Reggel fél 8-ra K. behozott a kórházba egy nagy bőrönddel. Szerencsém volt, a Lipid Részleg két része közül a jobbikban (kétágyas szobák, zuhanyzó és WC a szobán belül) kaptam elhelyezést. A szobatársam ugyanaz, aki fél éve volt, ő akkor volt itt először, 91 kg-val, most fél év után 61 kg. Akinek motiváció vagy bizonyíték kell, itt van: csak kalóriaszámolással, minimális mozgással fél év alatt 30 kg-t lehet leadni. Mégpedig nem az "első", hanem az "utolsó", vagy összes 30-at, ugyanis az ő 170 cm-es magasságához képest ezzel a gyorsasággal és eredménnyel kicsit túllőtt a célon. Mutatta a füzetét, amiben ugyanúgy vezette a kalóriákat, ahogyan én a táblázatomban: az 1200 kalóriát ritkán érte el, 1000-1100 kalória körül evett, de voltak 800-900 kalória körüli napjai is. Kb. heti 1 kg-ot fogyott. A doktornő megmondta neki, hogy ez már túl sok, és vissza kell híznia 65 kg-ra, de minimum 1800 kalóriát kell ennie egy nap. Remélem, megfogadja a tanácsot, mert kicsit aggódom érte, nehogy a végén anorexiás legyen...

Az előbbi példa remélem, részben motivált és részben elrettentett mindenkit: nagyon jól lehet fogyni a kalóriaszámolással, de át is lehet esni a ló túlsó oldalára. Csak megjegyzem, én is 170 cm vagyok, és egyesek írták valahol, hogy ehhez az 58 kg volna az ideális testsúly. A szobatársamat (kb. 35-40 éves) elnézve én ezt erősen kétlem. Mivel én sem vagyok teljesen biztos azért abban, hogy nekem a 65 kg a megfelelő, rákérdeztem a doktornőnél, hogy számomra mi volna az orvosilag ideális testsúly. A doktornő szerint ez a 68 kg lenne, illetve az, ha 65 és 70 kg között mozogna a súlyom, mert mozogni fog :) Miután mondtam, hogy a 65 kg-t céloztam be, azt mondta, hogy az még belefér, de 65 kg alá ne menjek. Elnézve Ketket képeit és tudva, hogy ugyanolyan magasak vagyunk, hasonló alkattal, én a 65 kg-val tökéletesen elégedett leszek, ha kb. ugyanaz lesz a látvány :) Minden tiszteletem Lauráé, de nekem az ő alkata nem tetszik; Ketket sokkal inkább követendő példa.

Vissza a reggelhez: éhgyomorra kellett érkezni, majd gyorsan átöltözni a „méredzkedős” ruhába, és kezdődtek a mérések:

- magasság (171 cm – nőttem egy centit?);

- tömeg: 71,8 kg (bosszantó, mert pénteken otthon még 69,8 kg volt, de egyrészt az egy hirtelen mínusz egy kg volt, másrészt a hétvégén mennyiségre sokat ettem, bár a kalórialimitet betartva; gyanítom, a hétvégi kaják nagy része még bennem van) - nem elfelejteni, hogy ez nem az otthoni mérlegem, bár nagyjából mintha megegyezne;

- BMI: 24 (korábbi: 27 - végre bekerültem a normális tartományba);

- testzsír: 27% (korábbi: 31% - a doktornő szerint 25%-tól normális);

- derékkörfogat: 93 cm (korábbi: 95 cm – na ezt nem értem, itt valamit elmértek, mert a múltkorihoz képest a derekam is lényegesen kisebb; mintha most a gyomromnál mérték volna, korábban meg tényleg a derekamnál);

- vérnyomás: 124/70, pulzus: 82.

A mérések után rögtön vért vettek (ez itt kb. minden nap lesz, ami csak azért gáz, mert bár nem fájt a vérvétel, de utálom, és be is lilult a helye), és utána elküldtek EKG-ra. A bentfekvő betegek előnye, hogy minden vizsgálatra hamarabb jutnak be, vagy máshol csinálják nekünk a vizsgálatokat, mint a járóbetegeknek (pedig mi ráérnénk), már csak ezért is érdemes itt kivizsgáltatni magunkat. Az EKG szerencsére rendben volt.

EKG után reggelit kaptunk:egy vastag szelet – kb. 5g – uborka, egy szelet – kb. 15g – sovány sajt és 150g kefír. A kefír helyett én hoztam magammal light jogobellát, amit az orvos engedélyével kicseréltem, mert az első befekvés óta a kefírnek a szagát sem bírom. Holnaptól tehetünk a kefírbe - illetve én a joghurtba - egy Lepicol nevű port, ami olyasmi, mint a zabkorpa, csak tele van mindenféle olyan dologgal, ami jót tesz a bélflórának. 

Reggeli után rövid eligazítás volt, ahol kiderült, hogy egyesek, akik visszajöttek, nem fogytak egy dekát sem. Ezt a főnővér felháborítónak érezte, meg én is kicsit, mivel ez az egész program nem erről az egy hét fogyásról szól (600 kalóriát kapunk naponta, 7 napon át), hanem arról, hogy felkészítenek arra, hogy hogyan fogyjunk otthon, egyedül is. Sajnos néhány ember nem igazán így tekint erre a hétre: tavaly olyan is volt, aki kijárkált pluszban enni, aztán csodálkozott, hogy nem fogy; most meg az egyik hölgy elmondta, hogy ő továbbra sem tud lemondani a fehér kenyérről, és azt eszik reggel is és este is, és nem fogyott. Úgy sajnos nehéz :( mázlista vagyok, hogy a fehér kenyeret tudtam barnával helyettesíteni, este pedig abonettel. Szerencsére a többség fogyott, és csak a szobatársam fogyott túl sokat.

Kaptunk zabkorpát – ezt kell majd az esti kefírbe tenni –, Lepicolt, multivitamint, amiből délben kell bevenni egyet (a márkája Bio-Multi, de nem hiszem, hogy ebből ki kellene indulni) és rosttablettát (Bio-Rost), amiből 3*1 szemet kell enni.

Eligazítás után ebédet kaptunk: 2 dl üres húslevest és egy kistányér rakott karfiolt, ami fűszerekkel és tejföllel vagy joghurttal összepárolt, összesütött karfiol volt, a tetején kb. 10g sült sovány sonkával és 5g reszelt sajttal.

Ebéd után orvosi vizsgálat volt, és a hétre tervezett vizsgálatok, célok átbeszélése. A doktornővel abban maradtunk, hogy megismételjük az egy évvel ezelőtti hasi UH-t és a terheléses cukrot, de érszűkületmérés nem kell, mert már egy éve is negatív volt, a 24 órás vérnyomásmérésről pedig a doktornő a napi vérnyomások eredményének függvényében fog majd dönteni. Természetesen megnézi majd a vérképemben a pajzsmirigyhormont, és kértem, hogy nézzük meg a vasat is. Ekkor hangzott el az, hogy szerinte nekem 68 kg az orvosilag egészséges testsúlyom.

Az orvosi vizsgálat után a dietetikus nővér tartott egy fél órás előadást, amibe bele lehetett kérdezni. Én kérdezgettem is, az ideális tápanyagösszetételről: szerinte ez 25% zsír, 40-45% szénhidrát és 30-35% fehérje; a fehérje 1-1,2 g testsúlykilogrammonként. Ezek az arányok kicsit eltérnek az orvoslexikonos kalkulátortól, viszont valamivel reálisabbnak tűnnek. A nővér kiosztott néhány papírt is mintaétrenddel, kalóriatáblázattal, receptekkel, amik között volt egy zabkekszes recept is; ennél többen eszembe jutottatok :) Utána volt egy egyórás DVD nézés (dokumentumfilm az elhízásról és a diétáról, a kórház orvosaival, nővéreivel, korábbi betegeivel), amit én most kihagytam, mert már kétszer láttam, és inkább feljöttem, és megírtam ezt a bejegyzést meg az előzőt :)

Vacsorára egy negyed paprikát, egy almát és egy 100g-os kefír kaptunk, amibe bele kellett tenni egy evőkanál zabkorpát. Kicsit ugyan több, de én itt is a 150g-os light jogobellát ettem: az almát felvágtam, ráöntöttem a joghurtot, belekevertem a zabkorpát, és ez volt a vacsora.

Az étkezések összességében nem voltak rosszak, és annyira kevés sem. Persze az első nap még könnyű, majd a 3-4. nap lesz igazán nehéz. De itt, a többi sorstárssal együtt valahogy könnyebb elviselni. Persze csak akkor, ha nem nézem meg Titti blogját, rajta a fantasztikus lúdlábtortával :)

Mozgás: ma még semmi nem volt, de holnap reggel gyógytornával kezdünk. Illetve én terheléses cukorral és hasi UH-val, most jutott eszembe, úgyhogy a reggeli torna kimarad. Kérdeztem a doktornőt, hogy csinálhatnék-e a gyógytorna helyett mást, mivel a gyógytorna alapvetően idősebb, nehezebb, és rosszabb kondiban lévő embereknek van kitalálva, mint amilyen most vagyok; azaz olyanoknak, mint amilyen egy éve voltam. De sajnos nincs másik tornaterem, ez meg kicsi, és ha mást csinálnék, csak zavarnám az órát, úgyhogy holnap - ha az előbbi vizsgálatok nem kavarnak be - gyógytornázom :) Ha tudok, bent maradok majd a tornateremben egy óra fegyencedzést lenyomni utána, de nem biztos, hogy fogják engedni. Meglátjuk. Arra viszont van némi esélyem, hogy elmenjek Lenivel egyet futni a környéken maradva. Ugyan 600 kalóriával kicsit rizikós, de fél éve sem lett semmi bajom, pedig akkor egyedül voltam. Vagyok én annyira nyuszi, hogy ha érzem, hogy baj van, megállok :)