Ahogy arról már többször írtam, még egyszer, utoljára – immár harmadjára – befeküdtem a Szent Imre Kórház Lipid Részlegére egy hétre.

Először tavaly ilyenkor voltam itt, 99,7 kg kezdősúllyal az itteni mérleg szerint. Akkor már a befekvés előtti vizsgálatok is eredményesek voltak, ugyanis mielőtt bekerültem volna, el kellett menni a járóbeteg rendelésre is, friss vérképpel, amiben a pajzsmirigy hormont is vizsgálták. Ekkor derült ki először, hogy pajzsmirigy-alulműködésem van, amire rendszeresen gyógyszert kell szedni. Az oka nem ismert, valószínűleg egyszer egy vírusos betegség következtében a pajzsmirigyem egy része elhalt, és ezért termel kevesebb hormont.

Visszatérve az egy évvel ezelőtti állapothoz: a kórházi mérleg szerint 99,7 kg-mal feküdtem be, a hét végére ez 96,2 kg-ra csökkent. Az egyéb egészségügyi adatok és vizsgálatok (puskázok a zárójelentésből):

- EKG: rendben;

- BMI: 32;

- testzsír: 34,2%;

- derékkörfogat: 124 cm;

- vérnyomás: 129/102;

- 24 órás vérnyomásmérés összesített eredménye: 119/75, pulzus 79 (ebben az éjszakai adatok is benne vannak);

- érszűkület: nincs;

- hasi ultrahang: a máj megnagyobbodott, a diagnózis: májzsír (azaz nemcsak a hasamon és a fenekemen vannak zsírsejtek, hanem sajnos a májban is, és onnan is ugyanúgy lehet eltüntetni, ahogyan a hasamról: fogyással);

- vérkép: GGT 75 U/l (32-ig jó, a magas érték oka a májzsír);

- koleszterin: 6,13 mmol/l (5,2-ig jó);

- terheléses cukor: 10,24 (6,1-ig jó, 11-től cukorbetegség, az én eredményemre azt mondták, hogy ez a cukorbetegségi hajlam jele, ami csökkenhet, ha fogyok, de ha nem, akkor garantált a cukorbetegség, ami szerencsétlen esetben akár láblevágáshoz is vezethet);

- és kiderült az is, hogy az eddig szedett 25 mg L-Thyroxin pajzsmirigyhormon kevés, meg kellett emelni 50 mg-ra.

Következtetések a hét végén: komoly gondok vannak a szervezetemben, amik azonban fogyással helyrehozhatók, visszafordíthatók. Ha azonban nem fogyok, akkor 10-20 éven belül garantált a magas vérnyomás, a cukorbetegség, és a májam is károsodni fog. (Konkrétan emlékszem, ahogy csütörtök este a kórház udvarán sétálgattam, telefonnal a fülemen, elmondtam az egész családomnak, hogy komoly baj nincs, de fogyózni fogok, amiben lehetőség szerint támogassanak. Miután velük ezt megbeszéltem, felhívtam K-t és bőgtem neki egy órát, hogy mekkora barom vagyok, mert csak magamra vethetek azért, hogy ennyi bajom lett 30 évesen, és hogy ugye akkor is szeretni fog majd, ha levágják a lábamat…)

Ekkor született meg az elhatározás, hogy lefogyok, mégpedig az itt tanult módszerrel. Ugyanis a fenti rengeteg vizsgálat mellett folyamatos orvosi konzultáció volt, kétszer dietetikus nővér is tartott előadást és lehetett őt kérdezgetni, és egyszer egy pszichológus is beszélgetett a csoporttal (ez utóbbi ért a legkevesebbet, tankönyvszagú volt, és nem a gyakorlati problémákra fókuszált). Emellett megnéztünk több videót az egészséges étkezésről, és rengeteget beszélgettem a „kollégákkal”, akiktől ugyanannyi hasznos tanácsot és trükköt tanultam, mint a dietetikus nővértől (az almás rétes pl. a dietetikus nővér javaslata volt, a kisadagokra porciózás az egyik kollégáé).

Fél év alatt lement a kalóriaszámolós módszerrel 20 kg, erről már írtam az „Előzmények” c. bejegyzésben. Fél év után a kórházi mérleg szerint 79,7 kg-mal feküdtem be újra, és 76,8 kg-mal távoztam. Ekkor már érszűkületmérést, 24 órás vérnyomásmérést, hasi ultrahangot és terheléses cukrot nem csináltak, a doktornőm (aki egyrészt nagyon közvetlen és aranyos, másrészt borzasztó alapos, és minden kérdésemre nagyon kedvesen válaszolgat) azt mondta, hogy majd egy év után kellene ezeket megismételni, mert addigra fog igazán látszódni a fogyás eredménye. Ekkor a vizsgálatok és az eredmények a következők voltak:

- EKG: rendben;

- BMI: 27;

- testzsír: 31,7%;

- derékkörfogat: 95 cm;

- vérnyomás: 110/70;

- vérkép: GGT: 34 U/l (32-ig jó, korábban 75 volt, láthatóan megy vissza a normál tartományba);

- koleszterin: 5,87 mmol/l (5,2-ig jó, korábban 6,13 volt, ez is megy visszafelé);

- pajzsmirigyhormon: a szedett gyógyszerrel együtt rendben volt.

Azaz összefoglalva: elindultam a jó irányba vezető úton, de még messze nem vagyok a végén. Ennek örömére javasolták, hogy fél év múlva – azaz most – jöjjek vissza még egy hétre, remélhetőleg még többet fogyva, mert akkorra várhatóan az előbbi értékeim is visszamennek a normális tartományba. Ezért vagyok most újra itt, bízva abban, hogy mindent rendben találnak.

Annak érdekében, hogy azok, akik hozzám hasonló túlsúllyal küzdenek, teljes képet kapjanak arról, mennyire hasznos is ez az egy hét, elhatároztam, hogy megírom, mi minden történik itt velünk. Hátha valaki kedvet kap, és megteszi az első lépést annak érdekében, hogy egészségesebbé váljon. Azt mindenesetre szeretném jelezni, hogy ez nem elsősorban a lifetilt célközönségét képező, 10 kg körüli felesleggel küzdők számára jelenthet igazán komoly változást, hanem inkább azoknak, akik hozzám hasonlóan +30 kg feleslegtől kívánnak megszabadulni.