A szerda reggel méréssel indult, amit nagyon kíváncsian vártam. Arra számítottam, hogy kb. 1,5-1,8 kg-val leszek kevesebb, mert már a befekvés előtt is diétáztam, tehát nagy vízleadás nemigen lehet, a szervezetemből ugyan ürülni fog a hétvégi kajálás, de annyira sok az sem volt. Ezzel a prekoncepcióval álltam rá a mérlegre, ami szerencsére nem tudott erről, mert laza 69,6 kg-t mutatott. Azaz hétfőhöz képest – két nap alatt – 2,2 kg mínusz. Azt nem mondanám, hogy 2,2 kg fogyás, mert az fizikailag kizárt. Valamennyi ebből nyilván fogyás is, de a többi a víz és a salakanyag ürülése. Akárhogy is van, örülök neki, csak nem szeretném magam hamis illúziókba ringatni.

Mérés után végre eljutottam a gyógytornára :) A gyakorlatok 90%-ánál azt éreztem, hogy semmi másra nem jó, csak hogy átmozgasson – persze ez volt a cél, meg a tornát nyilván nem rám szabták, hanem az átlagra, a többségnek egyes gyakorlatok így is nehézséget okoztak –, de volt néhány olyan feladat, aminél én is éreztem, hogy dolgoznak az izmaim rendesen. Az is jó érzés volt, hogy egyes gyakorlatokat fél éve még nem tudtam rendesen megcsinálni, most pedig szinte tökéletesen mentek. A gyógytornász meg is dicsért a végén, én meg kihasználva a helyzetet, megkértem, hogy hadd maradhassak a következő csoport (azok, akiknek extra kímélő tornát írt elő az orvos) órája alatt is a teremben, és tornázhassak egyedül. Eleinte kicsit tiltakozott, hogy sok lesz az, de elég meggyőző lehettem, mert végül megengedte. Csináltam is egy fegyencedzést, fejenállás nélkül, mert azt nem mertem, viszont a húzódzkodás első lépését most a bordásfalnál meg tudtam csinálni. A Thatsme-től lopott ötlettel az egyes gyakorlatokkal kapcsolatos megjegyzéseim a táblázatban vannak:

A dupla torna után volt egy kis idő magunkhoz térni, és ekkor reggeliztem meg: egy negyed paprika volt, egy jogobella, a kefír helyett (most feketeribizlis, mert nem volt hozzá alma), benne Lepicol. Dőzsölünk :) 11-től nagyvizit volt, amire dr. Pados Gyula főorvos úr jött el a doktornővel. Hihetetlenül karizmatikus ember, ő ennek az egész részlegnek az atyja. Engem megdicsért, megkérdezte, meddig akarok fogyni, mondtam, hogy 65-ig, azt mondta, hogy 64 kg alá ne menjek. Igenis, doktor úr! :) Örült annak is, hogy a rossz eredményeim helyreálltak. A terheléses cukrom is negatív lett, azaz az egy évvel ezelőtti állapothoz képest már nem áll fenn a cukorbetegség veszélye! Ennek is piszkosul örültem :) A szobatársam miatt viszont a főorvos úr is aggódott, és megmondta neki, hogy addig nem engedi haza, amíg nem hízik, mivel a mai mérésen is 0,2 kg-val kevesebb volt, mint hétfőn.

Vizit után ebédeltünk: a szokásos 2 dl üres húsleves után volt egy sült csirke felsőcomb, egy fél tányér főtt krumpli és egy fél tányér alma-saláta keverék. A krumpli és a hús nagyon jól esett, a saláta nem volt valami jó.

Ebéd után volt egy egyórás beszélgetés a dietetikus nővérrel. Röviden az elhangzottak:

-  az ideális testsúly a következőképpen számítandó nőknél: (testmagasság – 100)*0,9. Eszerint nekem (170-100)*0,9=63 kg, ami nagyjából egybeesik azzal, amit az orvosok korábban mondtak;

- igyekezzünk minél több esszenciális, teljes értékű fehérjét enni (ezek többnyire az állati eredetű fehérjék);

- anyagcsere gyorsítására: erős fűszerek, sok szénsavmentes folyadék, nyers gyümölcsök, Danone Actívia, Parádi és hasonló vizek; ha valakinek nincs rendben, kérjen a gyógyszertárban Normaflort, ami nem hashajtó, hanem bélflóra-helyreállító; rendszeresen hashajtózni szigorúan tilos, mert tönkreteszi a bélbolyhokat; a xilit és a nyírfacukor, amíg meg nem szokjuk, fokozza a bélperisztaltikát, de önmagában nem hashajtó;

- ha sok rostos ételt eszünk (pl. zabkorpát), és nem iszunk rá eleget, vagy nem áztatjuk be evés előtt órákig, akkor akár bélelzáródást is okozhat;

- ajánlotta Stahl Judit kiszámolt kalóriatartalmú ételeit is, amik akár a könyveiben, akár a magazinjaiban szerepelnek (a magazinokra azt hiszem, elő fogok fizetni, mert ugyan a neten bármilyen receptre rá tudok keresni, de ötletet szerezni jó lesz);

- valaki ajánlotta a Diabétesz c. ingyenes újságot is (állítólag orvosi rendelőkben hozzáférhető), és a www.kcal.hu oldalt kalóriaszámolgatásra;

- a dietetikus nővér javasolta, hogy bizonyos időszakonként, ahogy nekünk jól esik, tartsunk egy 1000 kalóriás gyümölcsnapot, mert megpörgeti az anyagcserét, kihajtja a felesleges vizet, segít a zsírbontásban, tele van antioxidánssal, és felfrissíti a szervezetet - ez jól hangzik, de nem hiszem, hogy bármikor is kedvem lesz hozzá.

Ezután elmentünk az egyik lánnyal, aki hozzám hasonló korú és alkatú, sétálni egyet abba a parkba, ahol Leniékkel futottam. Jó volt kicsit kiszabadulni a kórházból, és süttetni magunkat a napon :) Dumáltunk egy csomót, receptekről és másról is. Utána vissza a kórházba, mert volt egy újabb beszélgetés, ezúttal egy pszichológussal, aki másodállásban edző :) A következőkről beszélt (dióhéjban):

- a telítődésérzékelők a gyomorban és a nyombélben vannak, de kell nekik egy kis idő ahhoz, hogy visszajelezzenek, ezért célszerű lassan enni;

- a korral és nagy traumákkal az anyagcsere lassul – gyorsítása: (i) sok ivással, mert sokszor összekeverjük a szomjúságot az éhséggel; (ii) mozgással, bár a fogyásnak csak 20%-a a mozgás, 80%-a a helyes táplálkozás (mintha ilyesmit a lifetilten is lett volna); (iii) stresszoldó technikákkal, mert sokszor diéta alatt a stressz miatt stagnál a súlyunk, mivel a szervezet arra is raktározással reagál;

- „tanult tehetetlenség”: ha már többször próbálkoztunk fogyókúrával, és nem volt eredménye, akkor a következőhöz úgy állunk hozzá, hogy úgyse fog összejönni – ezt le kell küzdeni;

- zsírsejtek száma: a környezeti ingerek hatására alakul ki 18 éves korunkig, 4 fő szakaszban: (i) magzatkorban: ha az anyuka éhezik, több zsírsejt alakul ki a babában, mert felkészül az éhezésre, de ha az anyuka sokat eszik, akkor is, mert akkor meg arra készül fel, hogy ezt a gazdag kalóriamennyiséget lehessen hova raktározni (magyarul terhesség alatt a baba érdekében nagyon ésszel kell enni); (ii) csecsemőkorban: az anyatejes táplálás az esetek 20-30%-ában csökkenteni tudja a későbbi túlsúly kialakulását; (iii) 5-7 éves korban; (iv) kamaszkorban;

- a zsírsejtek mérete a bevitt kalóriamennyiségtől függ;

- a túlsúly kialakulása tanult dolog, szokások eredménye, aminek 3 pszichés állomása van: (i) csecsemőkorban, ha az anyuka a baba minden sírására etetéssel reagál, kialakul az a reflex, hogy az erős érzelmi ingerek és az evés összekapcsolódnak, és egyfajta pavlovi reflexként később ebből lesz a bánatevés vagy a stresszes evés – megoldás: mindenekelőtt észre kell venni, hogyha ezért eszem, és valami olyan tevékenységet kell találni helyette, ami örömet okoz (khm, ez korábban nekem bejött), vagy ami eltereli a figyelmet; (ii) 5-7 éves korban: ekkor tanulja meg a gyerek a családjától az étkezési szokásokat, pl. hogy mikor és mennyit esznek – érdemes odafigyelni, hogy ne az esti evést szokja meg, mert az esti evés a lassuló anyagcsere miatt jobban hizlal (Ramadan alatt azt tapasztalták a tudósok, hogy egy hónap alatt 7-8 kg-t híztak az arabok); (iii) kamaszkor: a családi és baráti hatásokra ekkor rögzül, hogy inkább az aktív, vagy inkább a passzív pihenést kedveljük – ezen lehet tudatosan változtatni.

A pszichológus után megérkezett K., akivel sétáltunk egyet a környéken. Erről nem is írnék többet :)

Vacsora a szokásos joghurt volt, most nem felejtettem el bele a zabot, és belevágtam egy almát is.

Holnap reggel vérvétellel indul majd a nap…