I can resist anything but temptation.

Nem tudok megjegyzés nélkül elmenni a lifetilten született legutóbbi bejegyzés (http://lifetilt.blog.hu/2011/12/14/a_ciklus_297) mellett, ami röviden összegezve arról szól, hogy a saját diétánk (=a saját boldogságunk) mindenek felett, így a családtagjaink öröme felett áll. Ekkora fokú önzést nem feltételeztem volna Tamásról. Értem, hogy a legtöbbünknek a fejébe kell verni, hogy a programtól eltérni nem lehet, de nem lehet minden helyzetre ráhúzni ezt az általános elvet. Csak arra tudok gondolni, hogy abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem veszített még el senkit, akit szeretett. Ha ezt átélte volna, kötve hinném, hogy az anyukája szeme láttára kidobta volna azt a kaját, amit direkt neki csinált. Minek feleslegesen fájdalmat okozni annak, akit szeretünk, és bármikor elveszíthetünk? Ér annyit egy kurva jó test, hogy az anyámnak fájdalmat okozzak? Ugye, hogy nem?

Az a szerencsém, hogy azokat az érzéseket, amik ezzel kapcsolatban bennem kavarognak, Thatsme már sokkal frappánsabban megfogalmazta (http://keeponmovin.blog.hu/2011/12/14/day_31_sikerult), úgyhogy nem is foglalkoznék ezzel többet. Mindenesetre a lifetilt ezen bejegyzése a korábbiaktól eltérően egyáltalán nem motiválóan bosszantó, hanem csalódás volt.

Az utóbbi két nap a következőképpen alakult:

Szerda: 73,5 kg (nincs változás).

Két dolgot nem kellett volna megennem: a másnapra rendelt ribizlis szeletet, és este, vacsora után az újabb adag gyümölcsjoghurtot. Mentségemre legyen mondva, hogy a nutellás üveget háromszor tettem vissza a szekrénybe, anélkül, hogy ettem volna belőle - pedig nagyon komolyan fontolgattam! -, ezután nyúltam a joghurthoz. Az összkalória mindenesetre annyira nem lett vészes.

Csütörtök: 73,9 kg. Ezt nem egészen értettem, mert ennyire nem ettem sokat tegnap. Csak arra tudok gondolni, hogy a hétfői sütizés hatása itt jött ki, mivel hétfőn is és kedden is futottam, de szerdán nem.

A gyros tál brutális adag volt, és meg kell veregetnem a saját vállamat, mert az utolsó egyharmadát kidobtam, pedig fájt érte a szívem! De arra gondoltam, hogy jól laktam, és felesleges volna megennem a maradékot, csak szívnék vele később. Ez nálam nagy szó, mert nehezen tudok túllépni a "kaját ki nem dobunk" elven.

Végül a mai nap csúcspontja: Thatsmevel 1 óra 21 perc alatt lefutottunk 2 Margitsziget kört megállás nélkül, esőben, lassan, beszélgetve (folyamatosan, bármiről - innen is köszi, Thatsme!) + előtte befele is futottunk, ami ha jól tudom, kb. 700 méter. Ez összesen 10,7 km + 0,7 km = 11,4 km :) és a teljes idő 1 óra 24 perc volt. Az idő nem valami szuper, de a cél az volt, hogy se Thatsme térdének, se az én csípőmnek ne legyen semmi baja, és meg tudjuk csinálni mindkét kört. A végén úgy éreztem, hogy már jól esik megállni, de ha nagyon muszáj lenne (=harapós kutya fut mögöttem), lehet, hogy menne még legalább egy fél kör, de esetleg még egy is. Azért ezt nem a közeljövőben tervezem kipróbálni, de ha van valaki, aki hasonlót fontolgatna, szóljon, biztosan motivációt jelentene!

A héten két izgalmas dolog történt, ami a bloggal kapcsolatos (meg egy szakmai, de az nem ide tartozik):

1. KÉTSZER voltam futni a csajokkal! És még élveztem is! Ha ezt nekem valaki fél éve mondja, lehazugozom... A keddi futásról már írtam, a csütörtöki végül kiscsoportos lett, ugyanis különböző okokból végül ketten maradtunk Teleszkóppal, akivel egészen kellemesen egy tempóban futottunk, és persze be nem állt a szánk :) Nekem egyébként nagyon sokat segít, ha valakivel együtt megyek, abban is, hogy egyenletes tempót tartsak; magamtól hajlamos vagyok az elejét meghajtani, aztán a végén már csak vergődni... Pontos adatokat most erről a futásról nem tudok (táv: fél Árpád híd + teljes Margitsziget, idő: fogalmam nincs), remélem, Teleszkóp majd megosztja kommentben a runkeeper eredményeit. (Kezd egyre cikibbé válni, hogy már csak nekem nincs okoskám...) UPDATE: megkaptam, a végén dumálás mellett futottunk 6.20-as kilométereket.

2. Megemlítésre került a blogom a Lifetilten, az új generációról szóló második bejegyzésben (http://lifetilt.blog.hu/2011/11/30/az_uj_generacio_2_2_resz). Ettől eredetileg eléggé tartottam, tekintve hogy az én "programom" nem a lifetilten alapul (habár számos ott kifejtett elvvel egyetértek), és eléggé megengedő az ottani étrendhez képest, de végül tényszerű lett a hozzáfűzött kommentár. A látogatószámom hirtelen a duplájára nőtt (ez sem olyan sok, de nem is baj), és úgy tűnik, szerencsém is volt: a trollok elkerültek, ellenben lehet, hogy egy új kommentelőtől, Scalatól érkezik majd egy vendégposzt a pajzsmirigyproblémákról és leküzdésükről, ami sajnos valószínűleg túl sok mindenkit érint.

Az egyes napok a következőképpen alakultak:

Szerda: 73,8 kg.

Csütörtök: 73,8 kg (ilyenkor sose tudom, hogy örüljek, hogy legalább megtartottam, vagy sajnáljam, hogy meg se moccant).

Az ebéd kalóriatartalmát lehet, hogy fölébecsültem, egyszerűen semmi adatom nincs hozzájuk. Viszont ma hosszú idő után először találkoztam a barátnőmmel, és praktikus okokból a Szerájba mentünk ebédelni, na meg persze azért is, mert nagyon-nagyon-nagyon szeretem a joghurtos padlizsánjukat! Ami valószínűleg brutál hizlaló, mert eléggé olajos, de cserébe nem ettem hozzá pitát (=tuti hasmenés később), és csak fél adagot kértem (egy kistányér felét képzeljétek el). A zöldséges csirke meg az olajbogyós zöldségsaláta szintén isteni, de nem volt nagy adag, egy kistányér telerakva, nem púposan. Ja, és este, még futás előtt, éhgyomorra volt egy pici koccintás, ennek örömére amikor hazaértem, megettem egy egész proteinszeletet, mert így is sokat dumáltam futás közben, de ha spiccesen megyek futni, lehet, hogy Teleszkóp nem jön többet :)

Péntek: 73,3 kg (igen igen igen!!! vagy 2004 óta nem voltam ennyi...)

Táblázatot még nem tudok betenni, mert a java még csak most jön :) A barátnőm szülinapját ünnepeljük este, így éhgyomorra olcsó este lesz :) Az alkohol ugyan semmilyen fogyókúrába nem fér bele, de valahogy meg kell oldani (és különben is, tánc közben lemozogjuk majd! - naja, kifogásokban jó vagyok), most épp azon agyalok, hogy bloody maryt csinálok, mert a paradicsomlé kalóriatartalma viszonylag alacsony.

Jó hétvégét mindenkinek!

Mielőtt bevágnám a kis táblázataimat, muszáj dicsekednem: tegnap - igaz, egy megállással, de annak sem a kifulladás volt az oka, hanem búcsúzkodtunk - lefutottam másfél Margitsziget kört, plusz egy fél Árpád hidat :) Leni okoskája szerint több, mint 8 km volt, időben több, mint 1 óra.

Az egyik, ami nekem nagyon tetszett tegnap, az az volt, hogy Debra hozott magával még egy embert, T-t. Ezzel kapcsolatban arra jöttem rá, hogy ha erre mindannyian képesek lennénk, már tettünk valamit nemcsak a magunk, hanem az ismerőseink egészségéért is. Épp ezért a lifetilt a runtilttel együtt ezzel a felismeréssel nagyot nőtt a szememben, mert sokakat Tamás indított el a fogyás és a mozgás felé, másoknak - köztük nekem is - pedig egy-egy pikírtebb szövege komoly ösztönzést jelent (már persze ha nem konkrét személyek ellen irányul).

A másik, ami tegnap szintén nagyon tetszett, az Debra és T. hozzáállása volt. Debra élménybeszámolóját olvassátok majd el nála, én csak annyit mondok, hogy nagyon büszke voltam rá! És T-re is, aki most volt először, és kb. 100 m után mondta, hogy hagyjuk ott, ő majd valahogy eljut a célig, de mivel nem hagytuk, végigcsinálta, csupán néhány belesétálással a teljes távot!

Hihetetlen, mennyire megváltoztatja a futáshoz való hozzáállásomat az, hogy a csajokkal (Debra, Thatsme, Leni - a linkeket oldalt találjátok) együtt megyek. Ha arra készülök, hogy velük megyek futni, akkor alig várom, hogy elindulhassak, hogy találkozzunk, és hogy együtt fussuk le ezeket a kilométereket, végig beszélgetve, hajtva egymást, egyedül viszont hat ökörrel se tudnám magam elrángatni mozogni. Mivel ha egyedül futok, gyorsabban megyek és jobban kifáradok, ezért velük nem érzem azt sem, hogy nagyon megterhelő volna ez a távolság, ugyanakkor a másnapi izomláz - ami megint megtalált - mutatja azt, hogy több értelme van lassabban egy órát futni, mint teljes erőből, gyorsan fél órát. És ha így haladunk, akkor Lenivel előbb-utóbb lefutjuk a 2 kört is :)

Az előzetes egyeztetés szerint Thatsme kivételével, aki sajnos nem ér rá (de aki annyit mozog egy héten, mint én egy hónapban), négyen megyünk csütörtökön, azaz holnap is, este 7-től. Ha valakinek van kedve csatlakozni, jöjjön nyugodtan, nem eszünk embert, és nem, nem szolgáltam kiképző őrmesterként a seregben, hogy Debra kérdését ismét megválaszoljam :)

Mindezek után már csak hab volt a tortán, hogy ma reggel újra 74 kg alatt voltam (73,8 kg). Remélem, a csütörtöki futással sikerül végre elérni, hogy ez az állapot stabilizálódjon.

Végül a táblázatok:

Hétfő:

Kedd:

A Vitálkonyha a Cityfood partnercége (ha jól értettem), a honlapjuk: http://www.vitalkonyha.hu/. Nem hirdetni szeretném őket, nem hiszek jobban Katus Attilának sem, mint bármelyik fogyókúrát reklámozó embernek, viszont ennek a cégnek egész nagy választéka van kiszámolt kalóriatartalmú (és szénhidráttartalmú, cukorbetegek figyelem!) kajákból, és ami nekem a legfontosabb, van kétféle sütijük is, az egyik általában 200 kalória alatt, ami egy 400-500 kalóriás főétel mellett belefér az ebédhez. Nekem az eddigi két nap alapján bejött a kaja, kb. ugyanaz, mint a Cityfood diétás kajája volt, csak nagyobb választékkal.

Ennyi, megyek dolgozni. A tegnapi endorfin valahogy még mindig dolgozik bennem :)

Az előzmények írása közben, a lifetilt kapcsán jutott eszembe még egy dolog, ami nem annyira oda passzolt.

Mindenekelőtt: azt elfogadom, hogy egy pasit felszedni csinosan sokkal könnyebb lehet, bár hangsúlyozom, én csinos soha az életben nem voltam, de a pasizással nem volt gond :)

Viszont ha egy pasi már évek óta együtt van a barátnőjével, akkor feltehetően a külsején kívül más dolgokat is szeret és értékel a csajban. Ezért ha a külső megváltozik - hízás, fogyás, terhesség, betegség stb. miatt -, akkor szerintem ha valaki pusztán csak ezért szakít vagy félrekefél, az egy igen-igen felszínes, megbízhatatlan és szemét ember.

Megfordítva: ha valaki akkor sem hagyja ott a barátnőjét, ha az elhízik, hanem próbál neki segíteni abban, hogy tudjon ezen változtatni, az a pasi nem lúzer vagy hülye, mint ahogyan az a lifetiltes blogon időnként elhangzik, hanem egy kapcsolatra érett, a másikkal törődő, értelmes személy, akit talán nem leszólni, hanem értékelni kellene.

Az építő jellegű segítség legjobb példáját ma itt olvastam: http://keeponmovin.blog.hu/2011/11/03/szupi_szupi_futocipo#c14852186

Az persze megint más téma, ha a csaj csak simán szarik bele az egészbe, de szerintem a lifetilt blog olvasói között ez a kisebbség :)

Ui.: tudom, többeket irritálnak a pasim, párom, csajom stb. kifejezések, de nem tudok helyette jobbat, csak a barátom, barátnőm szavakat, az meg olyan távolságtartó... Van jobb javaslat?