I can resist anything but temptation.

A héten volt időm kicsit főzni, így két egész egyszerű kaját összehoztam.

Hamis rakott krumpli: az apropóját az adta, hogy volt kimaradt főtt krumplim, amit nem akartam kidobni. És boltba menni sem akartam, úgyhogy az összetevőkre nagyban hatott, hogy mi volt itthon :)

Összetevők:

Elkészítés: A tepsit kikentem nagyon kicsi libazsírral (erre nem volt adat a MFP-ban, de olajjal is jó), a főtt krumpli nagyobbik felét beleszeleteltem az aljába, és megsóztam. Erre rátettem az összevágott hagymát, a karikára vágott tojást és a felkockázott selyemsonkát (ez csak azért ment bele, hogy kicsit fehérjedúsabb legyen), majd a karikára vágott paradicsomot. A paradicsomot megszórtam egy kis oregánóval is. Az egész tetejére karikáztam - most már szépen - a maradék krumplit, és elkentem rajta egy pohár joghurtot. A tepsit alufóliával lefedtem, és betettem sülni 3/4 órára, majd alufólia nélkül még 20 percre.

Eredmény:

Amint látható, hatalmas adag lett, és az egész csak kb. 100 kalória. Én tudok nagyon sokat enni, de ennek a felét nem bírtam egyszerre megenni :)

Brassói: az én családomban brassói néven valami egész más fut, mint ami a hivatalos. Ezt mindaddig nem tudtam, amíg egyszer K-val közösen nem kezdtünk hozzá brassóit csinálni, és kiderült, hogy mást értünk alatta :) Viszont bejött neki a mi receptünk, úgyhogy azóta így csináljuk. A hétvégén nem volt sok időm főzni, de valami hagyományos ízre vágytam, így jutott eszembe ez a finom, de kevés munkát igénylő étel.

Összetevők:

Elkészítés: Egy nagy tepsit kikentem egy kevés libazsírral. A hagymát - ami szokás szerint megint kicsit sok lett, 500g bőven elég lenne - összevágtam és beletettem a tepsibe, és rá a kockára vágott csirkemellet. Az egészet megsóztam, és alufólia alatt egy órán át sütöttem. Utána hozzáadtam egy családi konzerv kukoricát (cukormenteset, én ilyennek csak a Bonduelle Goldot ismerem), borsót, és két üveg szeletelt gombát. Az egészbe belenyomtam 2 fej fokhagymát (a 3/4-ét a zöldségekkel együtt, a negyedét a legvégén), mindent összekevertem, és visszatettem sülni még majdnem egy órára, de 20 percenként megkavartam. A végén hozzáadtam a maradék fokhagymát, és K. sütött magának krumplit mellé, de nekem az nem hiányzott. Ugyan a sütési idő hosszú volt, de közben tudtam dolgozni, TV-t nézni; a készítésre fordított idő nem volt szerintem fél óra (hagymapucolás és összevágás, hús felkockázása).

Eredmény:

A tepsiben elfelejtettem lefotózni, ez már csak a maradék :) Hatalmas adag lett, de szándékosan, mivel következő napi kajának is ezt szántam. K-val ketten az egész mennyiség felét ettük meg, én krumpli nélkül, ő krumplival, mindketten dugig jóllaktunk. És két nagy tányér kaja után még mindig 600 kalória alatt maradtam :)

Ha valaki kipróbálja, jó étvágyat hozzá!

A múltkori muszakához kicsit sok padlizsánt vettem, és két szép darab kimaradt. Hogy ne menjen kárba, összedobtam egy gyors csirkés-zöldséges ebédet belőle.

Összetevők:

A fentieken túl kell még hozzá valamilyen ízlés szerinti fűszer, én indiai fűszerkeveréket használtam.

Elkészítés: A hagymát megpirítom egy ek. olívaolajon, megsózva, vizet adagolva hozzá, vigyázva, hogy ne égjen le (én közben másra is figyeltem, és sajnos sikerült odaégetnem, ki kellett dobni és kezdeni az elejéről - utálom az ilyet). Az összevágott csirkemellet hozzáadom, lepirítom. Amikor a csirke kicsit megpirul, hozzáadom a megmosott és felkockázott padlizsánt és cukkinit - én nem szoktam meghámozni, ha zsengék. Fűszerezem ízlés szerint - ez nálam most indiai fűszerkeveréket jelentett -, adok hozzá kicsi vizet, és addig főzöm, amíg a csirke megpuhul és a zöldségek szétmennek.

Az eredmény egy nagy trutymó lesz, ezért le sem fotóztam, de higgyétek el, finom :) És az már csak hab a tortán, hogy a legnagyobb serpenyőm tele lett vele, az egész serpenyő kalóriatartalma mégis 1000 kalória körül maradt.

Nem diétázóknak tálalható sült krumplival (én ezzel adtam K-nak) vagy főtt tésztával, de nekünk nem igazán szükséges hozzá semmilyen köret.

Már régóta ki akartam próbálni, hogy tudok-e itthon jó muszakát készíteni, amennyire lehet, diétásan. Amikor Görögországban ettünk, nekem nagyon ízlett, de olyan finomat itthon azóta sem kaptam.

Mivel a boltban épp lehetett darált marhahúst venni, már semmi nem akadályozott meg abban, hogy belevágjak a kísérletbe.

A neten millió különböző receptet olvastam, ezekből próbáltam összehozni, ami nekem a legszimpatikusabb volt.

Összetevők:

A táblázat annyi pontosításra szorul, hogy a hús viszonylag zsírszegény darált marhahús volt (ilyen a MFP-ban nem volt) és az olaj olívaolaj.

Elkészítés:

A padlizsánt megmostam, levágtam a két végét, és hosszában egy cm-nél kicsit vékonyabb lapokra vágtam (nem karikára, mert így haladósabb). Besóztam, borsoztam, tepsiben sütőpapírra tettem, majd megkentem a tetejét olívaolajjal (egy ek. elég volt hozzá), és betettem sülni (elektromos sütő, alsó-felső sütés, 200 fok). A krumplit megpucoltam, szintén hosszanti szeletekre vágtam (vastag sült krumpli vastagságúra), és elkezdtem sütni teflon serpenyőben, olaj nélkül, de rá kellett jönnöm, hogy így az életben nem leszek kész, ezért lyukacsos tepsiben (az Aldiban vettük, kifejezetten krumplisütőnek árulták, és elég jól be is vált) betettem a padlizsán fölé a sütőbe. Amikor a padlizsán kész lett - amit egyszer közben megfogattam -, átváltottam légkeverésesre, és a krumplit is készre sütöttem.

Közben a hagymát a maradék egy ek. olívaolajon megpirítottam, folyamatosan vizet adagolva hozzá, majd beletettem a darált marhahúst is, és azt is megpirítottam. Amíg ezek összepirultak, meghámoztam a paradicsomot (lobogó vízbe beledobni a paradicsomot, fél percig forgatva benne hagyni, majd kiszedve gyönyörűen lehúzható a héja), összevágtam, és hozzáadtam a megpirult húshoz. Ezt követte a fűszerezés, amit szokás szerint K. csinált; csak annyi rémlik, hogy ment bele szerecsendió, fahéj, fokhagyma, meg természetesen víz, és az egészet összefőztem addig, amíg a hús meg nem puhult, majd elfőztem a leve nagy részét kavargatás mellett.

Egy tepsibe beleborítottam az összes sült krumplit, rá a padlizsán felét, arra az összes szószt és arra a maradék padlizsánt. A legtöbb recept szerint a tetejére besamelt kellene tenni, de mivel az a legkevésbé sem passzol a diétába, és egy helyen olvastam, hogy működhet bryndzával is, én a tetejére joghurtban elkevert bryndzát tettem (Ez nem annyira volt jó ötlet.)

Az egészet kb. 40 percig összesütöttem 200 fokon, az első 20 percben légkeveréssel, a maradékban csak alsó sütéssel, mert kezdett megégni a teteje.

Ez lett az eredmény:

Én szeretek jót és sokat enni, úgyhogy én ezt négyfelé osztottam, és egy adagot ettem belőle, ami 600 kalória volt (kicsit sok egy diétás ebédnek, de talán beilleszthető). aminek örültem még, hogy több fehérje volt benne, mint szénhidrát :)

Mivel ez volt az első alkalom, hogy ilyet készítettem, vannak bizonyos dolgok, amiket legközelebb máshogy csinálnék:

1. Sokkal több padlizsánt (kb. kétszer ennyit) is elbírna, mert a padlizsán sülés közben nagyon összeesik.

2. A krumplival kár serpenyőben szenvedni, simán megsül a sütőben.

3. Én nem éreztem, hogy annyira különleges lenne a marhahústól, szóval aki szereti, kipróbálhatja darált csirkével is. Én már többször megjártam a darált szárnyasokkal, úgyhogy ha kapok, maradok a marhánál, de valószínűleg disznóból sem rossz, csak kevésbé egészséges.

4. A tetejére a bryndza nem igazán passzolt, és le is folyt. K. ötlete az volt, hogy legközelebb próbáljuk meg a joghurtba belereszelt fetasajtot. Besamelt nem szeretnék készíteni (az úgy indul, hogy végy egy csomó vajat és olvaszd meg... nemcsak hizlal, de a szagát sem bírom).

Nektek van jól bevált muszaka receptetek?

Kedden kicsit ráértem, és főzni akartam valamit, de nem volt semmi ötletem. Ekkor Titti felvetette az aszalt szilvát, és én ihletet kaptam :)

Összetevők (erről nem készítettem külön MFP receptet):

A fentieken kívül kell még hozzá fahéj, szegfűszeg, só, bors.

Elkészítés: a kimagozott szilvát (én 1 kg-ból csináltam, mert K-nak is akartam hagyni) fahéjjal, teatojásba zárt szegfűszeggel és fél liter vízzel felteszem főni. Amikor felforrt, időnkénti kevergetés mellett, fröccsenésgátlóval addig főzöm, amíg elkezd odakapni, azaz elfővi a felesleges vizet. Közben összevágom a csirkemellet, sózom, enyhén borsozom, és Tefal seprenyőben zsiradék nélkül megsütöm. (Thatsme, kösz az ötletet, tényleg működik!) Amikor megpirult, kicsi vizet teszek alá, és lefedve párolom. Közben 3 evőkanál (50g) bulgurt sós vízben kifőzök. A végén az egészet - illetve esetemben a szilvás cucc negyedét - összekavarom.

Ez lett az eredmény:

Kellően nagy adag lett (úgy éreztem magam utána, mint aki teleette magát), és még én sem kívántam desszertet a végén, mert elég édes volt :)

A szilvaszósz tökegyszerű, és szinte bármihez jó: húshoz, kenyérhez, abonetthez stb. Érdemes kipróbálni!

UPDATE: mégsem ízlik mindenkinek :) K-nak elkészítettem ugyanezt karajjal és főtt tésztával. Nem igazán értékelte, hogy "lekváros tésztát" adok neki enni :(

A héten még mindig többnyire nyugi volt a munkában, ezért igyekeztem kicsit hétközben is főzni, hogy K. is és én is együnk normális kajákat is.

Kaptunk a hétvégén rokonoktól padlizsánt, és volt egy recept, amit már rég ki akartam próbálni. Ez volt a töltött padlizsán.

Összetevők:

Elkészítés: a hagymát megpároltam egy kevés olajon, folyamatosan pici vizet adagolva hozzá, hogy ne ragadjon le, utána hozzáadtam a darált húst (darált húsból csak disznót használok, a darált csirke és a pulyka nekem brrr, pedig amúgy nincs velük bajom), és lepirítottam. Az edényt levettem a tűzről, és hagytam picit kihűlni, majd megszórtam pirospaprikával, tettem hozzá mindenféle fűszert (só, bors, piros arany, majoranna, babérlevél), meg egy paradicsomot és egy paprikát is felvágva (most látom, ez kimaradt az összetevőkből), és megfőztem pörköltnek. Közben a padlizsánokat megmostam, félbevágtam, és kikapartam a belsejükből annyit, hogy kb. egy cm vastag húsréteg maradjon a héján. A kikapart padlizsánt összekockáztam, a már kész pörkölthöz hozzátettem, és addig főztem, amíg teljesen össze nem esett. Az így elkészült szmötyit beletöltöttem a padlizsánokba - éppen elég lett -, a tetejükre egy-egy szelet füstölt trappistát tettem (nem muszáj), és sütőben légkeverésesen 200 fok körül egész hamar készre sütöttem. Én köret nélkül ettem, K. kapott hozzá sült krumplit.

A végeredmény: 6 db ilyen "hajó" lett, 1 db önmagában kicsit kevés (de ha esztek utána valami mást is, vagy köretet hozzá, akkor elég), kettővel dugig jól lehet lakni, pedig én igazán tudok sokat enni :)

A hét másik nagy felfedezése onnan indult, hogy vettem régebben egy tofut - mert egészséges -, ami péntekig volt jó. Mivel péntekig nem szántam rá magam a tofuevésre, péntek estére fel volt adva a lecke, hogy kéne belőle valamit csinálni, de nem nagyon volt kedvem főzőcskézni. Így egy nagyon egyszerű és gyors recept született, a zöldséges-tofus csirke, ami olyan lett, mint a "kőleves": a legkevesebb a tofu volt benne :)

Összetevők:

Amint látható, a főzést egy LIDL bevásárlás előzte meg :)

Elkészítés: a csirkemellet kockákra vágtam, és egy pici olajon nagy lángon addig kavargattam, amíg kifehéredett. Ekkor levettem kicsit kisebbre, hozzáadtam a kockára vágott tofut, és folyamatosan kevés vizet adagolva hozzá lepirítottam. Amikor szépen megpirult, megborsoztam (sót nem tettem hozzá, az volt a többi összetevőben), és hozzáadtam a két zacskó mirelit zöldségkeveréket. Alig fért bele az edénybe, de később összeesett. A végén - mivel K. is evett belőle, de ő főtt tésztával - adtam hozzá egy üveg édes-savanyú szószt, de szerintem anélkül is épp elég finom lett volna, a zöldségkeverékekben ugyanis volt egy csomó fűszer. Én köret nélkül ettem - lehet hozzá főzni durumtésztát, rizst vagy bulgurt, de nem nagyon érdemes, a zöldség belefőve épp elég jó köretnek is -, K. főtt tésztával.

Erről sajnos fotó nem készült, mert nem volt valami látványos, de nagyon tudom ajánlani azoknak - akár tofu nélkül is -, akiknek a szokásos csirke-párolt zöldség párosításból már elegük van :)

Szeretném felhívni a figyelmet mindkét receptnél a fantasztikus szénhidrát - fehérje arányra! A zsír az elsőnél nem annyira jó, de ha valaki meg tudja enni a darált csirkét/pulykát, rögtön tud javítani rajta. És mindkét recept kiváló akkor is, ha nem diétázó családtagot is etetni kell, mivel a köretekkel játszva meg sem érzik, hogy tulajdonképpen egészséges kaját esznek :)

Mindkét recept ötletéért és az elkészítési tanácsokért köszönet Tittinek mint értelmi szerzőnek!

Olvastam egy receptet a Bezzeganya oldalán, amit úgy gondoltam, diétásan is el lehetne készíteni. Mivel úgyis vendégségbe mentünk vasárnap délután, gondoltam, kipróbálom magam. Na meg a szokásos túrókrémet kezdtem unni, valami igazi lisztes, sütőben sült édességre vágytam.

Összetevők:

A fentieken kívül kell még hozzá (csak nem tudtam vele számolni):

- egy csomag sütőpor,

- vaníliaaroma,

- reszelt citromhéj,

- fahéj,

- nagyon pici olaj és liszt a tepsi kikenéséhez (ezzel nem számoltam, mert úgyis ottmarad a tepsin, és amúgy is nagyon kevés).

Elkészítés: a szilvát megmostam, kimagoztam, és 50g xilittel meg jó sok fahéjjal összekevertem, és állni hagytam, amíg a tésztáját készítettem (meg amíg rendet raktam a konyhában). A tésztájához a maradék 100g xilitet 3 tojássárgájával robotgéppel felvertem, majd hozzáadtam a túrót, a vaníliaaromát és a reszelt citromhéjat, kevertem még egy darabig (a túró nem nagyon akart szétmenni), végül hozzáadtam a lisztet (teljes kiőrlésű tönkölylisztet használok, de ilyen adatokat nem találtam) és a sütőport, és még egy kicsit kevertem. Utána (elmostam a robotgép keverőjét, és) felvertem egy külön edényben a 3 tojásfehérjét, majd amikor már kemény volt, egy fakanállal óvatosan hozzádolgoztam az eredeti masszához.

Egy nagy üvegtepsibe egy hajszálnyi olajat csurgattam, kézzel szétkentem, a falára is, majd egy kicsi liszttel megforgattam, hogy ne ragadjon majd a tészta a tepsihez. A tészta (nagyobbik) felét szétoszlattam a tepsi alján (itt nagyon aggódtam, hogy nagy lett a tepsi a tésztához, nem is értettem az arányokat, mert a szilva meg marha sok volt), majd belenyomkodtam a szilvát (persze, hogy több lett, mint a tepsi felülete, úgyhogy több helyen másfél szilvarétegem lett), rácsorgattam, ami lé a szilvából kijött (nem volt nagyon sok), és a maradék tésztát szétoszlattam a tetején. Az eredeti recept szerinti vajat és kekszmorzsát - a kalóriákkal való spórolás jegyében - kihagytam.

Előmelegített sütőben 170 fokon, légkeverésesen sütöttem. Az eredeti recept szerint akkor jó, amikor a beleszúrt tűre már nem ragad a massza. Ez nekem 35 perc körül volt.

És íme a végeredmény:

Egy szelet kb. ekkora lett (egy picit nagyobb igazából, mert ez a tepsi íves vége volt):

Tapasztalatok:

1. Vendégségbe sajnos alkalmatlan, mert az alja nedves maradt, nem lett olyan, mint a teteje, így nem tudom szépen felvágni és kirakni egy tálcára. Megmaradt nekünk :)

2. A nedvesség ellen valamit tenni kéne, de nincs ötletem. Kicsavarni előtte a túrót? Több lisztet, esetleg egy kis zabpelyhet adni hozzá?

3. Nagyon édes lett, pedig én ritkán mondok valamire ilyet. 100g xilit (de lehet, hogy 75g) összesen valószínűleg elég lett volna.

4. Nagyon finom...

Mileszebből posztja alapján én is megkívántam a padlizsánkrémet, amire van is egy szuper receptem, erdélyi ismerősöktől, "lightosítva". Nem volt utolsó szempont az sem, hogy hús mellé ideális köret, és nekem most húst kéne ennem hússal.

Összetevők:

Elkészítés: A gáztűzhely felületét alufóliával letakarom (mert utálom takarítani), és két normál méretű lángra lángelosztót teszek, ilyet (200,- Ft-ért lehet kapni darabját piacon vagy vasedényboltokban):

Erre ráteszek 4 közepes méretű, megmosott padlizsánt (nem szurkálom meg!), és kis lángon, négyszer megforgatva (hogy mind a négy oldala megsüljön) lassan addig sütöm, amíg mindenhol kicsit szenes nem lesz. Utána leveszem a tűzről, és hagyom kicsit kihűlni egy üvegtepsiben (és kidobom az alufóliát, amire ráégett, ami a padlizsánból kifolyt, és örülök, hogy nem kell a gázt pucolni, csak a lángelosztókat).

Miután kihűlt, késsel és kézzel lehúzom a külsejét - általában ez elég könnyen megy, ha kicsit elszenesedett -, és kikaparom a belsejét. Én sima fémkéssel szoktam csinálni, nem érdekel, hogy bebarnul, az íze szerintem nem változik. A robotgép alsó, nagyobb edényébe beleteszem az így kinyert padlizsánt, meg egy lereszelt vöröshagymát, light majonézt (az erdélyiek ehelyett házi készítésű majonézt használnak, de az jóval kalóriadúsabb), kis sót, és összeaprítom.

Az eredmény egy igazi, füstös ízű padlizsánkrém lesz, amit mintha tábortűznél, parázson készítettem volna.

Jó étvágyat!

Jelentem, visszaértünk a nyaralásból, ami csodálatos volt! Néha pityeregtem, hogy ez volt az utolsó kettesben töltött nyarunk, de többnyire élveztem azt a nyugalmat és feltöltődést, amit az együttlét és a környezet adtak.

Nem szoktam ide nem illő képeket feltenni, de ezek a helyszínek fantasztikusak voltak, úgyhogy most muszáj :)

Weissensee, Ausztria, a pici épület a tó végén a szállásunk (ennyire antiszociálisak vagyunk nyaraláskor, lehetőleg kerüljük az embereket):

Senj, Horvátország, naplemente az erkélyről:

Egyszóval: gyönyörű volt!

Ami már inkább ide tartozik: 74,3 kg-val utaztam ki és 76,8 kg-val jöttem haza. Azaz egy hét alatt +2,5 kg. Tudok én :) Azt azért hozzátenném, hogy valami ilyesmire számítottam is, ez az egy hét arról (is) szólt, hogy nem görcsölök a kajákon, és azt eszem, amit a "normális" emberek, meg amit kívánok (=vajas-mézes kenyér). A héten már ésszel ettem és mozogtam, remélhetőleg lesz is eredménye.

Sajnos a nyaralás alatt mozogni nem tudtam annyit, amennyit szerettem volna. A hegyekben túrázástól piszkosul elfáradtam: 200 méter szintet ment a tó melletti út, összesen 8 km volt, de jobban kidöglöttem tőle, mint egy futástól, és időnként a pulzusom is az egekben volt. Pedig szerettem volna felmászni a tó melletti 2000 méteres csúcsra, de az 1000 méter szintet jelentett volna, és nem mertük megpróbálni ebben az állapotban. A tóban a snorkingolás nem ment, a sima úszás is csak percekig, mert k...va hideg volt a víz: a kiírás szerint 21 fokos volt, szerintem 15 :( A tengerben már sokkal jobban ment, és nagyon élveztem is a snorkingot, mert rengeteg és egész nagy halakat láttunk, meg egy emberfejnyi nagyságú rákot (na attól piszkosul megijedtem), de háromnegyed óra után egyes érzékenyebbé vált testrészeim kezdtek nagyon fájni a hidegtől, meg begörcsölt a lábam :( Azért amennyire lehetett, mozogtam, de csak ami még szórakozást jelentett.

A héten már dolgoztam, de most viszonylag nyugi van, ezért hogy K. is egyen normális kajákat, főztünk is párszor. Az egyik legjobban sikerült recept a baconos szűzérme volt, ami annyira egyszerű és finom - bár nem diétás -, hogy meg kell osztanom.

Csodásan néz ki, ugye? És az íze is nagyon finom volt. Az adatai:

Én kettőt ettem belőle, bár tudtam volna többet is, de sok-sok görög saláta volt mellé a köretem. K. 9-et evett sült krumplival :)

A szűzérmét karikákra vágtuk, kicsit megnyomkodtuk, hogy laposabb legyen, és K. befűszerezte. Ezen a ponton kicsit nem figyeltem, ezért igazából nem nagyon tudom, mi minden került rá; só, bors, fokhagyma, mustár, indiai fűszerkeverék maradt elöl utána, de hogy ezekből pontosan mit és mennyit használt, nem tudom. A karikákat betekertük szeletelt baconbe, átszúrtuk fogpiszkálóval, hogy egyben maradjon, és egy hajszálnyit beolajozott tepsibe tettük, majd a tetejét is megkentük olajjal (aki szereti, használhatja az olajsprayt, én a szoptatás végéig nem merem). Elektromos sütőben grill+légkeveréses funkción sütöttük (nem figyeltem az időt, csak azt, hogy mikor lett szép színe, de nem tartott sokáig), egyszer megforgattuk, majd miután kivettük, K. a legnagyobb tiltakozásom ellenére majdnem fél csomag vajat szétosztott a tetején, de ettől valóban finomabb lett, mert picit kiszáradt. Hihetetlen módon nekem is ízlett, pedig én mostanában kritikus vagyok a húsokkal kapcsolatban.

A múlt heti centizés értelemszerűen elmaradt, de a hét végén lemérem magam, kíváncsi leszek a számokra.

A héten próbáltam fehérjében gazdagabban étkezni, ennek az eredménye lett az előbbi két étel, amik finomak, fehérjedúsak és nagyon hamar kész vannak :)

Vöröslencse-főzelék:

Vöröslencsét a DM-ben vettem, nem olcsó, de nem tudom, máshol mennyibe kerül, mostanában nagyobb boltba nemigen jutottam el. Megmostam, és kb. 3-5-ször annyi vízben (nem emlékszem pontosan) odatettem főni, a vízbe tettem nagyra vágott vöröshagymát, fokhagymát, babérlevelet, ételízesítőt (tudom, hogy nem valami egészséges, de a tartósítómentes leveskockának meg macskakaja-szaga van...) és egy kis házi szárazkolbászt szintén összevágva. Miután felforrt, lefedtem, és leültem kicsit a számítógép elé, tudván, hogy a lencse vagy egy órán át fő. Hát ez nem :) kb. 10 perc után annyira szétfőtt, hogy az egyes lencsedarabokat sem találtam meg benne :) ennek örömére viszont nem kellett sem berántani, sem besűríteni. Az íze nagyon jó lett, K-nak is ízlett (bár amikor mondtam, hogy máskor is fogok ilyet csinálni, akkor nagy hümmögés volt). Próbáljátok ki, seperc alatt kész van, meglepően jó a fehérjearánya, és egy adaggal egész sokáig teltségérzetem volt.

Túrós-barackos krém: korábban már csináltam ilyen krémet meggyel, és az nagyon bejött. Utána Titti megcsinálta nektarinnal, és az is jó volt. Így kitaláltam, hogy mi lenne, ha most barackot tennék bele.

A zöldséges fiú zseniális volt: egyrészt valóban magvaváló barackot adott nekem, másrészt megemlítette, hogy ugyanúgy érdemes pucolni, ahogy a paradicsomot: pár másodpercre forrásban lévő vízbe tenni, és akkor könnyen lejön a héja. Ez be is vált, bár a végére elég mancsos lettem, de nagyon hamar készen voltam a barack pucolásával.

A többi már egyszerű: a xilit kivételével minden hozzávalót beletettem a robotgép alsó, nagyobb edényébe, és a habverő fejjel összekavartam, majd a végén hozzáadtam a xilitet is. Mivel a barack egész édes volt, lefeleztem a korábbi xilit mennyiségét, és milyen jól tettem: a krém így is édes maradt, egy szelet kalóriatartalma ellenben csökkent :) Végül az egészet be egy szétszedhetős tortaformába, folpack, és be a hűtőbe. 3 óra kicsit kevés volt neki, de a nap végére tűrhetően megdermedt. Ez "szerencsére" K-nak nem ízlett, így két nap alatt az egészet én ettem meg :)

A hétvégén újra ötleteltem azon, hogyan lehetne a túrót számomra fogyasztható állapotba hozni. Az eredmény ízre nagyon jó lett, de az állaga még nem tökéletes.

Itt vannak az összetevők:

A meggyet kimagoztam (természetesen TV-nézés közben), majd a túrót (ez most nem Meggle volt, sajnos), a joghurtot, a kimagozott meggyet és a zabpelyhet összeraktam egy tálba, és összekevertem (én a konyhai robotgép alsó nagy tálját használtam, a habverő fejjel). Amikor már kellően egyenletes volt, hozzátettem a Zselatin Fixet (FIGYELEM! ez nem a hagyományos zselatin! ez egy spéci keverék - dr. Oetker -, amit mindenféle előfőzés meg lehűtés nélkül, por alakban lehet hozzátenni a túróhoz, joghurthoz), azzal is kevertem egy kicsit, majd a végén a vaníliás cukrot (aki nem szereti, vagy nem akar cukrot tenni bele, kihagyhatja, nem volt érezhető az ízén, hogy benne van) és a xilitet (helyettesíthető nullkalóriás természetes édesítővel - eritritollal -, és akkor sokkal jobb lesz a kalóriatartalom és a tápanyagarány), és azzal is kevertem egy percig. A végén egy kapcsos tortaformába kiöntöttem, azt becsomagoltam folpack-kal, és néhány órára be a hűtőbe.

Az eredmény: 8 méretes szeletnyi, kb. 1-1,5 cm "vastag", vágható, a tortaforma oldalától elváló, ámde az aljából közepesen sikeresen kiszedhető "torta" lesz, ami - szerintem - isteni finom :) Lehet, hogy ha mind a két zacskó Zselatin Fixet hozzáteszem, nem pedig csak 1,5 zacskót, akkor könnyebb lett volna kiszedni a tortaformából. Legközelebb megpróbálom.

Jó étvágyat!

Az egész onnan indult, hogy több fehérjét kellene ennem, de nem kívánom sem a húst, sem a nyers tejtermékeket. És akkor megláttam a Meggle túrót (69 kcal/100g!!!) a Tescóban, rögtön utána pedig a réteslapot, és rájöttem, hogy a túrót a túrós rétesben tulajdonképpen szívesen megenném. Ehhez jött hozzá, hogy vettem egy kiló meggyet, de miután megettem a negyedét, rájöttem, hogy ég tőle a gyomrom, és nem kívánom. Miért is ne tegyem hozzá a túróhoz?

Az összetevők:

A meggyet kimagoztam (mindenkinek ajánlom, hogy az ilyen szuper babra munkákat sorozatnézés közben csinálja, kevésbé idegesítő), megszórtam 20g xilittel, és hagytam, hogy levet engedjen. 3 tojást összekevertem a maradék xilittel - sajnos nem akart annyira kifehéredni, mint amikor cukorral csináltam ugyanezt, de egy idő után meguntam kavargatni -, hozzáadtam a túrót és a kicsavart meggyet, és összekevertem. Mivel a meggytől kissé leves lett, tettem hozzá egy kevés zabpelyhet is (ez lehetett volna talán egy kicsit több).

Innen jön a trükkös rész :) Leterítettem egy konyharuhát, rátettem egy darab réteslapot (azt a fajtát, ami olyan vékony, mint a papír - nem a táblázat szerintit használtam, hanem Sparosat, de arra nem volt adat), és óvatosan megkentem a joghurttal. Rá egy újabb lap, megint joghurt, majd egy harmadik lap, de erre már nem jött joghurt, hanem erre tettem a tölteléket. A konyharuha segítségével feltekertem - a széleit közben folyamatosan begyűrve -, és szintén a konyharuha segítségével belefordítottam egy tepsibe, amibe előtte sütőpapírt raktam (ez jó minőségű legyen, mert a rosszhoz hozzáragad, és lehet lehámozni a papírt a rétesről a végén). Utána még háromszor ugyanez, így összesen négy rúd rétesem lett. A tetejüket szintén joghurttal kentem meg.

Előmelegített légkeveréses sütőben sütöttem 190 fokon, nem tudom pontosan, hány percig (20-30 talán), de addig, amíg szépen meg nem barnult. Mikor kivettem, a korábbi rossz tapasztalatok alapján gyorsan áttettem egy falapát segítségével egy üvegtepsibe a réteseket, mert nem akartam később a papírt hámozni róluk. Sajnos nekem a négyből három kicsit kifolyt (egy valószínűleg azért nem, mert abba kevesebb töltelék jutott), de ez legfeljebb az esztétikumon rontott, az élvezeti értéken nem :) Vendég elé amúgy sem tudnám tenni, mert a sok töltelék - kevés tészta arány miatt nem lehet szépen szeletelni.

Az eredmény: egy rúd rétes 500 kalória, fél rúd rétes 250 kalória. Nálam a fél rúd rétes az egy adag, nem kispályázunk :)

Amiben így utólag szerintem lehetne még kalóriát spórolni:

1. valószínűleg 2 tojás is elég, és akkor nem is lesz annyira folyós a töltelék;

2. ha nem xilittel, hanem nullkalóriás édesítővel készítitek (pl. eritritollal, csak én most nem merem használni, mert nem túl sokat lehet róla még tudni; a mesterséges édesítőket ha lehet, felejtsük el), akkor összesen további 400 kalóriát tudtok elhagyni, ami azért nem kevés: egy adagnál (fél rúdnál) már leviszi a kalóriatartalmat 200 kalóriára - nem rossz, ugye? :)

Jó étvágyat :)

Ez most csak egy gyors poszt lesz, a mai sikerélményről.

Mivel nehezen megy az, hogy fehérjét egyek (a korábban jól bevált kaják nagyon nem vonzanak), kénytelen vagyok újakat kitalálni. Tomisz javasolta, hogy hüvelyeseket egyek, és tegnap, amikor a kolléganőm ette előttem a húsos zöldbablevest, kitaláltam, hogy ma én is azt fogok főzni. Feldobtam K-nak az ötletet, aki viszont azt kérte, hogy inkább száraz babból csináljam, a zöldbabot ő nem annyira szereti. Így aztán klasszikus bablevest főztem :)

Itt az összetevőlista:

Picit csal a recept, és kicsit több kalóriát mutat, mert a hús gyönyörű, tiszta, zsírmentes füstölt comb volt, amit előtte este beáztattam vízbe, hogy a sósságát elvegye. Egy másik edénybe a szárazbabot (ez most színes vegyes bab, nagyon szép, de sima tarkababból is jó) áztattam be, szintén tegnap este.

Ma reggel összevágtam a combot kis kockákra, és mivel nem volt kemény, egyszerre tettem fel főni a megmosott babbal. Dobtam még a levébe vöröshagymát, fokhagymát, babérlevelet, és kuktában 1-1,5 óráig főztem. Mikor megfőtt, hozzáadtam a félkarikára vágott répát és két egészben hagyott, bevagdosott fehérrépát (az utóbbival nem számoltam a receptben, mert nem szeretem az ízét, és ki szoktam dobni), és főztem még kb. fél óráig, amíg a répa megpuhult. Közben elkészítettem a rántást, amibe tettem egy kis pirospaprikát is, és amikor már minden puha volt, berántottam. Menet közben pici sót és összevágott petrezselyemlevelet adtam még hozzá.

Amikor a rántással összefőtt, lemértem a teljes kész adagot (ne felejtsétek el előtte a főzőedényt lemérni, én már szinte mindet lemértem és fel vannak írva az adatok) - 4500g (nem röhögni, nem tudok keveset főzni), és lemértem azt is, hogy egy tányérba mennyi kerül - 400g (nagy volt a tányér). Azaz 11,25 nagytányérnyi a teljes adag; én 11-gyel számoltam.

Tejföl szándékosan nincs benne, én anélkül is szeretem, és akkor minek egyek felesleges kalóriákat, K. pedig majd tesz hozzá a tányérján.

Ahhoz képest szerintem nem elborzasztóan sok kalória, hogy két tányérral szinte teljesen jól is laktam (azért a szokásos dinnyét nem hagytam ki), és milyen finom, klasszikus íz. És meglepően jó lett a fehérje aránya :) Tomisz, köszi a tippet a hüvelyesekkel!

Jó étvágyat!

Az előző bejegyzésben írtam, hogy nehézségeim vannak a tápanyagarányok betartásával. Most megmutatom, mennyire :(

Szombat:

Reggelire keveselltem a dinnyét, barna zsemle, kenyér nem volt itthon, úgyhogy megettem azt a rétest, amit 2 napja vettem K-nak és még a hűtőben árválkodott. Magamból kiindulva sosem értettem, hogy nem eszi meg az édességeket azonnal... :) A nap a takarítás jegyében telt, ezért az ebédből vacsora lett. A gyümölcsökért - jelenleg épp a görögdinnyéért - meg vagyok őrülve, a nap során megettem egy 8 kg-s dinnye felét (a haját levonva jöttek ki a táblázat szerinti eredmények). De a görögdinnye aljas: azt hiszed, alig eszel valamit, ehhez képest elég sok kalória van benne :( A túrós tészta mint vacsora kínomban jutott eszembe, tudván, hogy aznap gyakorlatilag alig ettem fehérjét, és a túróra jelenleg más formában nem nagyon tudok ránézni. Na jó, túrós rétesként is megeszem :) a jövő héten fogok is sütni egyet xilittel.

Ahogy látható, túl sok a szénhidrát és kevés a fehérje. Azon gondolkodom, hogy a gyümölcsökből származó szénhidrátot vajon ugyanúgy kell-e figyelembe venni (pl. annak, aki cukorbeteg), mint a finomítottat? Mert ha nem, akkor nem is olyan rossz ez a nap.

Vasárnap:

Megbeszéltük Lenivel, hogy reggel fél 7-kor kimegyünk futni, amihez 6-kor kellett volna kelni. Ehhez képest már 5-től nem bírtam aludni :( ezért futás előtt megettem a maradék dinnyét. Szerencsém volt, nem bosszulta meg magát futás közben :) Együtt mentünk ki, de egyedül futottam, zenére, mert nem akartam senkihez sem alkalmazkodni - ha megéreztem volna, hogy akár csak egy kicsit is fáj a hasam, abban a pillanatban megállok, nem érdekel, mi van a mellettem futóval, így nem lett volna tisztességes mással futni -, és kifejezetten jól esett. Mintha a baba szeretné a futást: volt egy kb. 1 km hosszú szakasz a vége felé, amikor teljesen feldobódva, mosolyogva, a zenét magamban dúdolva futottam. Én, aki utál futni :) Jó érzés volt nagyon! Viszont tényleg odafigyeltem, csak olyan tempóban mentem, amit nem éreztem veszélyesnek. Ehhez képest az időm egész jó lett: 34:55. Nem mintha számítana bármit is, csak meglepett a végén.

Futás után bevásárlás, majd reggeli. K. - a mázlista! - délig aludt, úgyhogy az ebédfőzésből vacsorafőzés lett, ebédre sárgadinnyét ettem, és nem bírtam ki, megettem az egyik fánkot is, amit K-nak vettem :( Ez az az érzés, amiről az előző bejegyzésben már írtam: tudod, hogy nem kellene, de közben már eszed is. Korábban nekem ennyire nem volt gáz az önuralmam :(

Vacsorára resztelt májat főztünk (a védőnő szerint 2-3 hetente kellene ennem májat, én meg nem nagyon szeretem), köretnek krumplipürével - ez utóbbi nem igazán diétás, de finom :) A resztelt máj receptért köszönet Tittinek! Utána az édesség szándékos volt, de kevesebbet akartam belőle enni :(

A resztelt máj receptje:

A vöröshagymát egy evőkanál olajon meg egy fél pohár vízen megpároltam (szintén Titti tippje: ha vizet adsz hozzá, sokkal kevesebb olaj is elég), utána le a tűzről, amikor meghűlt, pirospaprika, majoranna, bors, fokhagyma (só nem, attól megkeményedik, csak a tányéron sóztuk), kis víz, vissza a tűzre, bele a megpucolt máj, és 10 percig fedő alatt kis lángon főzni, utána - ha megpuhult és nem nyers, véres a közepe - pár percig kavargatva nagy lángon. A végén K. tett bele őrölt köményt is, nem rontotta el.

A krumplipüré (dupla adag lett, érdemes lefelezni, vagy legalább 2/3-olni, ha az előbbi májhoz készül köretnek):

Nagyon bonyolult: krumplit megpucolni, sós vagy ételízesítős vízben megfőzni (a krumpli főzőlevét érdemes megtartani később valami leveshez, mert finom!), robotgéppel és egy pohár tejföllel összekeverni. Már nagyon rég ettem, mert nem valami diétás kaja - bár valami lightos pörkölt mellé beférhet -, és nagyon ízlett. K-nak is, pedig ő a krumplit csak sütve szereti.

A nap végi tápanyagarány megintcsak elég katasztrofális :(

A jövő héten háromszor eszek Vitálkonyhás kaját, igyekeztem a legalacsonyabb ch tartalmú ételek közül választani. Meglátjuk, vajon úgy könnyebb lesz-e.

Mostanában valahogy minden szebb, biztosan a tavasz miatt :) Olyan közel érzem már magam a célomhoz - persze lehet, hogy ez csak önámítás -, hogy kevésbé izgatom magam a diéta betartásán. Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy egy év 1200 kalóriás limit után az 1400 kalóriát dőzsölésnek érzem :)

Fura dolog az, hogy azok az emberek, akik korábban észre sem vettek vagy mufurcak voltak velem - nem barátok, kollégák, hanem pl. hentes, bolti eladó stb., akik tehát nem ismernek, csak látnak - egyre kedvesebbek mostanában. Olvastam valahol, hogy végeztek egy kísérletet kövér és sovány emberek fényképeivel, aminek az lett az eredménye, hogy a kövér emberek kevésbé voltak szimpatikusak :( Elkeserítő, hogy az emberek ennyire felszínesek, de sajnos nem meglepő.

Péntek: 69,8 kg.

Ebédre Titti ötlete alapján spagettiszószt készítettem, darált csirkemellből. Most és itt megfogadom, legközelebb nem foglalkozom a kalóriákkal és a koleszterinnel, és ilyen kajákat csak darált sertéshúsból fogok készíteni, mert - bár én tényleg szeretem a szárnyasokat - a darált csirkének és pulykának van valami mellékíze, ami nagyon nem jó. A hagymát megsóztam és olaspray-n megpirítottam, utána összepirítottam vele a darált húst, rá a paradicsomlé, az igazi paradicsom és a fűszerek (oregano, bazsalikom, kakukkfű), és az egészet addig főztem és fűszereztem, amíg jó ízű nem lett. A táblázat szerinti adagok kb. a negyedét tartalmazzák. Köretnek K-nak a szokásos főtt spagettitésztát adtam, magamnak pedig az olaspray-n pirítottam meg besózott és felkarikázott cukkinit és padlizsánt, ami nagyon jól passzolt a paradicsomos szószhoz. Édességnek Shapeshifter ötlete alapján light lekváros LIDL abonettet ettem.

Szombat: 69,4 kg.

A reggel rohanás volt, banki ügyintézéssel, és nem tudtam előtte reggelizni. Mire végeztem, úgy érzetem, ölni tudnék egy pohár 100%-os narancsléért. (Nem, nem vagyok terhes.) Frissen facsart nem volt a környéken, de a büfében legalább Cappy volt, ilyet ittam. Mint látjátok, elég brutál kalóriamennyiség van benne, de akkor és ott úgy voltam vele, hogy nem érdekel. A reggelimet ebédre ettem meg, igyekeztem spórolni a kalóriákkal, mert estére bográcsozós szülinapi buliba készültünk.

Mivel a Peak duplacsokis fehérjepornak nagyon nem jött be az íze (van valami mellékíze, amitől nekem nem lesz jó a gyomrom), a Scitecnek viszont van olyan fehérjepora, ami csak egy adag, és 10 különböző ízben kapható, egyenként is (hahó, Peak, itt versenyelőnyben vannak!), gondoltam, kipróbálom ezeket az ízeket, mielőtt bármit rendelnék. Egy kilós kiszerelést nem szeretnék úgy venni, hogy előtte nem próbáltam ki. Nos, két próba után vagyok - egy csokis-kókuszos és egy csokis-málnás port ittam eddig -, és nekem személy szerint sokkal jobban bejön az íze, mint a Peak duplacsokisnak. Ez nem reklám és nem összehasonlító termékelemzés - fogalmam sincs, fehérjebevitel szempontjából melyik ér többet -, egyszerűen a saját szubjektív ízlésem szerinti összevetés: nem érdekel, hogy az egyik tartalma jobb-e, mint a másiké, ha az egyiket nem tudom meginni, a másikat meg igen. Csak megjegyzem, a csokis-kókuszos olyan volt, mintha olvasztott híg Bounty-t innék :) Abszolút szubjektív pontozással: csokis-kókuszos 9/10, csokis-málnás 8/10 (ez nekem kell majd a végén, hogy tudjam, milyet vegyek, ha végigpróbáltam mind a 10 ízt). Ja, és gond nélkül oldódik mindegyik vízben (én tejjel nem bírom meginni), simán egy befőttesüvegben összerázható, shaker sem kell hozzá.

Este elmentünk bográcsozni, de én vállaltam, hogy vezetek (legalább tuti nem iszok alkoholt, és nem viszek be vele millió felesleges kalóriát). K. haverjait imádom, a srácok nagyon jó fejek, igazán elengedheti velük magát az ember lánya, és még millió bókot is bezsebelhet :) Végül a bográcsban főtt kakaspörköltből nem ettem, csak egy kiskanálnyi kóstolót, mivel a szülinapi oroszkrém torta sokkal jobban vonzott, abból viszont megettem 4 szeletet. Meg lehet vetni érte, nem érdekel. Én ilyen vagyok, ezen az utóbbi egy év sem tudott változtatni, ezzel a hibával kell magam elfogadni és ezzel is kalkulálva diétázni. Most szerintem sikerült: a torta a táblázatban nem szerepel (az értékeiről fogalmam sincs, még annyira se, hogy saccoljak - sötét volt, na), nélküle viszont csak 673 kalóriát ettem aznap. Szerintem az 1400 kalóriát nem léptem túl, más kérdés, hogy a tápanyagarányok katasztrofálisak lehetnek.

Vasárnap: 69,3 kg. Nagyon örültem, hogy a sütizés nem bosszulta meg magát :)

Szintén nem az a nap, amit követni kell, mert itt viszont minden benne van a táblázatban, amit ettem, azaz a napot 976 kalória bevitellel és 690 extra kalória elhasználásával zártam (az utóbbi adat természetesen csak becslés). A reggeli a hétvégi menetrendből adódóan kimaradt, csak ebére ettem meg. Délután runtilt volt, mi viszont Lenivel a jövő vasárnapi 12 km-es Vivicitta futásra készülünk, ezért eldöntöttük, hogy két kört futunk. Szuper időzítéssel 17:02-re át is értünk az Árpád hídtól a Margit hídnál levő indulási pontra, de nem volt ott senki :( Azt hittük, mi késtünk, és mentünk tovább. Amikor a másfeledik körnél újra ide értünk, Tamást megtaláltuk, de másokat nem. Kiderült, hogy mögöttünk indultak. Így most a találkozó a lányokkal elmaradt, na de majd jövő héten :) A két kört végül - úgy, hogy közben az előző este miatti kialvatlanságtól és még ki tudja mitől minden bajom volt és fájt a hasam - 1:12 eredménnyel zártuk, 150 körüli átlagpulzussal. Remélem, a Vivicittán is hasonlóképp menni fog, de már hasfájás nélkül. Ha valakinek van tuti tippje arra, hogy mit reggelizzek aznap és mikor - 11-től indulok -, írja meg! Én 2-3 banánra gondoltam, a mindenféle későbbi problémák elkerülése érdekében.

A csípőm újra fájt minden futás után, de Tomisz javaslatára elmentem egy szakboltba, ahol meg fogják nézni, hogy a futócipőm az én lábamhoz megfelelő-e. Feltehetően nem, és ettől fáj a csípőm. Amint többet tudok, megírom majd nektek is, hátha valakin segíthet.

Futás után megittam egy fehérjeturmixot - ez volt a csokis-málnás -, vacsorára pedig ugyanazt ettem, mint ebédre. Ritka pillanat volt az életemben, de nem voltam éhes (biztosan a futás miatt), viszont 700 kalóriával mégsem szerettem volna zárni a napot, ezért megettem egy krémtúrót is, amit K-nak vettem. Jól esett, de a fahéjas-almás light jogobella is van ennyire jó.

Hétfő: 68,7 kg. Szerintem 2003 óta nem voltam 69 kg alatt :)

Ahogy írtam, az utóbbi napjaim messze voltak a tökéletestől. Elfelejtettem kaját rendelni, viszont egész nap nem volt annyi időm se, hogy kiszaladjak venni valamit - és itt most ne mondja senki, hogy arra van időm, amire akarom, mert hétfőn mosdóba elmenni sem volt időm 4-ig. Ebédre ettem 2 cerbona szeletet, amit a fiókomban találtam, meg néhány sütit, ami az értekezleten ki volt téve elénk, mert már le akartam fordulni a székről. Ez utóbbiak adata csak becslés. Vacsorára a szokásos túró + jogobella, kíváncsi vagyok, mikor unom meg, egyelőre még ízlik. A szokás hatalma: végül 1200 kalória körül zártam a napot :)

Kedd: 68,8 kg. Különösképpen örülök annak, hogy ezek szerint a 69 kg alá bemenés nem csak egy pillanatnyi állapot volt, hanem remélhetőleg stabilizálódik.

Ennyit az utóbbi napokról: zűrös, zavaros, nem követendő példa, viszont mégis működik :)

Fantasztikus 3 nap van mögöttem a hosszú hétvége után, csak felsőfokon tudok beszélni róla. Családi kirándulást szerveztünk Passauba és környékére. Volt benne minden: városnézés, kirándulás, hegyre felkaptatás és lesétálás, 36 km-es biciklitúra és 16 km-es gyalogtúra hegyen-völgyön át. Mindez az 50+ éves szüleimmel és a testvéremmel (az ő barátnője és K. most egyéb elfoglaltságaik miatt nem jöttek). Túl azon, hogy gyönyörű időnk volt, és a táj meseszép, millió kalóriát égettünk, de pótoltuk is :) Svédasztalos reggeli, péksüti ebéd elfogyasztva a napi túra legszebb pontjain, majd vacsora a helyi sörfőzde saját kocsmájában, igazi jó helyi ételekből (tudnak a bajorok jó kaját csinálni, csak meg kell találni a megfelelő helyet).

Mivel ha minden jól megy, lassan (=várhatóan a következő fél évben) elérem az általam kitűzött célt (=65 kg), nem volt kedvem ahhoz, hogy ebben a 3 napban a diétával foglalkozzak. Nem is tettem. Viszont nem akarok veletek kiszúrni, úgyhogy nem részletezem, miket ettem össze - nem ettem ész nélkül, de azért megkóstoltam, amit kívántam. Eredmény: +2,5 kg, azaz vasárnap reggel 72,0 kg. Annyira nem rázott meg, mert sejtettem, hogy ami gyorsan jött, az gyorsan el is megy, és igazam is lett: ma (csütörtök) reggel 69,6 kg. Azaz ami 3 nap alatt "feljött", az 4 nap alatt ki is ürült. Tanulság: nem tragédia, ha néha elengedjük magunkat, csak időben álljunk meg.

Miután ilyen jól megágyaztam a kalórialimitem emelésének, vasárnaptól kezdődően 1400 kalóriát tűztem ki célul magam elé. Volt, amikor összejött, volt, amikor nem. Az 1200 kalória után ez a +200 kalória valami hihetetlen szabadságot ad, amit persze nem mindig helyesen töltök ki :) De jöjjenek a táblázatok :)

Vasárnap: 72.0 kg.

Szokás szerint hétvégi megcsúszás volt, ezért a reggeli jelképes lett, és az ebéd volt egy bőséges reggeli. Vacsorára Ketketéktől tanult almás csirkét csináltam (csirkemell összevágva, alma összekockázva, só, fűszerek, mindez bele egy sütőzacskóba, és fél-egy óra sütés), én gombával ettem, K. sült krumplival. Nagyon finom lett, de legközelebb olyan tepsiben sütöm majd, amit könnyű pucolni, mert persze az alma leve kifolyt a zacskóból... :( Minden szép is lett volna, ha nem rontom el a nap végét a datolyával, amit persze azért vettem, hogy majd szétcsomagolom, és akkor nem fogok belőle sokat enni egyszerre. Nem jött össze. Soha többet nem veszek datolyát, nem az én akaraterőmnek való :(

Hétfő:70,8 kg. Alakul :)

Ebédre az előző napi maradékot ettem, édességnek két cerbona szelettel. Tudom, hogy egy is elég lett volna, de nem volt :( Sőt még uzsonnára is ettem egyet, de ami nagyobb baj, hogy datolyát is. A vacsora már megfelelő volt. Még jó, hogy emeltem a kalórialimiten, és végeredményben a tápanyagösszetétel sem lett rossz, de azért értelmesebben is összehozhattam volna ezt a napot.

Kedd: 70,4 kg. Továbbra is elégedett vagyok a tendenciával.

Talán ez a kép több információt hordoz, mint az előző, mutatja ugyanis azt is, hogy milyen kalória- és tápanyaglimiteket állítottam be magamnak (1400 kalória, 45% szénhidrátból, 40% fehérjéből és 15% zsírból - abszolút semmi tudományos alapja nincs, próbáltam nagyjából azt követni, amit a kórházban mondtak), és hogy ebből mi teljesült. Remélem, olvasható lett nektek is. Itt pl. látszik, hogy hajszálnyit túlszaladtam a célon, és a zsír több lett, mint amennyit terveztem. A Vitálkonyhás ételeknél továbbra is csak a kalória és a szénhidráttartalmat tudom, a fehérét és a zsírt én próbáltam meg saccolni. Az ebéd után megevett csoki nagyon nem kellett volna, de nem bírtam ellenállni, amikor megkínáltak. Vacsorára vittem K-nak McDonalds-os kaját, és ha már ott voltam, magamat is kényeztettem egy salátával. A McDonalds honlapján szereplő adatok szerint a csirkés cézár saláta egyáltalán nem sok kalória - más kérdés, hogy az szinte mind zsírból van, a cézár öntetben, ami a csokival együtt összehozta a napi zsír limit túllépését. Tud valaki valami finom, de kevésbé zsíros öntetet erre a salira? Én sajnos a cézár öntetet imádom :(

Szerda: 70,1. Örülünk :)

Ebédre Titti javaslatára spagettiszószt csináltam. Valami olyan kaját kerestem - ha már főzök -, ami nekem is és K-nak is jó. A spagettiszósz a következő lett: olajspray-n megpirított hagyma és darált csirkemell (ez sem ízlett, olyasmi volt, mint korábban a darált pulyka - most már tényleg csak darált sertéshússal fogom csinálni az ilyen kajákat, és nem foglalkozom a koleszterinnel), hozzá paradicsomlé és paradicsom, meg fűszerek. Én tészta helyett olajspray-n megsütött zöldségekkel ettem, ezek egész jók lettek. Desszertnek Shapeshifter ötletén felbuzdulva light lekváros abonettet ettem, ami egyáltalán nem érződött diétás kajának, máskor is fel fogom dobni vele a napot. Uzsira répát rágcsáltam - ez egyébként nagy ötlet, tartsatok a hűtőben mindig néhányat, egy perc megpucolni, jó érzés elropogtatni, nem sok kalória, és nem lesz utána olyan nem jó a gyomrom, mint az alma után - meg egy proteinszeletet, mert estére futást terveztünk. Az összkalória azért lett ilyen kevés, mert a futás után már enni se maradt erőm...

Futás: Gasztronácival (http://loseismorethanhesitate.tumblr.com/) mentünk a Margitszigetre, azzal a szándékkal, hogy két kört futunk. Ezzel nem lett volna gond, ha (a) én az utóbbi két hétben futottam volna akár egy métert is; (b) mi ketten nem pont fordítva működtünk volna: én az elején vagyok gyors és a végén lassú, ő fordítva. Ha hozzájárul, kiteszem ide az adatokat külön táblázatban is.

A lényeg annyi, hogy az első körön 6:50 körüli km-eket futottunk, a második körön 6:30 körülieket... Szerintem még sosem futottam gyorsabb második kört, mint elsőt (nem véletelnül). Az utolsó 2 km-en már csak a túlélés volt a cél, akkortól már nem is tudtam beszélgetni, de valahogyan beértem. A végeredmény: 2 Margitsziget kört (10,7 km) 1:10:04 alatt futottam le, amiből az első kör 36:25 volt. Most egy darabig nem vágyom két kör futásra. Na persze muszáj lesz, mert április 1-jén Vivicitta, ahol a 12 km-es távot céloztam be magamnak. Most már nem vagyok annyira biztos benne, hogy ez jó ötlet volt...

Csütörtök: 69,6 kg. Újra 70 kg alatt, ez nagyon megnyugtató. Igazából ha 70 kg alatt tudnék maradni, már elégedett lennék magammal. Na persze a cél a 65 kg továbbra is (főleg, ha megnézem Ketket képeit), de nem török össze akkor sem, ha soha nem érem el.

Valószínűleg a tegnapi kalóriadeficit miatt reggel éhen akartam halni, ezért a szokásos reggeli mellé megettem még egy cerbona szeletet is (nem kattantam rá ennyire, csak mostanában ez volt kéznél). És még egyet ebédre is. A többi étkezésem szerintem rendben volt, olyannyira, hogy a szénhidrát limitemet el sem értem :)

Este futottunk Lenivel. Én nagyon nem akartam menni, mert lusta vagyok alapvetően, de Leni rábeszélt, és jól tette. Az előző napi futástól piszkosul megfájdult újra a csípőm (aki hülye, így jár), holnapra kiderül, hogy egy újabb erőltetés segített-e rajta, vagy fel se tudok majd kelni az ágyból. Arra számítottam, hogy egy lassú, kényelmes kört megyünk majd, ehhez képest stabil 6:30-as km-ekkel 34 perc alatt futottuk körbe, végig beszélgetve. És én még abban bíztam, hogy Leni pulzusmérője miatt majd lóghatok kicsit... ez már a múlté :) Nem ez a tempós futás volt ma estére minden vágyam, de utólag örülök, hogy elmentem, mert a futás mellett dumálni is nagyon jó volt újra.

Kíváncsi vagyok, mi lesz a holnap reggeli mérés eredménye...

Az előző bejegyzés folytatása.

Jöjjenek a hétvégi receptek:

Spenót főzelék:

Eredetileg rántással készül, de arra jutottam, hogy minek rakjak bele lisztet, ha nem muszáj? 2 zacskó 450g-os spenótot hagytam kiolvadni (zacskóban csináljátok, egy kis lyukat szúrva a zacsira, az így kifolyó vizet ki kell önteni, én nem tettem, de jobb lett volna), majd bele egy teflon vagy kerámia edénybe (vettem kerámiát, egyelőre nagyon szeretem), hozzá a tej (én most kaptam 0,5%-os zsírtartalmút, de a 1,5%-os is jó) és a fokhagyma, só ízlés szerint. Legközelebb kipróbálom csak 3 dl tejjel, mert hajszálnyit híg lett. Az egészet összefőztem, és az EGÉSZET meg is ettem :) Utána úgy éreztem magam, mint már nagyon régen: hogy dugig ettem magam. Régóta hiányolt érzés volt :) Ha szeretitek a spenótot, feltétlenül próbáljátok ki, az egész nagy adag cucc csak 411 kalória volt. Hihetetlen :)

Stracciatellás mousse light:

A LIDL-ben kaptam, Linessa termék. Nekem bejött, de hogy egy elfogulatlan véleményt is mondjak, K. szerint "édes, de semmi extra". Nos, az édes nekem pont elég volt :)

Kínai illatos csirke:

A hagymát kicsit megsózva E-Z olajon megpároltam (hagyma egyébként a hivatalos recept szerint nem kell hozzá, csak a mi mániánk), hozzá a felkockázott csirkemell, pirítani, utána jöhet az összes többi, ja meg egy pici víz is, és összefőzni, amíg a hús kész nincs. Igazából nagyon hamar kész lett, és nem is volt rossz íze, csak nem nagyon volt íze. Próbáltunk rajta javítani fűszerekkel, de nem igazán sikerült. Többet ilyet nem csinálok :(

Valakinek van esetleg finom és egyszerű kínai receptje?

Ez most nem rendes bejegyzés lesz, hanem csak egy recept. Ugyan nem mostanában csináltam, de többeknek emlegettem, és hátha van olyan, akinek hasznos lehet. Vállalkozó kedvűek próbálják meg kókusz nélkül,mert az a legtöbb kalória benne, és osszák meg, hogy ehető lett-e :)

Light kókuszgolyó vagy kekszgolyó (ki hogy hívja):

Az almát megpucolom, lereszelem. Az összes hozzávalót beleteszem egy keverőtálba, és keverőgéppel (robotgép, az a fajta, ami felül turmix, alul tál, és az alsót használtam hozzá, a késes keverőlapáttal) jó alaposan összekeverem, Valószínűleg megy fakanállal is, csak lassabb. Állni kell hagyni kicsit, mert az alma levétől a zab meg fog puhulni. Utána lehet formázni, és kis kókuszba beleforgatni. Nekem 28 golyó lett a fenti adagból.

Ízre majdnem ugyanolyan, mint az eredeti, csak nem annyira száraz. Többekkel kóstoltattam, és kifejezetten dicsérték :) A receptet egyébként egy édesszájú testépítő sráctól kaptam.

Nem kifejezetten kalóriaszegény kaja (a kókusz miatt), de lényegesen jobb, mint bármi, amit egy vendégségben kaphatsz. És ha ezt te viszed magaddal, tudsz nasizni is, és másokat is meglephetsz vele :)

Van némi lemaradásom a táblázatokkal, úgyhogy mindenféle körítés nélkül gyorsan be is vágom őket.

Szombat: 72,3 kg. (-0,2 kg)

Az avokádót továbbra is ajánlom mindenkinek, nagyon finom! Ugyanez igaz a light négercsókra is és a Zott light joghurtra is :) A délutánt gyerekzsúrban töltöttem, ahol ugyan volt görög saláta (mert én azt vittem), de sajnos sokminden más is. A mennyiségekkel vigyáztam, de ettem pogácsát is és sütit is. Ráhagyással számolva kb. 800 kalória, így a napot 1200 fölött zártam :(

Vasárnap: 73,5 kg (+1,2 kg) Úgy látszik, ez is egy rendszer: egy szénhidrátdús, elrontott nap - még akkor is, ha nem vészes a kalóriamennyiség - kb. plusz egy kilót jelent másnap.

Kicsit sűrű nap volt: Kika, Ikea, Media Markt, haza, megint Media Markt, TV szerelés, runtilt (30 percen belül!!! http://prettywitch.blog.hu/2012/01/29/bejegyzes_url_cime_1161), haza, vacsorafőzés.

Itt picit megállok. Felfedeztem pár hete egy boltot (http://culinaris.hu/), ami olyan, mintha külföldön vásárolnék (az árában is, sajnos). Millióféle különleges fűszer és étel kapható itt, a világ minden tájáról. Én már napok óta indiai csirkére vágyom - nem, nem vagyok még kívánós :) - és gondoltam, itt veszek hozzá fűszert. Végül nagyban leegyszerűsödött az életem - amit a pörgős nap miatt nem is bántam -, mert volt kész főzőszósz, amihez csak a csirkét kellett hozzátenni. Ez volt: http://www.pataks.co.uk/products/madras-cooking-sauce.aspx. Ha jól emlékszem, 900,- Ft körül volt. Mi persze megbolondítottuk - szokás szerint - egy kis hagymával is :)

Ez volt a "nagyon bonyolult" recept:

Nekem nagyon bejött, egyrészt az, hogy nem kellett vele sokat tökölni, másrészt az ízvilága. Barna rizzsel ettem, K. pedig főtt tésztával. Aki szereti az indiai fűszereket, és profi szakácsnak akar tűnni kis erőbefektetéssel, próbálja ki :)

Hétfő: 72,5 kg. Jól van, elköszönhetek a babazsúros pogácsáktól :)

Ez van, ha megkavarják a napomat. Reggelizni nem volt időm, ebédelni kb. 10-15 percem, a közeli kifőzdében a rántott cukkini volt a legkönnyebb kaja. Viszont ha már így alakult a napom, nem akartam este elrontani azzal, hogy betolok egyben 600 kalóriát, így maradt a joghurt, a turmix, meg egy kis C-vitamin. Továbbra is hangsúlyozom, hogy nem szabad 1000 kalória alatt maradni, és ez nem tervezetten lett ennyi, csak szar napom volt :(

Kedd: 72,4 kg.

Ez a nap már tervezett volt, mégis 1000 kalória alatt maradt. A vacsorák turmix-szal való kiváltása, úgy látszik, nagyban leviszi a napi összkalóriámat, még akkor is, ha uzsonnázok. Ja, és itt turmix helyett végül egy csomag csirkemellsonka lett (a legfinomabb csirkemellsonka, amit ettem, LIDL, sült, 450,- Ft körül van egy 125g-os csomag, de nagyon jó), mert valami darabosra vágytam.

Szerda: 72,4 kg. Ez az, amikor 1000 kalória mellett sem változik semmi. Bosszantó, de ez van.

Egyelőre most itt járok, nap végén majd beteszem a táblázatomat.

Mivel az előző bejegyzésem vége az update után elszállt, viszont Leni egyszerűen profi, és megtalálta, ide másolom be az előző bejegyzés végét (az előzőnél a kommentek egy része erre reagált):

"Édességnek csináltam diétás csokipudingot. Na ez nem sikerült: vagy én vagyok béna, vagy a termék nem valami jó.

A felhasználási útmutató szerint a pudingport 5 ek. tejjel ki kell keverni (mondjuk 2,8%-osat ír, én meg 1,5%-osat használtam, de nem hiszem, hogy ezen múlott volna), majd utána hozzáadni a maradék fél liter tejet, és csomómentesre elkeverni. Na ez utóbbi nekem nem sikerült. Utána forralásig főztem (meg egy kicsit utána is, a tej majdnem ki is futott, mert állagra nem olyan volt, mint a rendes puding). 3 kistányérnyi lett belőle. Az elsőt megettem ebédre, még langyosan, épp hogy csak megdermedve. Fura íze volt, inkább csokihabra emlékeztetett, amiből kifelejtették a cukrot Legközelebb - mert csak ezért is fogok még ilyet csinálni, annyira kedvező a kalóriatartalma - teszek bele majd egy kis édesítőt főzés előtt, hátha úgy jobb lesz. Azt viszont továbbra sem tudom, hogy lesz csomómentes..."

UPDATE: nem csinálok többet ilyen pudingot, a második tányért még megettem, de a harmadikat kidobtam. Felejtsétek el.

"Ma este (azaz január 25-én, két napja) megyek futni a csajokkal a Margitszigetre, holnap pedig ők mennek a Várba, amihez csatlakozom, ha hazaérek addigra (amit kétlek). Ha nem, akkor kimegyek a Margitszigetre, ami egyedül nem tudom, sikerülni fog-e. Akaraterő..."

UPDATE: végül mindannyian a Margitszigetre mentünk, és szuper volt :)

"MÁS: a többieket olvasgatva arra jutottam, hogy az én írásaim hozzájuk képest ritka unalmasak: csak a napi kajálásokról, mozgásokról, receptekről szólnak, míg a többiek intenzív érzelmi életet is élnek. Én viszont magánéleti dolgokról nem írnék, meg szerencsére rendben is vagyunk, munkahely ugyanez, és nem élek meg akkora érzelmeket, mint a többiek. Azért lenne, mert már 30 felett vagyok? Vagy csak túlzottan kiegyensúlyozott? (Jó vicc.) Vagy csak szimplán unalmas vagyok? Vagy elrontotta a munka a stílusomat, és már csak ilyen szárazon tudok fogalmazni? Néha gondolkodom azon, van-e értelme nekem blogolni. Amióta lett egy zárt csoportunk a FB-on, azóta ott kiélem a közléskényszeremet, vannak azonnali visszajelzések, olyan dolgokról is merek írni, amiről itt nem (a hajmosó pózt nem fogom elfelejteni...). Akkor ez itt minek? Ne értsetek félre, ez nem nyavalygás akar lenni, csak hangosan gondolkodom. Közben az is eszembe jutott, hogy Leni sem ontja magából a bejegyzéseket mostanában (ami nagy kár!!!), Erika pedig hozzám hasonlóan szintén inkább tényeket közöl. Generációs különbségek?

És még egy szolgálati közlemény: borult az eredetileg tervezett hétvégi családi program, úgyhogy vasárnap Budapesten leszek, és eldöntöttem, hogy megyek a runtiltre Hacsak addig nem futom le 30 percen belül (na persze), akkor a C csoportban indulok, és megpróbálom ott elérni a 30-on belüli időt. Versenyhelyzetben, nyomás alatt mindig is jobban tudtam teljesíteni. Ha pedig nem sikerül (khm, Thatsme), akkor azzal leszek elégedett, amit össze tudok hozni. Függetlenül attól, hogy a többiek mit futnak, de persze nagyon remélem, hogy nekik is sikerülni fog azt teljesíteni, amire vágynak."

Eddig volt az előző bejegyzés, Leni, még egyszer köszi!

Úgy tűnik mostanában kb. heti 2 posztra van időm meg kedvem. Mentségemre legyen szólva, hogy mióta FB-on is csevegek a csajokkal, kevésbé érzem szükségét az írásnak.

Az előző bejegyzést vasárnapnál hagytam abba, így innen folytatom.

Vasárnap: 74,1 kg.

A napom kicsit borult, az ebédet és az uzsonnát megcseréltem, mert együtt akartam enni K-val, és ő szokás szerint később ébredt. Végre kipróbálhattam a nullkalóriás olajspray-t, ami úgy tűnik, zseniális találmány: a kaja nem égett oda, és mellékíze sem volt. A bundás kenyeret 5 szelet Tesco light choices kenyérből csináltam (kicsit olyan, mint a fűrészpor, de csak 200 kcal/100g, ennél alacsonyabb kalóriatartalmú kenyeret én nem ismerek), a bunda 1 egész tojás volt és 2 fehérje, ami 5 szeletre épphogy elég volt. Tudom ajánlani mindenkinek, aki kíván végre valami normális kaját.

Hétfő: 73,6 kg. Megy ez szépen lefelé :)

Avokádót nem ettem, mióta elkezdtem fogyózni, és már nagyon kívántam. Azt tudtam, hogy zsíros, és gondoltam, hogy biztos hizlal, de nem tudtam mennyire. K. viszont nem ette meg, amit vettem, én meg már nem tudtam ellenállni. Mikor számoltam, jöttem rá, hogy tiszta hülye vagyok: oké, hogy 140 kcal/100g, de a light sajtkrémek is ekörül vannak, és azért ez mennyivel finomabb! És remélem, egészségesebb is. Úgyhogy a következő napokban avokádót fogok reggelizni :)

Sajnos ez a nap az ördögé lett, minden szempontból. Egy értelmetlen munkahelyi dologgal elment az egész nap, úgy, hogy közben csak a teremben kirakott pogácsából tudtam enni, meg 10 percre kiszaladni kajáért, ahol viszont saláta persze nem volt, úgyhogy egy csésze ragulevest találtam a menü legdiétásabb kajájának (röhej...). Igyekeztem felül becsülni a kalóriákat, ezért inkább nem vacsoráztam, habár akkorra már rohadtul éhes voltam. Mondjuk úgy, hogy este 10-ig dolgoztam, nem volt nehéz megállni. Hm, ez lenne a megoldás a diétára? K. kiakadna...

Összességében a kalóriamennyiség szerintem rendben volt, de az összetétel katasztrófa :(

Kedd: 74,6 kg (azaz +1,0 kg). Ha ezt valaki elmagyarázza, hogy miért (meg a következő napot is), azt megköszönném. Nem ettem meg 1 kg pogácsát, kb. 20-25 dkg-ot ehettem. Mégis +1 kg.

Most tettem egy kis édesítőt a fehérjeporhoz, így egy fokkal jobb lett. Van valakinek amúgy valami javaslata arra, hogy lehet még jobb ízűvé tenni? Kávét este már nem tennék hozzá, pedig amúgy jó ötletnek tűnik. Ha 1 dl tej - 1 dl víz arányban keverem össze, érződni fog a tej íze? Mert a tejet, ha megérzem a szagát vagy azt a jellegzetes ízét, akkor nem tudom meginni. Brr...

Szerda: 73,1 kg (azaz -1,5 kg). Újabb rejtély, bár amíg lefelé megy, nem probléma, de ezt a két napot abszolút nem értem. Mintha valahol olvastam volna olyat, hogy a szénhidrát vizet köt meg. lehet, hogy az előző napi pogácsák megkötöttek egy csomó vizet, ami másnapra kijött? Valaki magyarázza ezt el...

A napomról táblázat még nincs (majd este beteszem).

UPDATE: Közben este lett, itt a táblázat:

Mivel itthon dolgozom, gondoltam, főzök végre valamit, ezért ebédre gombapörköltet ettem barna rizzsel. Rizsből a legegyszerűbb fajta zacskós barna rizst szoktam venni, és 50 percig főzöm. Nekem nincs vele semmi bajom. Egy zacskó felét szoktam megenni egy alkalommal.

A gombapörkölt a következőképpen készült:

A hagymát - ami szokás szerint valószínűleg kétszer annyi, mint amennyivel más főzné - megsóztam, majd a nullkalóriás olajon megpirítottam és fedő alatt pároltam, majd levettem a tűzről. Amikor kihűlt, hozzákevertem a pirospaprikát, az összevágott laskagombát (jobb, mint a csiperke, nem kell pucolni, ízre is finomabb, és még olcsóbb is volt), egy paradicsomot, egy paprikát, egy kis piros aranyat és egy kis vizet, és fedő alatt főztem. Amikor megpuhult, az addigra megfőtt barna rizzsel ettem: negyed zacskó barna rizshez 150 g-ot, így két tányérral is ebédelhettem. Fura volt, nem annyira pörkölt, inkább gombás-hagymás rizs hatása volt. Kíváncsi vagyok, K. este tejföllel megeszi-e így (hagyományosan azért jobb, de nem annyival, de persze neki nem kell fogyózni). Ha nem, megy a fagyasztóba, jó lesz nekem máskor.

És most kapok hülyét a blog.hu-tól, az update után törölte a további szövegeimet :((( Ha valakinek google readerben vagy bárhol megvan, legyen olyan kedves, küldje el e-mailben az utolsó bekezdéseket a csokipudingtól. Köszi!

Felmerült valahogy a csajokkal, hogy jó lenne több diétás receptet ismerni. Nekem van egy pár, néhányat már korábban kiraktam, most jöjjenek a tegnapiak, és igyekszem majd folyamatosan feltenni az újabbakat is. A könnyebb ötletelés kedvéért csináltam oldalt egy dobozt, amiben szerepel az összes korábbi receptem linkje.

Tökfőzelék:

A kókuszzsíron megpirítom a hagymát, utána a lisztet, hagyom kihűlni, hozzá pici pirospaprika, meg a kapros mirelit tök és a kefír, ízlés szerint só, és addig főzöm, amíg a tök meg nem puhul. Mirelit töknél ez kb. 10 perc. Aki édesen szereti, a tányérján tehet hozzá édesítőt is.

Szerintem nagyon jó köret. Főételnek nem annyira megfelelő, mert elég hamar megéhezel utána.

Körözött:

A tojás sokaknak szokatlan lehet, de nálunk ez volt a szokás, apa mindig tesz bele. Az eredeti recepten annyit változtattam, hogy tejföl helyett joghurttal csinálom (azért tejföllel jobb, de már megszoktam), és a tojásnak csak a fehérjét teszem bele (ebben viszont nem érzem a különbséget).

Érdemes dupla adagot csinálni belőle, 500g túróból (lehet, hogy kb. 250g joghurt is elég lesz hozzá, akkor nem folyik majd úgy), főleg, ha a párotok is szereti. Bár nekem most a dupla adagból sem maradt másnapra vacsora... :)

Tegnapelőtt este visszajöttem Budapestre, és tegnaptól helyreállt a régi rend: diétás ételek, kalóriaszámolás és futás. Ja, és tegnap töltött káposztát vacsoráztam. Hol ebben a diéta? Ide nézzetek:

Hozzá kell tenni, hogy én a töltött káposztában alapvetően a savanyú káposztát és a levét szeretem, de 3 tölteléket így is megettem, sok káposztával és lével (3*134 + 3*49 = 549 kalória, kevesebb, mint 600, és 3 nagy tányér). Isteni finom volt, főleg, ha belegondolok, hogy közben fogyózom. (Hogy a savanyú káposzta más módon fogyókúrás mellékhatásairól ne is beszéljünk...)

Röviden a recept (csak mert a múltkor valaki számonkérte):

1. A gerslit előfőztem kb. fél órát, mert lassabban fő meg, mint a rizs.

2. A hagymát megpucoltam, apróra vágtam (géppel), és beraktam 3 percre a mikróba, hogy megpuhuljon. Eredetileg zsíron szokták pirítani, de az ugye nekem most nem játszott. Valószínűleg feleennyi hagyma bőven elég lett volna, de mi (én) nagyon hagymásan eszünk.

3. A megpuhult hagyma felét, a húst, a tojást, a fűszereket és a félig főtt gerslit összekevertem, összegyúrtam, kigombócoztam. (A hús sertés darálthús volt, Tescoból, a zsírszegényebb verzió. A múltkori büdös pulyka darálthús után én sem kívántam újra, a pasim pedig közölte, hogy ő olyat többet nem akar enni.)

4. A savanyú káposztát levelenként vízzel átmostam (még így is picit túl savanyú lett), majd a levelekbe belecsomagoltam a húsgombócokat. Ha nem szeretitek nagyon a káposztát (én imádom), akkor kb. feleennyi is elég.

5. Nagy fazék aljába apró káposzta, rá a füstölt hús. Még akkor is tennék bele, ha amúgy én nem ehetném meg, mert kell a levébe a füstölt íz. Én hentesnél fél kg füstölt combot vettem, lezsíroztam, és 3 darabban tettem bele az edénybe. Ezután a töltelékek, többé-kevésbé szorosan, hogy ne tudjanak kinyílni, majd a tetejére a maradék apró káposzta.

6. Felönteni annyi vízzel, hogy bőven ellepje, és fedő alatt kis lángon 3 órát főzni, néha megrázogatva a lábast (keverni nem szabad).

Remélem, nem felejtettem el semmit. Rántani direkt nem rántottam be, nem hiányzott a plusz zsír és liszt. Nem valami bonyolult és időigényes kaja, ahhoz képest, hogy milyen jó :) Ja, és természetesen tejföl és kenyér nélkül kell enni, de ez nem volt akkora lemondás.

Hogy milyen lett? A pasim - mielőtt visszajöttem volna Budapestre - három napig a szüleitől kapott töltött káposztán élt. Amikor kitaláltam, hogy én ilyet fogok csinálni, csöppet kiborult, majd arra jutott, hogy ő akkor eszik mást. Ezután tegnap 4 tányérral evett belőle, persze füstölt hússal. (Ma diétázik, fáj a hasa...)

Ti hogy főzitek?

Ez most csak egy gyors táblázatos poszt lesz,mert mennem kell vissza dobozolni. (Végül hosszabb lett, nincs kedvem pakolni...)

Szombat: 73,8 kg.

A light bolognai Hortensia ötlete volt (http://hortensia.blog.hu/2011/12/08/hamis_bolognai_spagetti_recept), és Thatsme is megcsinálta (http://keeponmovin.blog.hu/2011/12/10/day_27_fozocske). A cukkinit én nem főztem, hanem pároltam (fél éve vettem pároláshoz fémrácsot a Tescoban, most végre ki is próbáltam), percek alatt kész lett, a szószt viszont - lustaságból, na meg azért, mert már régóta volt itthon - Dolmio light szószból készítettem. A táblázatom hozzá:

Szósz:

Köret:

Néhány megjegyzés: (i) soha ne induljatok ki a nálam írt mennyiségből, mert én nemhogy egy főre, de kettőre sem tudok főzni, az elkészült kaja általában egy négyfős családnak bőven elegendő lenne; (ii) tudom, hogy rengeteg hagymával főzök, ez nálunk valami családi betegség :) de szerencsére már K-t is átneveltem; (iii) sajnos a cukkini nem pótolja a tésztát, bármennyire is hasonlíthat hozzá nyersen első ránézésre, mert a párolás után minden tartását elveszti, és inkább kicsit francia lecsó hatása lett. A szósz viszont jó (leszámítva a pulykacombot), máskor is fogok ilyet csinálni, még akár abonetthez feltétnek is.

Darált pulykacomb: én még korábban nem használtam ilyet, és nem tudom, hogy az előrecsomagolt zacsiban lévő védőgáz volt az oka, vagy romlott volt a hús (bár nem lett tőle bajunk), vagy magától ilyen, de nagyon fura íze volt a húsnak, annyira, hogy sajnos a végén a maradékot ki is dobtuk, a legnagyobb sajnálatomra.K. fel is lázadt, és közölte, hogy darált húsból innentől kezdve maradjunk csak a sertésnél. Azt kell hogy mondjam, hogy igaza van, a szósz íze bejött, de a húsé nem. Viszont ha jól emlékszem, a Tescoban darált sertéshúsból van "light choices", aminek viszonylag alacsony a zsírtartalma, legközelebb majd megnézem azzal.

(Gyűlölök kaját kidobni, kifejezetten fizikailag rossz érzés. Nyilván hozzájárult ez is az elhízásomhoz. Igyekszem magam erről lenevelni, de nem egyszerű. Azt sem tudom, hogy fogom megoldani, ha majd gyerekem lesz, hogy ne egyem meg, amit majd otthagy; K. után is mindig mindent megettem. Bár kis szerencsével olyan lesz a gyerekem, mint én és az öcsém: mindent megettünk, amit elénk tettek, anyukám panaszkodott is, hogy nem tudott csatlakozni a homokozó előtt üldögélő anyukák legfőbb témájához, hogy "nem eszik a gyerek". Erika és más anyukák (Scala?) tapasztalatára kíváncsi lennék ezzel kapcsolatban.)

Vasárnap: 73,5 kg.

Ma nem főztünk, és nem is rendeltünk, hideget ettünk egész nap, de annyira jól esett három barna zsömlét megenni egy nap!

A mai nap egyébként a költözéshez való csomagolás jegyében telt. Amíg nem kezdtünk el pakolni, nem is sejtettük, mennyi cuccunk gyűlt össze néhány év alatt. Na meg arról sincs fogalmunk se, hogy hova fogjuk ezeket elrakni, mert szekrény egyelőre csak a ruháknak van (lesz, ha kész lesz az asztalos). Az biztos, hogy a kipakolásnál kell majd egy csomót selejtezni, mert most nem volt hozzá lelkierőnk.

Akartam menni a hétvégén futni is, de persze nem indultam el, miért is nem vagyok meglepve... (Itt azért megjegyzem, hogy a pakolást este 9-kor fejeztem be, hulla fáradtan.) Nekem nagyon nagy szükségem van a csajokra a futáshoz, mert amióta bejött a rossz idő, még egyszer sem voltam egyedül futni, a közös futást, így pl. a most keddit viszont mindig nagyon várom. Nem tudom, mi lett volna a fogyókúra mozgás részéből így télen, ha nem alakult volna ki ez a kis "női gittegylet" :) Kösz, csajok!

Vasárnap reggel végre helyreállt az étkezéseim rendszere. Ugyan a napot azzal kezdtem, hogy a mérleg 74,6 kg-ot mutatott, de nem keseredtem el, tudtam, hogy ezt magamnak köszönhetem, és hogy helyre tudom hozni.

Ebédre cukkinis csirkét csináltunk, indiai fűszerkeverékkel. Hortensiával nagyon egyre gondoltunk, mert ahogy írta, náluk is ez volt a menü vasárnap. Az összetevők és a kalóriatartalom:

A múltkor kihagytam, hogy hogyan készül, most röviden összefoglalom: a zsíron a kicsire vágott hagymát megpárolni, rá az összevágott csirkemell, nagy lángon, amíg ki nem fehéredik, utána pici víz és sűrített paradicsom, Tescos indiai fűszerkeverék (a nemzetközi ételek pultnál kapható, rózsaszín, babapúder hatású dobozban), kicsit főzni, utána bele a kicsire vágott cukkini, összekeverni és fedő alatt kis lángon főzni, amíg meg nem rottyan rendesen. Menet közben ízlés szerint mehet bele a fokhagyma és a só. Szerintem finom lett, és egész normális a kalóriatartalma. A legnagyobb tétel benne a kókuszzsír, ha elfogy, és Scala nem mondja rá, hogy a pajzsmirigybajból kijövéshez feltétlenül szükséges, akkor szeretnék majd váltani arra a szórófejesre, amit Erika használ.

A vasárnapi táblázatom:

Az ebéd utáni csokira nem vagyok büszke, de valami édes nagyon kellett, és bár a narancs egészségesebb lett volna, de épp nem kívántam. Viszont később nagy hasznát vettem a csokinak - proteinszelet helyett -, mert egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk Lenivel futni. Nem mentünk gyorsan, hogy ne csipogjon a pulzusszámláló, emiatt viszont sikerült egészen egyenletes tempót tartani végig. Az eredmény: 7 km, 53 perc.

Amit viszont ma csináltam, az ámokfutás volt, nincs is róla használható táblázatom. A reggeli még rendben volt (mérés: 73,9 kg - megy ez szépen vissza! -, kaja: szokásos tönkölykifli), de ebédelni nem volt időm sehogy sem, délután 4-kor viszont gyerekeknek kellett nutellás kenyeret kennem (más kaja ott nem volt, tényleg). Lehet, hogy más kibírta volna, nekem nem sikerült, így megettem 2 vékony szelet nutellás kenyeret, fehér szeletelt kenyérből. (Most lehet felháborodni.) Miután ennek a napnak már úgyis mindegy volt, az "apósomtól" tegnap kapott kistányér kocsonyát ettem meg vacsorára. (Most pedig el lehet könyvelni akaratgyenge alaknak.) Még ha kalóriában valószínűleg 1200-1500 kalória között maradtam is, az egészséges étkezésnek a mai napra lőttek. Tervezek még estére 2 db narancsot, hogy legalább valami normálisat egyek.

Jó lenne összekapni magam, egyre gyakoribbak az elhajlások. Valószínűleg az a tudat, hogy már kezdek normálisan kinézni, és hogy amikor összeszedem magam, akkor továbbra is csökkennek a kilók, hajlamosabbá tesz arra, hogy kis kilengéseket megengedjek magamnak, ami önmagában nem akkora baj, de az igen, hogy egyre gyakrabban fordulnak elő. Mint pl. majd csütörtökön is, amikor masszív kocsmázás az esti program, és nem vagyok hajlandó ásványvizet inni, amíg a többiek pálinkáznak. Arra a kompromisszumos megoldásra jutottam magammal, hogy a nem túl nagy bűnözések beleférnek (pl. pálinka igen, hamburger nem), de megpróbálom az alkalmak számát csökkenteni, előre betervezni (pl. a héten csütörtök este, de más nem), és aznap a többi étkezést megfelelően alakítani (pl. kihagyom az ebédet, így viszont az elfogyasztandó pálinkamennyiség is arányosan csökkenni fog), annak érdekében, hogy ha már aznap egészségtelenül élek, legalább azt a kalórialimitemen belül tegyem meg.

Egy ismerősömtől kaptam az almás-túrós süti recepjét, de arányok nélkül. Ma próbáltam ki először, a táblázat szerinti arányokkal. A tepsi aljára almaszeleteket tettem, rá a túrós krémet, a tetejére megint almaszeleteket és fahéjat. Jó lett, de legközelebb megpróbálom úgy, hogy az almát lereszelem, és az egészet összekeverem, és beleöntöm a tepsibe, mert most eléggé elválik egymástól az alma és a túrókrém. Az arányokkal mindenki próbálkozzon, ahogy szimpatikusnak találja, nekem elsőre így sikerült :)

A süti nagy előnye amúgy - túl azon, hogy egész alacsony a kalóriatartalma - az, hogy bár nem számoltam ki, de a szénhidrát tartalma sem lehet túl magas, ellenben a túró és a tojásfehérje miatt a fehérje aránya nem annyira rossz, mint egy átlagos süteményben.

Tegnap valami olyat akartam sütni, ami nemcsak nekem ízlik, de a pasim is szereti. Ez végül a rablóhús lett: az enyém befűszerezett csirkemellből, hagymával és gombával, a pasimé fűszeres-mustáros szűzérméből, hagymával, gombával, szalonnával és szalámival. Nyilván az övé lett a finomabb, de én sem panaszkodom, és melegen ajánlom mindenkinek ezt a kaját, aki már unja a csirkemellet :)

A hétvégi étkezések pedig így alakultak:

Szombat:

Vasárnap:

Mindkét nap megcsúsztam az étkezésekkel, szombaton az ebéd volt későn, vasárnap az ebéd ugyan délben volt, de a nagy étkezés a vacsora lett. Este 8 után azért egyik nap sem ettem. Kíváncsi vagyok, vajon megint meglátszik-e ez a mérlegen, vasárnap reggel 74,1 kg-ot mutatott. Ja, és persze mindkét nap bűnöztem (csoki, nápolyi), de csak minimálisat, és számoltam is a kalóriatartalmukkal. Borzasztó, de ha az orrom előtt van (a pasim ette, én vettem neki azzal, hogy sem a csokit, sem a nápolyit nem igazán szeretem), nem nagyon tudom megállni, hogy bele ne egyek egy kicsit.