I can resist anything but temptation.

Hosszú szünet után végre újra tudok az eredeti témába vágóan írni: újra diétázom :)

Előzményként annyit, hogy szülni 94,1 kg-val mentem, szülés után pár nappal (amikor hazaengedtek a kórházból) 86,6 kg voltam, majd ez lement kb. 2 hét alatt 84,5 kg-ra. És ez volt az utóbbi időszak lokális minimuma.

Szoptatni akartam A-t. Nem nagyon volt még tejem, miután hazajöttünk a kórházból (és nem igazán éreztem a tejbelövellést sem), ezért felírtak tápszert. Amit én a gyerekorvossal egyeztetve végül ki sem bontottam. Helyette minden praktikát kipróbáltam annak érdekében, hogy fokozzam a tejtermelést: almalé (napi több liter 100%-os), szoptatós teák (előbb Laktoherb, majd gyógyfűkeverék: kecskeruta, csalánlevél, majoránna, kakukkfű, ánizs), szoptatás mindkét mellből (ma is így csináljuk). Sokat olvasgattam a La Leche Liga honlapját is. Ami nem ment, az az igény szerinti szoptatás: jól hangzik, de honnan a fenéből tudjam, hogy egy pár napos/hetes baba miért sír éppen? És a gyerekorvos amúgy is azt mondta, hogy 2 óra azért teljen el két evés között.

A védőnő szerint a sok ivás mellett kell a megfelelő szénhidrát bevitel is. Ezt a testem vagy magától tudta, vagy csak visszaköszönt a korábbi hosszas diéta; mindenesetre csak az édes, lisztes kajákat kívántam, de azokat nagyon és sokat. Meg persze az első időszakban a kialvatlanság is azzal járt, hogy kb. leszartam, hogy mit is eszek, csak egyek, ha van két percem. Emiatt újra piszok gyorsan eszem :(

A fentiek eredményeként 3 hónap alatt lettem kb. 91 kg. Amikor átfordult a mérleg, és 9-essel kezdődött, akkor gondoltam, most már muszáj valamit tenni, és elkezdtem kalóriát számolva diétázni azzal, hogy 1800 kalória a súlytartóm, 500 kalória plusz a szopás, az 2300 kalória, akkor 1800 kalóriával fogynom kellene.

Röviden és tömören: nem ment. És innen üzenem mindenkinek, aki cikizi az elhízott anyukákat, hogy b@ssza meg. Ha férfi, akkor előbb csinálja végig, amit mi, aztán dumáljon arról, hogy egy elhízott kismama igénytelen (ha amúgy is hulla fáradt vagy, nem az lesz a legfontosabb, hogy futni menj, hanem hogy aludj, pihenj, ha van két perced magadra). Ha nő és eleve szerencsés alkat, akkor ne frusztrálja feleslegesen a nála pechesebbeket. Ha nő és olyan alkat, mint én, és mégis lefogyott szülés után azonnal, akkor pedig gyorsan adja meg a módszerét, szükségem lesz rá a második baba után majd :)

Tehát megpróbáltam a kalóriaszámolást és a mozgást. A kalóriaszámolás kikészített: egyszerűen nem volt elég az 1800 kalória, és vagy betartottam és éheztem, vagy nem tartottam be és lelkiismeret-furdalásom volt. Itt jön be a képbe a szoptatás is: A. eleve nagy baba volt, féléves korára megduplázta a súlyát, és csak anyatejet kapott. Sokáig mértem, 900g körül evett egy nap, és emellé még fejtem 50-100g-ot. Azaz elő kellett állítanom közel egy liter zsíros, cukros folyadékot, aminek folyamatosan növelni kellett a mennyiségét (mert ahogy A. nőtt, több tejet is igényelt). Nem mentségeket keresek, csak leírom, hogy 3 hónappal a szülés után nekem ez nem ment. És nem érdekel, hogy másnak igen, itt rólunk volt szó, a mi igényeinkről, és ez nekünk így alakult. Befigyelt közben egy betegség is, pont a diéta elkezdésével egyidőben, nem igazán tudom, hogy melyiktől, de visszaesett a "tejtermelésem" vagy 200g-ot. Na itt hagytam abba az egészet.

Mozgás: eleinte kismamatornáztam, majd elkezdtem Leslie Sansone power walking-ját. Először tök jól ment, élveztem, izzadtam, majd volt egy rossz lépésem, és azóta hónapok óta dagadt a bokám, és fáj, ha hosszabban sétálok. A traumatológus egyelőre most nyomozza, mi lehet a baj, az első javaslata (kenegetés) egyelőre nem használ. Ennyit arról, hogy túlsúllyal mennyire óvatosnak kell lenni, nem hiába szajkózom, hogy nem szabad futni, és ez még csak nem is futás volt :(

(Csak hogy érzékeltessem a korábbi lelkiállapotomat, itt van két bekezdés egy meg nem írt posztból:

"1. Mozgás: egyszerűen nincs rá energiám. Ha nem mozgok, a nap végére akkor is olyan leszek, mint a mosott szar, pedig 6-7-8 órát egyben tudok aludni, mert A. szépen végigalussza az éjszakát. Minden tiszteletem azoké az anyukáké, akik minden éjjel felkelnek és mégis végig tudják csinálni a napot! Szóval ha bejön még valami extra a napba (elmegyünk valahová, babaúszás, ilyesmik), akkor az esti fürdetésre már alig tudom összeszedni magam :( Ha emellé még beiktatnék valami plusz mozgást, nem tudom, hogy bírnám ki estig. Illetve tegnap kipróbáltam: végigcsináltam az 5mph-es power walkingot (62 perc, közben végig dumáltam A-hoz, meg szórakoztattam), utána délután, amikor A. bealudt, én is bealudtam, de nekem kevés volt, nem tudtam kipihenni magam :(

2. Evés: a védőnő letiltott a tejtermékekről, mert A-nak kiütése van. Szerintem nem attól, mert másfél hete nem eszek tejeset, és nem csökkent, de majd kifaggatom a dokit. A gyümölcsöket nem kívánom, pedig régen imádtam, még a terhesség alatt is, most meg ott vannak a hűtőben, és rá sem tudok nézni :( Ha napközben betartom a rendes kajálást (barnakenyér szendvics reggeli, zöldséges húsos ebéd diétás desszerttel, cerbona szelet uzsonna), akkor este megőrülök, és összeeszek mindent :( Ha napközben eszek valami jó ütős édeset (pl. grízes tészta), akkor az esti kajálás normális. És azt nem értem, hogy hol van a korábbi akaraterőm :( ")

Június végén A. betöltötte a fél éves kort, és indulhatott a hozzátáplálás. Ezért úgy döntöttem, hogy most már nem baj, ha esetleg csökken is a tejem (na meg jó szar volt a vérképem), újra elkezdek kalóriát számolni. Mozogni nem, a fent írtak miatt, majd csak ha helyrejön a lábam (amire megoldás lenne a pihentetés, de ezt egy majdnem 10 kg-s baba mellett nem tudom abszolválni). Ekkor voltam 94,4 kg.

És láss csodát: most működött! Egyáltalán nem volt annyira megterhelő sem testileg, sem lelkileg, mint 3 hónappal korábban. Úgyhogy innen üzenem mindenkinek: tök felesleges erőltetni a fogyózást, amíg a baba csak szopik! Nem éri meg kockáztatni a tejet, nem éri meg a sok stressz és fáradtság. Persze nem lehet a végletekig húzni, de kell valamennyi idő a regenerálódásra a szervezetnek. Nekem ez fél év volt, másnak lehet, hogy több vagy kevesebb, de ne erőltessük, hogy egy friss anyuka legyen hamar csinos! Aki genetikailag hajlamos rá, annak úgyse lesz gondja vele, akinek meg küzdeni kell érte, az akkor vágjon bele, amikor extra fizikai és lelki szenvedés nélkül működik a dolog.

Tehát július 1-jén elkezdtem, ekkor voltam 94,4 kg. Itt a táblázatom az eltelt időszakról:

Szerintem a számok magukért beszélnek.

A folytatás: kalóriaszámolás továbbra is, de "pihenőkkel". Mivel ez nekem egy hosszú út lesz, sok buktatóval, megborulással, ezért nem fogom nagyon szigorúan tartani az 1800 kalóriát. Ha egy-egy nap elrontom, nem fogok a kardomba dőlni :) de arra figyelnem kell, hogy "most már úgyis mindegy!" felkiáltással egy kis botlás után ne tömjek magamba 5000 kalóriát egy nap :)

Étkezés: reggeli barna kifli, zsemle szívbarát margarinnal, sovány sonkával és zöldséggel, ebéd rendelt diétás kaja (próbáltam főzni, az nagyobb adag lenne ugyanannyi kalóriára, de A. nem nagyon hagyja) + saját készítésű desszert (most a Shapeshifter féle csokis zabkása és túrógombóc van porondon), uzsonna saját készítésű desszert, vacsora ugyanaz, mint a reggeli + valami kis édes (saját desszert, cerbona, joghurt, ilyesmik).

Mozgás: ha K. ráér, heti egyszer megpróbálok elmenni úszni. A futás egyelőre még csak távoli álom :)

Szurkoljatok, hogy legyen elég kitartásom :)

Gyors leszek, addig tudok írni, amíg A. alszik.

Elkezdtem a kalóriaszámolást tornázással kb. 2 hónappal a szülés után. Eredmények a következők:

1. Kalóriaszámolás: betartottam 1,5 hétig, utána hazamentünk a szüleimhez 1,5 hétre, ahol hagytam az egészet a fenébe, és igyekeztem csak normálisan enni. Az első 1,5 hét alatt lement 1,5 kg (tudom, hogy ez többnyire csak víz), a szüleimnél pedig súlytartás volt. Utána visszajöttünk, újrakezdtem a kalóriaszámolást, majd összeszedtem egy fosós-hányós-lázas vírust, úgyhogy jelenleg kekszen kívül semmit nem tudok megenni. Mérlegre nem volt még erőm ráállni, de gyanítom, kiürült belőlem minden :( UPDATE: ma reggeli állás szerint 2 nap alatt 2 kg mínusz. Kegyetlenül készen voltam, de talán most már jobban vagyok.

2. Mozgás: kétféle tornát csináltam: Péntek Enikő gyakorlatait (azt írja, neki 2 hónapos volt a babája, amikor csinálta), és Béres Alexandra Változz vissza! DVD-jét, utóbbiról a "6 hónapos a baba" tornát, mert a "3 hónapos a baba" tornát rövidnek és könnyűnek éreztem (tudom, én voltam a hülye, nem kellett volna vagánykodni). Nem tudom, hogy a torna miatt-e (de más okot nem találok), rohadtul elkezdett szúrni az alhasam, görcsszerűen, ami pár nappal azután, hogy abbahagytam a tornát, megszűnt.

3. Tej: az utóbbi napokban, amióta hazajöttünk és újrakezdtem a kalóriaszámolást, jelentősen csökkent, napi 900g körülről (evés+fejés) 700g körülre. K. és anyám azt mondta ki, amit én is hallani akartam: hagyjam a fenébe a kalóriaszámolást és a diétát, ha kihat a tejre (mondjuk szerintem normális apukának ezt is kell mondania, az anyám meg csak szimplán imádja az unokáját). Erre tegnap beütött a vírus. Lehet, hogy ez volt a ludas a korábbi csökkenésben is, nem pedig a diéta, ahogy eredetileg gondoltam. A torna szerintem nem hatott a tejre.

Hogyan tovább?

1. Kalóriaszámolás: ha kimászok ebből a betegségből, és nem megy el a tejem közben (annyit váltottam most, hogy napközben a szokásos 3-4 óra helyett, ha nem alszik A., 2 óránként etetek és fejek, felhívtam egy szoptatási tanácsadót a La Leche Liga honlapjáról, és ezt tanácsolta), akkor megpróbálom visszatornázni a tejet az eredeti 900g körülre, és utána megnézem újra a kalóriaszámolást.

2. Torna: nem merek hasizomgyakorlatokat csinálni. Ajánlották Leslie Sansone sétálós edzését, lehet, hogy azt meg fogom próbálni, mert az elv tetszik (kardio edzés itthon), és séta közben tudok A-val is játszani (mutogatni neki a játékokat, mesélni, ilyenek), szóval az aktív, ébrenléti időszakában lehetne csinálni. Kérdés, hogy a jelenlegi túlsúlyommal hogy fogja bírni a térdem.

3. Tej: megpróbálok nem aggódni rajta, de ez így parancsra nem megy :) Most ez a lázas betegség különösen nem segít rá, szurkoljatok, hogy megmaradjon. És csak remélem, hogy sem A., sem K. nem kapja el...

Ja, még egy dolog: a gyerekorvosunknak volt tegnap egy szuper tanácsa: azt mondta, hányinger ellen igyak kólát. Úgyhogy egy év kihagyás után tegnap bőszen kóláztam, és tényleg szuper módon elmúlt tőle a hányingerem (aztán újra előjött, de egy újabb pohár kóla ismét segített). Nem tudom, mit csinált a gyomromban a kátrány a vírussal, de örültem neki! Mellékhatásként viszont nem tudok aludni. Szerencsére A. igen, úgy tűnik, nem megy át durván a tejjel a koffein.

Ezen agyalok. Hogy talán újra kellene kezdeni a diétát, a kalóriaszámolást, a mozgást és ezekkel együtt a blogírást is.

A. már 2 hónapos, tündéri gyönyörű pici baba. Illetve csak nekem pici, de igazából nő, mint a gomba, már 6,4 kg és 65 cm (ez utóbbi csak közelítő érték, hosszában mérni egy babát nem egyszerű művelet). Úgy tűnik, az én génjeimet örökölte, mindent hasznosít és beépít :) de azt mondják, anyatejes babát nem lehet túletetni. Majd írok egyszer róla is részletesen (egy barátnőm tanácsára a következőkről: súly, magasság, evés, alvás, fog, finommozgás, nagymozgás, szellemi fejlődés, beszéd, egyéb), de most vissza az alaptémához, a fogyáshoz.

Mostanában kezd kialakulni a napirendünk, és nem panaszkodhatom, A. rendes kisbaba, nem nagyon sírós, viszonylag könnyen kezelhető, ha kitalálom az igényeit. Mázlista vagyok, ki tudja, meddig... :) Szóval újabban újra van egy hajszálnyi időm magammal foglalkozni (nem csak az evés-ivás-alvás-szoptatás körforgás témában, hanem tényleg), és sajnos látom magamon, hogy nem jó irányba indultam el.

A gond az volt, hogy az elején eléggé lassan indult be a tejem. Volt, de épphogy csak elég. Ezért aztán megtettem mindent, amit ennek érdekében lehetett: ittam egy csomó almalevet, ettem egy csomó szénhidrátot (a védőnő tanácsa volt mindkettő), igyekeztem nyugodt maradni (amin szintén az édesség segített), és ettem, amikor épp tudtam, lehetőleg nagyon gyorsan, amíg A. nem sírt. Azaz borult minden korábbi táplálkozási elvem, de a tej volt a legfontosabb. Szerencsére mostanra azt mondhatom, hogy jut elég a babának, és kicsit még el is tudok tenni minden nap, rosszabb időkre. Ja, és persze semmi mozgás nem volt, gyógyultam a szülésből.

Az előbbiek viszont azzal jártak, hogy felkúszott rám 6 kg ahhoz képest, mint amire a szülés után lementem (és az sem volt kevés). Nem bánom, mert inkább ennyi plusz és van tejem, mint fogytam volna és nincs, de most már, hogy a tejkérdés talán rendben van, lépnem kell ezügyben is. Pláne, hogy május végén esküvőre megyek, és nincs egy göncöm, amit felvegyek, mert a régi nagyobb méretű ruhákat kidobtam/elajándékoztam, a normális cuccaimba pedig nem férek bele :(

A terv a következő:

1. Kalóriaszámolás. Próbáltam csak simán egészségesen enni, de csak arra volt elég, hogy ne hízzak tovább, hanem súlyt tartsak. Sajnos nekem muszáj kalóriát számolni :( Korábban itt leírtam, mi a napi kalóriaigényem. Ez most annyiban változott, hogy közepesen aktív életmóddal nem számolok, a súlyom viszont nőtt :( Így most a napi kalóriaigényem 1820 kalória. Erre jön még rá a szoptatás, ami a forrásaim szerint +500 kalória, azaz összesen 2300 kalória. Nagyon nem akarok visszavenni, nem akarom a tejet kockáztatni, így a napi limitem 1800 kalória lesz. Meglátjuk, hogy ebbe mi fér bele. Annyiban nehezített a történet, hogy semmi bolti light cuccot nem nagyon akarok enni, mert többnyire aszpartámmal készülnek, azt pedig nem szeretném, ha átmenne a tejbe. Pá-pá, light jogobella, bolti édesítős finomságok:(

2. Mozgás. A jelenlegi súlyommal kizárt, hogy futni kezdjek, én papoltam mindenkinek arról, hogy kímélni kell a térdet, ez az én esetemben még a csípőmre is igaz. A futással a másik probléma a mellem, amit nem akarok kitenni a rázkódásnak, egyrészt a tej, másrészt a formája miatt. Futás tehát egy jó időre még kilőve. Úszni mehetnék, de nem sok kedvem van, de azért majd lehet, megpróbálom, ha melegebb idő lesz, és a nagymamák besegítenek. Ami rendszeresen megoldható A-val együtt, az egyrészt az itthoni torna, másrészt a séta. Az itthoni torna szerintem nem sokat ér, bár rendesen leizzadok közben, szóval a pulzusszámom a zsírégető tartományban lehet (ideje lenne venni már egy pulzusmérő övet, de valószínűleg csak akkor veszek majd, ha újrakezdem a futást). Többféle tornát kipróbáltam már, a leginkább Péntek Enikő baba-mama tornája jön be, mert ez A-val együtt is végezhető, és nem DVD-ről megy, hanem adott feladatok és ismétlésszámok vannak. Az A. nélkül végzett tornák esetében lutri, hogy mikor kezd el sírni, hiányolni engem, amikor pedig K. itthon van, akkor inkább vele, velük lennék, nem pedig a tornára "pazarolnám" az értékes közös időnket. A másik mozgáslehetőség a séta: nem igazán komoly kalóriaégetés, viszont mivel szebb napokon akár 2 órán át is kitart, mégis érdemes ezzel is számolni, és nem mellesleg A-nak is jót tesz a sok friss levegő, jobban alszik utána.

3. Időbeosztás. Mivel A. eléggé sok időmre igényt tart, ügyesen kell megoldani a fentieket. A kalóriaszámolásban sokat fog segíteni, hogy az ebédet rendelem (most épp a Teletáltól), a diétás menükből. A hétvégi kaja lesz a kihívás, de mindannyiunkra ránkfér, hogy újra elkezdjek egészségesen főzni. A mozgáshoz pedig kialakítok (részben ez már meg is történt) egy napirendet: a reggeli evés után vagy tornázok, vagy babát masszírozok (tanultam a védőnőtől, jó kis program mindkettőnknek), ezt naponta váltom, így kétnaponta lesz torna. Ha A. aktívabb délután, és délelőtt nem tornáztam, és délután nem kell vasalni, takarítani stb., akkor megpróbálok délután tornázni, így akár minden nap is összejöhetne a torna, ami kb. 30 perc + utána a tusolás (piszok gyorsan tudok ám tusolni, ha egyedül vagyok itthon, és A. sír).

4. Étkezések. Főbb paneljeim lesznek, csak hogy tudjam, mikhez is kell vásárolni: (i) reggeli: 150g körüli barna kenyér vagy zsemle (többnyire paillasse, nagyobb Sparokban kapható, adalékanyagmentes kenyér) Flora proaktív margarinnal (mert a koleszterinszintem újra a csillagos egekben van) sonkával és valamilyen zöldséggel, összesen kb. 500 kalória; (ii) ebéd: rendelt diétás főétel és desszert összesen kb. 800-900 kalória körül; (iii) vacsora: ezen majd variálni kell, mert hamar megunom, ha egyféle (érdekes, a reggelit nem), az első terv az almás-fahéjas nem light jogobella egy csomag túróval és 2 reszelt almával, megszórva fahéjjal, ami összesen kb. 450 kalória; de lehet, hogy ezt az adagot lefelezem, és eszek valami sósat is, virslit például. A gond az, hogy egy ilyen menü mellett napközben folyton éhes leszek, a sütikre meg különösen. Bármi javaslat, ami nem időigényes?

Ezek a terveim, fogalmam sincs, sikerülni fog-e. Az akaraterőm evés terén lényegesen kevesebb, mint korábban volt, valószínűleg azért, mert sokat vagyok itthon, és a kialvatlanság sem segít. És az állandó időhiány, sakkozás a szoptatások közötti ciklusokkal sem egyszerű. Remélem, menni fog, és nem arról számolok be néhány hét múlva, hogy teljesen elbuktam - de erre is megvan minden esély, ne ítéljetek el akkor se, ha így lesz...

Kilókról, centikről akkor fogok beszámolni, ha már látok valami változást, most csak elkeserítene, ha kitenném ide a táblázatomat, hogy mennyire rossz irányba változtam.

A tejhez még egy adalék: így utólag visszatekintve ezek segíthettek a tejhozam növelésében (pfuj, ez de szarul hangzik): (i) almalé; (ii) napi min. kb. 6 liter folyadék (normális embernek kevesebb is elég, de én előtte is ittam vagy 4 litert csak úgy); (iii) egy teakeverék, amit Herbáriás gyógyfüvekből kevertem (csalán, kakukkfű, majoranna, ánizstermés, kecskeruta); (iv) pihenés és alvás, (v) gyakori (eleinte akár 2-2,5 óránkénti) szoptatás mindkét mellből; (vi) fejés a Medela Symphony géppel, amit bérelünk. Kezdetben örültem, ha A. megevett 300g-ot és én tudtam fejni 5g-ot, most ott járunk, hogy 700-800g körül eszik, és 50-100g körül tudok fagyasztani is. A nagy áttörést a mellszívó gép jelentette, onnantól mintha jobban beindultak volna a dolgok, és nyugodtabbak az estéink is :) A nőgyógyász tanácsa egyébként annyi volt, hogy igyak minél többet, ha tornázok, akkor extra sokat, mert a tejtermelés leginkább a bevitt folyadék mennyiségével függ össze.

Ja és még valami: nem tudom, milyen rendszeresen lesz időm blogot írni, mert a teendők listámon nem ez áll az első helyen :) De majd igyekszem írni rövidebb bejegyzéseket, vagy akár hosszabbakat is, ha A. úgy alszik, mint ma délután :)

Régóta tartozom ezzel a bejegyzéssel, de egyelőre ha volt egy kis időm, azt mással töltöttem :) Nem egyszerű ez az első pár hét (és gondolom, a többi sem lesz az), de nem is annyira borzalmas, mint amennyire tartottam tőle. Három dolog visel meg: 1. a nemalvás, 2. a hangulatingadozásaim (de mintha egyre kevésbé lenne vészes, ahogy telik az idő), 3. amikor A. sír, és próbálkozunk mindennel, és nem tudjuk megnyugtatni. Ez az utóbbi talán a legrosszabb érzelmileg...

És akkor jöjjenek a centik:

A kórházból dec. 29-én jöttünk ki, az adatok két nappal későbbiek.

Azt hittem, több kiló le fog menni a szüléssel, de sajna nem, és ezt a súlyt azóta is tartom (időnként még teszek is hozzá), szóval nem igazán csökken. Viszont mivel folyamatosan aggódom azon, hogy legyen elég tejem, plusz nem nagyon ehetek zöldségeket, mert puffaszt, és a 6 hét elteltéig nem is mozoghatok, nem vagyok hajlandó a súlyommal törődni. Ráérek majd akkor, amikor már nem szoptatok, vagy tuti biztos leszek abban, hogy elég a tejem.

Úgyhogy egyelőre eszek mindent, amit megkívánok, nem puffaszt és van itthon :)

Tornázni mindenképpen szeretnék elkezdeni a 6 hét után, előbb csak intimtornát és Béres Alexandra féle szülés utáni regeneráló tornát, kicsit később fegyencedzést, és remélhetőleg a tavasz végétől, nyár elejétől újra futhatok is. Persze fokozatosan majd, lassan kezdve, de nagyon vágyom már arra, hogy kint legyek az utcán. Ezen valószínűleg az is segít majd, ha elkezdhetünk sétálni járni, de ez a mostani időjárás nem nagyon kedvez ennek, úgyhogy egyelőre csak az erkélyen levegőzünk. Kezdem utálni nagyon a bezártságot...

Ha ráérek és lesz mondanivalóm, írok majd még, de hogy a tematika mi lesz, azt nem tudom :)

Egy gyors helyzetjelentés: 2012. december 26-án hajnali fél 1-kor megszületett A.! 4,5 kg, 57 centi, egészséges, tüneményes baba! Nem volt császár, mert az UH "csak" 4 kg-t mért, de nem volt semmi probléma a szüléssel. Végre egyszer hasznos volt a széles csípőm :)

December 29. óta itthon vagyunk, tanuljuk egymást, és nagyon boldog vagyok!

Kellemes karácsonyt kívánok mindenkinek, boldog új évet, én egyelőre kicsit kevesebbet leszek online :)

Remélhetőleg az utolsó heti bejegyzésemet írom, és a 40. héten a baba (nevezzük A-nak) már a kezemben lesz :)

Úgy tűnik, a múlt heti 3 kg pluszt el kell osztani az előző és a mostani hétre, ezen a héten ugyanis nem gyarapodtam :) Tuti szerepe van benne a szénhidrát visszafogásának. Lehet, hogy mégis megúszom (hajszállal) 25 kg alatt? :)

A centik a hasamon nőttek, és már nagyon lent van a baba.

Hétfőn (igen, 24-én) megyünk kontrollra. A doki azt mondta, hogy ha a baba 4500g körül van (előtte hétfőn volt 4025g volt), akkor császár lesz... Nekem már mindegy, csak egészségesen legyünk túl rajta mindketten.

A karácsonyfát feldíszítettük, sütöttem bejglit, ami szerintem finom lett, bár nem szép, de semmi karácsonyi hangulatom nincs. Nem tudok most többet írni, csak egy dolgon jár az agyam...

Mivel még mindig egyben vagyok és itthon, folytatom a sorozatot. Már nincs olyan sok hátra :)

Ez egy nagyon hiánypótló előadás volt: egy gyerekorvos tartotta, és kicsit más szemlélettel, mint a nőgyógyászok. Hosszú távon mindenképpen hasznos lesz, úgy gondolom.

1. Születés után: az újszülöttet ellátják (a sorrend nem biztos, hogy ez): (i) meleg, 37 fokos törölközőbe teszik, megtörölgetik; (ii) stimulálják, hogy sírjon; (iii) lemérik (súly, hossz, körfogat); (iv) elvégzik az APGAR tesztet 1 és 5 perccel a szülés után, (v) szem ellátása szemcseppel, (vi) köldökcsonk ellátása; (vii) testnyílások átjárhatóságának vizsgálata: orr (az újszülött csak az orrán át vesz levegőt, ha az orra tele van, képes megfulladni akkor is, ha a szája szabad), popsi, gyomor (gyomorszondával). Ezután 2 órán át a baba apukával vagy anyukával és apukával együtt lehet a szülőszobán, majd ha császármetszés volt, akkor elviszik az újszülöttosztályra, de ezt hüvelyi szülés esetén is lehet kérni (az előadó szerint ne szégyelljünk élni a lehetőséggel).

2. Gyerekorvos: ha a szülés során bármi kockázati tényező felmerül, akkor a szülésnél gyerekorvos is jelen van.

3. Köldökzsinór: a szülés után 5-20 percig pulzál, ameddig pulzál, a baba az anyánál van.

4. Ha valami gond volt a terhesség alatt: az újszülött a koraszülött intenzívre kerül és esetleg antibiotikumot kap.

5. Látogatás: a kézmosás feltétlenül szükséges a babához nyúlás előtt! Mivel ez a látogatás során a folyosón nem oldható meg, ne adjuk ki a kezünkből a babát, ne hagyjuk, hogy a látogatók hozzá nyúljanak, megpuszilják, de a kezét semmiképpen sem, mert anyatej hiányában (és az az első pár nap még nincs) az újszülöttnek nincs saját védekező képessége. (Kérdeztem a doki asszisztensét, hogy meg lehet-e oldani a látogatást valamilyen kulturáltabb módon, ha a szobába a látogató nem jöhet be, a folyosó meg nem higiénikus. Az asszisztens azt mondta, hogy eleve tilos kivinni a babát a folyosóra, amivel maximálisan egyetértek. Ezzel az érvvel lebeszéltem mindenkit - családot, barátokat - a kórházban való látogatásról. K-val majd megpróbálunk valamit trükközni, a szobatársaktól sok fog függeni. Ez az egy dolog ritka rosszul van megoldva a SOTE I-en sajnos.)

6. Nemi szervek tisztítása: (i) kisfiú esetén: a fütyijét csak nagyon óvatosan szabad hátrahúzni, csak ameddig engedi, erőltetni nem szabad, és így kell megtisztítani; (ii) kislány esetén: a punciját elölről hátra felé kell kitörölni.

7. Pelenka: lehetőleg a kamillásat kerüljük, mert allergiás reakciót okozhat (na erről még sose hallottam), próbálgassunk többfélét, mindenkinek más jön be. Kisfiúnál figyelni kell arra is, hogy a fütyije lefelé álljon becsomagoláskor, mert a nedvszívó réteg középen és alul van (itt már kb. az egész terem derült a doki stílusán).

8. Szoptatás: (i) tejbelövellés: hüvelyi szülés esetén a 3-4. napon, császár esetén az 5. napon várható, eddig az újszülött a tartalékaiból él, ezért súlycsökkenés várható, ha ez nem haladja meg a 10%-ot, nem kell pótlás, afölött tápszer, 15% fölött intenzív osztályra kerül; (ii) szoptatás előtt mossunk kezet, folyékony antiszeptikus szappannal (meg szerintem mellet is, biztos, ami biztos); (iii) a szoptatás igény szerint történjen, de 3 óránál ne sűrűbben, mert ennyi idő kell, hogy megeméssze a pici gyomra a lenyelt anyatejet, és ne legyen hasfájós (ezzel kapcsolatban Scalával beszélgettünk, és arra jutottunk, hogy ha látszik a babán, hogy hamarabb is éhes, akkor már nyilván megemésztette, miért ne kaphatna hamarabb); (iv) ha mindkét mellből szoptatunk: az egyik ürüljön ki teljesen, és legközelebb a másikkal kezdjünk; (v) egy etetés 15 percnél ne legyen hosszabb, mert az első 5 percben szívja ki a tej 90%-át, a rákövetkező 10 percben további 5%-ot, ezután már csak játszik, és a hosszú szoptatás azt eredményezheti, hogy felázik, bereped, vérzik a mell, és az nem jó, ha a baba lenyeli a vért, meg nagyon ijesztő lehet bukásnál, kakilásnál; (vi) mérlegelés: rendszeresen csak akkor szükséges, ha az újszülött kisebb súllyal születik, vagy keveseket eszik, vagy kevés a tej (mi a védőnőtől fogunk mérleget bérelni, olcsóbb, mint a boltból, és venni nem akarok, mert utána csak rakosgatni kell; remélem, a pici olyan jó evő lesz, mint a szülei, és egy hónap méregetés után el is köszönhetünk a mérlegtől); (vii) büfiztetés: etetés után ne tegyük le azonnal, hanem várjuk meg, hogy legalább egy nagyot büfizzen, mert az evés közben lenyelt levegőnek valahol ki kell jönnie, pukizni nem tud még, és csak feszíteni fogja a hasát, ha elmarad a büfiztetés.

9. Lefejt anyatej: (i) csak akkor fagyasszuk, ha tutira kiderül, hogy a hűtő leolvadt-e menet közben; (ii) az anyatej összetétele a gyerek fejlődésével változik, ezért a lefejt tejet fél éven belül fel kell használni; (iii) az anyatej első néhány kortya cukorban gazdagabb, a közepe zsírban gazdagabb, de ez a lefejtnél keveredik, ezért sose fogja a baba úgy szeretni, mint a mellből (valakitől azt is hallottam, hogy a fagyasztott anyatej felengedés után büdös..); (iv) sima hűtőben 24 óráig tartható.

10. Édesség: ha az anyuka a terhesség alatt sok édességet eszik, a baba is édesszájú lesz (szegény picim, ezt már elrontottam neked).

11. Fürdés: napi egyszer úgy, hogy a köldökcsonkot ne érje víz.

12. Első 6 hét: az összeszokásról, ne pedig a látogatókról szóljon, a látogatókat, ha lehet, mellőzzük; ha mégis jönnek, akkor figyelmeztessük őket a "komatál" intézményére: azaz ne mi készüljünk, hanem ők hozzanak nekünk kaját (először nem is értettem, mit mond a doki, azt hittem, valami angol szakkifejezés, de úgy sem állt össze, aztán elmagyarázta, mert más is értetlenül nézett...) + kórház utáni első 5 nap: apanap: csak az apáról, az anyáról és a babáról szóljon. (Ez utóbbit egy 3 gyerekes kolléganőm is tanácsolta, először majdnem sértődés lett mindkét nagymamánál, amikor ezt elmondtam nekik, aztán rájöttek, hogy igazam van. Egyébként piszok mázlim van a saját anyukámmal és K. anyukájával is, az anyukám jön majd vidékről hozzánk 2 hétre azzal a jelszóval, hogy majd ő viszi a háztartást, én csak a babával törődjek, K. anyukája pedig - ő itt lakik a közelben - már most mondta, hogy a karácsonyi kajákra ne legyen gondom, majd ő megoldja, és szóljak, ha bármi segítésg kell. Tündériek!)

13. Légzésfigyelő: (i) a hirtelen csecsemőhalál statisztikai csúcsai 4 és 10 hónaposan vannak, ezért 1 éves korig érdemes használni; (ii) nem a légzést, hanem a mozgást érzékeli; (iii) semmit sem ér, ha nem tudjuk, hogy mi a teendő valódi riasztás esetén, érdemes ezért egy ezzel kapcsolatos tanfolyamot elvégezni (mi voltunk, ha lesz időm, írok majd arról is); (iv) a babát a hirtelen csecsemőhalál miatt érdemes inkább a hátán fektetni (Scala tanácsa emellé az volt, hogy naponta pár órára ugyanakkor érdemes hasra is fektetni, de akkor folyamatosan figyeljünk rá).

14. Sárgaság: (i) minden újszülött besárgul, a mértéke a kérdés; (ii) oka: a magzatnak másfajta vörösvértestjei vannak, mint az újszülöttnek, ezeknek ki kell cserélődnie, ami a májon keresztül történik, de még a máj is fejletlen, ezért a vérfesték a lebomlásnál felszaporodik, és a zsírban (köztük az agyban is) eltározódhat; (iii) kezelése: látható kék fény hatására elhasadnak a vérfesték molekulái, vízoldékonnyá válnak, és a baba ki tudja pisilni, ezért szokták kék fény alá helyezni az újszülötteket.

15. Cumi: újszülött korban cumival, cumisüveggel nem lehet elrontani a szopási képességet; később sem elrontja, csak a baba lusta lesz, mert a cumisüvegből könnyebben jön a tej. (Én vettem sima Aventes cumisüveget, de barátnőm szerint létezik sokkal jobb, csak az jóval drágább is, a Medela Calma, plusz ugyanennek a cégnek van egy spéci szoptatási eszköze is. Van esetleg e téren javaslatotok? Én úgy gondoltam, ha lesz tejem, pár alkalom miatt nem költenék egy vagyont cumisüvegre, ha meg nem lesz, árérünk akkor megvenni a drágábbat.)

16. Allergiák: kialakulásukban szerepet játszhat a túl steril környezet, ezért ugyan az első 6 hónapban érdemes óvatosnak lenni, de utána az immunitás kialakulása miatt "a nagyobb gyerekeknek napi egy marék homokot meg kell ennie" - szó szerinti idézet :) (na ezt az én túlaggódásom hogy fogja viselni, azt nem tudom...).

17. Levegőzés: a 2-3. héten előbb néhány percre, téli babáknál a nap legmelegebb szakaszában, nyáron fordítva, utána ezt fokozatosan növelni, és lehet menni sétálni (már alig várom, mert egyrészről mozgás, másrészről jelenleg már csak a dokihoz mozdulok ki, az is kihívás...).

18. Háziállatok: veszélyesek lehetnek a gyerekekre, még a legbarátságosabbak is: "kutya, macska nem barát". Állítólag a macska képes úgy ráfeküdni egy újszülöttre, hogy az megfulladjon. (Ezt el is hiszem, én ugyan szeretem a macskákat, de ritka féltékeny dögök tudnak lenni...)

19. Őssejt: amit levesznek, az a gyerek 4-5 éves koráig elegendő, és őssejt a szervezetből máshonnan (csontvelőből, vérből) is nyerhető, ezért akkor lehet hasznos, ha pl. testvérnek kell. (Ezt ugyan elhiszem, de nem merek kockáztatni, ez az egész őssejt dolog olyan, mint egy biztosítás: inkább fizetek, csak sose kelljen használni...)

20. Pólya: nem tesz jót a csípő fejlődésének, mert az újszülött lába még enyhe terpeszben van (csak akkor tudnám, hogy a kórházban miért pólyába teszik őket - mindegy, az a pár nap nem hiszem, hogy sokat számítana).

21. Hordozó: a doki szerint a kendő helyett inkább azt használjuk, ami tartja is a babát, de csak azután, hogy a baba tudja tartani a fejét (nem emlékszem, mivel támasztotta ezt alá, és sajna fel sem írtam).

22. Hasfájás ellen: (i) büfiztetés; (ii) mozgatni a lábát, mintha emelt térddel futna, mert ez ellazítja a popsi izmait, és könnyebben tud távozni, aminek mennie kell.

23. Köldökcsonk kezelése: (i) a maradék köldökcsonk mellett kell az alkoholos vattával a köldököt mélyen belül kitörölni; (ii ha nincs begyulladva, ez nem fáj a picinek, mert a köldökcsonkban nincsenek idegek; (iii) ha nem kezeljük megfelelően: begyulladhat, elfertőződhet, és antibiotikumot kell adni a babának; (iv) 2 hét után le kell esnie.

24. Oltások: az előadó azt javasolta, hogy a nem kötelező, de ajánlott oltásokat is kapják meg a babák, azt mondta, ő a saját gyerekeinek mindet beadta.

25. Öltöztetés: mindig egy réteggel legyen több a babán, mint ami nekünk jól esik, és azt nézzük meg, hogy a háta nem izzad-e. Az, hogy a keze hideg, félrevezető lehet, inkább a hátát nézzük.

Összességében szerintem hihetetlenül informatív előadás volt, nagyon sok nagyon hasznos tanáccsal, annyira érződött a dokin a gyerekek szeretete, a törődés, és az is, hogy nem csak mint orvos, hanem mint tapasztalt apa is beszélt. Jó lenne, ha a baba pár hónapos korában újra tartana egy előadást, az addig felmerült kérdésekről, de sajna ilyenről nem tudok :(

Tapasztalt anyukák (apukák?), van valami kiegészítésetek?

Ezt az előadást egy fiatal pszichológus hölgy tartotta. Amiket elmondott, azok egy része evidens volt, de volt jópár hasznos tanácsa is.

1. Anya-magzat kapcsolat a terhesség szakaszai során: (i) első trimeszter: az anya feladata elfogadni a babát, magát a terhességet: "mi egyek vagyunk" + testi szinten: immunszupresszió: az immunrendszer kevésbé működik, hogy ki ne lökődjön a baba; (ii) második trimeszter: a gyermek mint önálló lény elfogadása + testi szinten: megmozdul a baba; (iii) harmadik trimeszter és szülés után: felkészülés arra, hogy a gyermek elhagyja a testet, elkülönülés + testi szinten később: szoptatás.

2. Anya-magzat kommunikáció: (i) fiziológiai csatorna: a keringésen át - tapasztalat: az anya súlyos, krónikus stresszhelyzetére (tehát nem csak sima izgalomra) a vérkeringés módosul, ami kedvezőtlen a magzatra, mivel az idegrendszer ugyan nincs összeköttetésben, de a keringésen át a hormonrendszer igen; (ii) viselkedési csatorna: a hallás 4 hónapos kortól kifejlődik, érdemes beszélni a babához, énekelni, zenét hallgatni (ez nekem nem nagyon ment); (iii) láthatatlan csatorna: intuitív belső összehangolódás, később a baba szükségleteinek felismerése - végeztek egy vizsgálatot 1970-ben, és 402 anyából 360 eltalálta a gyermek nemét (én is! azért ez érdekes, pedig az ilyesmiben nem szoktam hinni). Ha ez a három fajta kommunikáció már a terhesség alatt működik, akkor lehet alkalmazni a szülés során is, és utána is, ami segíti a kötődés kialakulását és a baba szükségleteinek felismerését.

3. A kommunikáció módja: (i) a baba elképzelése; (ii) tényleges vagy belső beszéd a babával; (iii) éneklés, mondókák: az ismétlések jók arra, hogy a szívritmust stabilizálják, a babát megnyugtassák.

4. Szervezet saját fájdalomcsillapítása: endogén ópiátok felszabadítása, ennek az eredménye a szülésről az utólagos részleges "amnézia". (Ezzel kapcsolatban mik a tapasztalataitok?)

5. Háborítatlan szülés: a lényege, hogy jó, kellemes körülmények között történjen. Igaz, hogy az utóbbi időben a szülés medikalizálódott, de ennek eredményeként csökkentek az anyák és a babák halálozási mutatói. Kórházban szülés esetén nagyobb az esélye annak, hogy sem az anyánál, sem a babánál nem merül fel olyan komplikáció, amit ne tudnának időben kezelni. (Ezzel teljes mértékben egyetértek, és jó volt, hogy ezt egy pszichológus, és nem egy orvos mondta. Nagy felelőtlenségnek tartom az otthonszülést, mert nem lehet kiszámítani, hogy mikor milyen előre nem várt fejlemény következik be, és akkor jó, ha házon belül van a műtő és az összes szükséges eszköz, gyógyszer is. Azaz nem a szülésznő vs. orvos témában akarok állást foglalni, az egész más, hanem a "van műtő" vs. "nincs műtő" kérdésben. Ügy gondolom, hogy amíg ezek a körülmények otthon nem adottak - és sehol sem adottak -, addig nem szabad, hogy ez választás kérdése legyen, mert nincs jogom a saját kényelmem érdekében kockáztatni a gyermekem életét - hiszen ezt később, a megszületett gyermeknél sem tehetem meg, akkor itt miért? Elnézést, ha valakinek megbántom a világnézetét, de ez az én véleményem.)

6. Korai gyermekágyas időszak: (i) az anyaságérzet nem feltétlenül a szülés után azonnal alakul ki, nagy szerepet játszanak benne a hormonális változások, amik a gondoskodó mechanizmust beindítják (pasik ismét hátrányban); (ii) a szülés után a gyermek fokozottan stimulált, feldobott állapotban van, aminek a szerepe az újszülött védelme (korábban írtam arról, hogy ekkor történik a bevésődés, ami nagyon fontos); (iii) a szülés utáni napokban az anyuka átmeneti lehangoltságot, síráskényszert tapasztalhat, ez az ún. "baby blues", ami normális, DE ha elhúzódik, akkor átfordulhat szülés utáni depresszióba, amivel feltétlenül szakembert kell felkeresni (ezzel ismét maximálisan egyetértek, ismerőssel fordult elő, de nem vették komolyan - "csak hisztizik, kéne neki két nagy pofon" -, és nagyon nem tett jót a babával való kapcsolatának).

7. Szülés utáni (posztpartum) depresszió: (i) rizikótényezői: biológiai sérülékenység (érzékenyebb a hormonváltozásokra, pl. erősebb PMS), korábbi depresszió, veszélyeztetett terhesség (ha nincs megfelelően ellátva), problémás szülés, nem tervezett terhesség (akkor, ha később sem örül neki), stressz (párkapcsolatban, munkahelyen, de csak ha komoly), társas támogatottság hiánya, nem megfelelő életmód (alkohol, drog); (ii) tünetek: a 6. héttől is fennálló tünetek (előtte: baby blues: normális): lehangoltság, síráskényszer, reménytelenség, tartós problémák (nem egy-két eset) az újszülött ellátásával kapcsolatban, korábban fontos dolgok iránti érdeklődés elvesztése, állandó ingerültség, feszültség, alvási zavarok (12-14 óra alvás), étkezési zavarok (étvágytalanság, túlevés), szuicid vagy a magzat egészségét veszélyeztető gondolatok; (iii) fontos, hogy a családi, baráti környezet odafigyeljen, mert az anya ezeket egyrészt nem látja be, másrészt szégyelli, leplezi; (iv) ha ezek a tünetek előfordulnak, szakemberhez kell fordulni, mert teljes mértékben kezelhető!

8. Kötődés kialakítása: (i) a gyermek számára fontos a szüleivel való érzelmi és fizikai kapcsolat, mivel a kötődés biztonságérzetet ad neki, hiszen csak a szüleire számíthat, ennek alapján alakít ki egy képet magáról és a világról; (ii) ha kialakul egy biztonságos kötődés, a gyermek magabiztosabb, empatikusabb lesz, könnyebben létesít majd később kapcsolatokat; (iii) hogyan? oda kell figyelni a gyermek minden szükségletkifejezésére (mozgás, mimika, sírás stb.), és arra mindig a megfelelő válaszokat adni (nem feltétlenül felvenni, csak megnyugtatni), így a gyermek megtanul bízni a szüleiben, a környezetében; (iv) az előadó nem értett egyet dr. Spock módszerével, ami szerint hagyni kell sírni a babát, mert az előadó szerint ez azt eredményezi, hogy a baba azt érzi, hogy hiába tesz bármit, nem figyelnek rá, és később nehézségei lesznek az érzelmei kifejezésével (szerintem ez picit összetettebb: egy pici babánál a sírás valóban valamilyen igénynek a kifejezése, amire reagálni kell, de később - fogalmam sincs, mennyi idős kortól, fél év, egy év? - a sírás eszköz is lehet arra, hogy "foglalkozzatok velem", és itt nem szabad elrontani, elkényeztetni a gyereket); (v) nem feltétlenül szükséges a kötődéshez a szoptatás! ha valamiért nem tud az anyuka szoptatni, attól a kötődés még kialakítható; (vi) nem bizonyított, hogy a császármetszéses szülés rossz hatással van a kötődésre.

9. Nevelés: minden csecsemő más, a temperamentuma veleszületett tulajdonság, ezért minden babának eltérőek az igényei, a reakciói. A baba temperamentuma és a környezeti hatások együttesen formálják a gyermek személyiségét. Mindezek folytán nincs optimális nevelés, tökéletes apa/anya/gyermek, hanem az egészséges fejlődés kulcsa a jó illeszkedés (ismét úgy gondolom, hogy nagyon igaza van az előadónak). Nem lehet tökéletes gyermeket nevelni, de elrontani sem könnyű :) ezért érdemes a gyermeknevelésben az ösztönökre hallgatni, KIVÉVE ha a saját anya-gyermek kapcsolat nem volt jó.

Összességében szerintem jó és hasznos előadás volt, pár dologban nyilván evidens, de nem volt baj, hogy ezekre is külön kitértek. A szülés utáni depresszió felismerésének és kezelésének hangsúlyozása pedig szerintem nagyon fontos volt.

A kötődés, nevelés kapcsán elmondottakról ti tapasztaltabbak mit gondoltok? Érdemes olvasni hozzá valami könyvet, vagy tényleg irányítsanak az ösztönök és a józan ész?

A múlt héten hogy örömködtem, hogy nem híztam - a héten sikerült bepótolni, sőt :(

Egy hét alatt 3 kg plusz??? Ezt mégis hogyan csináltam? Persze, azért sejtem. Az étkezések száma, típusa nem változott, viszont egyre kevesebbet mozgok lakáson belül is, mert már ülni is fárasztó egy idő után, és többet fekszem. Kimozdulni már csak a dokihoz tudok, másért nem, mert egy régen pár perces távolság most órákig tart, és közben lépésenként bekeményedik a hasam :(

Mindegy, ez van, úgy látszik, mégse úszom meg 25 kg alatt, pedig reménykedtem benne :( A centiken kb. egységesen oszlott el ez a 3 kg. Eddig nem volt bennem ilyen érzés, de most már kezdem magam bálnának látni, valószínűleg azért, mert mozogni is kb. olyan kecsességgel tudok :( És hihetetlen, hogy a WC-re kimenni is megterhelő :(

Voltam CTG-n, és kértem a dokit, hogy a súlygyarapodás miatt nézze meg ultrahanggal is, hogy mekkora is most a baba. Kiderült, hogy nem csak én hízok, de ő is nő: jelenleg 4024 grammnál járunk. A fejkörméret egyelőre 34 centi körül van, szóval az nem annyira vészes. A doki szerint 4200-4300 grammig várhatóan nem lesz gondom a természetes szüléssel (de az már biztos, hogy ekkora méretnél gátmetszés lesz, ez viszont kezd egyre kevésbé izgatni, csak más ne szakadjon), de úgyis csak menet közben fog kiderülni, hogy el tud-e indulni a baba lefelé, vagy császározni kell.

Az asszisztens (egy tüneményes, többgyermekes anyuka) azt tanácsolta, hogy a hátralévő időben - a CTG-k kivételével - egyek minél kevesebb szénhidrátot, úgyhogy jön a husit salátával diéta :) De úgy, hogy főzni már nem nagyon tudok (elfáradok tőle), K. pedig egész nap dolgozik, nincs túl sok lehetőségem, csak a kajarendelés, vagy az egyszerűbb kaják. Azért majd igyekszem összehozni, ebben már rutinom van :)

Mindenesetre ez már a célegyenes, a hivatalos dátumhoz képest nincs már hátra 2 két sem. Félek a szüléstől, de közben várom is, hogy a picit a kezemben tartsam, és beinduljon az "új" életünk (amitől szintén tartunk kicsit mind a ketten). Ugyanakkor mintha ezek a félelmek csökkennének, a várakozások meg nőnének. Nálam működnek a hormonok, szerencsére :) de a pasiknak ezt feldolgozni jóval nehezebb lehet...

Szurkoljatok, hogy december 25-ig megszülessen a pici! Utána két napig nem lesz az orvosom a városban :(

Ez akár egy jó előadás is lehetett volna, ha az előadó követi a napi szintű jogszabályváltozásokat, de időnként úgy tűnt, hogy mi, kismamák jobban képben vagyunk a témával, mint az előadó :( Épp ezért a leírtak nem biztos, hogy teljes mértékben valósak, ne támaszkodjon senki kizárólag erre a bejegyzésre, de iránymutatásnak jó lehet.

A bejegyzés írása közben igyekeztem összeszedni azokat a linkeket, amik még segítséget jelenthetnek, az előadáson elhangzottak kiegészítéseként.

1. Adatfelvétel: bekerüléskor vagy a szülés utáni napon történik, kell hozzá a személyi igazolvány, a lakcímkártya, az orvosi papírok (és amennyire én tudom, az apuka papírjainak fénymásolata, valamint az apasági nyilatkozat vagy a házassági anyakönyvi kivonat). Ha jól értettem, az újszülött papírjainak (vagy papírjai egy részének) intézését ezen adatok alapján a kórház elindítja.

2. Születési anyakönyvi kivonat: a VIII. kerületi önkormányzat (Budapest Főváros VIII. kerület Józsefvárosi Önkormányzat, 1082 Budapest, Baross u. 63-67.) fogja kiállítani. A következő iratok kellenek hozzá: (i) apa és anya személyi igazolványa és lakcímkártyája (nem hangzott el, hogy eredetiben vagy másolatban, szerintem az a biztos, ha aki intézi, visz minden eredetit); (ii) nyilatkozni, hogy az újszülött melyik lakcímen fog élni, ha az apáé és az anyáé eltérő; (iii) eredeti házassági anyakönyvi kivonat (az előadó szerint nem kell 300 napon belülinek lennie) vagy eredeti apasági nyilatkozat (nem kell 30 napon belülinek lennie) - ha ezek nincsenek, a baba az anya nevére lesz anyakönyvezve (én az orvosi papírok között tartom, hogy tuti ne hagyjam itthon); (iv) meghatalmazás annak, aki ügyintézni fog (az előadó szerint az apukának nem kell, szerintem az a biztos, ha adunk), beleírni, hogy ekkor és ekkor született újszülött anyakönyvi kivonatának intézésére vonatkozik, keltezés,dátum, aláírás, két tanú; (v) zárójelentés. Érdemes minél hamarabb elintézni (de 30 napon belül kötelező), mert minden további ügyintézéshez erre az iratra szükség lesz.

3. Lakcímkártya: ugyanott lehet átvenni, ahol a születési anyakönyvi kivonatot.

4. TAJ kártya: automatikusan kipostázzák az újszülött lakcímére 2 héten belül, de enélkül is felírhat az orvos recepteket.

5. Juttatások:

(i) START kötvény: automatikusan intézi az állam, általában 2 hónapon belül kipostázzák a kötvényt, egyszeri 42.500,- Ft, amihez a szülő évente max. 120.000,- Ft-ot hozzátehet (a magánnyugdíjpénztáras történet óta nem tudom, ki meri a pénzét olyan helyre tenni, amihez 18 évig nem juthat hozzá, és addig egy jogszabályváltozással bukhatja az egészet...), kamatozik, és a gyermek veheti majd fel 18 éves korában;

(ii) anyasági támogatás: a területileg illetékes államkincstári kirendeltségnél kell intézni, a nyomtatvány a Magyar Államkincstár honlapjáról (http://www.allamkincstar.gov.hu/) letölthető, az összege 2012-ben egyszeri 64.125,- Ft, az előadó szerint feltétele, hogy legalább 4 alkalommal vegyünk részt a terhesgondozáson, koraszülés esetén legalább egy alkalommal (az orvosom és a védőnőm szerint ez a feltétel megszűnt, a kórház által kiállított igazolás kell csak hozzá) (részletes infó itt olvasható róla: http://www.allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/anyasagi_tamogatas);

(iii) terhességi-gyermekágyi segély (TGYÁS): a kérelem általában a munkáltatónál nyújtható be, a szülési szabadság idejére jár (168 nap), amely 4 héttel a szülés várható időtartama előtt már megkezdhető, feltétele, hogy legyen előtte minimum 365 nap biztosítotti jogviszony, összege az előző időszak bruttó átlagjövedelmének kb. 70%-a (részletesen itt: http://www.oep.hu/pls/portal/docs/PAGE/LAKOSSAG/OEPHULAK_EBELLAT/ELLATASMO/TERHESSEGI_GYERMEKAGYI_SEGELY_2012_02.PDF);

(iv) gyermekgondozási segély (GYES): a kérelem a Magyar Államkincstárnál nyújtható be, alanyi jogon jár a gyermek 3 éves koráig, nem szükséges hozzá biztosítotti jogviszony, összege 28.500,- Ft/hó, amelyből a nyugdíjjárulékot levonják, cserébe a nyugdíjjogosultság számításánál az idejét figyelembe veszik, a gyermek 1 éves koráig nem lehet mellette dolgozni, utána heti max. 30 órás munkaviszonyban igen, a házastárs és a nagyszülő is igénybe veheti, visszamenőleg csak 2 hónapra érvényesíthető (részletesen itt: http://www.allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/gyermekgondozasi_segely);

(v) gyermekgondozási díj (GYED): a munkáltatónál intézhető, az OEP finanszírozza, összege az előző időszak bruttó átlagkeresetének 70%-a, de 2012-ben maximum 132.200,- Ft, amit még levonások terhelnek, a gyermek 2 éves koráig jár, szükséges hozzá 365 nap előzetes biztosítotti jogviszony, az előadó szerint lehet mellette napi 4 órás munkát végezni (az én tudomásom és a link szerint nem) (részletesen itt: http://www.oep.hu/pls/portal/docs/PAGE/LAKOSSAG/OEPHULAK_EBELLAT/ELLATASMO/GYERMEKGONDOZASI_DIJ_2012_02.PDF);

(vi) gyermekápolási táppénz: a szülő táppénzre mehet, ha a gyermek beteg, az összege a fizetés 70%-a (részletesen itt: http://www.oep.hu/pls/portal/docs/PAGE/LAKOSSAG/OEPHULAK_EBELLAT/ELLATASMO/GYERMEKAPOLASI_TAPPENZ_2012_02.PDF);

(vii) családi pótlék: a Magyar Államkincstártól kell igényelni, összege változó a gyerekek számától és attól függően, hogy egyedül neveli-e valaki a gyereket, egy gyerek esetén, ha nem egyedül nevelik, 2012-ben 12.200,- Ft/hó (részletesen itt: http://www.allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/csaladi_potlek);

(viii): családi adókedvezmény: kivételesen nem a születés után jár, hanem már a terhesség 91. napjától kérhető, a munkáltatónál (vagy ha jól gondolom, önadózás esetén visszaigényléssel az adóbevallás kitöltésekor) (részletesen itt: http://www.nav.gov.hu/data/cms215412/2012adoeloleg_nyilatkozat_csaladi_kedvezmeny.pdf);

(ix) nem hangzott el az előadáson, de a védőnőm jelezte, hogy bizonyos önkormányzatok egyszeri támogatást nyújtanak a gyermek születése után, ami különböző módokon igényelhető, javaslom, hogy ennek mindenki járjon utána a saját településén/kerületében.

Az előadás után bemehettünk a szülőszobát megnézni, én újra bementem :) Egy nagyon kedves szülésznő mindent végigmutogatott, ránk szánt vagy egy órát, és nagyon megnyugtató volt pl. látni, hogy mennyire vékony és hajlékony az a műanyag, amit a branüllel bevezetnek a vénába, azóta attól kevésbé félek :) A következők lehetnek informatívak másoknak is:

1. Előkészítés: branül, borotválás (a gátmetszés miatt kell, hogy tiszta legyen a terület), beöntés (segíti a fájásokat, nem jön széklet a nyomásnál, lehet utána zuhanyozni) - ezek mindig lesznek, nem hagyhatók ki (olvastam, hogy egyes helyeken pl. nem kötelező a beöntés, itt igen).

2. Köldökzsinórvér levétel esetén nincs azonnali hasratevés, hanem előbb leveszik, és csak utána.

3. Babacsomag: legyen benne textilpelenka, kesztyű, sapka, takaró, cumisüveg (a cumisüveg a barátnőm listáján nem szerepelt, miért kell? és mellszívót vigyek be vagy ne?).

4. Nővérek: általában elfoglaltak, nem tudják, hogy ki az, aki első babás, és segítségre lenne szüksége, ezért kérdezzünk, kérjünk segítséget, és akkor kapunk is gond nélkül (ezt már más is mondta, hogy alapból nem segítenek, de kérés esetén nagyon kedvesek; nekem általában nincs gondom azzal, hogy kinyissam a számat, ha problémám van, remélem, itt se lesz).

5. Pozíció: jó, ha a gravitáció is segít, ezért ha lehet, ne feküdjünk, hanem inkább a labdán üljünk, ami azért is jó, mert szétnyitja a szeméremtestet.

6. EDA: a klinikán éjjel-nappal van bent aneszteziológus, szóval bármikor kérhető, és úgy kötik be, hogy lehet vele sétálni; a fájdalom kb. 90%-át veszi el (hurrá!).

7. Fürdetés: a nővérek végzik.

8. Neonatológus: szintén állandóan van a klinikán, ha szülés közben bármi fellép, akkor azonnal megnézi a kicsit, ha nincs gond, akkor csak másnap (ez mintha egy másik előadáson nem így hangzott volna el, hanem úgy, hogy azonnal megnézi neonatológus is a kicsit, de majd ezt ellenőrzöm, ha odajutok).

9. Gátvédelem: mindig van, azt jelenti, hogy a szülésznő egyik feje a baba fején van, a másik keze meg a gáton, és így engedi kifelé a babát, de sajnos a gátmetszés az esetek nagy százalékában így sem kerülhető el, de ne aggódjunk miatta, mert nem fog fájni, mivel a baba addigra annyira nyomni fogja, hogy teljesen el lesz zsibbadva (ezt már más is mondta, eléggé hihetőnek hangzik, nem is az itteni fájdalomtól félek, hanem attól, hogy hogyan varrják össze és hogyan fog gyógyulni, de a dokimnak - az eddigi vizsgálatok alapján - elég ügyes keze van, csak nem lesz gond...).

10. Szülésznő választása: szakmailag mindenki jó, a választott szülésznő is ugyanolyan kórházi dolgozó, mint akit akkor kapunk, ha nem választunk, ilyen szempontból tehát mindegy. Arra lehet jó, hogy ha választunk, akkor végig csak velünk foglalkozik, műszakoktól függetlenül, ha nem, akkor több szülés jut egy szülésznőre, de ugyanazzal az anyukával ugyanaz a szülésznő dolgozik ekkor is, egészen a váltásig. Én végül választottam, árat is kérdeztem, de nem akarta megmondani, máshonnan viszont kiderítettem, de nem írnám ide le, ha valakit érdekel, e-mailben megmondom.

Rendesen lemaradtam ezekkel a bejegyzésekkel, de nem igazán volt időm megírni. Most viszont már jobban ráérek, és nekem sem árt, ha átismételem, úgyhogy felveszem a fonalat ott, ahol abbahagytam.

Úgy látszik, a családközpontú szülészet témája örökzöld és újra előjön, vagy csak összekeverték az előadók, hogy mit is kell tartaniuk... na mindegy. Ezt az órát ismét az a doki tartotta, akire nagyon kiakadtam a kalóriaszámolásos előadás kapcsán, de most teljesen normális volt. Úgy látszik, anno kifogtam egy nagyon pikírt napját.

Mivel pár dolog már korábban is elhangzott, csak a lényeges újdonságokat írom le. A megjegyzéseimet újra színessel jelölöm.

1. Koraszülés: ha a szülés a 37. hét előtt van; ekkor a baba a koraszülött intenzívre kerül, nem lesz együtt az anyukával (ezt már megúsztam!).

2. Kórházi tartózkodás időtartama: hüvelyi szülés esetén 3 nap, császár esetén 4 nap, szövődmény esetén több, DE úgy számolnak, hogy 18 óra után más másnap van :) szóval ha 19.30-kor születik a baba, akkor gyakorlatilag a 3 nap = 4 nap (pont úgy hangzik, mint valami akciós szállodai ajánlat...).

3. A fájdalom okai: (i) tágulási szakaszban a méhnyak tágulása és a méh összehúzódása; (ii) kitolási szakaszban a hüvely tágulása, a medencefenék, a gát feszülése. Mindkettő természetes folyamat, gondoljunk rá úgy, mint a menstruációra, ne pedig úgy, mint fájdalomra, mivel ha stresszreakciót vált ki, akkor az fokozott energiafelhasználással jár, hamarabb kifáradunk, gyengülnek a méhösszehúzódások, és megnyújthatja a szülés időtartamát. (Ez a tanács - bár nem tudom, mennyire betartható - kifejezetten tetszett.)

4. Gyógyszer nélküli fájdalomcsillapító eljárások: (i) pszichoprofilaxis: a felkészülés, a folyamat ismerete, az apa jelenléte csökkenti a félelmet és a szorongást (ez oké, egyedül szerintem teljesen be lennék sz.rva), (ii) aktív hozzáállás: ne hagyjuk el magukat, légzőgyakorlatok stb. DE hátránya lehet, hogy az orvosi segítséget nehezebbé teheti (a légzőgyakorlatokat mindenképpen meg fogom próbálni, de azt nem tudom, hogy mennyire hagyom el magam, hajlamos vagyok a legkisebb fájdalomra is nagyon rosszul reagálni); (iii) egyéb, a klinikán nem alkalmazott módszerek: TENS (elektrostimuláció), vízben szülés, hipnózis, akupunktúra - mivel ezekkel kapcsolatban kontrollált vizsgálati eredmények még nincsenek, ezért nem vezették be a klinikán (azért a vízben szülés érdekes lehet: mi van olyankor a vérrel?).

5. Gyógyszeres fájdalomcsillapító eljárások: (i) kábító fájdalomcsillapító, izomlazító injekció: 3-4 órán át hat, gyorsítja a méhszáj tágulását, de hányingert, aluszékonyságot, fájásgyengeséget is okozhat; (ii) gázkeverék: egyelőre nem alkalmazzák a klinikán; (iii) spinális érzéstelenítés: császár esetén, a 2-3. vagy a 3-4. csigolya közé adják be, a fekvés szögével szabályozható, hogy a test mely része lesz érzéketlen, hátránya, hogy a kismama aktív közreműködését lehetetlenné teszi, mert mozgásképtelenséget okoz; (iv) epidurális érzéstelenítés: egy tűvel az epidurális térbe bevezetnek egy csövet, ezen keresztül adagolható 2-4 óránként, csak akkor adható, ha megfelelő a tágulás, mert különben leállíthatja a folyamatot, előnye a fájdalommentesség (én tuti kérni fogom, ha lehet, már jeleztem is a dokimnak, aki azt mondta, hogy legyek nyugodt, amikor látja, hogy szükséges, ő maga fogja felajánlani), hátránya a viszonylagos ágyhoz kötöttség (ha nem fáj, nem érdekel, hogy nem tudok közben sétálni), további hátránya, hogy a kitolási szak meghosszabbodik, a nyomási reflex csökken (ez nem jó hír, de ha nem fáj, vagy nem nagyon, akkor nem bánom, ha fél órával tovább tart).

6. Tájékoztatás: bármilyen fájdalomcsillapítást is alkalmazzanak, előtte részletesen írásban és szóban is tájékoztatni fognak (na igen, ez az Eütv. alapján kötelező is, de kérdés, hogy az adott állapotban fel fogom-e fogni, ezért is kell, hogy K. velem legyen), és a tű beszúrása előtt helyi érzéstelenítés is lesz Lidocainnal, szóval remélhetőleg a tű bevezetését nem lehet majd érezni (hurrá!).

7. Az apa részvétele a szülésnél: (i) nem kell mindenáron az apukát rábeszélni, csak ha tényleg motivált és szeretné (ezt én picit máshogy gondolom, szerintem kell, hogy legyen velem valaki, aki támogat és bátorít a vajúdási szakaszban - a kitolásiban már mindegy lesz szerintem -, és bár korábban azt gondoltam, hogy az anyukám vagy K. anyukája legyen ez a személy, mióta terhes vagyok, el nem tudom képzelni, hogy ne K. legyen ott velem); (ii) apuka abban tud segíteni, hogy fogja a kezünket, simogat, biztat, segít a légzőgyakorlatokban, masszíroz (igen, én is pont ezeket várom el), mivel az ilyen támogatás meggyorsíthatja a szülést; (iii) az apák értelemszerűen nincsenek olyan szoros kapcsolatban a magzattal, ezért be kell őket is vonni a folyamatba, át kell venniük a felelősséget; (iv) kb. 3 dl vér egy normális szülésnél is elfolyik, erre legyen felkészülve.

8. Szülés megindulása: első szülésnél általában 9-12 órás vajúdással jár, ezért nem kell feltétlenül átszáguldani a városon :) A legtöbb szülés a hormonszint változása miatt este, éjjel vagy hajnalban indul meg, az orvosok legnagyobb örömére :)

Meglepő eredménye lett az eheti mérlegelésnek:

Talán az első alkalom a terhességem alatt, hogy egy hét alatt gyakorlatilag nem híztam (a 0,1 kg változást nem tekinteném annak). Scala írta valamikor korábban, hogy ez várható, de nem hittem volna, hogy én is tapasztalni fogom. Mindenesetre örülök neki, mert így is egyre nehezebb megmozdulni, felkelni, felállni, sétálni és hasonlók...

A centik a hasam környékén nem változtak, a lábam és a karom nőtt kicsit, aminek az oka lehet az is, hogy mintha hajszálnyit elkezdtem volna vizesedni - picit feszül a bokám környékén a bőr, és duzzadtabbnak érzem a végtagjaimat. Nem vészes egyelőre, és igazán örülhetek neki, hogy eddig ez a probléma nálam nem jelentkezett. Valójában nagyon szerencsés voltam mindeddig a terhességgel: semmi problémám nem volt, és a klasszikus tünetek (pl. hányás, magas vérnyomás, WC-problémák stb.) is elkerültek. A fáradtság nem, de azt hiszem, azt nem lehetett volna megúszni :) Remélem, a szülés is olyan könnyű lesz, mint amennyire relatíve a terhesség volt.

Most már nagyon a célegyenesben vagyok :) A lakás 99%-ban kész (anyukám az utolsó pár napban rengeteget segített, gyakorlatilag elvégezte helyettem a karácsonyi nagytakarítást), összepakoltam, elintéztem szinte mindent. Természetesen van egy pár apróság, aminek még utána kell mennem, de akkor sem dől össze a világ, ha ezeket nem intézem el a következő fél évben. Ha pedig nagyon ráérnék, és tele lennék energiával (ha-ha), arra az esetre beszereztem anyukám bejgli receptjét :)

A hivatalos dátum dec. 28. Az én tippem dec. 21. Meglátjuk :)

Most nem csupán megírni felejtettem el a bejegyzést, de az eredetileg hétvégi mérés is hétfőre csúszott...

Ami nekem a táblázatból lejön:

- lentebb ment a hasam: most már nem gyomor-derék környékén növök, hanem csípő körül - ami nem baj, ha azt jelenti, hogy közben tágulok is;

- a combomon látszik, hogy vagy hízok, vagy vizesedek; szerintem inkább hízok, de meglepő is lett volna, ha lassanként a combom is nem kezd el nőni;

- és érdekes módon magamhoz képest egy hét alatt egész keveset híztam, pedig az étkezések nagyjából maradtak ugyanazok.

Egy hetet lemaradtam ezzel a bejegyzéssel, de kezd egyre kevésbé érdekelni a saját alakom.

A kilók száma nő, a pocakom mérete nő (most épp nagyon), és a fenekem is. Lassan kezd a nyáron vásárolt terhes farmer kicsi lenni, hiába terhes nadrág, de mégiscsak farmer, és szorítja a hasam alsó részét. Van még egy másik nadrágom, két szoknyám, remélem, ezekkel már kibírom a hátralévő egy hónapot, nincs értelme már ruhát venni, amúgy sem terveztem, hogy sokat mászkálnék emberek közé ezekben a hetekben.

A baba nem kicsit, de nem is extrém nagy (jelenleg 3300g), a doki szerint nem biztos, hogy 4 kg fölött lesz a végén. Meglátjuk :)

Tegnap voltam először CTG-n, nagy élmény volt :)

A doki mondta, hogy úgy érkezzek, hogy előtte fél órával ettem. Ezt sikerült teljesíteni, de azzal, hogy du. 4-re mentem, és 3-ig előtte dolgoztam. Elvileg most volt az utolsó munkanapom, bár szombaton még be kell mennem összepakolni, meg az utolsó simításokat elvégezni...

Szóval 4-re mentem. Elindultam időben, csak azt felejtettem el belekalkulálni, hogy már borzasztóan lassan haladok. Így aztán a végére egy picit ki kellett lépnem (így már egy fokkal gyorsabb voltam, mint egy csiga vagy teknőc), és jól elfáradtam, mire odaértem. Kötelező WC-kör (addigra már úgyis sürgős volt, újabban óránként menni kell), majd az asszisztens (egy nagyon kedves hölgy) leültetett, egy tenyérnyi tappancsfélét bekent az UH-s kenőccsel, rátette a hasamra, és mondta, hogy fogjam, majd kiment. A gép mutatta a baba pulzusát - 150 körül volt -, és hallottam a szívverését, ami nagy élmény volt - csak nagyon is ritmusos, és én az egész napos rohanás után kezdtem kicsit leengedni, csukódtak le a szemeim, ilyenek. Bejön az asszisztens, és megjegyzi: "látom, ébren van"... én először azt hittem, elsüllyedek szégyenemben, hogy ilyen fontos vizsgálat alatt majdnem elaludtam, de aztán kiderült, hogy a baba pulzusából a baba ébrenlétére következtetett, nem engem figyelt :)

A lényeg: az én fáradtságom miatt a kicsi sem volt túl aktív, rá kellett venni a mozgásra, amit az asszisztens tanácsára kb. 20 mp-ig tartó köhögéssel értem el. De annyira, hogy a végén abba sem akarta hagyni a ficánkolást, amíg utána a rendelőben ültem, végig rugdosott :) Mindenesetre a CTG görbe vége nagyon jó lett :)

A dokinál a következők derültek ki (most is igyekeztem sok mindenre rákérdezni):

- a baba 3300g jelenleg, a doki szerint 4 kg körül lesz, de nem biztos, hogy felette;

- a fejkörméret 33,8 cm (ha jól értettem, 35,5 cm körülig nincs gond a hüvelyi szüléssel);

- a baba fejjel lefelé van, azaz pozícióban;

- egyelőre semmi nem indokolja, hogy császár legyen (igazából nem tudom, hogy ennek örüljek-e; tudatosan nagyon nem szeretnék császárt, de közben a félelem a hüvelyi szüléstől továbbra is megvan);

- a doki szerint nem biztos, hogy kihúzzuk a terminusig (dec. 28.), szóval lehet, hogy tényleg karácsonyi baba lesz (szegénykém, a szülinapjai ünneplésére valamit ki kell majd találni);

- kérdeztem, hogy a köldökzsinórral minden oké-e, azt mondta, hogy igen, jó benne a véráramlás is, de az, hogy most nem látja a baba nyakán, nem jelenti, hogy tuti nincs ott, meg azt sem, hogy fél óra múlva nem lesz ott, de emiatt nem kell aggódni;

- a Dianatal krémre azt mondta a doki, hogy drága, és nem tapasztalta, hogy érdemben segítene; ugyanezt mondták a szülésfelkészítésen is, úgyhogy kihagyom;

- Scala tanácsára rákérdeztem a szülés alatti olajhasználatra, arra viszont azt mondta, hogy van náluk és használnak is paraffint, nekem nem kell vinni;

- a málnalevélteára a doki is azt mondta, hogy beindíthatja a szülést, úgyhogy a 37. hétig ne igyam, utána elkezdhetem;

- a 37. héttől (nekem dec. 6., Mikulás) már nem számít koraszülésnek; ezt mondtam anyának is, aki pont akkor lesz nálunk, segít a háztartásban (ablakmosás, ilyesmik), mire kicsit megrémült, és mondta, hogy közöljem az unokájával, hogy azon a héten még ne akarjon jönni, majd csak ha kész vagyunk mindennel :)

- kérdeztem, hogy a szoptatás alatt milyen bogyókat szedjek, azt mondta, hogy ugyanazokat, mint a terhesség alatt, vitaminnak folytassam az Elevitet, és szedjem továbbra is a vasat, magnéziumot, egyebeket;

- összességében a babával is és velem is minden rendben van :)

Úgyhogy most fel vagyok dobódva, és örülök az eredményeknek!

Jövő héten újra CTG (mostantól minden héten lesz), meg lesz még egy vérvételem is.

A picivel pedig közöltem, hogy várjuk meg a karácsonyt :)

Az utolsó mérés a bűvös 20-as jegyében telt :)

Ahogy látható a táblázatból, elértem a 20 kg hízáshoz... és még van 6 hetem (ha minden jól megy). Nem szerettem volna ennyi lenni, több pláne nem, de így alakult. Olyan nagyon nem izgatom már magam rajta, más kérdések - kibírjuk-e a terminusig, mi lesz karácsonykor a kórházban, felkerül-e a függöny, mielőtt jönne a baba és hasonlók - jelenleg sokkal inkább foglalkoztatnak. A centik szerintem nem alakulnak rosszul, bár azt nem értékelem, hogy a fenekem összesen majd' 10 centit nőtt, de gondolom (remélem), annak van valami köze a táguláshoz is. A combom és a karom szerencsére továbbra sem változott :)

Amin még problémázok, hogy nem igazán tudok jót aludni. Hason értelemszerűen nem megy, de meglepő módon háton se. Állítólag ha háton fekszem, a baba elnyom egy nagy eret. Ez valószínűleg így van, mert háton fekvésnél egyszer csak elkezdek lihegni, mint futás után, és kicsit szédülni. Szóval aludni háton sem tudok :( Az oldalfekvést pedig a pici nem szereti, és erős rugdosással tiltakozik ellene - gondolom, nyomom őt, ha oldalt van a hasam. A megoldás egy félig hátas, félig oldalsó fekvés, megtámogatva a szoptatós párnával (aki feltalálta, zseni volt, enélkül még ennyit sem aludnék), de ki tud "vigyázzállásban" aludni egész éjszaka? Mindig elzsibbad a csípőm... És akkor a 3 óránkénti WC-re menésről ne is beszéljünk, ahhoz már egészen hozzászoktam :) Szóval ha valaki azt tanácsolja, hogy még most pihenjem ki magam, mert később nem lesz rá lehetőségem, azt udvariasan el tudnám küldeni melegebb éghajlatra...

Lassan alakul a lakás, talán-talán készen leszünk mindennel, feltéve hogy a baba nem akar hamarabb jönni. Én nem vagyok még képes arra, hogy kommunikáljak a picivel - én ehhez túlzottan földhözragadt vagyok, vagy csak túl sok minden más van még az életemben -, de azért amikor a szülésre gondolok, mindig próbálom mondani neki, hogy várjuk ki a karácsonyt (a céldátum amúgy dec. 28.). A gyerekszoba is alakul, hozzá kellene kezdenem kimosni és vasalni a babaruhákat, és bepakolni a szekrénybe, meg összerakni a kórházas táskákat... de ez utóbbit valahogy babonából sem merem még (na nem mintha egyáltalán lett volna rá eddig időm).

A jövő hét közepén (legkésőbb a hét végén) befejezem a munkát mindkét helyen, és vége tudok magunkra koncentrálni: megcsinálni mindazt, amit már régóta terveztem (ld. pl. babaruhák), de eddig nem volt rá idő. Be szeretném gépelni a szülésfelkészítős jegyzeteimet is, nemcsak mások, de a magam kedvéért is, hogy frissüljön a fejemben minden, szeretnék picit terhestornázni, és puccba vágni a lakást. Remélem, az egyedüllétbe nem fogok belehülyülni... mert amúgy nagyon utálok egyedül lenni :( Azt hiszem, vagy a telefonszámlám, vagy a csetek időtartama jól meg fog ugrani :)

Lassan belépünk az utolsó 5 hétbe. Van valami utolsó pillanatos hasznos tanácsotok? (Azt leszámítva, hogy most pihenjem ki magam...)

Szokás szerint lemaradva, de itt vannak a centik.

A mérés vasárnap történt, a kollégáim szerint napról napra látni, ahogy nő a hasam... :) Azt hiszem, ez a táblázatból is látszik, a korábbi heti +1 centik helyett ezen a héten +2 centinél járunk. Mekkora leszek a végére? :)

A kilókkal kapcsolatban úgy tűnik, a diéta feladását követő egyszeri nagyobb ugrás után újra lassult a növekedés, amit cseppet sem bánok. Így is elég nagy a hasam, ami nem tesz jót a derekamnak sem, meg annak sem, hogy végig tudjam csinálni a mindennapokat. Szerencsére a héten lemegy a munka nagy része, a következő 2 hétben még dolgozok, de már kicsit kevesebbet, mint korábban, és november 28-tól az egyik, december 4-től a másik helyen leteszem a lantot.

Fura érzés: én, aki eléggé karrierista voltam, egy átlagemberhez képest nagymértékben terhelhető, és örömmel vállaltam be a nehezebb, illetve a plusz feladatokat (tudom, munkamánia, jellemző az egész családomra, de legalább örömet okoz), most alig várom, hogy abbahagyjam. Egy kollégám kb. egy éve mondta, hogy kíváncsi lesz arra, hogy hogyan változom majd meg, ha gyerekem lesz. Én persze gondoltam magamban, hogy miért változnék meg? És mégis. Gyanítom, a hormonoknak nagy szerepe van benne, de azért kíváncsi vagyok arra, hogy később visszajön-e a régi elhivatottság. Ha nem, nagy bajban leszek :(

Ugyanakkor most meg kifejezetten örülök annak, hogy átértékelődtek bennem a dolgok, és a baba a karrier elébe került. Ismerve magamat, a munkához való hozzáállásomat, ez elég nagy dolog, nem is számítottam rá, hogy magától meg fog történni, azt hittem, nekem majd küzdenem kell azért, hogy a babát előrébb soroljam, de a természet bölcsen megoldotta a kérdést :) Most már alig várom, hogy csak arra koncentráljak, hogy a lakást csinosítom (közben az is folyamatban van, remélhetőleg minden kész lesz időre, bár a székeket pl. karácsonyra ígérték...), és hogy kicsit befelé figyeljek. Most még ez utóbbira képtelen vagyok, mert nyomaszt közben, hogy még mi mindent kell elvégeznem az egyik és a másik helyen, de ha ez lecseng, megpróbálok megtanulni lazítani. Anyám szerint a szüléshez amúgy is két dologra lesz szükségem: lazításra és sok türelemre :)

És történt egy nagyon jó dolog a héten: hosszas egyeztetés után végre tudtunk beszélgetni Scalával! Aki annyira aranyos volt, hogy a saját tapasztalatai alapján elmondta, hogy kb, mire számítsak, és mivel készüljek a szülésre. Lehet, hogy ha egy nem terhes nő hallja a beszélgetésünket, elborzad, de nekem a mostani állapotomban nagyon sokat segített abban, hogy az ismeretlentől való rettegés mérséklődjön bennem. Úgy tűnik, a szülést is túl lehet élni :)

Szurkoljatok, hogy a baba várja ki a karácsonyt!

És akkor itt jött a feketeleves...

Brutálisan sokat híztam egy hét alatt - de ettem is mindent, amit megkívántam, és néha eszetlen mennyiségeket (mint az éhező. aki hosszú idő után újra kajához jut). Ennek az lett az eredménye - a hízáson túl -, hogy ritka szar éjszakáim voltak, mert fájt a hasam. Nem ment össze a gyomrom, csak nincs már neki hely :) Ennek "örömére" újabban igyekszem visszavenni az esti evésekből, ami úgy tűnik, beválik.

A centiken látható, hogy elkezdtem igazán hízni is: nőtt a mell alatti körfogat, a combom és a karom is. De valahogy most már nem érdekel. A hasam akkora, hogy az ilyen nüanszokról abszolút elvonja a figyelmet :)

A nagy pocakomnak az evés mellett az is az oka, hogy a baba sem kicsi :) Az UH szerint 2200g, holott a doki szerint 1800g ilyenkor az átlag. Kérdeztem a dokit, hogy kell-e emiatt aggódni, bármin változtatni, de azt mondta, hogy egyrészt a terheléses cukrom jó volt, másrészt az UH-n nincs semmi kóros elváltozás, úgyhogy nincs okom aggódni, a baba súlyát pedig sem az étkezéssel, sem a terhesvitaminnal nem tudom befolyásolni (ezt megkérdeztem egy másik dokitól, aki ugyanezt mondta). Végülis én is és K. is majdnem 4 kg-val születtünk, úgyhogy teljesen reális egy 4 kg körüli babára számítani :) És mivel ez bajt nem jelent, valahol meg is nyugodtam, hogy ha esetleg koraszülés is lenne (ne legyen!), a baba a nagyobb mérete miatt akkor is jó esélyekkel indul :)

Most jöttem rá, hogy nem tettem fel még a centis bejegyzéseket, úgyhogy gyorsan pótolom a mulasztásomat.

Itt még tulajdonképpen tökéletesen elégedett voltam az eredménnyel...

Ahogyan az előző bejegyzésben írtam, ezt a centizést megelőzte pár olyan nap, amikor nem voltak korlátok. Az eredmény rögtön meg is látszott: egy hét alatt +2,3 kg. Remélem, ez egy egyszeri nagy kiugrás volt, és a továbbiakban ennyit nem fogok hízni hétről hétre.

Ahogyan a táblázatból látható, ismét csak a hasam nőtt. Már nagyon nagy, sokak szerint akkora, mint másoknál szülés előtt. Ez van... amíg a babának nem ártok vele - és a doki szerint a kajálással az ő súlyát nem tudom befolyásolni -, addig beletörődtem, hogy a szülés (és a szoptatás) után nem 10 kg-t, hanem min. 20-at kell majd leadnom. A mostani állapotomban úgy gondolom, lényegesen egyszerűbb lesz akkor, amikor a testem már csak az enyém, kalóriaszámolással és mozgással újra végigcsinálni azt, amit egyszer már megtettem, mint most küzdeni azzal, hogy ne jöjjön fel +20 kg, csak +15 kg...

A múlt hét előtti hét végére kicsit magam alá kerültem. A munka mennyisége fix, abbahagyhatnám hamarabb, de azzal nagyon megszívatnám a kollégáimat, és a fáradtságon túl semmilyen fizikai problémát nem okoz (nem fáj a hasam, csak a hátam kicsit). A babának a szülésznő szerint nem ártok vele, szépen fejlődik, szóval nem kockáztatok feleslegesen. Csak magamat hajtom a végkimerülésig...

A múlt hét előtti héten csütörtökön és pénteken sikerült reggel 7-kor elmennem itthonról és este 8-9 között hazaérni úgy, hogy közben nem volt igazán 10 perc megállás sem. Ez van, ha az ember két helyen dolgozik :( Én alapvetően elég jól bírom a terhelést és a stresszt, de be kellett látnom, hogy van az az állapot, amikor ez nem megy.

Hiába hangzik el mindenhol, hogy a terhesség fáradékonysággal jár, valahogy tavasszal, amikor a munkákat elvállaltam, ezt nem igazán vettem komolyan. Tudtam, hogy jobban terhelhető vagyok, mint az átlag (köszönhetően az egyetem utáni első munkahelyemnek, ahol 3 éven át előbb napi 10-12, majd 12-16 órákat dolgoztam), és úgy gondoltam, hogy ezen a terhesség sem fog változtatni. Hülye voltam, belátom...

A terhesség, a munka és a vérszegénység együtt azt eredményezte, hogy délutánra már hulla fáradt vagyok, estére pedig teljesen kikészülök. Ebben az állapotban - ha nem eszek szénhidrátot - képtelen vagyok talpon maradni, pláne képtelen vagyok bármiféle szellemi tevékenységre. Azt pedig hadd ne fejtsem ki, mennyi önuralmam marad, amikor 5-kor megyek a másik helyre kicsit szédelegve, félig kábán, és megérzem a fornettis illatát...

Tudom, hogy amit leírtam, mind csak kifogásnak tűnhet, de az adott helyzetben nem igazán érdekelt másnak a véleménye. Csak annyi, hogy végig tudom-e csinálni a napot úgy, hogy nem esek össze a metróban.

Mindezek eredményeként így, a 30. hét után feladtam azt, hogy egészségesen, a súlyomra odafigyelve étkezzek. Abbahagytam a MFP vezetését, abbahagytam a szénhidrátok mellőzését, és tartottam pár olyan napot, amikor kakaós csigát ettem fornettivel és pizzával. És érdekes módon másnapra megnőtt az energiaszintem, és sokkal jobban bírtam ugyanazokat a fárasztó napokat. Azóta próbálok úgy enni, mint egy átlagember: nem számolok, külön nem figyelek arra, amit eszek, és nem állok ellen annak, amit kívánok. A mennyiségeket próbálom kordában tartani, de csak ránézésre, nem pedig mérve.

Elnézést kérek, ha valakinek csalódást okoztam. Magamnak mindenképpen, mert utálok szembesülni a határaimmal, a korlátaimmal, de képtelen vagyok arra az önfegyelemre, amit a kalóriaszámolás igényel - különösen akkor, amikor a sikerélményt legfeljebb az jelenti, hogy "nem is híztam olyan sokat" - amit nekem a kalóriaszámolással és a rendszeres mozgással együtt sem sikerült elérni. Ja, mozgás sincs 3 hete, energia és idő hiányában... örülök, ha az emeletre fel tudok még menni. Én már nem leszek fitt kismama...

Úgyhogy mostantól heti összegezések az étkezésekről nem lesznek. Azt, hogy hogyan változom, a centiknél továbbra is leírom. Szülés és szoptatás után pedig visszaállok majd a régi kalóriaszámolásra, hogy leadjam a feljött felesleget. De most nem megy...

Meglepő eredménye lett a mostani centizésnek.

A kilók száma nagyon elszaladt, én is látom, ennek az oka az, hogy 2 napig úgy ettem, mint más normális ember, nem mértem, nem írtam. Nálam úgy látszik, ez ezzel jár. Remélem, a terhesség után nem marad meg ez a mindent tartalékoló üzemmód, mert akkor nagy bajban leszek.

A centik viszont szinte meg sem mozdultak. Úgy sikerült egy hét alatt +1,2 kg-t felszednem, hogy közben térfogatra nem nőttem. Érdekes...

Miután volt két napom, amikor este hazaérés után már ülni sem tudtam, majd szombaton a nap felét fekvéssel töltöttem (semmi bajom, csak a fáradtság, baba rugdos továbbra is rendesen, nem hiszem, hogy őt megviselte volna), így szombaton este felé eldönthettem, hogy leülök készülni a jövő heti óráimra, vagy pótolom itt a lemaradást. Úgyhogy gyorsan összeszedem, mit is ettem 2 hete, aztán jöhet az óravázlat.

Előrebocsátom, hogy mozgás egész héten nem volt, mert egyrészről a munka miatt időm nem volt, másrészt amikor lett volna egy kicsi, akkorra meg annyira fáradt voltam, hogy örültem, ha vízszintesbe kerülhetek :(

Hétfő (2012. okt. 1.): nem találtam meg a MFP-ban a tömegadatot... előtte vasárnap 81,1 kg volt.

A reggeli, ebéd és vacsora a szokásos, uzsonnára ettem egy hólabda sütit, amivel a kolléganőm kínált meg, és nem tudtam ellenállni. Az összkalória majdnem jó, a tápanyagarány nagyon jó. A túrós vacsorák szépen helyreteszik a tápanyagarányt :)

Kedd (2012. október 2.): 81,7 kg. Nincs mihez viszonyítanom az előző napi adat hiányában.

Délelőtt ügyintéztem: okmányiroda, majd szemészet... a szemészet után (minden oké amúgy) muszáj volt ennem valamit (egy szendvics lett a rendelőintézet büféjében), mert nagyon szédültem, pedig reggeliztem. Hazafelé úton fáradt is voltam, nyűgös is, még mindig nem voltam teljesen rendben, és szembejött egy Norbi Update bolt, aminek már nem tudtam ellenállni... Délután órát tartottam, előtte és két óra között előre gyártott, boltban kapható wrapot ettem, finom és viszonylag kevés kalória. Mondjuk nem lehet jóllakni tőle... A vacsi szokásos, utána még lecsúszott egy nem light joghurt is. Ha a délelőtt nem olyan szar, akkor nem lett volna vészes az eredmény, így a kalória sok, a tápanyagarány nagyjából oké.

Szerda (2012. október 3.): 81,4 kg. Fura, hogy lefelé mozdult, lesz ez rosszabb is.

Minden étkezés a szokásos, uzsonnára ettem egy kis extra szénhidrátot, de nagyon nem rontottam el vele a napot, és legalább vacsora utáni nasi nem volt. Az összkalória az 1830-as limit alatt van, a tápanyagarány sem lett rossz.

Csütörtök (2012. október 4.): 81,6 kg. Picit felfelé, de az előbbi lefelé sem volt logikus.

Délelőtt otthon voltam, dolgoztam, meg összedobtam egy gyors indiai csirkés ebédet. A zöldségkeveréket nem ajánlom senkinek, nagyon nem ízlett, a LIDL-ben kaphatók sokkal finomabbak. Az esti csokit nem kellett volna (a baba is nagyon rugdosott utána), de még így is jó az összkalória is és a tápanyagarány is.

Délután szülésfelkészítő tanfolyam volt (le vagyok maradva azzal is vagy 3 bejegyzéssel, elnézést), utána nőgyógyász, majd este 9 körül jött az asztalos, átbeszéltük, hogy még mi minden apróság hiányzik. Szerinte meglesznek velük október végére, szerintem - a munkatempójukat ismerve - esélytelen, viszont nagyon szépen dolgoznak, úgyhogy megéri kivárni. Csak a baba előtt legyenek kész :) A nőgyógyásznál minden rendben volt, a baba 1500g (a neten talált infó szerint 1200g-nak kéne lennie), a doki szerint még a normális tartomány felső határában van, és sem evéssel, sem vitaminnal, sem tornázással nem tudok hatni a súlyára. A méhszáj zárt, minden oké :) Egy hét múlva vérvétel, a TSH és a vashiány miatt.

Péntek (2012. október 5.): 81,1 kg. Ennek örültem, mert hamarosan centizés.

Nem kell megijedni, nem ennyit ettem összesen, csak a vacsorát tippelni sem merem. Este ugyanis találkoztam pár régi haverral, az egyikük lakásán volt a buli, folyt a bor és a pattogatott kukorica... :) Annyira nem volt jó az önuralmam, hogy amíg a többiek boroznak, én ásványvizet igyak, az illúzió kedvéért muszáj volt meggylevet inni (ha már a házigazda volt olyan kedves, és rám is gondolt). A cukros üdítőzés mellé ropi és más rágcsák voltak, egy se egészséges, de ez nem is erről szólt. Nagyon jó volt a hangulat, nagyon jól éreztem magam, egészen éjfélig bírtam is, de addigra - a bortól - a többiek is kidőltek :) Öregszünk...

Szombat (2012. október 6.): 81,3 kg. Hm, ennél én többre tippeltem volna az előző este után...

A reggeli a szokásos. Délelőtt a Minimanó nevű boltban szervezett felkészítő tanfolyamokon voltunk, ide - hétvége révén - K. is el tudott jönni. Kétféle tanfolyam volt, az egyik egy 2 órás felkészítés arra, hogy mit kell csinálni, ha a babával hazajöttünk a kórházból: köldökcsonkápolás, fürdetés, öltöztetés; a másik egy fél órás felkészítés arra, mi a teendő, ha a baba nem lélegzik: levegőbefújás, mellkasnyomkodás. Mindkét tanfolyamon élethű babákon gyakoroltunk is. Sok hasznos infó elhangzott, jegyzeteltem, majd ha lesz időm (haha...), leírom ide is.

Sok ésszel nem készültem arra, hogy a tanfolyamok du. 1 óra után érnek véget, és addigra én éhen akarok majd halni, úgyhogy hazafelé gyorskaja mellett döntöttünk, és megpróbáltam összehozni a McDonaldsból valami kevésbé gázos menüt. A McWrap szerintem oké, a Chicken McNuggets is (ha a zsírtól eltekintek), de sajnos K. menüjéhez járt fagyi, amit ő nem kért, én meg megettem... mindkettőt :( A vacsora is innen volt, bevásároltunk akkor már egyben mindent.

Az összkalória kifejezetten jó, a fehérjearány igen gyenge...

Vasárnap (2012. október 7.): 81,0 kg. Ennek nagyon örültem, mert ezen a napon centiztem, és legalább nem olyan borzasztó a végeredmény.

A reggeli a szokásos. Ebédre ugyanolyan indiai csirkét csináltam, mint csütörtökön, és elfogyott a maradék mirelit zöldség is, végre; desszertnek vettem az Aldiban tiramisut, mert valami édeset muszáj :) Közben egész nap az óráimra készültem :( Vacsorára sütőtököt sütöttem, amihez elég változatos kalóriaértékeket találtam a neten, amik feltehetően azért szórnak ennyire (26-80 kcal/100g), mert nem mindegy, hogy nyersen vagy sülve mérik. Én mindig mindent nyersen mérek, és kalóriának az itt talált adatot fogadtam el, mert eléggé hivatalosnak tűnt. Sajna utána még ettem a K-nak vett édességből is, amitől a baba újfent nagyon beindult..

Az összkalória csak egy hajszálnyit több, mint kéne, a fehérje nem rossz, a ch kicsit sok.

Dióhéjban ennyit a két héttel ezelőtti étkezéseimről. Az eheti sokkal gázosabb, de arról majd külön posztban, majd, ha újra lesz időm.

Összecsapnak a fejem felett a hullámok, úgy tűnik, nem bölcs dolog terhesen a harmadik trimeszterre egy főállást és egy félállást vállalni...egészségileg rendben vagyok, csak hullafáradt.

Úgyhogy most amíg kicsit ki nem tisztul a helyzet (remélem, pár nap alatt ez megoldódik) nincs új poszt. Sajna nincs erőm követni a korábbi rendszert, későn érek haza esténként, és még akkor is kell kicsit dolgoznom, a blogra (meg a tornára) most nem maradt sem időm, sem energiám :(

PS: Scala, mi van veled?

Többször eszembe jutott már, hogy elrettentésképpen leírom, mennyi bogyót szedek be egy nap. Korábban írtam már arról, amit a fogyókúra alatt ettem, most összeírtam, miket szedek a terhesség alatt.

1. L-thyroxin: pajzsmirigyhormon és jód. Ezt sajnos a pajzsmirigy-alulműködés miatt a terhesség előtt is szednem kellett, és utána is szednem kell majd. A terhesség annyiban változtatott rajta, hogy a korábbi 50 mikrogramm helyett most 75 mikrogrammot kell szednem minden reggel, fél órával étkezés előtt. Az endokrinológus szerint a terhesség végére fel kell majd mennünk 100 mikrogrammig, és utána fokozatosan visszaállni az 50-re. Annak ellenőrzésére, hogy elég-e, amennyit szedek belőle, kb. havonta-kéthavonta megnézik a véremben a TSH szintet, de mivel vérképet most amúgy is sűrűbben néznek, ez nem plusz teher. Érdemes rá másnak is odafigyelni, mert egy olyan kolléganőmnek is kialakult a terhesség alatt, akinek korábban soha semmi baja a pajzsmirigyével nem volt. Az endokrinológusa szerint a terhesség után el fog neki múlni, de addig neki is szednie kell a hormonpótlást. Kismamák, ha nagyon fáradékonyak lesztek hirtelen (tehát nem a terhességgel szép fokozatosan kialakuló, lassú fáradékonyság, hanem egyfajta agyonütött állapot), nézessetek TSH és hemoglobin szintet!

2. Maltofer: vaskészítmény. A terhesség közepén kezdtem extra fáradékony lenni, én a TSH szint miatt aggódtam, de az rendben volt, viszont a hemoglobin nem (115-től jó, nekem 105 volt). A dokim szerint terhességi vérszegénység. Azóta többekkel beszéltem, gyakorlatilag minden ismerősömet, aki várt már babát, ez érintette. A megoldás a vaspótlás, erre kaptam az előbbi tablettát, ami jóval komolyabb, mint pl. a Béres vastablettája (vényköteles is). Reggel és este, étkezés után kell bevenni. Meglepő módon kb. 2 napi szedés után elkezdtem magamhoz térni, látványosan könnyebben bírtam magamat. A doki meg is jegyezte, hogy sose gondolta volna, hogy ez ilyen csodagyógyszer lehet :) A következő vérvételig szedem folyamatosan, aztán meglátjuk, milyen lesz a vérképem. Esélyes, hogy a terhesség végéig szedni kell. Mellékhatása a fekete széklet (bocsi) és a székrekedés, de mivel nekem korábban is inkább ellenkező irányú problémáim voltak, most ettől csak normálissá vált. Nem terhes menstruáló nőknek is ajánlott időnként kúraszerűen valami enyhébb vaskészítményt szedni, a rendszeres vérveszteség miatt kialakuló vashiány miatt (én korábban negyedévente-félévente szedtem be egy havi Béres vas+folsav tablettát).

3. C-vitamin. Kicsit tartok az ősztől, nem szeretnék megfázni, és azt olvastam a C-vitaminról, hogy segíti a vas felszívódását is. Reggelente, a reggeli Maltofer mellé szoktam bevenni egy 500mg-os szemet, biztos ami biztos alapon.

4. Magne B6: izomgörcsökre és koncentrálásra. Én azért kezdtem szedni, mert szinte minden éjjel begörcsölt a vádlim, és a dokim és a védőnő ezt ajánlotta. Közben utánaolvastam, és a babának is jó, de nem emlékszem már rá, hogy pontosan miért. Délelőtt, munka közben szoktam bevenni egyet, mert segíti a koncentrálóképességet is.

5. Halolajkapszula: az omega-3 zsírsavak miatt. A terhesség alatt - csakúgy, mint egyébként is - kellene enni halakat, mert vannak bennük olyan zsírsavak, amik jót tesznek a babának (meg a mi koleszterinszintünknek). Mivel a halnak a szagától is rosszul vagyok, muszáj volt valahogy pótolni, ezért kezdtem el a halolajkapszulát. A védőnő is ajánlotta, és olvastam, hogy a baba agyi fejlődésének is jót tesz. Megnéztem a patikában több márkát, és érdekes módon néhányra azt írták, hogy csak az orvossal való előzetes egyeztetés után szedhető terhesen. Egy olyan márkát találtam (lehet, hogy van több is természetesen), amin az állt, hogy terhes nők is szedhetik nyugodtan, ez az Eskimo-3 halolajkapszula volt. Ebből szedek napi egyet, amikor napközben épp eszembe jut. Nem terheseknek is ajánlott lehet félévente kúraszerűen egy adag, ha nem nagyon esznek halat.

6. Elevit: terhesvitamin, multivitamin. Mivel a pajzsmirigy-gyógyszeremben már van jód, csak olyan terhesvitamint vagy multivitamint ehetek, amiben nincs. Terhesvitaminok közül az Elevitet, a Gravidát és a Femibiont ismertem, ezek közül csak az Elevitben nincs jód, ezért egyedül ezt szedhetem. Ebéd közben vagy után szoktam bevenni egyet; akkor szoktam erre rá, amikor az első trimeszterben irtózatos hányingerem lett a folsavtól, és kevésbé volt gáz, ha volt közben valami a gyomromban. A családom aggódik, hogy nem kellene-e már abbahagyni, az én hízásom miatt is, meg mert a baba is nagy, de megkérdeztem a kórházban a szülésfelkészítésen is, meg a saját orvosomat is, és mindenhol azt mondták, hogy inkább szedjem a terhesség végéig, nem ettől lesz nagy a baba. Én is nyugodtabb vagyok, ha szedem, mert így tudom, hogy ha esetleg tápanyaghiányosan is étkezek - és szerintem mindannyian úgy étkezünk, mivel kimutatták, hogy a mostani zöldségek és gyümölcsök vitamin- és ásványi anyag tartalma töredéke az 50 évvel ezelőttieknek -, a baba akkor is megkap minden szükséges tápanyagot. K. anyukája multivitamin helyett szedi, nem tudom, miért éppen ezt :) Óvatosan vele, mert valamelyik B-vitamin tartalma négyszerese a sima multivitaminban találhatónak, és ez a B-vitamin típus is felelős a megnövekedett étvágyért...

7. Kalcium pezsgőtabletta: izomgörcsökre, csontképződésre. Azért kezdtem el szedni, mert ha nem figyelek oda, akkor viszonylag kevés fehérjét eszem, és nem igazán elég a kalcium-bevitelem. Ezt mutatja az is, hogy görcsöl a vádlim, amire a magnézium mellett a kalciumot ajánlották. A dokim azt javasolta, hogy az egyiket inkább reggel, a másikat inkább este vegyem be, ezért a kalciumos pezsgőtablettát este szoktam meginni. Sajnos ezt valamiért sokszor elfelejtem, amit a vádlim 2-3 nap kihagyás után már eléggé jelez :(

"Csak" ennyi. Eléggé soknak tűnik leírva is, beszedve is, az asztalom a sok gyógyszerrel úgy néz ki, mint a nagymamámé, csak ő 80 év felett van... Tudom, hogy minden bogyónak vannak káros mellékhatásai is, de úgy gondolom, összességében a pozitív hatások dominálnak.

Van-e valami további, bogyókkal kapcsolatos javaslatotok, tapasztalatotok?