Bemutatkozás helyett

Fél év alatt megszabadultam 20+ kg-tól (UPDATE: egy év alatt 30 kg-tól), és ahelyett, hogy egy emelet megmászása után lihegnék, ma 32 perc (UPDATE: 30 perc) alatt futok 5,2 km-t. Nincs rá semmilyen csodadiéta, gyógyszer vagy recept, a képlet nagyon egyszerű: kevesebb energiát vigyél be a szervezetedbe, mint amennyi naponta elhasználsz. Hogyan? Ehhez próbálok segítséget nyújtani a saját tapasztalataim leírásával, közben remélve, hogy az írás és a nyilvánosság engem is rászorít arra, hogy ne hagyjam abba, és elérjem azt az alakot, ami után megfordulnak a pasik az utcán :) ABSZOLÚT UPDATE: 2012. december 28. napjára babát várunk :) Ennek örömére a fogyókúrát felfüggesztettem, de a kalóriaszámolást és a tápanyagarányokra való odafigyelést, valamint a megengedett mozgást továbbra is megtartom. Ennek fényében picit megváltozott az újabb bejegyzések jellege, de a blog továbbra is az egészséges étkezésről fog szólni, nem szándékozom baba-mama blogba átmenni. Elérhetőség: prettywitch@hotmail.hu

Utolsó kommentek

  • leningrad: Vissza, vissza, visssza! :) (2015.06.14. 00:48) Újrakezdés
  • PrettyWitch: @Irén Hegyi: Gratulálok, ügyes vagy! (2014.03.24. 18:47) Újrakezdés
  • Irén Hegyi: @PrettyWitch: tegnap mérlegeltem. -8 nál tartok!!! wááá :)) mondjuk az elmúlt héten 3x bicajozt... (2014.03.24. 15:25) Újrakezdés
  • PrettyWitch: @Irén Hegyi: Én azért ettem sok tejterméket, mert nem vagyok nagy húsevő, fehérje meg kellett. Meg... (2014.03.19. 20:23) Újrakezdés
  • Irén Hegyi: @Tiktak: igen, elírtam. bocsi. heti fél, az biztos. Próbáltam a PrettyWitch által leírt kórházi di... (2014.03.19. 19:11) Újrakezdés
  • Utolsó 20

Hosszú szünet után végre újra tudok az eredeti témába vágóan írni: újra diétázom :)

Előzményként annyit, hogy szülni 94,1 kg-val mentem, szülés után pár nappal (amikor hazaengedtek a kórházból) 86,6 kg voltam, majd ez lement kb. 2 hét alatt 84,5 kg-ra. És ez volt az utóbbi időszak lokális minimuma.

Szoptatni akartam A-t. Nem nagyon volt még tejem, miután hazajöttünk a kórházból (és nem igazán éreztem a tejbelövellést sem), ezért felírtak tápszert. Amit én a gyerekorvossal egyeztetve végül ki sem bontottam. Helyette minden praktikát kipróbáltam annak érdekében, hogy fokozzam a tejtermelést: almalé (napi több liter 100%-os), szoptatós teák (előbb Laktoherb, majd gyógyfűkeverék: kecskeruta, csalánlevél, majoránna, kakukkfű, ánizs), szoptatás mindkét mellből (ma is így csináljuk). Sokat olvasgattam a La Leche Liga honlapját is. Ami nem ment, az az igény szerinti szoptatás: jól hangzik, de honnan a fenéből tudjam, hogy egy pár napos/hetes baba miért sír éppen? És a gyerekorvos amúgy is azt mondta, hogy 2 óra azért teljen el két evés között.

A védőnő szerint a sok ivás mellett kell a megfelelő szénhidrát bevitel is. Ezt a testem vagy magától tudta, vagy csak visszaköszönt a korábbi hosszas diéta; mindenesetre csak az édes, lisztes kajákat kívántam, de azokat nagyon és sokat. Meg persze az első időszakban a kialvatlanság is azzal járt, hogy kb. leszartam, hogy mit is eszek, csak egyek, ha van két percem. Emiatt újra piszok gyorsan eszem :(

A fentiek eredményeként 3 hónap alatt lettem kb. 91 kg. Amikor átfordult a mérleg, és 9-essel kezdődött, akkor gondoltam, most már muszáj valamit tenni, és elkezdtem kalóriát számolva diétázni azzal, hogy 1800 kalória a súlytartóm, 500 kalória plusz a szopás, az 2300 kalória, akkor 1800 kalóriával fogynom kellene.

Röviden és tömören: nem ment. És innen üzenem mindenkinek, aki cikizi az elhízott anyukákat, hogy b@ssza meg. Ha férfi, akkor előbb csinálja végig, amit mi, aztán dumáljon arról, hogy egy elhízott kismama igénytelen (ha amúgy is hulla fáradt vagy, nem az lesz a legfontosabb, hogy futni menj, hanem hogy aludj, pihenj, ha van két perced magadra). Ha nő és eleve szerencsés alkat, akkor ne frusztrálja feleslegesen a nála pechesebbeket. Ha nő és olyan alkat, mint én, és mégis lefogyott szülés után azonnal, akkor pedig gyorsan adja meg a módszerét, szükségem lesz rá a második baba után majd :)

Tehát megpróbáltam a kalóriaszámolást és a mozgást. A kalóriaszámolás kikészített: egyszerűen nem volt elég az 1800 kalória, és vagy betartottam és éheztem, vagy nem tartottam be és lelkiismeret-furdalásom volt. Itt jön be a képbe a szoptatás is: A. eleve nagy baba volt, féléves korára megduplázta a súlyát, és csak anyatejet kapott. Sokáig mértem, 900g körül evett egy nap, és emellé még fejtem 50-100g-ot. Azaz elő kellett állítanom közel egy liter zsíros, cukros folyadékot, aminek folyamatosan növelni kellett a mennyiségét (mert ahogy A. nőtt, több tejet is igényelt). Nem mentségeket keresek, csak leírom, hogy 3 hónappal a szülés után nekem ez nem ment. És nem érdekel, hogy másnak igen, itt rólunk volt szó, a mi igényeinkről, és ez nekünk így alakult. Befigyelt közben egy betegség is, pont a diéta elkezdésével egyidőben, nem igazán tudom, hogy melyiktől, de visszaesett a "tejtermelésem" vagy 200g-ot. Na itt hagytam abba az egészet.

Mozgás: eleinte kismamatornáztam, majd elkezdtem Leslie Sansone power walking-ját. Először tök jól ment, élveztem, izzadtam, majd volt egy rossz lépésem, és azóta hónapok óta dagadt a bokám, és fáj, ha hosszabban sétálok. A traumatológus egyelőre most nyomozza, mi lehet a baj, az első javaslata (kenegetés) egyelőre nem használ. Ennyit arról, hogy túlsúllyal mennyire óvatosnak kell lenni, nem hiába szajkózom, hogy nem szabad futni, és ez még csak nem is futás volt :(

(Csak hogy érzékeltessem a korábbi lelkiállapotomat, itt van két bekezdés egy meg nem írt posztból:

"1. Mozgás: egyszerűen nincs rá energiám. Ha nem mozgok, a nap végére akkor is olyan leszek, mint a mosott szar, pedig 6-7-8 órát egyben tudok aludni, mert A. szépen végigalussza az éjszakát. Minden tiszteletem azoké az anyukáké, akik minden éjjel felkelnek és mégis végig tudják csinálni a napot! Szóval ha bejön még valami extra a napba (elmegyünk valahová, babaúszás, ilyesmik), akkor az esti fürdetésre már alig tudom összeszedni magam :( Ha emellé még beiktatnék valami plusz mozgást, nem tudom, hogy bírnám ki estig. Illetve tegnap kipróbáltam: végigcsináltam az 5mph-es power walkingot (62 perc, közben végig dumáltam A-hoz, meg szórakoztattam), utána délután, amikor A. bealudt, én is bealudtam, de nekem kevés volt, nem tudtam kipihenni magam :(

2. Evés: a védőnő letiltott a tejtermékekről, mert A-nak kiütése van. Szerintem nem attól, mert másfél hete nem eszek tejeset, és nem csökkent, de majd kifaggatom a dokit. A gyümölcsöket nem kívánom, pedig régen imádtam, még a terhesség alatt is, most meg ott vannak a hűtőben, és rá sem tudok nézni :( Ha napközben betartom a rendes kajálást (barnakenyér szendvics reggeli, zöldséges húsos ebéd diétás desszerttel, cerbona szelet uzsonna), akkor este megőrülök, és összeeszek mindent :( Ha napközben eszek valami jó ütős édeset (pl. grízes tészta), akkor az esti kajálás normális. És azt nem értem, hogy hol van a korábbi akaraterőm :( ")

Június végén A. betöltötte a fél éves kort, és indulhatott a hozzátáplálás. Ezért úgy döntöttem, hogy most már nem baj, ha esetleg csökken is a tejem (na meg jó szar volt a vérképem), újra elkezdek kalóriát számolni. Mozogni nem, a fent írtak miatt, majd csak ha helyrejön a lábam (amire megoldás lenne a pihentetés, de ezt egy majdnem 10 kg-s baba mellett nem tudom abszolválni). Ekkor voltam 94,4 kg.

És láss csodát: most működött! Egyáltalán nem volt annyira megterhelő sem testileg, sem lelkileg, mint 3 hónappal korábban. Úgyhogy innen üzenem mindenkinek: tök felesleges erőltetni a fogyózást, amíg a baba csak szopik! Nem éri meg kockáztatni a tejet, nem éri meg a sok stressz és fáradtság. Persze nem lehet a végletekig húzni, de kell valamennyi idő a regenerálódásra a szervezetnek. Nekem ez fél év volt, másnak lehet, hogy több vagy kevesebb, de ne erőltessük, hogy egy friss anyuka legyen hamar csinos! Aki genetikailag hajlamos rá, annak úgyse lesz gondja vele, akinek meg küzdeni kell érte, az akkor vágjon bele, amikor extra fizikai és lelki szenvedés nélkül működik a dolog.

Tehát július 1-jén elkezdtem, ekkor voltam 94,4 kg. Itt a táblázatom az eltelt időszakról:

  baba előtt 39. hét baba után baba után
2012-03-24 2012-12-23 2013-07-01 2013-08-13
Testtömeg (kg): 69,4 94,2 94,2 87,8
Mell (cm): 98 110 116 110
Mell alatt (cm): 84 95 96 93
Gyomor (cm): 86 116 106 102
Derék (cm): 90 121 113 105
Has (cm): n.a. 119 117 112
Csípő (cm): 98 115 115 111
Fenék (cm): 102 114 117 113
Comb (b.felső) (cm): 58 59 65 59
Comb (j.felső) (cm): 58 58 62 59
Comb (b.alsó) (cm): 46 49 50 49
Comb (j.alsó) (cm): 46 49 52 50
Vádli (bal) (cm): 37 39 40 39
Vádli (jobb) (cm): 37 38 39 39
Kar (bal) (cm): 29 30 33 34
Kar (jobb) (cm): 29 31 34 34
Magasság (tájékoztatásul): 170 cm

Szerintem a számok magukért beszélnek.

A folytatás: kalóriaszámolás továbbra is, de "pihenőkkel". Mivel ez nekem egy hosszú út lesz, sok buktatóval, megborulással, ezért nem fogom nagyon szigorúan tartani az 1800 kalóriát. Ha egy-egy nap elrontom, nem fogok a kardomba dőlni :) de arra figyelnem kell, hogy "most már úgyis mindegy!" felkiáltással egy kis botlás után ne tömjek magamba 5000 kalóriát egy nap :)

Étkezés: reggeli barna kifli, zsemle szívbarát margarinnal, sovány sonkával és zöldséggel, ebéd rendelt diétás kaja (próbáltam főzni, az nagyobb adag lenne ugyanannyi kalóriára, de A. nem nagyon hagyja) + saját készítésű desszert (most a Shapeshifter féle csokis zabkása és túrógombóc van porondon), uzsonna saját készítésű desszert, vacsora ugyanaz, mint a reggeli + valami kis édes (saját desszert, cerbona, joghurt, ilyesmik).

Mozgás: ha K. ráér, heti egyszer megpróbálok elmenni úszni. A futás egyelőre még csak távoli álom :)

Szurkoljatok, hogy legyen elég kitartásom :)

Címkék: fájdalom úszás mérés előzmények elhatározás kalóriaszámolás szülésután

32 komment

A korábbi zűrös étkezések után keddtől minden szépen visszaállt a régi kerékvágásba. Szombatig, mivel húsvétra hazajöttem a szüleimhez, és nincs kedvem minden étkezésnél kalóriát számolni. Talán most már megengedhetem magamnak ezt a luxust - persze azzal a feltétellel, hogy a húsvét utáni keddtől ismét odafigyelek magamra.

Kedd: 70,6 kg. Négy napnyi összevissza étkezés eredménye.

120403-myfitnesspal.pngA capuccino ízű fehérjepor ismét nagyon finom volt, erre is 9/10 pontot adok a saját szubjektív mércémen. Esténként teljesen rákattantam a túrós jogobellára, szinte minden este azt ettem a héten. Nem utolsó szempont az sem, hogy a fehérje arányát is rendesen feljavítja. A másik étel, ami bevált, a répa: amikor már nagyon kívánok valamit, amit rághatok és mennyiség is, akkor eszek 2 répát, és ezek a vágyaim kielégítést nyernek :) A zsír limitemet sajnos szinte minden nap meghaladom, mivel a Vitálkonyhás ételeknél csak tippelni tudom a fehérje és zsír grammokat (csak a kalória és a szénhidrát van megadva), és ha 4 kalória/gramm aránnyal számolok a fehérjére és a szénhidrátra, és 9 kalória/grammot a zsírra, és reális fehérje mennyiséget feltételezek, akkor az sajnos ennyi zsírral jár :(

Szerda: 70,1 kg. Szerencsésnek érzem magam, hogy értelmes étkezéssel rögtön el tudok indulni a jó irányba.

120404-myfitnesspal.pngKörülbelül ugyanaz, mint az előző napon, azzal, hogy este futottunk egy 40 perces Margitsziget kört. Nem voltunk túl gyorsak, ez igaz, viszont ez volt Anna (http://jatsszhogylatszodj.blog.hu/) első futása a balesete óta, kb. fél éve. Én úgy gondolom, hogy le a kalappal előtte. Ilyenkor eszembe jut a saját első 48 perces, belesétálós köröm, és büszke vagyok Annára, hogy megállás és sétálás nélkül végigcsinálta!

Csütörtök: 69,3 kg. Szuper :)

120405-myfitnesspal.pngAz a vicces, hogy 2 hete eldöntöttem, hogy felviszem a kalórialimitemet 1400 kalóriára. Ennek örömére uzsonnázok is. Viszont valahogy mégis úgy sikerül összerakni a napi étkezéseket, hogy az 1200 kalóriás limitet tartom. Hiába, egy évnyi rutin nem múlik el nyomtalanul :)

Este elmentem úszni. 8-tól egy úszó egyesület bérli ki a közeli uszodát csütörtökönként, és velük olcsóbb belépti díjjal be lehet jutni este 8 és 9 között. Egyszer már voltam, de annak túl sok sportértéke nem volt, mert K. anyukájának tökéletesítettem a lábtempóját. Viszont már akkor is bennem volt, hogy szívesen beállnék a többiek közé, úgy úszni, mint régen. Ehhez tudni kell, hogy 7 és 14 éves korom között versenyszerűen úsztam, közepes eredményekkel, majd amikor gimibe kerültem, kiharcoltam a szüleimnél, hogy a tanulásra tekintettel abbahagyhassam. Úszni akkor is szerettem, de az edzéseket, és főleg az edzőtársakat, akik többnyire abba a hitbe ringatták magukat, hogy ők lesznek a második Darnyi és Egerszegi, és szartak a tanulásra, nagyon nem szerettem. Viszont eddig az estéig azt hittem, hogy én nagyon szuper úszó maradtam annak ellenére is, hogy vagy fél éve nem voltam medencében, és 18 éve nem edzettem. Nekem is sok eszem van, meg kell hagyni... Ebben a hitben megkérdeztem, hogy beállhatok-e az edzésre, és megengedték. A közepes csoportba kerültem. Végül végig tudtam csinálni az edzést - habár az első 100 méteren begörcsölt a vádlim, és nem akart javulni -, de nagyon harmatgyengén.

Amit úsztunk:

4 * 200 m vegyes (a negyediknél a pillangó már nagyon vízbefúlós lepke volt...)

4 * 100 m saját (én az első kettőt háton, a második kettőt gyorson úsztam - nálunk edzésen az volt a szabály, hogy a gyors nem lehet "saját", itt viszont ez senkit nem zavart)

10 * 50 m saját (az első felét megint háton, a második felét gyorson úsztam)

Összesen: 1700 m kevesebb kb. 45 perc alatt. Nem sok, viszont gyorsan és erőből úsztunk (amíg bírtam), és úgy éreztem, hogy sokkal többet ért, mintha a saját kényelmes tempómban úsztam volna megállás nélkül 2500 métert. Ha megengedik, legközelebb is beállok, mert élmény volt újra jó úszókkal, versenyszerűen, gyorsan úszni.

Ami nagyon fura volt, hogy azt hittem, hogy a versenyúszó múltból adódó technika meg a korábbi fél év futásai eredményeként nem lesz gondom a tempóval. Ehhez képest amikor elkezdtem igazán meghajtani (meg akartam mutatni, mire vagyok képes), akkor hátúszás közben begörcsölt a vádlim. Nekem, akinek a vádlijával futás közben soha semmi baja nem volt, és akinek ilyen jellegű problémái a versenyzés alatt sem voltak. Furcsa és kellemetlen érzés volt, de kibírtam. Viszont amikor a végén leúsztam a levezetést, és ráúsztam a falra, hogy majd kirúgom magam és kinyomom magam a partra, úgy begörcsölt a vádlim, hogy ha kézzel nem tudtam volna kihúzni magam, talán el is süllyedek. Azt hiszem, az, hogy mostanában állandóan elfelejtem bevenni a Béres cseppet, és más vitamint meg nem eszek, nem annyira tesz jót a szervezetemnek :(

Péntek: 68,9 kg. Négy nap alatt visszaértem szinte a korábbi állapotba. Ez elég jó jel a húsvétra is :)

120406-myfitnesspal.pngAz uzsonna igazából kora esti ebéd volt, mivel este utaztunk haza. De amikor hazaértünk, akkor is leültünk vacsorázni a szüleimmel, este 11-kor. Az apukám isteni finom körözöttet készített, aminek az értékeit nem tudom, ezért választottam egy körözöttet az adatbázisból.

A következő 3 nap étkezéseiről nem írok, mert nem fogom számolni. Oda fogok figyelni, amennyire lehet, de a nagymamám sütijét tuti nem hagyom ki, és nem érdekel, ha kedden újra 70 kg leszek. Majd lemegy a rákövetkező héten, és a május 1-jei hétvégéig további családi program és össze-vissza étkezés nem várható.

Címkék: család fájdalom úszás futás összegezés

9 komment

Mostanában valahogy minden szebb, biztosan a tavasz miatt :) Olyan közel érzem már magam a célomhoz - persze lehet, hogy ez csak önámítás -, hogy kevésbé izgatom magam a diéta betartásán. Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy egy év 1200 kalóriás limit után az 1400 kalóriát dőzsölésnek érzem :)

Fura dolog az, hogy azok az emberek, akik korábban észre sem vettek vagy mufurcak voltak velem - nem barátok, kollégák, hanem pl. hentes, bolti eladó stb., akik tehát nem ismernek, csak látnak - egyre kedvesebbek mostanában. Olvastam valahol, hogy végeztek egy kísérletet kövér és sovány emberek fényképeivel, aminek az lett az eredménye, hogy a kövér emberek kevésbé voltak szimpatikusak :( Elkeserítő, hogy az emberek ennyire felszínesek, de sajnos nem meglepő.

Péntek: 69,8 kg.

120323.png

Ebédre Titti ötlete alapján spagettiszószt készítettem, darált csirkemellből. Most és itt megfogadom, legközelebb nem foglalkozom a kalóriákkal és a koleszterinnel, és ilyen kajákat csak darált sertéshúsból fogok készíteni, mert - bár én tényleg szeretem a szárnyasokat - a darált csirkének és pulykának van valami mellékíze, ami nagyon nem jó. A hagymát megsóztam és olaspray-n megpirítottam, utána összepirítottam vele a darált húst, rá a paradicsomlé, az igazi paradicsom és a fűszerek (oregano, bazsalikom, kakukkfű), és az egészet addig főztem és fűszereztem, amíg jó ízű nem lett. A táblázat szerinti adagok kb. a negyedét tartalmazzák. Köretnek K-nak a szokásos főtt spagettitésztát adtam, magamnak pedig az olaspray-n pirítottam meg besózott és felkarikázott cukkinit és padlizsánt, ami nagyon jól passzolt a paradicsomos szószhoz. Édességnek Shapeshifter ötlete alapján light lekváros LIDL abonettet ettem.

Szombat: 69,4 kg.

120324.png

A reggel rohanás volt, banki ügyintézéssel, és nem tudtam előtte reggelizni. Mire végeztem, úgy érzetem, ölni tudnék egy pohár 100%-os narancsléért. (Nem, nem vagyok terhes.) Frissen facsart nem volt a környéken, de a büfében legalább Cappy volt, ilyet ittam. Mint látjátok, elég brutál kalóriamennyiség van benne, de akkor és ott úgy voltam vele, hogy nem érdekel. A reggelimet ebédre ettem meg, igyekeztem spórolni a kalóriákkal, mert estére bográcsozós szülinapi buliba készültünk.

Mivel a Peak duplacsokis fehérjepornak nagyon nem jött be az íze (van valami mellékíze, amitől nekem nem lesz jó a gyomrom), a Scitecnek viszont van olyan fehérjepora, ami csak egy adag, és 10 különböző ízben kapható, egyenként is (hahó, Peak, itt versenyelőnyben vannak!), gondoltam, kipróbálom ezeket az ízeket, mielőtt bármit rendelnék. Egy kilós kiszerelést nem szeretnék úgy venni, hogy előtte nem próbáltam ki. Nos, két próba után vagyok - egy csokis-kókuszos és egy csokis-málnás port ittam eddig -, és nekem személy szerint sokkal jobban bejön az íze, mint a Peak duplacsokisnak. Ez nem reklám és nem összehasonlító termékelemzés - fogalmam sincs, fehérjebevitel szempontjából melyik ér többet -, egyszerűen a saját szubjektív ízlésem szerinti összevetés: nem érdekel, hogy az egyik tartalma jobb-e, mint a másiké, ha az egyiket nem tudom meginni, a másikat meg igen. Csak megjegyzem, a csokis-kókuszos olyan volt, mintha olvasztott híg Bounty-t innék :) Abszolút szubjektív pontozással: csokis-kókuszos 9/10, csokis-málnás 8/10 (ez nekem kell majd a végén, hogy tudjam, milyet vegyek, ha végigpróbáltam mind a 10 ízt). Ja, és gond nélkül oldódik mindegyik vízben (én tejjel nem bírom meginni), simán egy befőttesüvegben összerázható, shaker sem kell hozzá.

Este elmentünk bográcsozni, de én vállaltam, hogy vezetek (legalább tuti nem iszok alkoholt, és nem viszek be vele millió felesleges kalóriát). K. haverjait imádom, a srácok nagyon jó fejek, igazán elengedheti velük magát az ember lánya, és még millió bókot is bezsebelhet :) Végül a bográcsban főtt kakaspörköltből nem ettem, csak egy kiskanálnyi kóstolót, mivel a szülinapi oroszkrém torta sokkal jobban vonzott, abból viszont megettem 4 szeletet. Meg lehet vetni érte, nem érdekel. Én ilyen vagyok, ezen az utóbbi egy év sem tudott változtatni, ezzel a hibával kell magam elfogadni és ezzel is kalkulálva diétázni. Most szerintem sikerült: a torta a táblázatban nem szerepel (az értékeiről fogalmam sincs, még annyira se, hogy saccoljak - sötét volt, na), nélküle viszont csak 673 kalóriát ettem aznap. Szerintem az 1400 kalóriát nem léptem túl, más kérdés, hogy a tápanyagarányok katasztrofálisak lehetnek.

Vasárnap: 69,3 kg. Nagyon örültem, hogy a sütizés nem bosszulta meg magát :)

120325.pngSzintén nem az a nap, amit követni kell, mert itt viszont minden benne van a táblázatban, amit ettem, azaz a napot 976 kalória bevitellel és 690 extra kalória elhasználásával zártam (az utóbbi adat természetesen csak becslés). A reggeli a hétvégi menetrendből adódóan kimaradt, csak ebére ettem meg. Délután runtilt volt, mi viszont Lenivel a jövő vasárnapi 12 km-es Vivicitta futásra készülünk, ezért eldöntöttük, hogy két kört futunk. Szuper időzítéssel 17:02-re át is értünk az Árpád hídtól a Margit hídnál levő indulási pontra, de nem volt ott senki :( Azt hittük, mi késtünk, és mentünk tovább. Amikor a másfeledik körnél újra ide értünk, Tamást megtaláltuk, de másokat nem. Kiderült, hogy mögöttünk indultak. Így most a találkozó a lányokkal elmaradt, na de majd jövő héten :) A két kört végül - úgy, hogy közben az előző este miatti kialvatlanságtól és még ki tudja mitől minden bajom volt és fájt a hasam - 1:12 eredménnyel zártuk, 150 körüli átlagpulzussal. Remélem, a Vivicittán is hasonlóképp menni fog, de már hasfájás nélkül. Ha valakinek van tuti tippje arra, hogy mit reggelizzek aznap és mikor - 11-től indulok -, írja meg! Én 2-3 banánra gondoltam, a mindenféle későbbi problémák elkerülése érdekében.

A csípőm újra fájt minden futás után, de Tomisz javaslatára elmentem egy szakboltba, ahol meg fogják nézni, hogy a futócipőm az én lábamhoz megfelelő-e. Feltehetően nem, és ettől fáj a csípőm. Amint többet tudok, megírom majd nektek is, hátha valakin segíthet.

Futás után megittam egy fehérjeturmixot - ez volt a csokis-málnás -, vacsorára pedig ugyanazt ettem, mint ebédre. Ritka pillanat volt az életemben, de nem voltam éhes (biztosan a futás miatt), viszont 700 kalóriával mégsem szerettem volna zárni a napot, ezért megettem egy krémtúrót is, amit K-nak vettem. Jól esett, de a fahéjas-almás light jogobella is van ennyire jó.

Hétfő: 68,7 kg. Szerintem 2003 óta nem voltam 69 kg alatt :)

120326.pngAhogy írtam, az utóbbi napjaim messze voltak a tökéletestől. Elfelejtettem kaját rendelni, viszont egész nap nem volt annyi időm se, hogy kiszaladjak venni valamit - és itt most ne mondja senki, hogy arra van időm, amire akarom, mert hétfőn mosdóba elmenni sem volt időm 4-ig. Ebédre ettem 2 cerbona szeletet, amit a fiókomban találtam, meg néhány sütit, ami az értekezleten ki volt téve elénk, mert már le akartam fordulni a székről. Ez utóbbiak adata csak becslés. Vacsorára a szokásos túró + jogobella, kíváncsi vagyok, mikor unom meg, egyelőre még ízlik. A szokás hatalma: végül 1200 kalória körül zártam a napot :)

Kedd: 68,8 kg. Különösképpen örülök annak, hogy ezek szerint a 69 kg alá bemenés nem csak egy pillanatnyi állapot volt, hanem remélhetőleg stabilizálódik.

Ennyit az utóbbi napokról: zűrös, zavaros, nem követendő példa, viszont mégis működik :)

Címkék: buli fájdalom futás recept fehérje runtilt 70alatt

19 komment

Azt már leírtam korábban, hogyan telt a karácsony, nem is akarok rá visszagondolni. A következményekről viszont nem szabad elfeledkeznem. Karácsony előtt - mielőtt szabira jöttem volna, azaz akkor, amikor még mindent szépen betartottam - 73,4 kg voltam (2011. dec. 16.). Karácsony után (2011. dec. 28.) 76,9 kg. Azaz bő egy hét alatt 3,5 kg. Csak azt nem értem, hogyhogy nem voltam korábban még ennél is kövérebb, ilyen életmód mellett?

Mindenesetre folytattam a kalóriaszámolást, és szerencsére ez a 3,5 kg nem olyan, mint ami eredetileg volt, egészen gyorsan elkezdett csökkenni: egy nappal később már csak 76,4 kg, majd ma 75,0 kg. Azaz 1,9 kg gyorsan kiürült. Gondolom, a többi már nem lesz ilyen egyszerű, de ennek is örülök.

Hogy mit ettem? Többnyire töltött káposztát (a receptet az előző bejegyzésben leírtam).

Szerda (76,9 kg):

REGGELI:

-



EBÉD: 55 g rozsos zsemle 242 kcal/100g 133 kcal

3 g margarin 320 kcal/100g 10 kcal

50 g paradicsom 23 kcal/100g 12 kcal

250 g light gyümölcsjoghurt 60 kcal/100g 150 kcal
VACSORA: 3 db töltött káposzta 134 kcal/db 402 kcal

3 adag töltött káposzta leve + apró káposztája 49 kcal/adag 147 kcal

250 g light gyümölcsjoghurt 60 kcal/100g 150 kcal
NAPI ÖSSZES:




1003 kcal

 

Reggeli nem volt, mert nem volt otthon semmi, helyette elmentem bevásárolni. Így az ebéd lett egy bőséges reggeli. A vacsora éjszakára maradt, mert este futni voltunk (Thatsme, Teleszkóp és én, 35 perc körüli sziget-kör), és a káposzta csak későn készült el.

Csütörtök (76,5 kg):

REGGELI: 55 g rozsos zsemle 242 kcal/100g 133 kcal

3 g margarin 320 kcal/100g 10 kcal
EBÉD: 2 db töltött káposzta 134 kcal/db 268 kcal

2 adag töltött káposzta leve + apró káposztája 49 kcal/adag 98 kcal

2 db cerbona szelet pirosgyümölcsös 66 kcal/db 132 kcal
UZSONNA: 250 g light gyümölcsjoghurt 60 kcal/100g 150 kcal
VACSORA: 30 g Peak duplacsokis fehérjeturmix vízzel

113 kcal

1 db cerbona szelet pirosgyümölcsös 66 kcal/db 66 kcal
NAPI ÖSSZES:




970 kcal

 

A vacsorán kívül a többi nem érdekes. Vacsorára fehérjeturmix volt, mert Thatsme-től kaptam kóstolóba fehérjeport (köszi!). A turmixgépünk persze pont most adta meg magát, így shakeltem :) Hogy őszinte legyek: ilyen rosszat már rég ittam. Az íze borzasztó (K. szerint a szaga a csontkukacokra emlékeztet, és az íze is - hogy ez utóbbit honnan szedte, inkább nem is akarom tudni...), de megittam, mert mások ezen élnek már hetek óta, és kibírják, de piszkosul éhes maradtam utána, úgyhogy éjszaka még lecsúszott egy cerbona szelet is. Jól így se laktam. Legközelebb kipróbálom az epreset is, nagyon remélem, hogy az jobb lesz.

Ja, és voltam futni a lányokkal (Thatsme, Teleszkóp, Debra és a barátnője). Ahhoz képest, hogy az előző napi hajtós futástól úgy fájt reggel a csípőm, hogy alig bírtam lábra állni, kész csoda, hogy egyáltalán el tudtam indulni, de sajnos Thatsme térde sem volt jobban :( Így aztán egy lassú körünk lett, de legalább megcsináltuk.

Péntek (75,0 kg):

REGGELI: 55 g rozsos zsemle 242 kcal/100g 133 kcal

3 g margarin 320 kcal/100g 10 kcal
EBÉD:

-



UZSONNA:

sütik, kb.

800 kcal
VACSORA: 250 g light gyümölcsjoghurt 60 kcal/100g 150 kcal

200 g pomelo 52 kcal/100g 104 kcal
NAPI ÖSSZES:




1197 kcal

 

Ezt a táblázatot kb. tanítani kellene, hogy ne csináljuk. Délelőtt 10-től délután 2-ig megállás nélkül mosdót + csapot szereltünk egy olyan lakásban, ahol nem volt semmi kaja, és fél 3-ra várt a barátnőm és a férje meg a tündéri kislányuk, akiket a nagymama millió sütivel látott el, és akik ezt ki is tették az asztal közepére. Más nem volt kitéve, kérni pofátlanság lett volna, bennem meg csak a reggeli volt, és majd leszédültem a székről, miközben egy 6 hónapos baba volt a kezemben. Na meg a barátnőm nagymamája verhetetlen a zserbóban. Nem mentegetőzöm, így alakult. Saccra szerintem 600 kalória volt, de inkább 800-zal számoltam, biztos ami biztos. A vacsorát ennek megfelelően igyekeztem nagyon kevésre venni, és tekintve hogy már éjfél, ezt már ki is fogom bírni.

A holnap délelőtti program: bevásárlás a klasszikus újévi menühöz: lencseleves füstölt hússal és bőrös malacsült fokhagymával, kolbásszal és szalonnával tűzdelve. Amennyire vissza tudok emlékezni, nálunk mindig ilyen kaja volt, és én is folytattam a hagyományokat, és nem most fogom abbahagyni. Ezeket lightosan nem lehet megcsinálni, úgyhogy majd keveset eszek csak mindenből. Viszont várhatóan január végéig - amikor megyek újra a szüleimhez - ez az utolsó dorbézolás. Na meg a holnap este, ami - K. haverjait ismerve - nem lesz épp alkoholmentes :)

Jó szilveszterezést és boldog új évet mindenkinek!

Címkék: fájdalom karácsony futás összegezés

13 komment

Túl vagyok a karácsonyi össznépi, családi zabálásokon, amik vegyes eredményt hoztak:

1. Ismét szembesülnöm kellett azzal, hogy komoly akaraterő problémáim vannak, ha elém teszik a jobbnál jobb ételeket. A barátnőm korábban aggódni kezdett értem, hogy - ismerve azt, hogy mennyire maximalista vagyok a munkában és a tanulásban - ugyanezen teljesítménykényszertől hajtva át fogok fordulni anorexiásba. Nos, ez esélytelen: ha előttem vannak a kedvenc ételeim, nem tudom megállni, hogy ne egyek belőlük. Kétszer. Minimum :( Igazából ennek örülnöm kellene?

2. Azt már az elején tudtam és vállaltam, hogy nem lesz diétás kaja az ünnepek alatt, és hogy miattam külön nem fog senki se főzni. Ez eredetileg a családi nyugalom kedvéért volt, mivel enélkül is volt egy csomó minden, amin lehetett aggódni és idegeskedni; csak a szokásos karácsonyi dolgok: megsült-e a kacsa, ízlik-e majd mindenkinek, odaérünk-e időben, kész leszünk-e a csomagolással stb. Így is háromféle étkezésre kellett odafigyelni: a normális karácsonyi menüre a család többsége miatt, vegetáriánus kajákra az öcsém miatt (tud valaki vegetáriánus karácsonyi kaját? mert nekünk nem sok ötletünk volt), és speciális kímélő kajákra (nem diétás) az apám miatt. Csak menet közben vettem észre magamon, hogy nagyon kényelmes nekem ez a hozzáállás, hogy én most napokig nem diétázok. Mindig volt mire fogni, hogy mit miért eszek.

3. A legnagyobb baj nem is a zsíros, szénhidrátdús ételekkel volt, ezek önmagában kevésbé lettek volna károsak, ha ismerem a mértéket, hanem azzal, hogy nem tudtam keveset enni belőle. A diéta alatt nagyon szigorú kontroll volt magam felett az, hogy az adott ételből X gramm az Y kalória, amit fel kell írnom a táblázatomba, és jaj mi lesz, ha a napi végeredmény 1200 felett van. Most az ételek kalóriatartalmát nem ismertem, ezért a táblázatomat nem vezettem, és rögtön többször annyit ettem, mint amit szabad lett volna egy normális embernek is.

4. Nagyon könnyen bele tudtam volna csúszni a diéta teljes feladásába is: borzasztó jó érzés volt olyan ízeket enni, amiket már háromnegyed éve nem ettem (csokitorta, bejgli, sült kacsa stb.), és közben mindenki dicsért, hogy milyen csinos lettem, és egyek nyugodtan, nekem nem kell már tovább fogyni (persze, mert ésszel öltözködtem). Én ugyan tudtam, hogy még van mit lefaragni az alakomból, de ott és akkor könnyebb és kellemesebb volt elhinni, mint vitatkozni. Pedig nekem korábban ezzel nem volt bajom, a dicséret mindig arra sarkallt, hogy folytassam, amit elkezdtem, ha már ennyi eredményt elértem, akkor ne hagyjam abba. Most ez nem ment.

Összegezve a fentieket: hülye vagyok, de legalább tudom magamról :)

"Szerencsére" az agyam helyett a testem többi része átvette az irányítást: már az első nagyobb evések után éjjel fájt a kis kikímélt gyomrom, jelezve, hogy neki ez a kaja sem mennyiségben, sem minőségben nem jó. Reggelre viszont elmúlt, úgyhogy elegánsan elfeledkeztem róla. De tegnap ebéd után - pedig az végre már egy normális ebéd volt, nem pedig zabálás - úgy megfájdult, hogy alig tudtam felegyenesedni. Estére szép lassan újra elmúlt, úgyhogy bepróbálkoztam némi könnyű vacsorával. Újra megfájdult, és egész éjszaka fájt - még jó, hogy hajnali 5-ig a haverokkal dumáltunk, és így nem azon szenvedtem, hogy nem tudok aludni.

Éreztétek már azt, hogy piszkosul fáj a gyomrotok, és mégis enni akartok? Mert én még nem. Máskor, ha fájt a hasam, a kajára rá se tudtam nézni. Most görcsölt a gyomrom, és majd megőrültem a tzatzikiért és a méteres sütiért. Na itt jöttem rá - jobb későn, mint soha -, hogy fejben valami nagyon nincs rendben nálam.

Azt még nem tudom, hogy kell magamat helyretenni agyilag, valószínűleg az első lépés a felismerés (mint az alkoholistáknál), és a második a rendszer betartása. Ez működött hónapokon át, és nem gondoltam volna, hogy a rendszerem nélkül így elengedem magam. Nyáron is kihagytam 2 hónapot a diétából, mégsem volt baj, mert akkor azt ettem, amit én főztem, amit én választottam az étteremben, és akkor ösztönösen a diéta szempontjából jó minőségű kaják felé fordultam, és valahogy a mennyiségek is normálisak voltak. Most azt ettem, amit elém tettek - klasszikus zsíros, szénhidrátban gazdag magyar karácsonyi kajákat -, és szinte addig, amíg volt az asztalon. Sajnos találó volt a blogom címválasztása: mindennek ellen tudok állni, kivéve a kísértésnek...

Szóval felismerés és rendszer. Holnap visszautazom Budapestre, és folytatni fogom a diétámat, a futásokat, és mindent, ami korábban a megfelelő irányba terelt. Remélem, az elmúlt napok kalóriadömpingje nem jár túl sok plusz sok kilóval, de ezt majd csak akkor tudom meg, ha Budapesten ráállok majd a mérlegre. Nyilván pluszban fogok zárni, csak nem mindegy, mennyivel, és hogy az mennyi idő alatt ürül ki.

Ma pedig böjt, mert mint kiderült, keveset enni nem tudok, a soktól pedig fáj a gyomrom, és nem szeretném, ha újra fájna, azt pedig pláne nem szeretném, ha valami bajt okoznék magamnak az esztelen evéssel.

Címkék: család fájdalom karácsony

12 komment

Thatsme bejegyzése kapcsán (http://keeponmovin.blog.hu/2011/12/18/preparing_myself_shit_happens) jutott eszembe, hogy másnak is hasznos lehet az, amit nekem az ortopéd orvos elmondott, ezért röviden leírom.

Előzmény: az első 18 kg súlyvesztés alatt egyáltalán nem mozogtam, mert féltem, hogy több kárt okoznék magamnak, mint amennyi haszna lenne. De miután leértem 80 kg alá, elkezdtem rendszeresen futni. Előbb lassan, több megállással, később egyre jobb eredményeim lettek. Ami viszont közös volt minden futásban: az első néhány száz méter után megfájdult a jobb csípőm a forgónál, és ez a fájdalom utána napokig kitartott. A legrosszabb akkor volt, amikor Lenivel két kört futottunk, akkor éjjel aludni se nagyon tudtam.

Eldöntöttem, hogy elmegyek orvoshoz, de fogalmam nem volt, hogy ilyesmivel ki foglalkozhat. A háziorvosom tovább küldött az ortopédiára. Eszembe sem jutott, hogy magánrendelésre menjek, első körben gondoltam, jó lesz az "SZTK".

Az ortopéd orvos az eddigi legszimpatikusabb doki volt, mind viselkedésre, mind felkészültségre. A nevét e-mailben szívesen megadom bárkinek. Megvizsgálta a gerincemet, csípőmet, térdemet, talpamat, és elküldött röntgenre is. Végül azt mondta, hogy szerencsére semmi problémát nem lát - persze tarthatnám magamat egyenesebben is, de ezzel nincs baj -, a röntgenből is csak annyi látszik, hogy nagyon letapadtak vagy kötöttek (nem emlékszem, melyik szót használta) az izmok a jobb csípőmnél, ezért fáj, ha erőltetem.

Közben kikérdezett arról is, hogy mitől keletkezik a fájdalom, és próbálta úgy mozgatni a lábamat, hogy ezt előidézze, de az nem sikerült neki :) Amikor mondtam, hogy a Margitszigeten futok, rögtön azt kérdezte, hogy a futósávon-e (közben utánanéztem, rekortánnak hívják). Mondtam, hogy igen. Erre azt mondta - amivel jól meglepett -, hogy ha lehet, akkor ezt mellőzzem, mert túl puha az anyaga, és valószínűleg ez okozhatja a fájdalmaimat. Helyette javasolta, hogy fussak csak a pesti oldalon oda-vissza, mert ott salak van, de még a beton is jobb szerinte. Ja, a futócipő természetesen alap.

Ennek ismeretében mentem ki a múltkor Thatsme-vel futni, és amennyire a pocsolyák engedték, nem a futósávon, hanem mellette futottam, persze nem csak a pesti oldalon, hanem kétszer körbe. És meglepő módon még annyira sem fájt a csípőm a két kör után, mint máskor egy kör után fájni szokott.

Tanulság: a továbbiakban mellőzöm a futósávot, és igyekszem majd mellette menni.

Kajákról most nem írok, mert a hétvége a családdal telt, és egyáltalán nem diétásan ettem. A mennyiségekre igyekeztem azért odafigyelni.

Végül, de nem utolsósorban: Anna, Thatsme, jobbulást kívánok!!!

Címkék: fájdalom futás

4 komment

Hulla vagyok, de muszáj leírnom a mai futás eredményét: 2 Margitsziget kör (kis megállással, amikor az első után elköszöntünk Debrától, kb. 1 perc), táv: 10,68 km, idő: 1:20:55. Tudom, az idő nem a legjobb, de nem mertünk gyorsabban menni, mert még egyikünk sem futott ennyit, és igazából nem voltunk benne teljesen biztosak (én legalábbis), hogy egyáltalán meg tudjuk csinálni.

Debra megint javult, ha legközelebb görcsre köti a cipőfűzőjét, egyben le fogja futni az egészet :) Most is csak 4 pici belesétálás volt, legközelebb ezt se hagyjuk :)

Leniről csak felsőfokon tudok írni, nélküle sosem értem volna el a határaimat, és próbáltam volna meg feszegetni. "Menjünk még? - Menjünk." Ennyi volt a nagy elhatározás, és végigcsináltuk a második kört is. Szuper vagy, kiscsaj!

Végül az elmaradhatatlan táblázatok:

Szerda:

REGGELI: 63 g tönkölykifli 222 kcal/100g 140 kcal

3 g margarin 320 kcal/100g 10 kcal
EBÉD:

gyros tál pita nélkül, kb.

600 kcal



Vk. capuccino szelet

133 kcal
VACSORA: 2 db LIDL abonett 27 kalória/db 54 kcal

20 g sovány sonka 104 kcal/100g 21 kcal

40 g túrókészítmény 131 kcal/100g 52 kcal

250 g light gyümölcsjoghurt 60 kcal/100g 150 kcal

100 g narancs 41 kcal/100g 41 kcal
NAPI ÖSSZES:




1200,66 kcal

 

Csütörtök:

REGGELI: 63 g tönkölykifli 222 kcal/100g 140 kcal
EBÉD:

Vk. Borsos, mustáros sült sovány csirkemell velesült zöldségekkel, kb.

550 kcal



Vk. oroszkrém torta

115 kcal
UZSONNA: 45 g futás előtt proteinszelet 393 kcal/100g 177 kcal
VACSORA: 100 g mandarin 45 kcal/100g 45 kcal

250 g light gyümölcsjoghurt 60 kcal/100g 150 kcal

100 g narancs 41 kcal/100g 41 kcal
NAPI ÖSSZES:




1217,71 kcal

 

Péntek reggeli mérés: 73,9 kg. Éppencsak, de alatta :)

Viszont ami nem jó: rohadtul fáj a csípőm jobb oldalon a forgónál, és ugyanezen az oldalon a térdem is. A csípőm minden futás után megfájdult, de ennyire még sosem (nyilván, mert ennyit még sose futottam), a térdem valószínűleg csak azért fáj, mert próbáltam kímélni a csípőmet. Azt hiszem, a csípőm miatt - ha folytatni akarom a futásokat, márpedig akarom - ideje lesz beszélni valamilyen orvossal.

Címkék: fájdalom futás összegezés

11 komment

süti beállítások módosítása