Rendesen lemaradtam ezekkel a bejegyzésekkel, de nem igazán volt időm megírni. Most viszont már jobban ráérek, és nekem sem árt, ha átismételem, úgyhogy felveszem a fonalat ott, ahol abbahagytam.
Úgy látszik, a családközpontú szülészet témája örökzöld és újra előjön, vagy csak összekeverték az előadók, hogy mit is kell tartaniuk... na mindegy. Ezt az órát ismét az a doki tartotta, akire nagyon kiakadtam a kalóriaszámolásos előadás kapcsán, de most teljesen normális volt. Úgy látszik, anno kifogtam egy nagyon pikírt napját.
Mivel pár dolog már korábban is elhangzott, csak a lényeges újdonságokat írom le. A megjegyzéseimet újra színessel jelölöm.
1. Koraszülés: ha a szülés a 37. hét előtt van; ekkor a baba a koraszülött intenzívre kerül, nem lesz együtt az anyukával (ezt már megúsztam!).
2. Kórházi tartózkodás időtartama: hüvelyi szülés esetén 3 nap, császár esetén 4 nap, szövődmény esetén több, DE úgy számolnak, hogy 18 óra után más másnap van :) szóval ha 19.30-kor születik a baba, akkor gyakorlatilag a 3 nap = 4 nap (pont úgy hangzik, mint valami akciós szállodai ajánlat...).
3. A fájdalom okai: (i) tágulási szakaszban a méhnyak tágulása és a méh összehúzódása; (ii) kitolási szakaszban a hüvely tágulása, a medencefenék, a gát feszülése. Mindkettő természetes folyamat, gondoljunk rá úgy, mint a menstruációra, ne pedig úgy, mint fájdalomra, mivel ha stresszreakciót vált ki, akkor az fokozott energiafelhasználással jár, hamarabb kifáradunk, gyengülnek a méhösszehúzódások, és megnyújthatja a szülés időtartamát. (Ez a tanács - bár nem tudom, mennyire betartható - kifejezetten tetszett.)
4. Gyógyszer nélküli fájdalomcsillapító eljárások: (i) pszichoprofilaxis: a felkészülés, a folyamat ismerete, az apa jelenléte csökkenti a félelmet és a szorongást (ez oké, egyedül szerintem teljesen be lennék sz.rva), (ii) aktív hozzáállás: ne hagyjuk el magukat, légzőgyakorlatok stb. DE hátránya lehet, hogy az orvosi segítséget nehezebbé teheti (a légzőgyakorlatokat mindenképpen meg fogom próbálni, de azt nem tudom, hogy mennyire hagyom el magam, hajlamos vagyok a legkisebb fájdalomra is nagyon rosszul reagálni); (iii) egyéb, a klinikán nem alkalmazott módszerek: TENS (elektrostimuláció), vízben szülés, hipnózis, akupunktúra - mivel ezekkel kapcsolatban kontrollált vizsgálati eredmények még nincsenek, ezért nem vezették be a klinikán (azért a vízben szülés érdekes lehet: mi van olyankor a vérrel?).
5. Gyógyszeres fájdalomcsillapító eljárások: (i) kábító fájdalomcsillapító, izomlazító injekció: 3-4 órán át hat, gyorsítja a méhszáj tágulását, de hányingert, aluszékonyságot, fájásgyengeséget is okozhat; (ii) gázkeverék: egyelőre nem alkalmazzák a klinikán; (iii) spinális érzéstelenítés: császár esetén, a 2-3. vagy a 3-4. csigolya közé adják be, a fekvés szögével szabályozható, hogy a test mely része lesz érzéketlen, hátránya, hogy a kismama aktív közreműködését lehetetlenné teszi, mert mozgásképtelenséget okoz; (iv) epidurális érzéstelenítés: egy tűvel az epidurális térbe bevezetnek egy csövet, ezen keresztül adagolható 2-4 óránként, csak akkor adható, ha megfelelő a tágulás, mert különben leállíthatja a folyamatot, előnye a fájdalommentesség (én tuti kérni fogom, ha lehet, már jeleztem is a dokimnak, aki azt mondta, hogy legyek nyugodt, amikor látja, hogy szükséges, ő maga fogja felajánlani), hátránya a viszonylagos ágyhoz kötöttség (ha nem fáj, nem érdekel, hogy nem tudok közben sétálni), további hátránya, hogy a kitolási szak meghosszabbodik, a nyomási reflex csökken (ez nem jó hír, de ha nem fáj, vagy nem nagyon, akkor nem bánom, ha fél órával tovább tart).
6. Tájékoztatás: bármilyen fájdalomcsillapítást is alkalmazzanak, előtte részletesen írásban és szóban is tájékoztatni fognak (na igen, ez az Eütv. alapján kötelező is, de kérdés, hogy az adott állapotban fel fogom-e fogni, ezért is kell, hogy K. velem legyen), és a tű beszúrása előtt helyi érzéstelenítés is lesz Lidocainnal, szóval remélhetőleg a tű bevezetését nem lehet majd érezni (hurrá!).
7. Az apa részvétele a szülésnél: (i) nem kell mindenáron az apukát rábeszélni, csak ha tényleg motivált és szeretné (ezt én picit máshogy gondolom, szerintem kell, hogy legyen velem valaki, aki támogat és bátorít a vajúdási szakaszban - a kitolásiban már mindegy lesz szerintem -, és bár korábban azt gondoltam, hogy az anyukám vagy K. anyukája legyen ez a személy, mióta terhes vagyok, el nem tudom képzelni, hogy ne K. legyen ott velem); (ii) apuka abban tud segíteni, hogy fogja a kezünket, simogat, biztat, segít a légzőgyakorlatokban, masszíroz (igen, én is pont ezeket várom el), mivel az ilyen támogatás meggyorsíthatja a szülést; (iii) az apák értelemszerűen nincsenek olyan szoros kapcsolatban a magzattal, ezért be kell őket is vonni a folyamatba, át kell venniük a felelősséget; (iv) kb. 3 dl vér egy normális szülésnél is elfolyik, erre legyen felkészülve.
8. Szülés megindulása: első szülésnél általában 9-12 órás vajúdással jár, ezért nem kell feltétlenül átszáguldani a városon :) A legtöbb szülés a hormonszint változása miatt este, éjjel vagy hajnalban indul meg, az orvosok legnagyobb örömére :)
Utolsó kommentek