedvet kap, és megteszi az első lépést annak érdekében, hogy egészségesebbé váljon. Azt mindenesetre szeretném jelezni, hogy ez nem elsősorban a lifetilt célközönségét képező, 10 kg körüli felesleggel küzdők számára jelenthet igazán komoly változást, hanem inkább azoknak, akik hozzám hasonlóan +30 kg feleslegtől kívánnak megszabadulni.

Az előző bejegyzés folytatása.

Csütörtök: 70,8 kg. Ez van, kész.

A vacsora kicsit kevés lett, viszont szénhidrátdús, mert futás után hajat mostam, de mire azzal végeztem, éhen akartam halni, és csak az édes dolgokat kívántam. Ettem 5 kocka csokit, és egy kekszet. Nem kellett volna, de jól esett, és a kalórialimitbe belefért.

Mozgás: 2 Margitsziget kör Thatsme-vel és Teleszkóppal, 1 óra 10 perc alatt. A végébe azt hittem, belehalok, az utolsó 2 km-en már csak az vitt előre, hogy nem éghetek be a lányok előtt. Ha egyedül vagyok, lefekszem a Margit híd alatt :) Viszont ezen a távon ez az eddigi legjobb időm, korábban 1 óra 20 perc alatt sikerült ugyanez. Haladunk :)

Elkezdtem használni a http://www.myfitnesspal.com/ oldalt, amint rájövök, hogyan tudom onnan ide másolni értelmesen a napi adatokat, át fogok állni arra, mert ott tudom figyelni viszonylag egyszerűen a tápanyag összetételt is.

És jöjjön a meglepetés:

(Nézzétek el nekem a minőséget, nem vagyok nagyon profi ezekben a dolgokban.)

69,8 kg voltam ma (2012. március 2.) reggel. Úgy, hogy tegnap reggel 70,8 kg voltam. És tegnap este csokiztam :) Nem értem, de jelen pillanatban nem is akarom megérteni :) Elértem azt a célt, amit egy éve kitűztem magamnak. Nem tudok most erről többet írni, felfogni is alig tudom.

Tudom, hogy mivel ez egy hirtelen változás volt, valószínűleg holnapra visszamegy mondjuk 70,3 kg körülre. De nem fogok aggódni miatta. A lényeg az, hogy az út, amin járok, jó, és nem állok meg rajta :)

Az előző bejegyzés folytatása.

Hétfő: 71,0 kg. Úgy látszik, most ekörül stagnálok kicsit.

Elég furán alakult a napom, ugyanis egy év után először szerintem romlott kaját kaptam a Cityfoodtól: a joghurtos málnakrémleves után szó szerint rosszul lettem, lesápadtam, és minden úton távozni szeretett volna. A délután azzal telt, hogy ez ellen az érzés ellen küzdöttem. Este fogorvoshoz mentem (szuper nap, nem igaz?), előtte - hasmenés ellen - útközben vettem és megettem két banánt (trükk: lemérni a boltban a banánt, haját nem kidobni, otthon lemérni, és meg is van, mennyi volt a belseje). Ez volt az utóbbi egy év első két banánja, és az utolsó is. Csak itthon, számolás közben döbbentem rá, hogy a két banán gyakorlatilag egy teljes vacsora kalóriatartalmával volt egyenértékű. Mivel azonban estére megéheztem, és a fogam sem fájt nagyon, végül vacsiztam is, így lett a nap vége ismét 1200 kalória feletti.

Kedd: 71,0 kg. Stagnálás. Semmi bajom nem lenne, ha jövő hét hétfőre nem szerettem volna 69,9 kg lenni. Reálisan nézve ez esélytelen, úgyhogy megpróbálok nem bosszankodni rajta. Végülis nem tökmindegy? :)

Szuper napom volt, reggel 8-kor kezdődött és este fél 9-kor ért véget, 9 után értem haza. Vettem mirelit málnát, hogy milyen jó lesz túróval és light feketeribizlis joghurttal összekeverve. Hazaérve leültem a gép elé, és elkezdtem olvasgatni, kommentelni, csevegni. Fél 11-kor kapcsoltam, hogy a vacsi kimaradt (nem sűrűn fordul elő velem, hogy elfeledkezem az evésről), de a málna közben kiolvadt, mert nem tettem be a mélyhűtőbe (mondván hogy úgyis megeszem). Ilyen későn már nem akartam túrót enni, úgyhogy megettem a kiolvadt málnát magában (egyébként isteni finom, csak mondom, és sima Tescos málna volt), meg egy kis narancsot. Így elég kevéssel zártam a napot, de úgy ítéltem meg, hogy inkább ez, mint túró este 11-kor.

Szerda: 70,8 kg. A csökkenés valószínűleg a tegnapi vacsora elmaradásának köszönhető, garantáltan nem lesz tartós.

Ebédre túrós csuszát ettem - diétázok, elvégre :) Már régóta vágytam rá, és Erika ajánlására vettem Dia-Wellness száraztésztát, ami csak 241 kcal/100g (normális tészta 350 körül van). Kifőztem sima sós vízben, ráborítottam egy teljes doboz túrót, megsóztam, és nagyon jól esett! Nekem a sült szalonna nem hiányzott hozzá, amúgy sem szeretem túlzottan. És ami jó volt, hogy 12 körül ettem, és ugyanúgy csak 4 körül kezdtem el megéhezni, mint amikor csirkés kaját eszek. Szóval ajánlom ezt a tésztát, és ha találtok olyan helyet, ahol viszonylag olcsón lehet kapni, írjátok meg! Este fél 12-re jutottam oda, hogy vacsorázzak, ekkor már nem akartam sokat enni, és bár egyre kevésbé szeretem, de azért, hogy az izmaim ne tűnjenek el, csináltam egy fehérjepudingot: egy kávétejszín, kb. egy dl. víz, 10g fehérjepor, édesítő, fahéj, az egész bele egy kicsi műanyag edénybe, összerázni (nem kellett hozzá shaker, gond nélkül szétment), és kész volt a puding. Az ízét régebben bírtam, a shakert is kinyaltam, most alig ment le a fele. Nem tudom, miért undorodtam meg tőle, de azt hiszem, a maradék fehérjeporom a következő évre elég lesz.

Mozgás: ezért csúszott későre a vacsora, ugyanis este 10-kor mentünk el Lenivel futni a Margitszigetre. Egy kör meg még egy kicsi, összesen 8,8 km, 1 óra 2 perc. És úgy, hogy közben Leni odafigyelt a pulzusára is, és az is gyönyörűen rendben volt.

Folytatás a következő posztban.

Bele a közepébe, mert rég írtam.

Péntek: 71,6 kg. A tatárbifsztek mégsem bosszulta meg magát :)

A light négercsókot CBA-ban vettem, ajánlom azoknak, akik nagyon vágynak a rendes édesség ízére. Csak tudni kell megállni két darabnál, mert azért nem kevés kalória ez sem.

Szombat: 71,0 kg. A nagy változás okát a csajok úgyis ki tudják találni, a pasiknak meg lényegtelen infó :)

Délelőtt bevásároltunk Lenivel az Auchanban, ahol találtunk olyan túrót, ami 69 kcal/100g. És az ízével sincs semmi gond. A másik nagy felfedezés - Titti ajánlotta - a kókuszos-csokis cerbona szelet. Ugyan 99 kalória, de nekem olyan az íze, mint a Bountynak (bár K. szerint ezzel erősen túlzok). Nekem bevált süti helyett, míg a pirosgyümölcsös cerbona (ami mondjuk csak 66 kalória) épphogycsak jó édesség helyett.

Vasárnap: 70,9 kg. Egy picit túlszaladtam az 1200-as limiten az előző napon, de szerencsére nem vészesen, és az eredménye sem látszik.

Az indiai csirkétől nem tudok elszakadni :) A csokis mousse ugyanolyan LIDL termék volt, mint korábban a stracciatellás, és most is 0,5%-os zsírtartalmú tejjel csináltam.

Mozgás: fegyencedzés.

A fekvőtámaszból továbbra sem merek továbblépni, mert nő a muszklim. A tricepszes gyakorlat viszont egyre jobban megy, és mintha nem "integetne" már annyira a felkarom alsó része :) Folytatom, meglátjuk, mi lesz. A guggolásban eggyel több sorozatot csináltam, majd az ismétlésszámon is fogok emelni, mert most már nem érzem nehéznek ezt a lépést (a gyertya továbbra sem megy, ez feltehetően a fenekem méretével függ össze...). A lábemelés is egyre jobban megy, de azzal még mindig szenvedek, most emeltem egyet a sorozatok számán, igyekszem majd ezt tartani. A híd első lépésében továbbra sem látok semmi kihívást, de bemelegítésnek jó (közben kaptam egy tippet Thatsmetől, hogy az ismétlések alatt ne engedjem, hogy leérjen a fenekem a földre, megpróbálom majd így legközelebb), a második lépésben pedig az a gyenge pontom, hogy megtartsam magam a kezemmel; de itt is tudtam növelni az ismétlésszámon. A fejenállásban viszont nem merek tovább fent maradni, mert közben érzem picit a nyakamat ("nyakamon érzem, hogy seggem mily nehéz").

Folytatás a következő posztban.

Több sorstársat olvasva, velük beszélve ma ismét meg kellett állapítanom, hogy nagyon szerencsés vagyok, ami a családomat illeti. Most nem akarok belemenni abba, hogy milyen jó gyerek- és kamaszkorom volt, kizárólag az utóbbi napok diétával kapcsolatos beszélgetéseit idézném fel. Semmiképpen sem dicsekedni szeretnék ezzel - hiszen ez nem az én érdemem -, hanem csak leírnám, hátha valaki tud belőle valami hasznosat a saját életébe átvenni.

Úgy alakult, hogy jövő héten hétfőn fekszem be - remélhetőleg utoljára - a Szent Imre Kórház Lipid Részlegére. Első alkalommal pont egy éve voltam, akkor visszatapsoltak fél évvel későbbre egy újabb hétre, majd ősszel ismét azt javasolták, hogy annak érdekében, hogy ki tudják vizsgálni, hogy a fogyással vajon tényleg minden értékem visszakerült-e a normális tartományba, jöjjek be újra. A fogyás szempontjából most már ezt feleslegesnek érzem (170 cm, 70,8 kg jelenleg, BMI a normál határon belül), de egy egy hetes teljes belgyógyászati kivizsgálásra nem tudtam, és nem is akartam nemet mondani. Szóval hétfőtől egy hét kórház.

Visszatérve a családomra, úgy alakult, hogy a hétfői befekvés előtt most hétvégén megyünk haza a testvéremmel a szüleinkhez meg a nagyszüleinkhez. Az anyukám azzal kezdte, mikor megbeszéltük ezt a hétvégét, hogy gondolkozzak rajta, hogy milyen kaják legyenek otthon, és mit főzzünk ebédre, mihez vásároljanak be. Nem egyszerű: én fogyózom, az öcsém vegetáriánus, az apukámnak meg hizlaló de egészséges kajákat kell ennie... Egyelőre még nincs ötletem, valószínűleg a köretekkel fogunk sakkozni, hogy mindenkinek jó legyen.

Ezt valamennyire természetesnek is vettem, korábban is együtt találtuk ki az ilyen hétvégékre a menüket. Viszont - ami miatt ez a bejegyzés íródik - ma beszéltem skype-on a 80 éves nagyszüleimmel (igen, skype-on, nekem ilyen szuper ügyes nagyszüleim vannak :). És a nagymamám azt kezdte mondani, hogy nem fog pogácsát csinálni (máskor mindig csinál valami sósat), és süti is csak egyfajta lesz (máskor 2-3 féle van), almás, édesítővel. Vacsorára pedig saláta köreteket készít majd, majonéz helyett joghurttal, és azt rám bízza, hogy milyen húsfélét viszünk hozzá. Meg is beszéltük, hogy lesz többféle sovány sonka meg sajt, meg persze saját házi kolbász a fiúknak.

Miután letettük, eszembe jutott, hogy sokaknak milyen nehézségeket jelent a családi étkezés - és persze sok más is a családdal kapcsolatban, bár ezek mintha összefüggnének. Nekem pedig kifejezetten megkönnyítik a diéta betartását. Nyilván nem mindig, a karácsony nálunk sem ilyen volt, de tudják, hogy nekem ez a hétvége fontos, és mindenki igyekszik segíteni benne, hogy elérjem a célomat. Remélem, ha szükséges lesz - ne legyen! - én is tudok majd ennyire figyelmes lenni velük és a majdani gyerekeimmel is.

Az előző poszt folytatása.

Szerda: 71,6 kg. Szuper, stagnálok :(

Uzsonnára az előző napi maradék káposztát ettem meg. Utána elmentünk futni. Ilyet soha ne tegyetek, az első sziget kör felétől arra koncentráltam, hogy ne legyen baj... nem lett. Este megettem a joghurtot, majd kiszámoltam az összkalóriát, ami 779 kalória volt. Nem tudom, ezt hogy hoztam össze, nem éreztem magam éhesnek. Viszont ennek örömére megettem két sort abból a táblás Milka csokiból, amit K. magának bontott ki. Az összkalória jó, az összetétel nem, de ez nálam már lassan rendszer lesz :( Nem követni!!!

Mozgás: Thatsme-vel 2 Margitsziget kör, 10,6 km, 1 óra 21 perc. Normális, kényelmes tempóban futottuk, mivel ilyenkor az első körben azért bennünk van a félsz, hogy menni fog-e a második, és inkább óvatosak vagyunk. Szerencsére baj nem történt, bár volt némi aggodalomra ok, de ezt olvassátok el Thatsme-nél. Nyújtani a felnőtt játszótéren kezdtünk el (a Margitsziget északi csücskénél), és megpróbáltam húzódzkodni is. Nem ment, de ha felugrottam, akkor vagy 5 mp-ig tudtam magam tartani. Ez azért meglepő, mert erre korábban nem nagyon voltam képes, soványabban sem. A fegyencedzés csak működik :)

Csütörtök: 71,4 kg. Bár már 71 alatt lennék...

Ebédre a Culiarisban vett zacskós rizst ettem (http://www.tilda.com/#/?section=2&subsection=10&content=29). Állítólag csak 120 kcal/100g. Nem is akarom tudni, ezt hogy hozták össze, de nekem jó :) Muszáj volt megfordítanom az ebéd és a vacsora kalóriatartalmát, mert este haverokkal találka, és tuti, hogy fogok valamit enni az étteremben. Valami cézár saláta félére gondoltam, vagy tatárbifsztekre, kevés pirítóssal (abonettet magammal vinni mégiscsak ciki lenne...). UPDATE: tatárbifsztek lett :) és ahhoz képest, hogy éttermi kajálás, nem is olyan rossz az összkalória (mondjuk éhes is vagyok).

Alkoholt viszont nem fogok inni, mert nemsokára vérvétel, és nem szeretném, ha torzítaná az eredményeket. Kíváncsi vagyok, hányan fogják megkérdezni, hogy terhes vagyok-e. (Nem.) Attól tartok, hogy ipari mennyiségű light kólát fogok meginni. UPDATE: édesítős limonádét ittam, sokkal jobb volt, mint a light kóla. Mondjuk már napok óta rá vagyok kattanva a narancsra és a citromra, hétvégén megyek és veszek az Auchanban egy vödörrel, és kicsavarom.

Mozgás: fegyencedzés.

Gyakorlatilag semmi nem változott a múltkorihoz képest, csak egy kicsit jobban bírtam a tricepsz gyakorlatokat, ezért többet is csináltam belőle. A húzódzkodás most is kimaradt, mert napközben K. nem volt itt, este meg már nem volt kedvem pótolni.

Itt a vasárnapi táblázat frissítése (az eredeti bejegyzéshez nem merek hozzányúlni, mert félek, hogy szétesik, tett már velem ilyet a blog.hu, sajnos).

Vasárnap: 71,5 kg.

A vacsora natúr joghurtba belekevert fehérjepor volt. Nekem sokkal ehetőbb, mint a turmix (vagy csak a turmixot untam meg nagyon), de a 15 g sok, 10g bőven elég volt később.

Hétfő: már nem volt elem a mérlegemben.

A Night fantázianevű cerbona szeletnek egészen csokiíze van, és csak 75 kalória. A vacsorám nem volt valami túl jól sikerült: bár a kalórialimitben benne voltam, de ha számolnék szénhidrátot is, az biztosan túl sok. Ráadásul kalóriából is túl sok lett este.

Kedd: 71,6 kg.

Nem tudom, ismeritek-e a gyökérkenyeret. Én nagyon szeretem, de nem találtam hozzá kalóriaadatot, ezért sima barna kenyér kalóriatartalommal számoltam. Az ebéd nagymamám lefagyasztott toroskáposztája volt, felhígítva és összefőzve sima savanyú káposztával. A kalóriatartalom picit becslés: a konzerv székelykáposzta 120 kcal/100g, mivel ez a nagymamámé volt, inkább többel számoltam, így lett 150 kcal/100g. Amúgy nagyon javaslom a savanyú káposztás kajákat, 20 kcal/100g egyszerűen szuper :) Vacsira megint nem bírtam édesség nélkül, és a régebben lefagyasztott almás rétesemet kaptam elő a mélyhűtőből, ami igazából csak alma meg réteslap.

Mozgás: fegyencedzés.

A fekvőtámaszból visszavettem, mert hirtelen túl nagyra nőtt a muszklim, és nem ez volt a cél. Guggolásból, lábemelésből és hídból a nem bemelegítéseknél növeltem egyet a sorozatszámon; guggolásnál egyáltalán nem volt gond, a másik kettő azért megviselt. A húzódzkodás - K. hiányában - kimaradt. És kerestem a neten tricepsz gyakorlatot, ezt találtam: https://www.youtube.com/watch?v=A0-zHaFYizg&feature=results_main&playnext=1&list=PLC074E9200A830EBE Én a kád szélén próbáltam meg, egyelőre kevés ismétléssel. A végén a karom az a része, ami amúgy lógni szokott ("integetőizom"), kifejezetten izmosnak hatott, úgyhogy ezt folytatni fogom.

Folytatás a következő posztban.

Új, ámde aranyos dolog terjedt el az utóbbi napokban az olvasott blogokon: a Cute Blog Award, vagy Cuki Bagoly Díj. Eleinte tetszett, aztán nem, aztán mégis, és ekkor pont kaptam is egyet :)

Szabályok:

5. Értesítsd a díjazottakat.

1. Említsd meg a blogodon a személyt, akitől kaptad.

Debrától (Mrijától, http://debramorgann.blogspot.com/) kaptam, köszönöm!

2. Kérdések:

2.1. Melyik a kedvenc smink kelléked?

Mivel nem sminkelek (tudom, degáz, de nem érdekel), nincs kedvenc. Ami másokon jelenleg nagyon tetszik, az a 3D szempilla.

2.2. Mi volt 2011 trendje (öltözködésben)?

A világban? A kisfiús csípőjű modelleken bemutatott göncök, amik nagyon nem tudnak érdekelni. Nálam? Az egyre kisebb ruhák, a kedvenc a miniszoknya volt :)

2.3. Mi a kedvenc desszerted?

Minden, ami édes :) Az édességek abszolút királynője egyébként a házi aranygaluska madártejjel. (És sajnos erre még light verziót nem tudtam kitalálni.)

2.4. Mi a keresztneved?

Ha elmondanám, meg kellene, hogy öljelek :)

2.5. Mi a kedvenc színed?

Fekete. Kombinálva vörössel.

2.6. Mi volt az utolsó dal, amit meghallgattál?

Azt hiszem, futásnál valamelyik Kispál szám.

2.7. Kutyák vagy macskák?

Egyértelműen macskák! Kicsi korom óta imádom őket. Mostanában kezdtem gondolkozni azon, hogy akár lehetne is két kiscicánk.

3. Árulj el magadról egy dolgot, amit eddig még nem említettél a blogodon.

Nagyon rosszul viselem a butaságot, azt, ha valaki nem használja az agyát, és meg sem próbál logikusan gondolkodni. Próbálok türelmesebbé válni (némi empátia azért van bennem), de ha valakinek kétszer elmondom, hogy egy adott dolgot hogyan kéne csinálni, és úgy tűnik, hogy fel is fogja, egyet is ért, és harmadjára pont ugyanúgy direkt megcsinálja a maga butaságát, az kiborít. Jó leszek vajon főnöknek, szülőnek, vagy ezt még csiszolgatnom kell?

4. Ajándékozd a díjat annyi bloggernek, ahánynak szeretnéd.

Többen kaptak már azok közül, akiket olvasok, ők viszont még nem (ha jól emlékszem), pedig jól írnak:

A.nna: http://diajmfebulosz.blogspot.com/

Ciróka: http://newtilt.blogspot.com/

5. Értesítsd a díjazottakat.

Meglesz :)

Az előző bejegyzés folytatása.

Jöjjenek a hétvégi receptek:

Spenót főzelék:

Eredetileg rántással készül, de arra jutottam, hogy minek rakjak bele lisztet, ha nem muszáj? 2 zacskó 450g-os spenótot hagytam kiolvadni (zacskóban csináljátok, egy kis lyukat szúrva a zacsira, az így kifolyó vizet ki kell önteni, én nem tettem, de jobb lett volna), majd bele egy teflon vagy kerámia edénybe (vettem kerámiát, egyelőre nagyon szeretem), hozzá a tej (én most kaptam 0,5%-os zsírtartalmút, de a 1,5%-os is jó) és a fokhagyma, só ízlés szerint. Legközelebb kipróbálom csak 3 dl tejjel, mert hajszálnyit híg lett. Az egészet összefőztem, és az EGÉSZET meg is ettem :) Utána úgy éreztem magam, mint már nagyon régen: hogy dugig ettem magam. Régóta hiányolt érzés volt :) Ha szeretitek a spenótot, feltétlenül próbáljátok ki, az egész nagy adag cucc csak 411 kalória volt. Hihetetlen :)

Stracciatellás mousse light:

A LIDL-ben kaptam, Linessa termék. Nekem bejött, de hogy egy elfogulatlan véleményt is mondjak, K. szerint "édes, de semmi extra". Nos, az édes nekem pont elég volt :)

Kínai illatos csirke:

A hagymát kicsit megsózva E-Z olajon megpároltam (hagyma egyébként a hivatalos recept szerint nem kell hozzá, csak a mi mániánk), hozzá a felkockázott csirkemell, pirítani, utána jöhet az összes többi, ja meg egy pici víz is, és összefőzni, amíg a hús kész nincs. Igazából nagyon hamar kész lett, és nem is volt rossz íze, csak nem nagyon volt íze. Próbáltunk rajta javítani fűszerekkel, de nem igazán sikerült. Többet ilyet nem csinálok :(

Valakinek van esetleg finom és egyszerű kínai receptje?

Gyorsan feldobom a táblázataimat, úgysem tud belőlük sokat egyszerre kezelni a rendszer.

Péntek: 71,5 kg.

Kezdem a végével: az be volt tervezve, hogy megiszok 3 dl pezsgőt, és akkor jó is lett volna a napi összes kalóriatartalom, de a végén senki sem pezsgőzött, így egyedül megittam egy üveggel... Jó ez a blogolás egyébként arra is, hogy nem gondoltam volna korábban, hogy én sok alkoholt iszok, most pedig átlag hetente itt magyarázkodom, hogy mit és milyen apropóból ittam. Mostantól március közepéig ennek vége, szeretném, ha a márciusi vérképemet semmilyen alkohol nem befolyásolná. Ez csak azért lesz jó, mert a jövő héten is lesz a haverokkal találka, magyarázhatom majd nekik, hogy miért nem iszom alkoholt... a csapat fele azt fogja hinni, hogy terhes vagyok :)

Vissza a kajákra: a csokis croissantról már írtam korábban, szuperjó dolog, ha tehetitek, próbáljátok ki. Nem tudom, hogy szénhidrátcsökkentett vagy Norbis lisztből sütik, de nekem nem okozott kishelyiséges problémákat.

Ebédre csináltam spenótot és stracciatellás mousse-t. Receptek külön posztban.

Szombat: 71,8 kg. Abban, hogy ez nem több, valószínűleg volt némi szerepe az éjszakai táncolásnak is.

A reggeli kimaradt (későn kelés). Az ebéd egy nagy reggeli volt. Tudom, sem a bruschetta, sem a kacsamájkrém nem diétás, de kicsit ettem belőlük, csak az íze kedvéért. Tittinek volt ötlete ezzel kapcsolatban, hogyan lehetne házilag egész alacsony kalóriával kihozni, kíváncsi vagyok, milyen lesz.

Délután csajos dőzsölés teákkal meg light négercsókkal :) Kemény 2 darabot meg is ettem :) Nagyon ízlett, ilyet is fogok majd venni, a Metroban kapható. Viszont mivel nagyon-nagyon későn jöttünk el, csak éjfél körül vacsoráztam, amit lehet, nem kellett volna. Így se lett valami sok ez a nap, de az előző miatt nem is bánom.

Vasárnap: 71,5 kg. Ez az utolsó mérésem most, amíg nem kapok elemet a mérlegbe, mert rögtön utána megadta magát. Bosszantó, mert a holnapira kíváncsi lettem volna.

Egyelőre itt járok (majd frissítem a táblázatot később):

Találtam olyan Uncle Ben's mártást (kínai illatos mártás), ami csak 45 kcal/100g, gondoltam, de jó lesz. Nem lett az, nem nagyon ízlett. Biztosan én vagyok mostanában megkattanva, de amióta ettem a culinarisos indiai csirkét, csak olyat ennék, most is dobtunk az egészhez feljavításként némi curryport.Hozzá K. üvegtésztát evett, én meg szénhidrátcsökkentettet. Az üvegtészta nagyon megszívatott, mert az volt ráírva, hogy 212 kalória, és csak itthon vettem észre, hogy nem /100g, hanem /50g, így abból nem ettem. És volt a végén egy bolti palacsinta light lekvárral. Kész palacsintát most láttam először boltban, azért vettem meg, mert rajta volt a kalóriatartalom, de többet ilyet se veszek, mert ennél jobbat csinálok kevesebb kalóriával. Na mindegy, legalább K-nak ízlene, de neki se jött be :( Majd valakinek odaajándékozom. Ez egy jól sikerült ebéd volt :(

Vacsira azon gondolkozom, hogy kipróbálom natúr joghurtba tenni a csokis fehérjeport. Legfeljebb megy az egész a kukába, és eszek mást :)

Mozgás: pénteken végigcsináltam egy fegyencedzést.

5 perc bemelegítéssel összesen 65 perc volt. Be fogok iktatni még egy tricepszes saját súlyos gyakorlatot (találtam a neten, majd írok róla), és kicsit leveszek majd a fekvőtámaszból, mert mostanában többen közölték, hogy hú de izmos lett a karom, én is érzem nagyon, és nem feltétlenül az a fő célom a fegyencedzéssel, hogy nagyobb "kisegerem" legyen, mint egy pasinak :)

A következő posztban jönnek a receptek.

Az előző bejegyzés folytatása.

Végül még egy fontos dolog, ami megfogalmazódott bennem az utóbbi napokban. Vagyunk jópáran, fiúk és lányok egyaránt, akik egy éve még azt sem tudtuk, mi fán terem az egészséges étkezés, a kalória, a fehérje/szénhidrát/zsír arány; az 5 km-es futás a "sportemberek" kiváltsága volt és így tovább. Ma meg itt osztjuk az észt, magyarázzuk másoknak, hogyan kellene élni, enni, mozogni, és persze mindenki a saját abszolút bevált, nagyon tuti módszerére esküszik, ami jobb, mint bárki másé. Holott egy éve még pont olyan kövérek és tudatlanok voltunk, mint azok, akik most kövérek és tudatlanok. Az, hogy megcsináltuk (én még nem!), nyilván komoly fegyvertény és érv, de ettől nem vagyunk jobb emberek, mint az, aki ma olyan, mint mi egy éve. Csak mi egy évvel korábban kapcsoltunk. Azt már hozzá sem teszem, hogy elég nagy szegénységi bizonyítvány - akár férfi, akár nő részéről -, ha valaki a másik embert pusztán csak a külseje alapján tekinti valamilyennek. Pláne, ha saját magát is ennek alapján definiálja. (Nyilván nem arra gondolok, ha épp fel akarok szedni egy pasit/csajt, hanem arra, ha valakit lenézek azért, mert kövér, vagy mert egészségtelen ételeket eszik. Csak azért, mert én MÁR nem vagyok ilyen.)

És azt is elfelejtjük, hogy nem vagyunk egyformák, nincs két tökéletesen egyformán működő szervezet, két teljesen azonos ízlésvilág, életstílus. Miután az alapvető elvek gyakorlatilag azonosak (anyagcsere alatti kalóriabevitel minőségi kajákból, normális mennyiségű fehérjével, lehetőleg nem sok szénhidráttal és zsírral + mozgás), ezen elveket kellene józan paraszti ésszel teljes körűen személyre szabni - nemcsak a kajákban, hanem pl. abban is, ha valakinek terhes a kalóriaszámolás, de elvan a kötött étrenddel, vagy utál futni, de úszni nem, vagy nem akar táplálékkiegészítőket enni, meg ilyenek. De ez csak akkor működik, ha a "célszemély" maga is tisztában van az igényeivel, elvárásaival, határaival, képességeivel, és azokat meri is vállalni. Ha valaki nem tud édesség nélkül létezni (khm...), akkor annak - bármennyivel is hatékonyabb lenne - nem szabad olyan étrendet összeállítani, amiben nincsen egyáltalán semmilyen édesség, mert vagy nem fogja tudni betartani, vagy betartja ugyan, de nagyon meg fogja szenvedni. Ugyanez igaz a rántott húsra is (nagyon jó mirelit, sütőben sütős rántott húsok vannak!), vagy a spagettire (csökkentett kalóriatartalmú tészta + darált csirke + paradicsomszósz heti egyszer bele kell férjen), vagy bármi egyébre. Gyakorlatilag - a sült szalonna jellegű ételeken túl - nincs olyan étel, amit némi ötleteléssel ne lehetne diétássá varázsolni. Akkor minek éljen valaki halon és natúr csirkén, ha utálja? Na persze, ha nagyon elszánt, vagy csak egy rövid program erejéig diétázik, az más, de ha valaki hónapokra tervezi a diétát - mert pl. nemcsak a fenekén lévő fél centi zsírt akarja lefaragni, hanem már egészségügyi kockázatot jelent a túlsúly -, akkor értelmes, finom és betartható diétát kell kitalálni.

Összegezve: mindenkinek mástól lesz egy diéta működőképes, ami nem feltétlenül azonos azzal, ami valaki másnak korábban már bevált. Ha valaki komolyan le akar fogyni - nem pedig csak az ikszedik eredménytelen fogyókúrájába akar belekezdeni -, akkor végig kell gondolnia, hogy mire és hogyan képes, végigolvasni azoknak az írásait, akik már megcsinálták, átszűrni a kapott információkat saját magában, és kitalálni, hogy hogyan kellene belevágni. Ez nem két perc, legalább egy napot, de inkább többet rá kellene szánni, jegyzetelve. Ezen információk birtokában azonban aki rendelkezik némi logikával, és a matematikai alapműveleteket is ismeri, az gond nélkül meg tudja tervezni a saját személyre szabott étrendjét, ami várhatóan nem lesz elsőre tökéletes, és menet közben majd némi alakításra fog szorulni, de minden bizonnyal betarthatóbb lesz, mint ha csak fogna egy étrendet valahonnan, és azt követné betűről betűre.

Csak azt nem értem, hogy ha ez ennyire egyszerű - mert az, nem? - akkor miért várnak mégis sokan arra, hogy az étrendjüket más állítsa össze? Miért nem hiszik el, hogy maguk is képesek rá?

(És még mielőtt valaki kombinálni kezdene: semmi bajom a lifetilttel, mert nagyon sokakat nagyon jó irányba indított el. Azt nem értem, ha valaki nem használja a fejét.)

Összekaptam magam, mostantól nincsenek félreevések (ha-ha...), március 5-re le kell mennem 70 kg alá (69,9 kg már tökéletes lesz). Mondjuk sokat segítene, ha végre olyan lenne az idő, hogy ki mernék menni futni lábtörés nélkül. Ma este Lenivel megnézzük. Remélem, holnap nem a kórházban kelek...

UPDATE: kimentünk, futottunk szép lassan, nem estünk el, mentünk kb. 1 óra alatt kb. 8 km-t.

Hétfő: 72,7 kg.

Az almás joghurt + túró keverék isteni, és ha feldobjuk még egy almával, a kalóriatartalom majdnem ugyanannyi marad, a mennyiség meg a többszörösére nő.

Kedd: 71,9 kg.

Semmit nem tudok hozzátenni, minden nagyon finom volt :)

Szerda: 71,4 kg.

Erika tanácsára elmentem egy boltba, ahol kaptam olyan száraztésztát, ami csak 241 kcal/100g (a normális tészták 360 körül vannak). És mivel zárás előtt 10 perccel estem be, az összes szénhidrátcsökkentett kisütött, fornetti jellegű süti féláron volt. Bevásároltam vagy egy kilót, a nagy részét bevágtam a fagyasztóba, kíváncsi vagyok, sütőben felmelegítve holnap jó lesz-e. Reggelire pedig megettem 3 csokis croissantnak nevezett olyan cuccot, mint ami a mogyorós vagy csokis kiskifli a Princess pékségekben (nem jut eszembe a neve). Mit mondjak, nem ugyanolyan nyilván, de azért hasonlított rá, és édesség :)

Ebédre elcsábultunk Thatsme-vel (igazából az én bűnöm volt) a Szerájba, ettem egy fél adag joghurtos padlizsán salátát (aki ismeri, vessen meg, nagyon zsíros, de nagyon finom), és egy adag olívás zöldséges salátát. Mindegyik nagyon finom! Ha valaki jár ott, és el tud szakadni a gyrostól, kóstolja meg a salátákat (a joghurtos padlizsánt ne, mert úgy jár, mint én, és teljesen rákattan). Az egész nem volt sok, de mivel zsíros, nem akartam többet enni. Remélem, a 600 kcal saccra jó volt.

Aztán este nem bírtam ki, és megint beleettem K. vacsorájába. Az esti futás miatt már nem akartam előtte enni (mindig itt kezdődik a baj), ő meg vacsorázott, és ez lett a vége (nyilván közrejátszott az is, hogy az ebéd nem volt ideális). "Büntetésből" futás után nem vacsoráztam, ami azért volt gáz, mert még éjfélig dolgoznom kellett, de kibírtam. És lett is eredménye, másnap.

Csütörtök: 71,3 kg. Visszaértem végre a lokális minimumomra. Kellett hozzá egy hét, de megvan. Mostantól csak lefelé vezet az út, remélem.

Délben nem tudom, mi történt velem, megettem a holnapra szánt második adag capuccino szeletet. Még jó, hogy nem annyira sok kalória. A napot végül nem zártam rosszul, bár jobban örülnék, ha az 1200 kalóriát inkább alulról, mint felülről tartanám be.

Holnap spenót lesz, hétvégén kínai szószos csirke (találtam egy olyan Uncle Ben's szószt, amin 45 kcal/100g), üvegtésztával, ami 200 kcal/100g körül van (majd megnézem pontosan).

A mozgás nem igazán ment a héten, tegnap volt egy futás, ma nem, mert a csajoknak nem volt jó, én meg egyedül nem megyek el, mert lusta vagyok :( Holnap fegyencedzés, hétvégén valószínűleg semmi, mert dolgoznom kell.

További agyalások a következő bejegyzésben, mert újra túl sok vagyok a blog.hu-nak.

Az előző bejegyzés folytatása.

Szombat: 72,3 kg. Itt még örültem, hogy ezek szerint nem is olyan vészes, ha két egymást követő napot rontok el. Azt felejtettem el, hogy az alkohol és a cukor - mivel a kalóriatartalmához képest a tömege kicsi - később bosszulja meg magát igazán.

Az indiai csirke receptjét korábban már írtam, továbbra is nagyon ízlik. A mirelit zöldség a LIDL-ből volt, cukkinis keverék, a fantázianeve itáliai. Az indiai öntettel szerintem kifejezetten finom volt. A vacsorát ki akartam hagyni - az előző napok bűnözései miatt -, majd végül este 10 körül megettem azt a tejberizst a hűtőből, amit K-nak vettem, de másnap már ki kellett volna dobni, mert lejárt a szavatossága. Fogalmam nincs, hogy hány kalória, 500-nál csak kevesebb, ezért ezzel számoltam. A lényeg az, hogy ez a nap se zárult valami fényesen.

Vasárnap: 72,9 kg. Ez most rohadtul bosszant, és a tudat is, hogy csak a saját hülyeségemnek (pogácsa, tejberizs) köszönhetem.

A vacsora még előttem áll, fél doboz túrót összekeverek majd egy light joghurttal, Ketkettől tanultam, valószínűleg finom lesz.

Tanulság: a pogácsánál is és a tejberizsnél is ott rontottam el, hogy ki akartam hagyni az étkezést előtte. Mivel tudom, hogy nem bírok ellenállni annak, ha elém teszik a finom falatokat, így ezen akarati hiányosságot azzal kellene leküzdenem, hogy eszek előtte, mert azért ha nem vagyok éhes, akkor talán megállom az első falatot, és ha azt meg tudom állni, a többi is menni fog.

Nem várok sem megértést, sem sajnálkozást, sem biztatást. Nagyon jól tudom, hogy mit kellene csinálnom, de néha kevés vagyok hozzá. Tudomásul vettem, az én testem, az én akaratom, az én életem. Lesz ez ennél jobb, de rosszabb is. Legfeljebb tovább tart a diéta, mert az nyilvánvaló, hogy addig nem hagyom abba, amíg a célt (70 alá, majd nagyon lassan 65-ig) el nem érem. Azért sokat segítene, ha már legalább futni tudnánk menni, legalább ledolgoznám az extra kalóriákat.

Újra táblázatok jönnek, a heti katasztrofális étkezéseimről.

Kedd: 72,6 kg.

A vaníliás karika valóban nem kellett volna, de még belefért, mivel kedden csináltam egy órányi fegyencedzést, amiről korábban már írtam. Ha csak ennyi bajom lett volna a héten, nem nyavalyognék.

Szerda: 71,7 kg.

A karnitin ital ajándék volt az adott napi rendeléshez, de nem fogok ilyet rendelni, mert kb. olyan volt, mint a cukros víz. Az esti fehérjének a felét végül kidobtam (tényleg, ezt le sem vontam a táblázatból), mert ivás közben a felénél hányingerem lett tőle. Csak nem megy nekem ez a nyers tej dolog :( Ja, és voltunk este Lenivel konditeremben, nekem kb. 25 perc emelkedőn felfele gyaloglás és 5 perc taposógép jött össze (10 kor zártak).

Csütörtök:71,5 kg. Jól megnézni, a héten nem leszek többet 72 alatt :(

A gyros tál szerintem korrekt volt, hús + saláta + minimális öntet, nem lehet több, mint 500 kalória (a Cityfoodosok négyszázvalamennyivel számolnak). A baj ott kezdődött, hogy délután 4-re értekezletre mentem. Előre örültem neki, hogy el fog húzódni 6-7-ig, és addig nem eszek, akkor már csak egy könnyű vacsora, és tuti jó lesz a kalóriamérlegem, erre elénk tettek egy csomó fornettis pogácsát. Kb. 5-ig bírtam, utána ettem egyet... utána meg többet. Az elsőt nem kellett volna, de akkor már nem bírtam tovább. Néha utálom, hogy mennyire nincs akaraterőm az orrom elé tett kaják esetében :( Este Lenivel és Teleszkóppal konditerem, 20 perc emelkedőn gyaloglás, 10 perc taposógép, utána megint zártak (ez van, ha csak 9 körülre tudunk elmenni).

Péntek: 72,3 kg. A pogácsa megbosszulta magát.

Erre a napra már hetek óta be volt tervezve egy koktélozás a kollégákkal (van egy hely, ahol a happy hours alatt félárúak a koktélok). Ittam 4-et, fogalmam nincs, mennyi a kalóriatartalmuk, valaki egyszer mintha 500-at tippelt volna, na akkor én csak a koktélokkal bevittem a napi kalóriaszükségletem kétszeresét :( Ez van, ez legalább tervezett kihágás volt, nem úgy, mint az előző nap. Igazából ezt az estét nem is bánom, de a csütörtöki pogácsa még most is bosszant.

Innen külön bejegyzésben folytatom, mert a blog.hu számára túl hosszan írok, vagy túl sok a táblázat.