/agree
ezek azok a dolgok, amihez egy piciket azert erni kell agyilag (pl h nem, nem fognak otthagyni valakit CSAK azert egy normalis kapcsolatban, mert nagy lett a segge), a masik fele meg,h szerintem nagyon nehez dolog a monogamia 10-20-30 even at, igy bizony valszeg a legjobb fej, legcsinosabb nonek is van eselye ra, h megcsaljak. Akkor is ha nagyon szeretik. De ez a masik oldala az eremnek. :)

Ettol fuggetlenul csinosnak es egeszsegesnek lenni jo, szoval a cellal magaval egyet tudok erteni :)

Szia!
Végigolvastalak nagyjából, és nagy nagy gratula!Rengeteget fogytál:) Ahogy néztem, nagyjából egyformák vagyunk, csak én még súlyosabb. Fősulis évek alatt én is voltam 68 kg, ez volt a legjobb eredményem, és akkor biza qvajól néztem ki, nem voltam csontos, de vékonynak mondható, és megfordultak utánam az utcán, szóval ez veled sem lehetett másképp:)
Néztem a kajálásaidat, jajj nagyon kevés, és még ha talán nem is értek egészen egyet azzal amiket eszel, az eredményeid magukért beszélnek!:) Csak így tovább, most már figyelni foglak:) Fényképet kaphatunk?:) (a képfüggő bloggerinák nevében kérdem)

Ó, most már én is olvasni foglak, úgyhogy alakul a szurkolótábor:)
Hasonló cipőben járok mint te voltál, de jövőre (nem kamu, becs szó) változtatok és belevágok:)

A Bence/Tomi dolgaival ne törődj, elég sajátos stílusban tolja a dolgait, nem mondd hülyeségeket, de nem kell megenni mindent amit dumál....

És egyél többet (de egészségeset), mert ránéztem a diétádra és rögtön a szédülés fogott el:)

Ja igen, igen, baszki, tudtam h lemaradt valami, very big gratula az eddigi eredmenyekhez, es a kepfuggo kolleginak gyanitom ram is utalt, kozfelkialltassal kovetelem a kepet!! :)

@Leningrad: khm,igen a gyanú árnyéka rád is vetül :D

@Leningrad: Köszi a gratulációkat, és örülök, hogy pasifronton nem vagyok egyedül a véleményemmel :)
A hűtlenség más téma, lehet, hogy én ebben nagyon merev vagyok, de szerintem ha valaki tiszteli a párját, akkor nem csalja meg pusztán amiatt, mert barna helyett ép szőkére vágyik. Vannak esetek, amikor el tudom képzelni, hogy ne ítéljem el a megcsalót és a gaz harmadikat, de ez inkább a kivétel (pl. ha nincs vagy havi egyszer van csak szex, és ilyesmik).

@Nyahu: Írtam neked nálad a kalóriamennyiségre, szerintem próbáld meg kevesebbel, de olyan kajákkal, amit szeretsz. Az egyik "kolléganő" a lipid részlegen azt mondta, hogy ha ő sült szalonnát kíván, akkor azt eszi, keveset, lemérve, kiszámolva, és az 1200-as limitet betartva. Nekem ugyanez az édesség, pl. ebédre a Cityfoodos édességek, vacsorára a joghurt. Csirkemell és túró valószínűleg egészségesebb volna, de akkor már márciusban feladtam volna az egészet.
Szerintem olyat egyél, amit szeretsz, és lehetőség szerint egészségesen és kalóriaszegényen elkészítve, jobban jársz, mint napi fél kg túróval :)
Azt pedig nem gondolnám, hogy súlyosabb lennél, mint ahonnan én indultam :) Szóval mindent bele!

@Titti_: Örülök, hogy egyre többen itt vagytok :) és annak is, ha tudok ötleteket adni azoknak, akik még csak most fontolgatják, hogy belevágjanak.
Tamás stílusát többnyire bírom, csak a nők=önmagukról gondoskodni képtelen, agyatlan picsák általánosítással borít ki mindig, de nyilván oka van rá (pl. a közeg, amiben él), hogy így látja. Remélem, a barátnője szépen lassan meggyőzi majd az ellenkezőjéről :)

Ja és a fényképek: sajnálom, de nem. Picit idősebb vagyok nálatok, azon is hezitáltam, hogy egyáltalán nyilvános blogot kezdjek-e, mert ma már mindennel vissza lehet élni, épp ezért fényképeket nem teszek fel. Különben is, a lényeg az eddigi 20 kg változás volt, azt meg nem dokumentáltam, mert amikor elkezdtem, nem is számítottam ilyen eredményre. Most már "csak" 8-10 kg-t szeretnék fogyni, és visszaérnék az egyetemi állapotba, amitől Laura mondjuk lehet, hogy elsírná magát, de nekem megfelelő lesz :)

@PrettyWitch: Hát, hát, ezzel tudnék vitatkozni:) Válaszoltam is neked, az ott írtakat nem ismételném el. Viszont, tény hogy mindenki úgyis azt a módszer fogja követni ami egyénileg bejön, és hatásos számára, nekem soha nem lesz elfogadható diéta alatt a szalonna, akármilyen kicsike mennyiség, már csak azért is, mert amíg abból megehetek 3 dekát és éhes maradok, sovány színhúsból megeszek 15-öt, jóllakom vele, és a kcal mennyiség összetétel sokkal jobb lesz, arról nem beszélve hogy a szalonnához minimum kenyér kell, nem lehet megenni abonettel.
Igazából nincs bajom azokkal az ételekkel amiket eszem, már szeretem őket, kitapasztaltam hogy mit mivel tudok megenni. Pl régen biztos voltam benne hogy nem bírom megenni magában a zabpelyhet, mostanra nagyon megszerettem. De ugyanígy a túróval, vagy akár a csirkemellel. Nekem nem működik úgy az agyam, hogy keveset abból amit szeretek, vagy szigorú szabályaim vannak, amiket betartok, és sikereket érek el, vagy fél gőzzel csinálom, csalok mert nincs meg a megfelelő meggyőződésem és az erőm és akkor elbukom az egészet. Más kérdés hogy akkor tésztát ennék tésztával, sütit, csokit, meg rántott húst sült csülökkel, meg majonézes kukoricasalit:D
A képeket sajnálom. de megértem:( Nehogy azt mondd hogy öreg vagy, mert öreg a Mátra!:))Centiméter adatok esetleg?:))) A hátralévő 8-10 kilóra?:)Laura kapcsán, megint csak egyéni hogy ki mit vár el magától, mit tud megvalósítani, vagy mondhatnám azt is hogy milyen az álomtest képe. Meg persze ott van a genetika. El sem tudom képzelni milyen lehet 175 centivel 50 kilónak lenni, de a saját 170 centimmel sem, én nagyon elégedett leszek ha elérem a 68 kg-t:)

Volt egy kis időm és ez a bejegyzés felkeltette a figyelmem. :)

Részben egyetértek a mögöttes célzattal, de van egy gyakorlati kérdésem/szempontom erre:

"Ezért ha a külső megváltozik - hízás, fogyás, terhesség, betegség stb. miatt -, akkor szerintem ha valaki pusztán csak ezért szakít vagy félrekefél, az egy igen-igen felszínes, megbízhatatlan és szemét ember."

Mi van ha már emiatt nem kívánom és nem izgat fel. Vele vagyok oké mert kedves ember szeretem az eszét/lelkét... de mégis. :)
Ha meg nem kívánom akkor no szex, ha no szex vele akkor szex mással, egy ideig amíg nincs lebukás. Ha meg ez csak időhúzás akkor miért ne lehetne már az elején megelőzni hogy "ultimátum": ez a probléma változz vagy elhagylak.
És persze megint elágazik a probléma... nem tud változni, vagy tud változni. Utóbbinál mennyire vagy türelmes és mit csinálsz addig amíg nem lesz újra kívánatos? :)

Nah... csak hogy szinesítsem ezzel a nézőponttal is.

Ezek persze csak költői kérdések... nyilván mindenki máshogy fog reagálni rá és viselkedni egy ilyen szituban. :))

@Tomisz: És akkor a további kérdés, hogy ha megváltozik, akkor fogod-e újra kívánni, vagy a nemkívánós érzés megmarad, és akkor mi legyen...

Jogos a felvetés, ebből a nézőpontból nem gondoltam végig, talán mert nekem egy férfiban nem elsősorban a külseje jelenti a fő vonzóerőt (az esze sokkal lényegesebb), de persze a külső is számít.

Azt hiszem, ez egy összetettebb probléma, és most nem látom rá a megoldást, viszont elgondolkodtatott. Nehezen tudom elképzelni, hogy - a nem extrém - súlyfelesleg olyan libidócsökkenést eredményezzen egy férfiban tartós kapcsolat esetén, amit ne lehessen megfelelő technikákkal és hozzáállással kezelni (ezt most hadd ne részletezzem, inkább mindenki fantáziájára bízom :) Persze lehetséges, hogy ilyen van, sosem voltam még férfi, nem tudhatom :)

Nyilván más a helyzet, ha a csaj a pasi kérései ellenére nem tesz semmit az alakjáért, de ezt írtam a posztban is.

Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy ha ez a probléma kialakul és stabilizálódik, a kapcsolat működni tudjon. "Ha meg nem kívánom akkor no szex, ha no szex vele akkor szex mással" - ezzel csak részben értek egyet. Ha no szex, akkor szakítás (nyilván gyerek, lakáshitel stb. komplikálja a helyzetet). A megcsalást semmilyen körülmények között nem tudnám tolerálni.

Megfordítva: azt hiszem, ha bármely okból kifolyólag már nem kívánnám a barátomat, először valószínűleg próbálnék a saját hozzáállásomon, majd a kiváltó okon változtatni. Ha ezzel együtt nem tudnám elérni magamban, hogy újra kívánjam, akkor azt hiszem, szakítanék, bármennyire is kedvelem, mert szex nélkül nem lehet létezni.

Korrigálva a hivatkozott mondatot:
"Ezért ha a külső megváltozik - hízás, fogyás, terhesség, betegség stb. miatt -, akkor szerintem ha valaki pusztán csak ezért szakít vagy félrekefél, az egy igen-igen felszínes, megbízhatatlan és szemét ember. Ha azonban ez a változás - ide nem értve a terhességet és a betegséget - oda vezet, hogy már testileg egyáltalán nem kívánja a másikat, akkor a szakításon kívül sajnos más kiutat én sem látok."

Attól függ milyen a változás.
Mert ugye saját magad is változol, ha belekezdessz egy "programba" teljes erővel és kitartással.

Legjobb példa Erika akir ugye maga szerint is újra nő lett és biztos vagyok a párját is jobban izgatja márcsak az alakja miatt is, az meg hogy más az önbizalma és újra nő és nőként is gondolkodik/viselkedik nem csak családanyaként egy óriási plussz lehet.

Vagy slim Vivien, akinél ugye előjött saját elmondásuk szerint a vágy és a féltékenység csak azért mert jobban nézett ki és idegenek is jobban megfigyelték.

De szerintem Thatsme is tapasztalt ilyet már ugye...

Ettől persze ugyanúgy a két emberen múlik hogy lelép egy másik érdekesebb jelölttel, vagy kitart a párja mellett akit már ismer.

És persze tudjuk nem csak a külső számít, csalnak meg hagynak ott modelleket is ugye.
De ez tényleg összetettebb probléma mintsem hogy szimplán kijelentsük hogy biztos egy szemét ember az aki lépett valamit az ügy miatt. :)

Egyébként nagyon érdekes a mostani slim menyasszonyok helyzete is.
Mennyire megfigyelhető hogy egyik sem hangsúlyozta ki az hogy a párja miatt csinálná (hogy a párjának tetszen) magától.

Persze itt van a szokásos blabla biztos hogy így szeret stb, tudjátok.

De érdekes hogy szinte mind inkább a nagy napot és a ruhát meg mindent felsorolt magától előbb, de nem a párját. :))

És itt a magától a hangsúly most.
Nyilván ha rákérdeznénk mondanák egyből hogy persze a párjuk miatt is, de érdekes hogy az emberek maguktól ilyen téren egy kapcsolatban ritkán csinálnának valamit csak a párjuk miatt.

És én itt az elhízásnál ezt látom a legnagyobb bajnak. Hogy az embereknek nagyon ritkán igényesek önmaguktól önmagukkal szemben és mindig valami külső tényező kell ahhoz hogy változás legyen. Pl a fenti problémák amikről beszéltünk megjelenése... ami már késő nagyon gyakran.

Persze ez itt most csak egy részgondolat megint, meg nem fogunk rájönni miért ilyenek az emberek (pedig amúgy önző meg ego mind :)) ), de mégis furcsa.

@Tomisz: Nem vagyok biztos abban, hogy a fogyás mindenkinél lelki változással is jár. Ketketékkel beszélgettünk picit már erről.

Nem érzem azt, hogy én lelkileg vagy érzelmileg több vagy kevesebb vagy más lennék, mint egy éve voltam. Az önbizalmam - a külsőmtől eltekintve - mindig is rendben volt, és annyira a külsőm miatt sem voltam elkeseredve (nem véletlen, hogy nem is ez motivált elsősorban a fogyásban). Akaraterőm - szintén a fogyástól eltekintve, amit egyébként soha senki nem is értett, én sem - mindig is volt, és eddig el tudtam érni az életben azt, amit akartam tanulás és munka terén. Ezért nálam a fogyás nem igazán hatott ki a belső dolgaimra, az önbizalmamra, az akaraterőmre. Látom, értem, hogy Erikánál és a többieknél ez máshogy működik, és örülök neki, hogy ilyen jól élik meg. De magamon nem látom, hogy a fogyás bármilyen jellemfejlődést eredményezett volna. Félre ne érts, hiányérzetem sincs. Nem szeretnék nagyképűnek látszani, de alapvetően elégedett voltam és vagyok magammal.

Ehhez valószínűleg sokat hozzátett az a családi háttér és az a kapcsolat, amiben élek. Nem sokat írok K-ról, nem akarom kiteregetni kettőnk dolgait, de abban, hogy lelkileg többnyire nem vagyok labilis, nagy szerepe van annak, hogy tudom, hogy kitartott mellettem akkor is, amikor több, mint egy éven át napi 16 órát dolgoztam, és akkor is, amikor közelítettem a 100 kg-t. És a vággyal ezekben a nehezebb időszakokban sem volt gond, egyikőnk részéről sem. Ezért nem is vetődött fel bennem, amikor a posztot írtam, az, amit kommenteltél, holott ahogy utóbb be kellett, hogy lássam, hogy igazad volt.

A menyasszony témához nem tudok hozzászólni, nem tudok azonosulni a problémákkal és az érzésekkel. Pár éve, amikor a barátnőm férjhez ment, és koszorúslány voltam, megállapítottam, hogy nekem ez az egész felhajtás nem hiányzik. Nyilván nem mondok nemet, ha kérnek, de K-t ismerve erre nem fog sor kerülni, és ezt én sem bánom. Valami kimaradt belőlem, ami a nőknél szériatartozék :) vagy csak túl sok válást láttam magam körül. Nem hiszek abban, hogy az esküvő tartósabbá tehet egy kapcsolatot, de ha nem az örökre elköteleződésről szól, akkor meg minek? Kislányként sem voltak olyan álmaim, hogy "de szeretnék fehérben állni a templomban". Most sincsenek. A mostani álmaim inkább a gömbölyödéssel kapcsolatosak :)

Vissza az alaptémához: ha jól értem, azt mondod, hogy külső hatás (esküvő, vágyvesztés, megcsalás, rossz vérkép stb.)kell a változáshoz, belülről erre az igény ritkán jön. Ezzel sajnos egyet kell értsek, emiatt is szégyellem valahol ezt az egész fogyás dolgot: nem azt, hogy lefogytam, annak örülök, hanem hogy olyan hülye, akaratgyenge, vak - ahogy valahol írtad, igénytelen - voltam ezen a téren, hogy hagytam a kilókat annyira felszaladni, hogy egészségügyi kockázatot jelentsen a túlsúly. Most már látom ezt, és szerencsés vagyok, mert volt egy pillanat, amikor erre ráébredtem, és minden segítséget megkaptam a változtatáshoz. De korábban vajon miért nem láttam? És miért nem látják sokan?

Bocs, kicsit hosszú lett.