Az előző bejegyzésben írtam, hogy nehézségeim vannak a tápanyagarányok betartásával. Most megmutatom, mennyire :(

Szombat:

Reggelire keveselltem a dinnyét, barna zsemle, kenyér nem volt itthon, úgyhogy megettem azt a rétest, amit 2 napja vettem K-nak és még a hűtőben árválkodott. Magamból kiindulva sosem értettem, hogy nem eszi meg az édességeket azonnal... :) A nap a takarítás jegyében telt, ezért az ebédből vacsora lett. A gyümölcsökért - jelenleg épp a görögdinnyéért - meg vagyok őrülve, a nap során megettem egy 8 kg-s dinnye felét (a haját levonva jöttek ki a táblázat szerinti eredmények). De a görögdinnye aljas: azt hiszed, alig eszel valamit, ehhez képest elég sok kalória van benne :( A túrós tészta mint vacsora kínomban jutott eszembe, tudván, hogy aznap gyakorlatilag alig ettem fehérjét, és a túróra jelenleg más formában nem nagyon tudok ránézni. Na jó, túrós rétesként is megeszem :) a jövő héten fogok is sütni egyet xilittel.

Ahogy látható, túl sok a szénhidrát és kevés a fehérje. Azon gondolkodom, hogy a gyümölcsökből származó szénhidrátot vajon ugyanúgy kell-e figyelembe venni (pl. annak, aki cukorbeteg), mint a finomítottat? Mert ha nem, akkor nem is olyan rossz ez a nap.

Vasárnap:

Megbeszéltük Lenivel, hogy reggel fél 7-kor kimegyünk futni, amihez 6-kor kellett volna kelni. Ehhez képest már 5-től nem bírtam aludni :( ezért futás előtt megettem a maradék dinnyét. Szerencsém volt, nem bosszulta meg magát futás közben :) Együtt mentünk ki, de egyedül futottam, zenére, mert nem akartam senkihez sem alkalmazkodni - ha megéreztem volna, hogy akár csak egy kicsit is fáj a hasam, abban a pillanatban megállok, nem érdekel, mi van a mellettem futóval, így nem lett volna tisztességes mással futni -, és kifejezetten jól esett. Mintha a baba szeretné a futást: volt egy kb. 1 km hosszú szakasz a vége felé, amikor teljesen feldobódva, mosolyogva, a zenét magamban dúdolva futottam. Én, aki utál futni :) Jó érzés volt nagyon! Viszont tényleg odafigyeltem, csak olyan tempóban mentem, amit nem éreztem veszélyesnek. Ehhez képest az időm egész jó lett: 34:55. Nem mintha számítana bármit is, csak meglepett a végén.

Futás után bevásárlás, majd reggeli. K. - a mázlista! - délig aludt, úgyhogy az ebédfőzésből vacsorafőzés lett, ebédre sárgadinnyét ettem, és nem bírtam ki, megettem az egyik fánkot is, amit K-nak vettem :( Ez az az érzés, amiről az előző bejegyzésben már írtam: tudod, hogy nem kellene, de közben már eszed is. Korábban nekem ennyire nem volt gáz az önuralmam :(

Vacsorára resztelt májat főztünk (a védőnő szerint 2-3 hetente kellene ennem májat, én meg nem nagyon szeretem), köretnek krumplipürével - ez utóbbi nem igazán diétás, de finom :) A resztelt máj receptért köszönet Tittinek! Utána az édesség szándékos volt, de kevesebbet akartam belőle enni :(

A resztelt máj receptje:

A vöröshagymát egy evőkanál olajon meg egy fél pohár vízen megpároltam (szintén Titti tippje: ha vizet adsz hozzá, sokkal kevesebb olaj is elég), utána le a tűzről, amikor meghűlt, pirospaprika, majoranna, bors, fokhagyma (só nem, attól megkeményedik, csak a tányéron sóztuk), kis víz, vissza a tűzre, bele a megpucolt máj, és 10 percig fedő alatt kis lángon főzni, utána - ha megpuhult és nem nyers, véres a közepe - pár percig kavargatva nagy lángon. A végén K. tett bele őrölt köményt is, nem rontotta el.

A krumplipüré (dupla adag lett, érdemes lefelezni, vagy legalább 2/3-olni, ha az előbbi májhoz készül köretnek):

Nagyon bonyolult: krumplit megpucolni, sós vagy ételízesítős vízben megfőzni (a krumpli főzőlevét érdemes megtartani később valami leveshez, mert finom!), robotgéppel és egy pohár tejföllel összekeverni. Már nagyon rég ettem, mert nem valami diétás kaja - bár valami lightos pörkölt mellé beférhet -, és nagyon ízlett. K-nak is, pedig ő a krumplit csak sütve szereti.

A nap végi tápanyagarány megintcsak elég katasztrofális :(

A jövő héten háromszor eszek Vitálkonyhás kaját, igyekeztem a legalacsonyabb ch tartalmú ételek közül választani. Meglátjuk, vajon úgy könnyebb lesz-e.