I can resist anything but temptation.

Hosszú szünet után végre újra tudok az eredeti témába vágóan írni: újra diétázom :)

Előzményként annyit, hogy szülni 94,1 kg-val mentem, szülés után pár nappal (amikor hazaengedtek a kórházból) 86,6 kg voltam, majd ez lement kb. 2 hét alatt 84,5 kg-ra. És ez volt az utóbbi időszak lokális minimuma.

Szoptatni akartam A-t. Nem nagyon volt még tejem, miután hazajöttünk a kórházból (és nem igazán éreztem a tejbelövellést sem), ezért felírtak tápszert. Amit én a gyerekorvossal egyeztetve végül ki sem bontottam. Helyette minden praktikát kipróbáltam annak érdekében, hogy fokozzam a tejtermelést: almalé (napi több liter 100%-os), szoptatós teák (előbb Laktoherb, majd gyógyfűkeverék: kecskeruta, csalánlevél, majoránna, kakukkfű, ánizs), szoptatás mindkét mellből (ma is így csináljuk). Sokat olvasgattam a La Leche Liga honlapját is. Ami nem ment, az az igény szerinti szoptatás: jól hangzik, de honnan a fenéből tudjam, hogy egy pár napos/hetes baba miért sír éppen? És a gyerekorvos amúgy is azt mondta, hogy 2 óra azért teljen el két evés között.

A védőnő szerint a sok ivás mellett kell a megfelelő szénhidrát bevitel is. Ezt a testem vagy magától tudta, vagy csak visszaköszönt a korábbi hosszas diéta; mindenesetre csak az édes, lisztes kajákat kívántam, de azokat nagyon és sokat. Meg persze az első időszakban a kialvatlanság is azzal járt, hogy kb. leszartam, hogy mit is eszek, csak egyek, ha van két percem. Emiatt újra piszok gyorsan eszem :(

A fentiek eredményeként 3 hónap alatt lettem kb. 91 kg. Amikor átfordult a mérleg, és 9-essel kezdődött, akkor gondoltam, most már muszáj valamit tenni, és elkezdtem kalóriát számolva diétázni azzal, hogy 1800 kalória a súlytartóm, 500 kalória plusz a szopás, az 2300 kalória, akkor 1800 kalóriával fogynom kellene.

Röviden és tömören: nem ment. És innen üzenem mindenkinek, aki cikizi az elhízott anyukákat, hogy b@ssza meg. Ha férfi, akkor előbb csinálja végig, amit mi, aztán dumáljon arról, hogy egy elhízott kismama igénytelen (ha amúgy is hulla fáradt vagy, nem az lesz a legfontosabb, hogy futni menj, hanem hogy aludj, pihenj, ha van két perced magadra). Ha nő és eleve szerencsés alkat, akkor ne frusztrálja feleslegesen a nála pechesebbeket. Ha nő és olyan alkat, mint én, és mégis lefogyott szülés után azonnal, akkor pedig gyorsan adja meg a módszerét, szükségem lesz rá a második baba után majd :)

Tehát megpróbáltam a kalóriaszámolást és a mozgást. A kalóriaszámolás kikészített: egyszerűen nem volt elég az 1800 kalória, és vagy betartottam és éheztem, vagy nem tartottam be és lelkiismeret-furdalásom volt. Itt jön be a képbe a szoptatás is: A. eleve nagy baba volt, féléves korára megduplázta a súlyát, és csak anyatejet kapott. Sokáig mértem, 900g körül evett egy nap, és emellé még fejtem 50-100g-ot. Azaz elő kellett állítanom közel egy liter zsíros, cukros folyadékot, aminek folyamatosan növelni kellett a mennyiségét (mert ahogy A. nőtt, több tejet is igényelt). Nem mentségeket keresek, csak leírom, hogy 3 hónappal a szülés után nekem ez nem ment. És nem érdekel, hogy másnak igen, itt rólunk volt szó, a mi igényeinkről, és ez nekünk így alakult. Befigyelt közben egy betegség is, pont a diéta elkezdésével egyidőben, nem igazán tudom, hogy melyiktől, de visszaesett a "tejtermelésem" vagy 200g-ot. Na itt hagytam abba az egészet.

Mozgás: eleinte kismamatornáztam, majd elkezdtem Leslie Sansone power walking-ját. Először tök jól ment, élveztem, izzadtam, majd volt egy rossz lépésem, és azóta hónapok óta dagadt a bokám, és fáj, ha hosszabban sétálok. A traumatológus egyelőre most nyomozza, mi lehet a baj, az első javaslata (kenegetés) egyelőre nem használ. Ennyit arról, hogy túlsúllyal mennyire óvatosnak kell lenni, nem hiába szajkózom, hogy nem szabad futni, és ez még csak nem is futás volt :(

(Csak hogy érzékeltessem a korábbi lelkiállapotomat, itt van két bekezdés egy meg nem írt posztból:

"1. Mozgás: egyszerűen nincs rá energiám. Ha nem mozgok, a nap végére akkor is olyan leszek, mint a mosott szar, pedig 6-7-8 órát egyben tudok aludni, mert A. szépen végigalussza az éjszakát. Minden tiszteletem azoké az anyukáké, akik minden éjjel felkelnek és mégis végig tudják csinálni a napot! Szóval ha bejön még valami extra a napba (elmegyünk valahová, babaúszás, ilyesmik), akkor az esti fürdetésre már alig tudom összeszedni magam :( Ha emellé még beiktatnék valami plusz mozgást, nem tudom, hogy bírnám ki estig. Illetve tegnap kipróbáltam: végigcsináltam az 5mph-es power walkingot (62 perc, közben végig dumáltam A-hoz, meg szórakoztattam), utána délután, amikor A. bealudt, én is bealudtam, de nekem kevés volt, nem tudtam kipihenni magam :(

2. Evés: a védőnő letiltott a tejtermékekről, mert A-nak kiütése van. Szerintem nem attól, mert másfél hete nem eszek tejeset, és nem csökkent, de majd kifaggatom a dokit. A gyümölcsöket nem kívánom, pedig régen imádtam, még a terhesség alatt is, most meg ott vannak a hűtőben, és rá sem tudok nézni :( Ha napközben betartom a rendes kajálást (barnakenyér szendvics reggeli, zöldséges húsos ebéd diétás desszerttel, cerbona szelet uzsonna), akkor este megőrülök, és összeeszek mindent :( Ha napközben eszek valami jó ütős édeset (pl. grízes tészta), akkor az esti kajálás normális. És azt nem értem, hogy hol van a korábbi akaraterőm :( ")

Június végén A. betöltötte a fél éves kort, és indulhatott a hozzátáplálás. Ezért úgy döntöttem, hogy most már nem baj, ha esetleg csökken is a tejem (na meg jó szar volt a vérképem), újra elkezdek kalóriát számolni. Mozogni nem, a fent írtak miatt, majd csak ha helyrejön a lábam (amire megoldás lenne a pihentetés, de ezt egy majdnem 10 kg-s baba mellett nem tudom abszolválni). Ekkor voltam 94,4 kg.

És láss csodát: most működött! Egyáltalán nem volt annyira megterhelő sem testileg, sem lelkileg, mint 3 hónappal korábban. Úgyhogy innen üzenem mindenkinek: tök felesleges erőltetni a fogyózást, amíg a baba csak szopik! Nem éri meg kockáztatni a tejet, nem éri meg a sok stressz és fáradtság. Persze nem lehet a végletekig húzni, de kell valamennyi idő a regenerálódásra a szervezetnek. Nekem ez fél év volt, másnak lehet, hogy több vagy kevesebb, de ne erőltessük, hogy egy friss anyuka legyen hamar csinos! Aki genetikailag hajlamos rá, annak úgyse lesz gondja vele, akinek meg küzdeni kell érte, az akkor vágjon bele, amikor extra fizikai és lelki szenvedés nélkül működik a dolog.

Tehát július 1-jén elkezdtem, ekkor voltam 94,4 kg. Itt a táblázatom az eltelt időszakról:

Szerintem a számok magukért beszélnek.

A folytatás: kalóriaszámolás továbbra is, de "pihenőkkel". Mivel ez nekem egy hosszú út lesz, sok buktatóval, megborulással, ezért nem fogom nagyon szigorúan tartani az 1800 kalóriát. Ha egy-egy nap elrontom, nem fogok a kardomba dőlni :) de arra figyelnem kell, hogy "most már úgyis mindegy!" felkiáltással egy kis botlás után ne tömjek magamba 5000 kalóriát egy nap :)

Étkezés: reggeli barna kifli, zsemle szívbarát margarinnal, sovány sonkával és zöldséggel, ebéd rendelt diétás kaja (próbáltam főzni, az nagyobb adag lenne ugyanannyi kalóriára, de A. nem nagyon hagyja) + saját készítésű desszert (most a Shapeshifter féle csokis zabkása és túrógombóc van porondon), uzsonna saját készítésű desszert, vacsora ugyanaz, mint a reggeli + valami kis édes (saját desszert, cerbona, joghurt, ilyesmik).

Mozgás: ha K. ráér, heti egyszer megpróbálok elmenni úszni. A futás egyelőre még csak távoli álom :)

Szurkoljatok, hogy legyen elég kitartásom :)

Ezen agyalok. Hogy talán újra kellene kezdeni a diétát, a kalóriaszámolást, a mozgást és ezekkel együtt a blogírást is.

A. már 2 hónapos, tündéri gyönyörű pici baba. Illetve csak nekem pici, de igazából nő, mint a gomba, már 6,4 kg és 65 cm (ez utóbbi csak közelítő érték, hosszában mérni egy babát nem egyszerű művelet). Úgy tűnik, az én génjeimet örökölte, mindent hasznosít és beépít :) de azt mondják, anyatejes babát nem lehet túletetni. Majd írok egyszer róla is részletesen (egy barátnőm tanácsára a következőkről: súly, magasság, evés, alvás, fog, finommozgás, nagymozgás, szellemi fejlődés, beszéd, egyéb), de most vissza az alaptémához, a fogyáshoz.

Mostanában kezd kialakulni a napirendünk, és nem panaszkodhatom, A. rendes kisbaba, nem nagyon sírós, viszonylag könnyen kezelhető, ha kitalálom az igényeit. Mázlista vagyok, ki tudja, meddig... :) Szóval újabban újra van egy hajszálnyi időm magammal foglalkozni (nem csak az evés-ivás-alvás-szoptatás körforgás témában, hanem tényleg), és sajnos látom magamon, hogy nem jó irányba indultam el.

A gond az volt, hogy az elején eléggé lassan indult be a tejem. Volt, de épphogy csak elég. Ezért aztán megtettem mindent, amit ennek érdekében lehetett: ittam egy csomó almalevet, ettem egy csomó szénhidrátot (a védőnő tanácsa volt mindkettő), igyekeztem nyugodt maradni (amin szintén az édesség segített), és ettem, amikor épp tudtam, lehetőleg nagyon gyorsan, amíg A. nem sírt. Azaz borult minden korábbi táplálkozási elvem, de a tej volt a legfontosabb. Szerencsére mostanra azt mondhatom, hogy jut elég a babának, és kicsit még el is tudok tenni minden nap, rosszabb időkre. Ja, és persze semmi mozgás nem volt, gyógyultam a szülésből.

Az előbbiek viszont azzal jártak, hogy felkúszott rám 6 kg ahhoz képest, mint amire a szülés után lementem (és az sem volt kevés). Nem bánom, mert inkább ennyi plusz és van tejem, mint fogytam volna és nincs, de most már, hogy a tejkérdés talán rendben van, lépnem kell ezügyben is. Pláne, hogy május végén esküvőre megyek, és nincs egy göncöm, amit felvegyek, mert a régi nagyobb méretű ruhákat kidobtam/elajándékoztam, a normális cuccaimba pedig nem férek bele :(

A terv a következő:

1. Kalóriaszámolás. Próbáltam csak simán egészségesen enni, de csak arra volt elég, hogy ne hízzak tovább, hanem súlyt tartsak. Sajnos nekem muszáj kalóriát számolni :( Korábban itt leírtam, mi a napi kalóriaigényem. Ez most annyiban változott, hogy közepesen aktív életmóddal nem számolok, a súlyom viszont nőtt :( Így most a napi kalóriaigényem 1820 kalória. Erre jön még rá a szoptatás, ami a forrásaim szerint +500 kalória, azaz összesen 2300 kalória. Nagyon nem akarok visszavenni, nem akarom a tejet kockáztatni, így a napi limitem 1800 kalória lesz. Meglátjuk, hogy ebbe mi fér bele. Annyiban nehezített a történet, hogy semmi bolti light cuccot nem nagyon akarok enni, mert többnyire aszpartámmal készülnek, azt pedig nem szeretném, ha átmenne a tejbe. Pá-pá, light jogobella, bolti édesítős finomságok:(

2. Mozgás. A jelenlegi súlyommal kizárt, hogy futni kezdjek, én papoltam mindenkinek arról, hogy kímélni kell a térdet, ez az én esetemben még a csípőmre is igaz. A futással a másik probléma a mellem, amit nem akarok kitenni a rázkódásnak, egyrészt a tej, másrészt a formája miatt. Futás tehát egy jó időre még kilőve. Úszni mehetnék, de nem sok kedvem van, de azért majd lehet, megpróbálom, ha melegebb idő lesz, és a nagymamák besegítenek. Ami rendszeresen megoldható A-val együtt, az egyrészt az itthoni torna, másrészt a séta. Az itthoni torna szerintem nem sokat ér, bár rendesen leizzadok közben, szóval a pulzusszámom a zsírégető tartományban lehet (ideje lenne venni már egy pulzusmérő övet, de valószínűleg csak akkor veszek majd, ha újrakezdem a futást). Többféle tornát kipróbáltam már, a leginkább Péntek Enikő baba-mama tornája jön be, mert ez A-val együtt is végezhető, és nem DVD-ről megy, hanem adott feladatok és ismétlésszámok vannak. Az A. nélkül végzett tornák esetében lutri, hogy mikor kezd el sírni, hiányolni engem, amikor pedig K. itthon van, akkor inkább vele, velük lennék, nem pedig a tornára "pazarolnám" az értékes közös időnket. A másik mozgáslehetőség a séta: nem igazán komoly kalóriaégetés, viszont mivel szebb napokon akár 2 órán át is kitart, mégis érdemes ezzel is számolni, és nem mellesleg A-nak is jót tesz a sok friss levegő, jobban alszik utána.

3. Időbeosztás. Mivel A. eléggé sok időmre igényt tart, ügyesen kell megoldani a fentieket. A kalóriaszámolásban sokat fog segíteni, hogy az ebédet rendelem (most épp a Teletáltól), a diétás menükből. A hétvégi kaja lesz a kihívás, de mindannyiunkra ránkfér, hogy újra elkezdjek egészségesen főzni. A mozgáshoz pedig kialakítok (részben ez már meg is történt) egy napirendet: a reggeli evés után vagy tornázok, vagy babát masszírozok (tanultam a védőnőtől, jó kis program mindkettőnknek), ezt naponta váltom, így kétnaponta lesz torna. Ha A. aktívabb délután, és délelőtt nem tornáztam, és délután nem kell vasalni, takarítani stb., akkor megpróbálok délután tornázni, így akár minden nap is összejöhetne a torna, ami kb. 30 perc + utána a tusolás (piszok gyorsan tudok ám tusolni, ha egyedül vagyok itthon, és A. sír).

4. Étkezések. Főbb paneljeim lesznek, csak hogy tudjam, mikhez is kell vásárolni: (i) reggeli: 150g körüli barna kenyér vagy zsemle (többnyire paillasse, nagyobb Sparokban kapható, adalékanyagmentes kenyér) Flora proaktív margarinnal (mert a koleszterinszintem újra a csillagos egekben van) sonkával és valamilyen zöldséggel, összesen kb. 500 kalória; (ii) ebéd: rendelt diétás főétel és desszert összesen kb. 800-900 kalória körül; (iii) vacsora: ezen majd variálni kell, mert hamar megunom, ha egyféle (érdekes, a reggelit nem), az első terv az almás-fahéjas nem light jogobella egy csomag túróval és 2 reszelt almával, megszórva fahéjjal, ami összesen kb. 450 kalória; de lehet, hogy ezt az adagot lefelezem, és eszek valami sósat is, virslit például. A gond az, hogy egy ilyen menü mellett napközben folyton éhes leszek, a sütikre meg különösen. Bármi javaslat, ami nem időigényes?

Ezek a terveim, fogalmam sincs, sikerülni fog-e. Az akaraterőm evés terén lényegesen kevesebb, mint korábban volt, valószínűleg azért, mert sokat vagyok itthon, és a kialvatlanság sem segít. És az állandó időhiány, sakkozás a szoptatások közötti ciklusokkal sem egyszerű. Remélem, menni fog, és nem arról számolok be néhány hét múlva, hogy teljesen elbuktam - de erre is megvan minden esély, ne ítéljetek el akkor se, ha így lesz...

Kilókról, centikről akkor fogok beszámolni, ha már látok valami változást, most csak elkeserítene, ha kitenném ide a táblázatomat, hogy mennyire rossz irányba változtam.

A tejhez még egy adalék: így utólag visszatekintve ezek segíthettek a tejhozam növelésében (pfuj, ez de szarul hangzik): (i) almalé; (ii) napi min. kb. 6 liter folyadék (normális embernek kevesebb is elég, de én előtte is ittam vagy 4 litert csak úgy); (iii) egy teakeverék, amit Herbáriás gyógyfüvekből kevertem (csalán, kakukkfű, majoranna, ánizstermés, kecskeruta); (iv) pihenés és alvás, (v) gyakori (eleinte akár 2-2,5 óránkénti) szoptatás mindkét mellből; (vi) fejés a Medela Symphony géppel, amit bérelünk. Kezdetben örültem, ha A. megevett 300g-ot és én tudtam fejni 5g-ot, most ott járunk, hogy 700-800g körül eszik, és 50-100g körül tudok fagyasztani is. A nagy áttörést a mellszívó gép jelentette, onnantól mintha jobban beindultak volna a dolgok, és nyugodtabbak az estéink is :) A nőgyógyász tanácsa egyébként annyi volt, hogy igyak minél többet, ha tornázok, akkor extra sokat, mert a tejtermelés leginkább a bevitt folyadék mennyiségével függ össze.

Ja és még valami: nem tudom, milyen rendszeresen lesz időm blogot írni, mert a teendők listámon nem ez áll az első helyen :) De majd igyekszem írni rövidebb bejegyzéseket, vagy akár hosszabbakat is, ha A. úgy alszik, mint ma délután :)

Ahogy arról már többször írtam, még egyszer, utoljára – immár harmadjára – befeküdtem a Szent Imre Kórház Lipid Részlegére egy hétre.

Először tavaly ilyenkor voltam itt, 99,7 kg kezdősúllyal az itteni mérleg szerint. Akkor már a befekvés előtti vizsgálatok is eredményesek voltak, ugyanis mielőtt bekerültem volna, el kellett menni a járóbeteg rendelésre is, friss vérképpel, amiben a pajzsmirigy hormont is vizsgálták. Ekkor derült ki először, hogy pajzsmirigy-alulműködésem van, amire rendszeresen gyógyszert kell szedni. Az oka nem ismert, valószínűleg egyszer egy vírusos betegség következtében a pajzsmirigyem egy része elhalt, és ezért termel kevesebb hormont.

Visszatérve az egy évvel ezelőtti állapothoz: a kórházi mérleg szerint 99,7 kg-mal feküdtem be, a hét végére ez 96,2 kg-ra csökkent. Az egyéb egészségügyi adatok és vizsgálatok (puskázok a zárójelentésből):

- EKG: rendben;

- BMI: 32;

- testzsír: 34,2%;

- derékkörfogat: 124 cm;

- vérnyomás: 129/102;

- 24 órás vérnyomásmérés összesített eredménye: 119/75, pulzus 79 (ebben az éjszakai adatok is benne vannak);

- érszűkület: nincs;

- hasi ultrahang: a máj megnagyobbodott, a diagnózis: májzsír (azaz nemcsak a hasamon és a fenekemen vannak zsírsejtek, hanem sajnos a májban is, és onnan is ugyanúgy lehet eltüntetni, ahogyan a hasamról: fogyással);

- vérkép: GGT 75 U/l (32-ig jó, a magas érték oka a májzsír);

- koleszterin: 6,13 mmol/l (5,2-ig jó);

- terheléses cukor: 10,24 (6,1-ig jó, 11-től cukorbetegség, az én eredményemre azt mondták, hogy ez a cukorbetegségi hajlam jele, ami csökkenhet, ha fogyok, de ha nem, akkor garantált a cukorbetegség, ami szerencsétlen esetben akár láblevágáshoz is vezethet);

- és kiderült az is, hogy az eddig szedett 25 mg L-Thyroxin pajzsmirigyhormon kevés, meg kellett emelni 50 mg-ra.

Következtetések a hét végén: komoly gondok vannak a szervezetemben, amik azonban fogyással helyrehozhatók, visszafordíthatók. Ha azonban nem fogyok, akkor 10-20 éven belül garantált a magas vérnyomás, a cukorbetegség, és a májam is károsodni fog. (Konkrétan emlékszem, ahogy csütörtök este a kórház udvarán sétálgattam, telefonnal a fülemen, elmondtam az egész családomnak, hogy komoly baj nincs, de fogyózni fogok, amiben lehetőség szerint támogassanak. Miután velük ezt megbeszéltem, felhívtam K-t és bőgtem neki egy órát, hogy mekkora barom vagyok, mert csak magamra vethetek azért, hogy ennyi bajom lett 30 évesen, és hogy ugye akkor is szeretni fog majd, ha levágják a lábamat…)

Ekkor született meg az elhatározás, hogy lefogyok, mégpedig az itt tanult módszerrel. Ugyanis a fenti rengeteg vizsgálat mellett folyamatos orvosi konzultáció volt, kétszer dietetikus nővér is tartott előadást és lehetett őt kérdezgetni, és egyszer egy pszichológus is beszélgetett a csoporttal (ez utóbbi ért a legkevesebbet, tankönyvszagú volt, és nem a gyakorlati problémákra fókuszált). Emellett megnéztünk több videót az egészséges étkezésről, és rengeteget beszélgettem a „kollégákkal”, akiktől ugyanannyi hasznos tanácsot és trükköt tanultam, mint a dietetikus nővértől (az almás rétes pl. a dietetikus nővér javaslata volt, a kisadagokra porciózás az egyik kollégáé).

Fél év alatt lement a kalóriaszámolós módszerrel 20 kg, erről már írtam az „Előzmények” c. bejegyzésben. Fél év után a kórházi mérleg szerint 79,7 kg-mal feküdtem be újra, és 76,8 kg-mal távoztam. Ekkor már érszűkületmérést, 24 órás vérnyomásmérést, hasi ultrahangot és terheléses cukrot nem csináltak, a doktornőm (aki egyrészt nagyon közvetlen és aranyos, másrészt borzasztó alapos, és minden kérdésemre nagyon kedvesen válaszolgat) azt mondta, hogy majd egy év után kellene ezeket megismételni, mert addigra fog igazán látszódni a fogyás eredménye. Ekkor a vizsgálatok és az eredmények a következők voltak:

- EKG: rendben;

- BMI: 27;

- testzsír: 31,7%;

- derékkörfogat: 95 cm;

- vérnyomás: 110/70;

- vérkép: GGT: 34 U/l (32-ig jó, korábban 75 volt, láthatóan megy vissza a normál tartományba);

- koleszterin: 5,87 mmol/l (5,2-ig jó, korábban 6,13 volt, ez is megy visszafelé);

- pajzsmirigyhormon: a szedett gyógyszerrel együtt rendben volt.

Azaz összefoglalva: elindultam a jó irányba vezető úton, de még messze nem vagyok a végén. Ennek örömére javasolták, hogy fél év múlva – azaz most – jöjjek vissza még egy hétre, remélhetőleg még többet fogyva, mert akkorra várhatóan az előbbi értékeim is visszamennek a normális tartományba. Ezért vagyok most újra itt, bízva abban, hogy mindent rendben találnak.

Annak érdekében, hogy azok, akik hozzám hasonló túlsúllyal küzdenek, teljes képet kapjanak arról, mennyire hasznos is ez az egy hét, elhatároztam, hogy megírom, mi minden történik itt velünk. Hátha valaki kedvet kap, és megteszi az első lépést annak érdekében, hogy egészségesebbé váljon. Azt mindenesetre szeretném jelezni, hogy ez nem elsősorban a lifetilt célközönségét képező, 10 kg körüli felesleggel küzdők számára jelenthet igazán komoly változást, hanem inkább azoknak, akik hozzám hasonlóan +30 kg feleslegtől kívánnak megszabadulni.

Néha nagyon nem értem a bevitt kalória és a kilók közötti összefüggéseket. Időnként követ egy sémát, ilyenkor elkezdem azt hinni, hogy találtam benne rendszert, aztán az egész felborul. Az utóbbi néhány napban ez volt a jellemző. Nem értem, miért volt egyik nap több, utána meg jóval kevesebb, mint korábban.

Hol hagytam abba... aha, a hétvégén.

Szombat: 73,8 kg.

A csirkecomb kentucky csirkeszárny fűszerrel készült, mást nem is tettem hozzá, be a tepsibe, alufólia, sütőbe, és nagyon finom lett (most jut eszembe, hogy valószínűleg sütőzacskóban is jó lett volna, és akkor mosogatni is könnyebb). Azt viszont ne kérdezzétek, miért ettem csokit ebéd után, és miért rögtön egy tábla 2/3-át. Ráadásul én nem is vagyok nagy csokievő, a sütik sokkal jobban vonzanak. Nem voltam szomorú, nincsenek nehéz napok, nem tudom semmi okát adni. Legközelebb inkább majd kisebb csokikat veszek K-nak, mert ha nem eszi meg az egészet (nem eszi, ezért 70 kg 185 centivel), akkor az valahogy nálam köt ki, pedig nem kellene... :(

Mivel az egész napunk megcsúszott (reggeli 11 körül, ebéd 16 körül), kihagytam a vacsorát, ha már bűnöztem. Kalóriával jól zártam a napot, az egészséges étkezés pedig ment a kukába :(

Vasárnap: 73,6 kg. Itt még értettem a rendszert: 1200 kalória előző nap, kilók csökkennek.

A csirkecomb az előző napi volt, a vöröskáposzta mirelit bolti. Ilyet ne vegyetek, cukorral készül, arányaiban sok a kalóriatartalma (amikor én csináltam, kihoztam 48 kcal/100g-ra), csak nagyon megkívántam, dolgozni meg nem akartam vele. A caesar salátát este rendeltem, nem volt túl nagy adag. A Vitálkonyha a sajátjuknál (kb. ugyanekkora adag) 352 kalóriával számol, én itt az egészre 500-at számoltam, biztos, ami biztos.

Hétfő: 74,1 kg. Itt nem értettem igazán, hogy az előző napi kajából hol jött fel + 0,5 kg. A caesar saláta ennyivel nem lehetett több, és inni kb. minden nap ugyanannyit iszok (sokat).

A bimbóskel nem volt valami jó, újfent rájöttem arra, hogy legyen bármilyen egészséges, én a kelbimbót nem szeretem (keserű, brr), a sajtokat pedig a diétában el kellene felejteni, mert ugyanennyi kalóriáért sokkal finomabb (és több!) csirkét ehettem volna. Az esti caesar saláta az előző napi maradéka volt, de K. most beleevett. Cserébe én is az övébe (túrós palacsinta vaníliaöntettel). Na nekem nem kellett volna :(

Kedd: 74,3 kg. Már meg se lepődtem, csak nagyon elkeseredtem, soha az életben nem leszek 70 alatt. Itt tudtam, mi volt a baj: minek kell nekem mindig elcsábulni K. kajájára? És főleg miért azután, hogy én már megvacsoráztam? Itt született egy elhatározás, amiről majd később még írok.

Reggel gondoltam, ha nekem már úgyis mindegy (én is tudom, hogy így nem szabad gondolkozni! de nagyon messze vagyok a tökéletestől...), akkor megeszem reggelire, amit K. (és én) meghagytunk a palacsintából, ahelyett, hogy barna kenyeret ennék margarinnal. Mennyei volt... Ebédre tortillát vettem, na az se jó nem volt, se elég. Cserébe délután boroztunk, életemben először vettem száraz vörösbort (a srácok azt kértek), és mivel nem értek hozzá, arra figyeltem csak, hogy ne legyen olcsó :) Ilyet vettem: Vylyan Bogyólé 2010. (http://www.vylyan.hu/file/BOR%20INFOK/Bogy%C3%B3l%C3%A92010.pdf). Meglepően finom volt, bár nekem a 800,- Ft-os édes merlot-val sincs semmi bajom.

Este futottunk a csajokkal a Margitszigeten, rajtam kívül mindenki 10 km felett ment, innen is nagyon gratulálok nekik! Nekem az első kör vége felé jelezte a csípőm, hogy ha másnap még akarok majd járni, akkor talán itt hagyjam is abba, úgyhogy én egy kör után elköszöntem. Utólag borzasztóan sajnálom, hogy nem lehettem ott a nagy pillanatoknál, de most nem ment volna, még nagyon érezte a csípőm a hétfői futást. Azért borzasztóan bosszantó, hogy 31 évesen ilyen bajaim vannak, ráadásul nem is igazán tudni, hogy mitől fáj. Azon agyalok, hogy bármit is mondott az orvos arról, hogy nincs nekem problémám a porcokkal meg a kopással, kúraszerűen csak beszedek majd egy adag porcerősítőt (Thatsme, van javaslatod, hogy melyiket?), mert azzal nem vagyok előrébb, hogy a röntgenen nincs semmi elváltozás, és hogy ne fussak a rekortánon (mostanában nem azon futok, és így is fáj, napokig).

Szerda: 73,2 kg. Nem hiszem el! Lokális minimum, ha az utóbbi 6 évet nézzük :) Karácsony előtt a legkevesebb 73,3 kg volt. Túl azon, hogy nagyon örülök, halvány fogalmam nincs arról, hogy mitől lett egyik napról a másik napra 1,1 kg-val kevesebb. Nincsenek nehéz napok, nincs sűrű mellékhelyiség-látogatás, semmi ilyesmi. Épp ezen érthetetlenség miatt tartok tőle, hogy másnap újra 74 kg körül lesz :( Vagy le kéne cserélni a mérlegem?

A zöldbabfőzelék és a csirke isteni finom volt. Lehet, hogy én vagyok kisigényű, de nekem ezek a vitálkonyhás (jövő héttől újra cityfoodos) kaják akkor is bejönnének, ha nem fogyóznék. Ugyanígy voltam mondjuk a rendelt Norbis kajával is, de hiába ettem 1-eset ebédre is és vacsorára is, nem fogytam semmit. Na igen, ha a kalóriát nézzük, nem pedig az update kategorizálást, akkor már érthető: hiába egészséges pl. a brokkolifőzelék, és nincs benne liszt sűrítésnek, ha egy adag mondjuk 500 kalória, és én megeszek kettőt, és emellé még eszek más 1-eset is, akkor bőven a kalórialimitem fölött vagyok update 1-es kajákból is. Magyarul a mértékre az update esetén is vigyázni kell, akkor meg kb. ugyanott vagyok, mint a kalóriaszámolásnál, csak kicsit leegyszerűsítve. Azt azért nem értem, hogy az update1 ételrendelésnél miért csak a szénhidráttartalmat és a glikémiás indexet adják meg, a kalóriatartalmat viszont nem; ha az is fel lenne tüntetve, lehet, hogy néha onnan is rendelnék, mert ízre jók voltak.

Csütörtök: 73,6 kg. A tegnapi sejtés beigazolódott, megint több lett (+0,4 kg), holott az 1200-at tartottam. Meglátjuk, hogy alakul a következő napokban, ha be tudom tartani a limitet.

És itt érkeztünk el az elhatározásomhoz. Ha megnézem a táblázataimat, teljesen egyértelmű, hogy minden bűnözésem este van, vacsora helyett/mellett, legtöbbször úgy, hogy K. maradék kajáját megeszem. Mondjuk hogy ő miért nem eszi meg az egészet, az nekem még mindig rejtély, lehet, hogy a dohányzásához van köze :( Most már jó ideje követem a lifetiltről indult csajok bejegyzéseit is, és látom, hogy profin bírják úgy, hogy este csak fehérjeturmixot isznak. Debrának és Thatsme-nek köszönhetően meg is tudtam kóstolni ezeket, és - bár egy csoki mousse nyilván sokkal jobb - nem rossz, sőt a múltkor egész jó csokipuding jellegű turmixot sikerült összehoznom, ami kifejezetten ízlett. Azt is olvastam valakinél, hogy azt kibírja, hogy este csak turmixot ihat, de azt nem, hogy diétás vacsorát tartson.

Mától én is beállok a sorba, és megpróbálom, milyen is lesz ez. Korábban voltak fenntartásaim ezekkel a testépítő cuccokkal kapcsolatban, de még jó, hogy Thatsme mélységeiben ért az ilyen dolgokhoz, és elmagyarázta, mi hogyan működik. Azért zsírégető és hasonló bogyókat nem fogok beszedni (vagy legalábbis most még nem gondolom, hogy beszedném, de ki tudja, hogyan változok majd meg), de a fehérjeturmix elleni kétségeimet Thatsme eloszlatta.

Rendeltem a Peaktől (http://www.getfit.hu/) néhány dolgot: lassú felszívódású csokis fehérjeport (http://www.getfit.hu/micellar-casein-protein-p-184.html), kalória nélküli olajat (http://www.getfit.hu/coat-vajaromas-olajspray-p-262.html), amiről Erika nagyon jókat írt, shakert (a turmixom épp most ment tönkre), meg kíváncsiságból proteinszeletet (http://www.getfit.hu/protein-protein-block-p-274.html). Ez utóbbi mondjuk olyan drága, hogy hacsak nem annyira szuperül jobb, mint a DM-es vagy Mülleres, akkor maradni fogok az utóbbiaknál (720,- Ft v. 199,- Ft). Az első recept, amit az olajjal ki akarok próbálni, a bundáskenyér lesz, hétvégén reggelire.

(Miért Peak? Nem ismerem annyira ezeket a cégeket, hogy tudjam, melyik, illetve melyiknek a termékei jobbak a másiknál. Egyszerűen csak azért választottam ezt, mert a lifetilt kapcsán erről rendelkezem a legtöbb információval.)

Ha minden jól megy, ma megkapom a csomagomat, és estétől kezdődik a csokiturmix időszaka. Remélem, ki fogom bírni. Kivételesen megpróbálok majd uzsonnázni is előtte kicsit (csak a szilárd táplálék kedvéért, 150 kcal körül, amin hazaérek esténként, olyan 6 óra tájban), és a turmixot meghagyni 9 körülre, amikor K. is vacsorázni szokott.

Nagyon motivál, hogy többen képesek voltatok hónapokon át így vacsorázni. Remélem, nekem is sikerülni fog...