I can resist anything but temptation.

Hosszú szünet után végre újra tudok az eredeti témába vágóan írni: újra diétázom :)

Előzményként annyit, hogy szülni 94,1 kg-val mentem, szülés után pár nappal (amikor hazaengedtek a kórházból) 86,6 kg voltam, majd ez lement kb. 2 hét alatt 84,5 kg-ra. És ez volt az utóbbi időszak lokális minimuma.

Szoptatni akartam A-t. Nem nagyon volt még tejem, miután hazajöttünk a kórházból (és nem igazán éreztem a tejbelövellést sem), ezért felírtak tápszert. Amit én a gyerekorvossal egyeztetve végül ki sem bontottam. Helyette minden praktikát kipróbáltam annak érdekében, hogy fokozzam a tejtermelést: almalé (napi több liter 100%-os), szoptatós teák (előbb Laktoherb, majd gyógyfűkeverék: kecskeruta, csalánlevél, majoránna, kakukkfű, ánizs), szoptatás mindkét mellből (ma is így csináljuk). Sokat olvasgattam a La Leche Liga honlapját is. Ami nem ment, az az igény szerinti szoptatás: jól hangzik, de honnan a fenéből tudjam, hogy egy pár napos/hetes baba miért sír éppen? És a gyerekorvos amúgy is azt mondta, hogy 2 óra azért teljen el két evés között.

A védőnő szerint a sok ivás mellett kell a megfelelő szénhidrát bevitel is. Ezt a testem vagy magától tudta, vagy csak visszaköszönt a korábbi hosszas diéta; mindenesetre csak az édes, lisztes kajákat kívántam, de azokat nagyon és sokat. Meg persze az első időszakban a kialvatlanság is azzal járt, hogy kb. leszartam, hogy mit is eszek, csak egyek, ha van két percem. Emiatt újra piszok gyorsan eszem :(

A fentiek eredményeként 3 hónap alatt lettem kb. 91 kg. Amikor átfordult a mérleg, és 9-essel kezdődött, akkor gondoltam, most már muszáj valamit tenni, és elkezdtem kalóriát számolva diétázni azzal, hogy 1800 kalória a súlytartóm, 500 kalória plusz a szopás, az 2300 kalória, akkor 1800 kalóriával fogynom kellene.

Röviden és tömören: nem ment. És innen üzenem mindenkinek, aki cikizi az elhízott anyukákat, hogy b@ssza meg. Ha férfi, akkor előbb csinálja végig, amit mi, aztán dumáljon arról, hogy egy elhízott kismama igénytelen (ha amúgy is hulla fáradt vagy, nem az lesz a legfontosabb, hogy futni menj, hanem hogy aludj, pihenj, ha van két perced magadra). Ha nő és eleve szerencsés alkat, akkor ne frusztrálja feleslegesen a nála pechesebbeket. Ha nő és olyan alkat, mint én, és mégis lefogyott szülés után azonnal, akkor pedig gyorsan adja meg a módszerét, szükségem lesz rá a második baba után majd :)

Tehát megpróbáltam a kalóriaszámolást és a mozgást. A kalóriaszámolás kikészített: egyszerűen nem volt elég az 1800 kalória, és vagy betartottam és éheztem, vagy nem tartottam be és lelkiismeret-furdalásom volt. Itt jön be a képbe a szoptatás is: A. eleve nagy baba volt, féléves korára megduplázta a súlyát, és csak anyatejet kapott. Sokáig mértem, 900g körül evett egy nap, és emellé még fejtem 50-100g-ot. Azaz elő kellett állítanom közel egy liter zsíros, cukros folyadékot, aminek folyamatosan növelni kellett a mennyiségét (mert ahogy A. nőtt, több tejet is igényelt). Nem mentségeket keresek, csak leírom, hogy 3 hónappal a szülés után nekem ez nem ment. És nem érdekel, hogy másnak igen, itt rólunk volt szó, a mi igényeinkről, és ez nekünk így alakult. Befigyelt közben egy betegség is, pont a diéta elkezdésével egyidőben, nem igazán tudom, hogy melyiktől, de visszaesett a "tejtermelésem" vagy 200g-ot. Na itt hagytam abba az egészet.

Mozgás: eleinte kismamatornáztam, majd elkezdtem Leslie Sansone power walking-ját. Először tök jól ment, élveztem, izzadtam, majd volt egy rossz lépésem, és azóta hónapok óta dagadt a bokám, és fáj, ha hosszabban sétálok. A traumatológus egyelőre most nyomozza, mi lehet a baj, az első javaslata (kenegetés) egyelőre nem használ. Ennyit arról, hogy túlsúllyal mennyire óvatosnak kell lenni, nem hiába szajkózom, hogy nem szabad futni, és ez még csak nem is futás volt :(

(Csak hogy érzékeltessem a korábbi lelkiállapotomat, itt van két bekezdés egy meg nem írt posztból:

"1. Mozgás: egyszerűen nincs rá energiám. Ha nem mozgok, a nap végére akkor is olyan leszek, mint a mosott szar, pedig 6-7-8 órát egyben tudok aludni, mert A. szépen végigalussza az éjszakát. Minden tiszteletem azoké az anyukáké, akik minden éjjel felkelnek és mégis végig tudják csinálni a napot! Szóval ha bejön még valami extra a napba (elmegyünk valahová, babaúszás, ilyesmik), akkor az esti fürdetésre már alig tudom összeszedni magam :( Ha emellé még beiktatnék valami plusz mozgást, nem tudom, hogy bírnám ki estig. Illetve tegnap kipróbáltam: végigcsináltam az 5mph-es power walkingot (62 perc, közben végig dumáltam A-hoz, meg szórakoztattam), utána délután, amikor A. bealudt, én is bealudtam, de nekem kevés volt, nem tudtam kipihenni magam :(

2. Evés: a védőnő letiltott a tejtermékekről, mert A-nak kiütése van. Szerintem nem attól, mert másfél hete nem eszek tejeset, és nem csökkent, de majd kifaggatom a dokit. A gyümölcsöket nem kívánom, pedig régen imádtam, még a terhesség alatt is, most meg ott vannak a hűtőben, és rá sem tudok nézni :( Ha napközben betartom a rendes kajálást (barnakenyér szendvics reggeli, zöldséges húsos ebéd diétás desszerttel, cerbona szelet uzsonna), akkor este megőrülök, és összeeszek mindent :( Ha napközben eszek valami jó ütős édeset (pl. grízes tészta), akkor az esti kajálás normális. És azt nem értem, hogy hol van a korábbi akaraterőm :( ")

Június végén A. betöltötte a fél éves kort, és indulhatott a hozzátáplálás. Ezért úgy döntöttem, hogy most már nem baj, ha esetleg csökken is a tejem (na meg jó szar volt a vérképem), újra elkezdek kalóriát számolni. Mozogni nem, a fent írtak miatt, majd csak ha helyrejön a lábam (amire megoldás lenne a pihentetés, de ezt egy majdnem 10 kg-s baba mellett nem tudom abszolválni). Ekkor voltam 94,4 kg.

És láss csodát: most működött! Egyáltalán nem volt annyira megterhelő sem testileg, sem lelkileg, mint 3 hónappal korábban. Úgyhogy innen üzenem mindenkinek: tök felesleges erőltetni a fogyózást, amíg a baba csak szopik! Nem éri meg kockáztatni a tejet, nem éri meg a sok stressz és fáradtság. Persze nem lehet a végletekig húzni, de kell valamennyi idő a regenerálódásra a szervezetnek. Nekem ez fél év volt, másnak lehet, hogy több vagy kevesebb, de ne erőltessük, hogy egy friss anyuka legyen hamar csinos! Aki genetikailag hajlamos rá, annak úgyse lesz gondja vele, akinek meg küzdeni kell érte, az akkor vágjon bele, amikor extra fizikai és lelki szenvedés nélkül működik a dolog.

Tehát július 1-jén elkezdtem, ekkor voltam 94,4 kg. Itt a táblázatom az eltelt időszakról:

Szerintem a számok magukért beszélnek.

A folytatás: kalóriaszámolás továbbra is, de "pihenőkkel". Mivel ez nekem egy hosszú út lesz, sok buktatóval, megborulással, ezért nem fogom nagyon szigorúan tartani az 1800 kalóriát. Ha egy-egy nap elrontom, nem fogok a kardomba dőlni :) de arra figyelnem kell, hogy "most már úgyis mindegy!" felkiáltással egy kis botlás után ne tömjek magamba 5000 kalóriát egy nap :)

Étkezés: reggeli barna kifli, zsemle szívbarát margarinnal, sovány sonkával és zöldséggel, ebéd rendelt diétás kaja (próbáltam főzni, az nagyobb adag lenne ugyanannyi kalóriára, de A. nem nagyon hagyja) + saját készítésű desszert (most a Shapeshifter féle csokis zabkása és túrógombóc van porondon), uzsonna saját készítésű desszert, vacsora ugyanaz, mint a reggeli + valami kis édes (saját desszert, cerbona, joghurt, ilyesmik).

Mozgás: ha K. ráér, heti egyszer megpróbálok elmenni úszni. A futás egyelőre még csak távoli álom :)

Szurkoljatok, hogy legyen elég kitartásom :)

A blog indításakor nem volt kedvem az előzményeket leírni, de azt hiszem, lassan időszerű lesz, úgyhogy megpróbálom röviden összefoglalni.

Soha nem voltam sovány, még általános iskolában sem, amikor pedig versenyszerűen úsztam (azaz minden hétköznap reggel és este edzés, ami napi min. 6 km úszást jelentett). Az egyetemet 63-69 kg között fejeztem be (nem emlékszem pontosan), ami 170 cm-hez szerintem átlagos: nem csinos, de még nem is kövér. Ezután elkezdtem dolgozni, gyakran napi 16 órában, sokszor hétvégén is, ülőmunkát, és 3 év alatt feljött kb. 20 kg. Ekkor elkezdtem fogyózni: szétválasztós, káposztaleves, 6 után nem evés, Norbi stb. Persze jo-jo hatás mindegyik után lett, úgyhogy feljött a további évek alatt még 10 kg, ami hol lement, hol visszajött. 83 kg alatt az egyetem utáni 2. évtől kezdve soha nem voltam.

Amikor már kezdett teljesen kilátástalan lenni minden, az Anyukám a kezembe adta ezt a könyvet: http://www.libri.hu/konyv/tudatos-fogyas.html Elolvastam, és arra jutottam, hogy én ezt már mind tudom, de a gyógyszeres dolog (Reductil) nekem újdonság, elmegyek a Szent Imre Lipid Ambulanciára, és felíratom. (Persze, megint a könnyebb utat választottam.) A Reductil hatására fogytam 10 kg-t, majd amikor kivonták a forgalomból (árt a szívnek, milyen meglepő, remélem, nem lett bajom tőle), visszajött 15 kg. Na ekkor jutottam oda, hogy nekem ez egyedül nem megy, vagy a fejemben van baj, vagy a testemben, de ehhez nekem már segítség kell.

Hosszas várakozás után befeküdtem egy hétre a Szent Imre Lipid részlegére - amivel egyébként a való életben nem nagyon dicsekszem, mert eléggé cikinek érzem, hogy már olyan kövér voltam, hogy ide jutottam - , és innentől kezdve minden megfordult. A kórházban szembesítettek azzal, hogy az elhízásom már nemcsak esztétikai probléma, hanem sok-sok nagyon komoly betegség (pl. infarktus, cukorbetegség stb.) előszobája is, amibe már be is léptem, de kb. 10-15 kg fogyással most még visszafordulhatok. Azért ez elég megrázó volt... Az csak kicsit zavart, hogy "nem vagyok sovány", végül is sose voltam (de persze 69 kg és 98 kg között van némi árnyalatnyi különbség...), és a pasim, bár nem igazán örült neki, de elviselte ezt az állapotomat is (még az egyetem alatt, azzal az alkattal ismert meg, szóval tudta, hogy tudok én jól is kinézni), de az, hogy 10 év múlva akár a lábamat is levághatják, 31 évesen eléggé sokkoló volt ahhoz, hogy megérlelődjön az elhatározás. Ekkor voltam 98 kg. Huh, leírtam. Lehet, hogy egyszer - ha majd olyanok is olvassák a blogot, akik ismernek - ezt innen gyorsan törölni fogom, mert ma már nagyon-nagyon szégyellem.

Folytatva, a kórház alatt az egy hétben elhangzott egy csomó hasznos infó a kalóriaszámolásról, receptekről, trükkökről, részben az orvosom és a dietetikus nővér részéről (isteni a rétes receptje!), részben a "kollégáktól", akik közül többen már visszatérő "vendégek" voltak. Az egyik pasi 220 kg-ról 150 kg-ra fogyott addigra le (és persze folytatta), egy nő pedig 150 kg-ról 75 kg-ra, ő már lassan a végére ért, és hasplasztikára készült. Ezeket összeszedtem, leírtam, és egyszer majd itt is meg fogom írni. Emellett beállították a pajzsmirigyhormon gyógyszeremet is, mert az már a Lipid Ambulanciára vitt vérképemből kiderült, hogy nincs rendben, Nyilván ez is segített a fogyásban, de önmagában ez azért kevés lett volna.

Ez volt idén tavasszal. Azóta - 2 hónap kihagyással, ami a nyár és némi családi probléma miatt merült fel - számolom a kalóriákat, és próbálom nem túllépni a napi 1200 kalóriát. Ha én főzök, lemérek minden összetevőt, és kiszámolom a készétel kalóriatartalmát (általában ezt a kalóriatáblázatot használom: http://www.kaloria.extra.hu/), ha pedig nem, akkor olyan helyekről igyekszem kaját rendelni, ahol kiszámolják a kalóriát a készételre, pl. Cityfood, de a Teletálnak és a Gastroyalnak is vannak ilyen ételei, vagy pl. McDonalds (grillcsirkés wrap), Wasabi (600 kcal alatti rizses és tésztás kaják).

Szerencsére lett is eredménye: 4 hónap alatt leadtam 23 kg-t, csak a kalóriaszámolós diétával, mozgás nélkül (ezzel a súllyal nem mertem semmit se csinálni, meg időm se nagyon volt), majd a nyári 2 hónap kihagyással visszajött összesen 3 kg (!). Ezen mondjuk meglepődtem, máskor, más diéták után kb. a másfélszerese jött volna vissza. Az igaz, hogy eddigre az ízlésem is megváltozott, és a mennyiségekre már tudattalanul is figyeltem, meg arra is, hogy lehetőség szerint pl. ne sült krumplit egyek köretnek.

Ősszel vissza kellett mennem egy újabb 1 hetes befekvésre, ahol mindenki el volt ájulva a fogyásomtól :) én meg csak annyit tudtam mondani, amikor kérdezték, hogy mi volt a trükköm, hogy betartottam, amit a tavasszal a kórházban tanultam :) Szerencsére szinte minden eredményem visszatért a normális határok közé, a koleszterin mondjuk még mindig picit magas (pedig csirkemellet eszek leginkább, a disznót nem is nagyon szeretem), de az is csökkent. A pajzsmirigybaj sajnos maradt, de állítólag azt nem az elhízás okozta, hanem részben fordítva.

Azóta fogytam újabb 4 kg-t, bár ez most sokkal lassabban és nehezebben megy, gondolom, azért, mert arányaiban már kevesebbről indulok. A diétát igyekszem tartani, de nem mindig sikerül, ezért indult ez a blog (meg emiatt is: http://prettywitch.blog.hu/2011/10/13/motivacio_94 ).

A diéta mellett elkezdtem futni is, 80 kg alatt már nem kellene, hogy nagy bajt csináljon. Jó lenne visszanyerni az egyetemi formámat, izmaimat és állóképességemet, amikor az átlagos pasiknál is jobban bírtam a túrázást, síelést, úszást, szinte bármilyen mozgást. És persze az se lenne rossz, ha újra olyan fenekem lenne, mint amikor a pasim megismert: ha odafigyeltem, nem tudott belecsípni :)

A blogon igyekszem rögzíteni a napi étkezéseket és a receptjeimet is. Egyszer majd összeszedem a trükköket is, amiket kitapasztaltam vagy tanultam, meg azt is, hogy hol és miket vásárolok, de most nincs hozzá kedvem :(

Még egy dolog: bár én Pados doktorra és csapatára esküszöm, de érdemes elolvasni - az elejétől! - ezt a blogot (http://lifetilt.blog.hu/) is, meg az ott hivatkozott további blogokat is (egyszer majd azokat is összegyűjtöm), és kiszemezgetni a hasznos infókat. Vagy csak feldühödni Bence/Tamás stílusán, és úgy dönteni, hogy csakazértis! :) Nem értek egyet sem a stílussal, sem mindenben az ott írtakkal, de a lényeggel igen: csak mi tudunk magunkon változtatni, csodaszer, csodatevő nincs. És arra bárki képes, hogy ésszel egyen, még ha mozogni nincs is ideje vagy ereje vagy kedve. Én mondjuk az ott írt diétákat nem tudnám betartani (ha 3 napig nem ehetek édességet, bármilyen diétától kikészülök, és a falat kaparom), de vannak, akiknek sokat segített. És a legutóbbi kezdeményezése, a Slim3 mindent visz, kívánom mind neki, mind a csajoknak, hogy sikerüljön, amit elterveztek.

Ennyi "dióhéjban", ha eszembe jut majd még valami lényeges dolog, majd még írok.