I can resist anything but temptation.

Ahogy arról már többször írtam, még egyszer, utoljára – immár harmadjára – befeküdtem a Szent Imre Kórház Lipid Részlegére egy hétre.

Először tavaly ilyenkor voltam itt, 99,7 kg kezdősúllyal az itteni mérleg szerint. Akkor már a befekvés előtti vizsgálatok is eredményesek voltak, ugyanis mielőtt bekerültem volna, el kellett menni a járóbeteg rendelésre is, friss vérképpel, amiben a pajzsmirigy hormont is vizsgálták. Ekkor derült ki először, hogy pajzsmirigy-alulműködésem van, amire rendszeresen gyógyszert kell szedni. Az oka nem ismert, valószínűleg egyszer egy vírusos betegség következtében a pajzsmirigyem egy része elhalt, és ezért termel kevesebb hormont.

Visszatérve az egy évvel ezelőtti állapothoz: a kórházi mérleg szerint 99,7 kg-mal feküdtem be, a hét végére ez 96,2 kg-ra csökkent. Az egyéb egészségügyi adatok és vizsgálatok (puskázok a zárójelentésből):

- EKG: rendben;

- BMI: 32;

- testzsír: 34,2%;

- derékkörfogat: 124 cm;

- vérnyomás: 129/102;

- 24 órás vérnyomásmérés összesített eredménye: 119/75, pulzus 79 (ebben az éjszakai adatok is benne vannak);

- érszűkület: nincs;

- hasi ultrahang: a máj megnagyobbodott, a diagnózis: májzsír (azaz nemcsak a hasamon és a fenekemen vannak zsírsejtek, hanem sajnos a májban is, és onnan is ugyanúgy lehet eltüntetni, ahogyan a hasamról: fogyással);

- vérkép: GGT 75 U/l (32-ig jó, a magas érték oka a májzsír);

- koleszterin: 6,13 mmol/l (5,2-ig jó);

- terheléses cukor: 10,24 (6,1-ig jó, 11-től cukorbetegség, az én eredményemre azt mondták, hogy ez a cukorbetegségi hajlam jele, ami csökkenhet, ha fogyok, de ha nem, akkor garantált a cukorbetegség, ami szerencsétlen esetben akár láblevágáshoz is vezethet);

- és kiderült az is, hogy az eddig szedett 25 mg L-Thyroxin pajzsmirigyhormon kevés, meg kellett emelni 50 mg-ra.

Következtetések a hét végén: komoly gondok vannak a szervezetemben, amik azonban fogyással helyrehozhatók, visszafordíthatók. Ha azonban nem fogyok, akkor 10-20 éven belül garantált a magas vérnyomás, a cukorbetegség, és a májam is károsodni fog. (Konkrétan emlékszem, ahogy csütörtök este a kórház udvarán sétálgattam, telefonnal a fülemen, elmondtam az egész családomnak, hogy komoly baj nincs, de fogyózni fogok, amiben lehetőség szerint támogassanak. Miután velük ezt megbeszéltem, felhívtam K-t és bőgtem neki egy órát, hogy mekkora barom vagyok, mert csak magamra vethetek azért, hogy ennyi bajom lett 30 évesen, és hogy ugye akkor is szeretni fog majd, ha levágják a lábamat…)

Ekkor született meg az elhatározás, hogy lefogyok, mégpedig az itt tanult módszerrel. Ugyanis a fenti rengeteg vizsgálat mellett folyamatos orvosi konzultáció volt, kétszer dietetikus nővér is tartott előadást és lehetett őt kérdezgetni, és egyszer egy pszichológus is beszélgetett a csoporttal (ez utóbbi ért a legkevesebbet, tankönyvszagú volt, és nem a gyakorlati problémákra fókuszált). Emellett megnéztünk több videót az egészséges étkezésről, és rengeteget beszélgettem a „kollégákkal”, akiktől ugyanannyi hasznos tanácsot és trükköt tanultam, mint a dietetikus nővértől (az almás rétes pl. a dietetikus nővér javaslata volt, a kisadagokra porciózás az egyik kollégáé).

Fél év alatt lement a kalóriaszámolós módszerrel 20 kg, erről már írtam az „Előzmények” c. bejegyzésben. Fél év után a kórházi mérleg szerint 79,7 kg-mal feküdtem be újra, és 76,8 kg-mal távoztam. Ekkor már érszűkületmérést, 24 órás vérnyomásmérést, hasi ultrahangot és terheléses cukrot nem csináltak, a doktornőm (aki egyrészt nagyon közvetlen és aranyos, másrészt borzasztó alapos, és minden kérdésemre nagyon kedvesen válaszolgat) azt mondta, hogy majd egy év után kellene ezeket megismételni, mert addigra fog igazán látszódni a fogyás eredménye. Ekkor a vizsgálatok és az eredmények a következők voltak:

- EKG: rendben;

- BMI: 27;

- testzsír: 31,7%;

- derékkörfogat: 95 cm;

- vérnyomás: 110/70;

- vérkép: GGT: 34 U/l (32-ig jó, korábban 75 volt, láthatóan megy vissza a normál tartományba);

- koleszterin: 5,87 mmol/l (5,2-ig jó, korábban 6,13 volt, ez is megy visszafelé);

- pajzsmirigyhormon: a szedett gyógyszerrel együtt rendben volt.

Azaz összefoglalva: elindultam a jó irányba vezető úton, de még messze nem vagyok a végén. Ennek örömére javasolták, hogy fél év múlva – azaz most – jöjjek vissza még egy hétre, remélhetőleg még többet fogyva, mert akkorra várhatóan az előbbi értékeim is visszamennek a normális tartományba. Ezért vagyok most újra itt, bízva abban, hogy mindent rendben találnak.

Annak érdekében, hogy azok, akik hozzám hasonló túlsúllyal küzdenek, teljes képet kapjanak arról, mennyire hasznos is ez az egy hét, elhatároztam, hogy megírom, mi minden történik itt velünk. Hátha valaki kedvet kap, és megteszi az első lépést annak érdekében, hogy egészségesebbé váljon. Azt mindenesetre szeretném jelezni, hogy ez nem elsősorban a lifetilt célközönségét képező, 10 kg körüli felesleggel küzdők számára jelenthet igazán komoly változást, hanem inkább azoknak, akik hozzám hasonlóan +30 kg feleslegtől kívánnak megszabadulni.

Néha nagyon nem értem a bevitt kalória és a kilók közötti összefüggéseket. Időnként követ egy sémát, ilyenkor elkezdem azt hinni, hogy találtam benne rendszert, aztán az egész felborul. Az utóbbi néhány napban ez volt a jellemző. Nem értem, miért volt egyik nap több, utána meg jóval kevesebb, mint korábban.

Hol hagytam abba... aha, a hétvégén.

Szombat: 73,8 kg.

A csirkecomb kentucky csirkeszárny fűszerrel készült, mást nem is tettem hozzá, be a tepsibe, alufólia, sütőbe, és nagyon finom lett (most jut eszembe, hogy valószínűleg sütőzacskóban is jó lett volna, és akkor mosogatni is könnyebb). Azt viszont ne kérdezzétek, miért ettem csokit ebéd után, és miért rögtön egy tábla 2/3-át. Ráadásul én nem is vagyok nagy csokievő, a sütik sokkal jobban vonzanak. Nem voltam szomorú, nincsenek nehéz napok, nem tudom semmi okát adni. Legközelebb inkább majd kisebb csokikat veszek K-nak, mert ha nem eszi meg az egészet (nem eszi, ezért 70 kg 185 centivel), akkor az valahogy nálam köt ki, pedig nem kellene... :(

Mivel az egész napunk megcsúszott (reggeli 11 körül, ebéd 16 körül), kihagytam a vacsorát, ha már bűnöztem. Kalóriával jól zártam a napot, az egészséges étkezés pedig ment a kukába :(

Vasárnap: 73,6 kg. Itt még értettem a rendszert: 1200 kalória előző nap, kilók csökkennek.

A csirkecomb az előző napi volt, a vöröskáposzta mirelit bolti. Ilyet ne vegyetek, cukorral készül, arányaiban sok a kalóriatartalma (amikor én csináltam, kihoztam 48 kcal/100g-ra), csak nagyon megkívántam, dolgozni meg nem akartam vele. A caesar salátát este rendeltem, nem volt túl nagy adag. A Vitálkonyha a sajátjuknál (kb. ugyanekkora adag) 352 kalóriával számol, én itt az egészre 500-at számoltam, biztos, ami biztos.

Hétfő: 74,1 kg. Itt nem értettem igazán, hogy az előző napi kajából hol jött fel + 0,5 kg. A caesar saláta ennyivel nem lehetett több, és inni kb. minden nap ugyanannyit iszok (sokat).

A bimbóskel nem volt valami jó, újfent rájöttem arra, hogy legyen bármilyen egészséges, én a kelbimbót nem szeretem (keserű, brr), a sajtokat pedig a diétában el kellene felejteni, mert ugyanennyi kalóriáért sokkal finomabb (és több!) csirkét ehettem volna. Az esti caesar saláta az előző napi maradéka volt, de K. most beleevett. Cserébe én is az övébe (túrós palacsinta vaníliaöntettel). Na nekem nem kellett volna :(

Kedd: 74,3 kg. Már meg se lepődtem, csak nagyon elkeseredtem, soha az életben nem leszek 70 alatt. Itt tudtam, mi volt a baj: minek kell nekem mindig elcsábulni K. kajájára? És főleg miért azután, hogy én már megvacsoráztam? Itt született egy elhatározás, amiről majd később még írok.

Reggel gondoltam, ha nekem már úgyis mindegy (én is tudom, hogy így nem szabad gondolkozni! de nagyon messze vagyok a tökéletestől...), akkor megeszem reggelire, amit K. (és én) meghagytunk a palacsintából, ahelyett, hogy barna kenyeret ennék margarinnal. Mennyei volt... Ebédre tortillát vettem, na az se jó nem volt, se elég. Cserébe délután boroztunk, életemben először vettem száraz vörösbort (a srácok azt kértek), és mivel nem értek hozzá, arra figyeltem csak, hogy ne legyen olcsó :) Ilyet vettem: Vylyan Bogyólé 2010. (http://www.vylyan.hu/file/BOR%20INFOK/Bogy%C3%B3l%C3%A92010.pdf). Meglepően finom volt, bár nekem a 800,- Ft-os édes merlot-val sincs semmi bajom.

Este futottunk a csajokkal a Margitszigeten, rajtam kívül mindenki 10 km felett ment, innen is nagyon gratulálok nekik! Nekem az első kör vége felé jelezte a csípőm, hogy ha másnap még akarok majd járni, akkor talán itt hagyjam is abba, úgyhogy én egy kör után elköszöntem. Utólag borzasztóan sajnálom, hogy nem lehettem ott a nagy pillanatoknál, de most nem ment volna, még nagyon érezte a csípőm a hétfői futást. Azért borzasztóan bosszantó, hogy 31 évesen ilyen bajaim vannak, ráadásul nem is igazán tudni, hogy mitől fáj. Azon agyalok, hogy bármit is mondott az orvos arról, hogy nincs nekem problémám a porcokkal meg a kopással, kúraszerűen csak beszedek majd egy adag porcerősítőt (Thatsme, van javaslatod, hogy melyiket?), mert azzal nem vagyok előrébb, hogy a röntgenen nincs semmi elváltozás, és hogy ne fussak a rekortánon (mostanában nem azon futok, és így is fáj, napokig).

Szerda: 73,2 kg. Nem hiszem el! Lokális minimum, ha az utóbbi 6 évet nézzük :) Karácsony előtt a legkevesebb 73,3 kg volt. Túl azon, hogy nagyon örülök, halvány fogalmam nincs arról, hogy mitől lett egyik napról a másik napra 1,1 kg-val kevesebb. Nincsenek nehéz napok, nincs sűrű mellékhelyiség-látogatás, semmi ilyesmi. Épp ezen érthetetlenség miatt tartok tőle, hogy másnap újra 74 kg körül lesz :( Vagy le kéne cserélni a mérlegem?

A zöldbabfőzelék és a csirke isteni finom volt. Lehet, hogy én vagyok kisigényű, de nekem ezek a vitálkonyhás (jövő héttől újra cityfoodos) kaják akkor is bejönnének, ha nem fogyóznék. Ugyanígy voltam mondjuk a rendelt Norbis kajával is, de hiába ettem 1-eset ebédre is és vacsorára is, nem fogytam semmit. Na igen, ha a kalóriát nézzük, nem pedig az update kategorizálást, akkor már érthető: hiába egészséges pl. a brokkolifőzelék, és nincs benne liszt sűrítésnek, ha egy adag mondjuk 500 kalória, és én megeszek kettőt, és emellé még eszek más 1-eset is, akkor bőven a kalórialimitem fölött vagyok update 1-es kajákból is. Magyarul a mértékre az update esetén is vigyázni kell, akkor meg kb. ugyanott vagyok, mint a kalóriaszámolásnál, csak kicsit leegyszerűsítve. Azt azért nem értem, hogy az update1 ételrendelésnél miért csak a szénhidráttartalmat és a glikémiás indexet adják meg, a kalóriatartalmat viszont nem; ha az is fel lenne tüntetve, lehet, hogy néha onnan is rendelnék, mert ízre jók voltak.

Csütörtök: 73,6 kg. A tegnapi sejtés beigazolódott, megint több lett (+0,4 kg), holott az 1200-at tartottam. Meglátjuk, hogy alakul a következő napokban, ha be tudom tartani a limitet.

És itt érkeztünk el az elhatározásomhoz. Ha megnézem a táblázataimat, teljesen egyértelmű, hogy minden bűnözésem este van, vacsora helyett/mellett, legtöbbször úgy, hogy K. maradék kajáját megeszem. Mondjuk hogy ő miért nem eszi meg az egészet, az nekem még mindig rejtély, lehet, hogy a dohányzásához van köze :( Most már jó ideje követem a lifetiltről indult csajok bejegyzéseit is, és látom, hogy profin bírják úgy, hogy este csak fehérjeturmixot isznak. Debrának és Thatsme-nek köszönhetően meg is tudtam kóstolni ezeket, és - bár egy csoki mousse nyilván sokkal jobb - nem rossz, sőt a múltkor egész jó csokipuding jellegű turmixot sikerült összehoznom, ami kifejezetten ízlett. Azt is olvastam valakinél, hogy azt kibírja, hogy este csak turmixot ihat, de azt nem, hogy diétás vacsorát tartson.

Mától én is beállok a sorba, és megpróbálom, milyen is lesz ez. Korábban voltak fenntartásaim ezekkel a testépítő cuccokkal kapcsolatban, de még jó, hogy Thatsme mélységeiben ért az ilyen dolgokhoz, és elmagyarázta, mi hogyan működik. Azért zsírégető és hasonló bogyókat nem fogok beszedni (vagy legalábbis most még nem gondolom, hogy beszedném, de ki tudja, hogyan változok majd meg), de a fehérjeturmix elleni kétségeimet Thatsme eloszlatta.

Rendeltem a Peaktől (http://www.getfit.hu/) néhány dolgot: lassú felszívódású csokis fehérjeport (http://www.getfit.hu/micellar-casein-protein-p-184.html), kalória nélküli olajat (http://www.getfit.hu/coat-vajaromas-olajspray-p-262.html), amiről Erika nagyon jókat írt, shakert (a turmixom épp most ment tönkre), meg kíváncsiságból proteinszeletet (http://www.getfit.hu/protein-protein-block-p-274.html). Ez utóbbi mondjuk olyan drága, hogy hacsak nem annyira szuperül jobb, mint a DM-es vagy Mülleres, akkor maradni fogok az utóbbiaknál (720,- Ft v. 199,- Ft). Az első recept, amit az olajjal ki akarok próbálni, a bundáskenyér lesz, hétvégén reggelire.

(Miért Peak? Nem ismerem annyira ezeket a cégeket, hogy tudjam, melyik, illetve melyiknek a termékei jobbak a másiknál. Egyszerűen csak azért választottam ezt, mert a lifetilt kapcsán erről rendelkezem a legtöbb információval.)

Ha minden jól megy, ma megkapom a csomagomat, és estétől kezdődik a csokiturmix időszaka. Remélem, ki fogom bírni. Kivételesen megpróbálok majd uzsonnázni is előtte kicsit (csak a szilárd táplálék kedvéért, 150 kcal körül, amin hazaérek esténként, olyan 6 óra tájban), és a turmixot meghagyni 9 körülre, amikor K. is vacsorázni szokott.

Nagyon motivál, hogy többen képesek voltatok hónapokon át így vacsorázni. Remélem, nekem is sikerülni fog...

Ezt most muszáj azonnal leírnom: lefutottam a Margitszigetet 30 perc 20 másodperc alatt!

A korábbi legjobb eredményem 31:59 volt, néhány hónappal ezelőtt. Azóta csak a csajokkal voltam futni, egyedül nem, mert velük sokkal jobb, nem unalmas, nem akarok 100 méter után meghalni, és nem azt várom, hogy mikor állhatok meg végre. Most mindez újra előjött: a parkolótól indultam, a kukánál (kb. 300 méter) már azt éreztem, hogy ez nekem nem fog menni, a Palatinusnál már alig vártam, hogy abbahagyhassam, a Margit híd előtt úgy éreztem, nekem nem fog menni a másik fele. Aztán valahogy összekaptam magam, az evezősöknél még előztem is, de az állatkert előtt megfájdult a hasam, és onnantól már csak az akarat vitt előre.

Egyszerűbben: egyedül nagyon szar futni, legalábbis én nagyon utálok. De bennem volt, hogy ha Teleszkóp meg tudja csinálni 28 perc alatt, akkor nekem is tudnom kell 30 perc körül futni. Hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz? Én is tudom, de a bennem lévő kisördög csak nem hagyott békén, amióta mondta :) Az a versenyszellem, vagy nevezzük ambíciónak, ami az élet több területén igen meghatározó az életemben, végre először most kijött a mozgásban is. Köszi, Teleszkóp, hihetetlenül motiváló volt a tudat, hogy te megcsináltad!

És nagy-nagy ölelés a csajoknak is: Leninek, Thatsme-nek és Debrának. Ha nem futnánk együtt több hónapja, egész biztos, hogy nemhogy javítani nem tudok, de vagy el se indulok, vagy ha igen, akkor se sikerült volna 35 percen belül. Remélem, most nem szúr ki velem sem a csípőm, sem a térdem, és jövő héten tudok veletek menni, mert - az előbb írtak miatt - nem szeretnék egyedül futni többet. Pláne nem sötétben.

Még egy dolog: a motiváció, hogy mi is vett rá arra, hogy vasárnap délután felkeljek és elmenjek futni. Egyrészt az, hogy a mostanra már nagyjából rendszeressé vált heti kétszeri futásból nekem ezen a héten egy volt csak, szerdán, mert megfájdult utána a térdem. Másrészt az, hogy olvasom a csajoknál, hogy ki mennyit mozgott, és elszégyelltem magam, hogy én fasorban se vagyok hozzájuk képest, pedig nekem többet kell leadni, mint nekik. Végül az, hogy megírtam az előző bejegyzést, és átolvasva rendesen lelkiismeret-furdalásom volt amiatt, hogy mennyire nem tartottam be a diétában a saját szabályaimat sem. Úgyhogy ha olvasna olyan, aki még nem blogol, innen üzenem, hogy jobb elkezdeni, legfeljebb letörlöd utána. Ha nem kezdtem volna el írni, a lányokat sem ismertem volna meg, amit nagyon-nagyon sajnálnék.

És újra: 30:20!!! El se hiszem :) Bocsi, ez nem nagyképűsködés akar lenni, hanem gyerekes lelkendezés :) És csak halkan jegyzem meg, hogy ha majd még egy kicsit edzettebb leszek, akkor lehet, hogy meg fogom tudni csinálni 30 percen belül. Az már runtilten "B" csoport, még ha csak éppenhogy is :)

Runtilt: azt hittem, jan, 22-én lesz, és végre el is döntöttem, hogy megyek. Később olvastam, hogy jan, 29-én lesz, ami sajnos nekem nem megy, mert apukám és nagymamám szülinapja pont aznap van, és már karácsonykor megbeszéltük, hogy akkor megyünk haza az öcsémmel legközelebb. Azért ezt most sajnálom :(

Ahogy azt már Debra és Thatsme is megírta, tegnap csajos futást tartottunk. Nekem személy szerint hatalmas élmény volt, mert amióta újrakezdtem a futást, csak egyedül jártam ki a Margitszigetre, és csak az volt a célom, hogy az időmön javítsak. Ezzel szemben tegnap úgy indultunk el, hogy együtt maradunk, együtt csináljuk végig, és ez nemcsak fizikailag, de lelkileg is nagyon inspiráló volt. Én a csajokkal (Debra, Thatsme, Leningrad) tegnap találkoztam először élőben, de nem okozott gondot, hogy előbb egy teljes kört, majd Lenivel még egy felet végigdumáljunk :) Beszélgetés közben meg csak úgy fogytak a kilométerek, szinte észrevétlenül (ez eléggé közhelyesen és röhejesen hangzik, de így igaz), aminek az lett az eredménye, hogy amikor befejeztük, úgy éreztem, hogy még tele vagyok energiával, és valahogy le kéne vezetnem (és a pasim sajnos nem volt a közelben.. :) Már nem is tudom, ki vetette fel, de Lenivel elindultunk még egy fél körre, amiben a legdurvább a sötétben parkon átfutás volt (nem vagyunk normálisak...), kész csoda, hogy mindkettőnk bokája a helyén maradt...

Túl azon, hogy tegnap először éreztem azt, hogy a futás nem csak egy szükséges rossz, amit valahogy túl kell élni, a tegnapi futás valószínűleg a fogyás szempontjából is sokkal hasznosabb volt, mint a korábbi 32 perces köreim: ugyan nem mértem, de a pulzusom valószínűleg a zsírégető tartományban maradt, nem pedig a csillagos egekben, összességében időben tovább tartott a mozgás, kilométerben is több volt, és a mai izomláz sejteti, hogy többet is ért, mint amit korábban csináltam.

További pozitív hozadéka a tegnapi napnak, hogy kiderült, hogy Lenivel kb. 1 percre lakunk egymástól, úgyhogy rögtön le is fixáltuk, hogy kedden és csütörtökön el fogunk járni futni, és hogy megpróbálunk két kört lefutni egyben, megállás nélkül, de nem meghajtva. Thatsme és Debra is jön a jövő héten valamelyik nap (legalábbis a tegnapi állás szerint), bár Thatsme számára inkább az a kihívás, hogy találjon magának a héten legalább egy pihenőnapot, annyit mozog (nekem meg az, hogy legalább egyszer mozogjak hetente...). Kíváncsi vagyok, hogy ha ebből rendszer lesz, akkor a csajok - akik velem ellentétben mennek a decemberi runtiltre - mennyivel érnek majd el jobb eredményt, mint a múltkorin, mert az egész biztos, hogy javítani fognak rajta :)

És akkor a szokásos táblázataim:

Tegnap:

A futás előtti proteinszelet nagyon jó, nem is gondoltam volna, köszönöm újra a tippet! És szerencsés módon futás után nem nagyon voltam éhes, ellenben megittam vagy másfél liter forró teát. A narancsot eredetileg azért vettem és kezdtem enni, hogy ebben a szuper őszi időben természetes C-vitamint is adjak magamnak, de egészen rákaptam az ízére.

Ma:

Kicsit kevés, de azért, mert az ebéd még az uzsonnával együtt is eléggé alacsony kalóriatartalmú volt, ez viszont nem szándékosan alakult így, csak a ceruzababos kaják nagyon bejönnek nekem a Cityfoodtól. Uzsonnázni muszáj volt, kb. 6-kor, mert 9-re értem haza, és féltem, hogy kidőlök menet közben.

Tudom, megint kevés a fehérje, sok a szénhidrát, kevés az ebéd, sok a vacsora, és kevés az összkalória, de ha már olyan sokszor "bűnözök", akkor most, hogy ez így pont elég volt és jólesett és éhes sem vagyok, nem eszek többet. Na jó, max. éjfélkor, TV előtt majd még egy narancsot.

Miért állok be én is a sorba, és kezdek blogolni?

Tegnap az 1200 kcal diéta közepén sikerült megennem egy teljes tábla Milka csokit.

Tarthatatlan. Muszáj motiválnom magam, úgyhogy lássuk, a sima excel táblázat mellett segít-e az, ha ide is leírok mindent: kajákat, recepteket, mozgást, közérzetet, hangulatot stb.

Ha meg nem segít, lesz egy újabb törölt blog :)