I can resist anything but temptation.

Hosszú szünet után végre újra tudok az eredeti témába vágóan írni: újra diétázom :)

Előzményként annyit, hogy szülni 94,1 kg-val mentem, szülés után pár nappal (amikor hazaengedtek a kórházból) 86,6 kg voltam, majd ez lement kb. 2 hét alatt 84,5 kg-ra. És ez volt az utóbbi időszak lokális minimuma.

Szoptatni akartam A-t. Nem nagyon volt még tejem, miután hazajöttünk a kórházból (és nem igazán éreztem a tejbelövellést sem), ezért felírtak tápszert. Amit én a gyerekorvossal egyeztetve végül ki sem bontottam. Helyette minden praktikát kipróbáltam annak érdekében, hogy fokozzam a tejtermelést: almalé (napi több liter 100%-os), szoptatós teák (előbb Laktoherb, majd gyógyfűkeverék: kecskeruta, csalánlevél, majoránna, kakukkfű, ánizs), szoptatás mindkét mellből (ma is így csináljuk). Sokat olvasgattam a La Leche Liga honlapját is. Ami nem ment, az az igény szerinti szoptatás: jól hangzik, de honnan a fenéből tudjam, hogy egy pár napos/hetes baba miért sír éppen? És a gyerekorvos amúgy is azt mondta, hogy 2 óra azért teljen el két evés között.

A védőnő szerint a sok ivás mellett kell a megfelelő szénhidrát bevitel is. Ezt a testem vagy magától tudta, vagy csak visszaköszönt a korábbi hosszas diéta; mindenesetre csak az édes, lisztes kajákat kívántam, de azokat nagyon és sokat. Meg persze az első időszakban a kialvatlanság is azzal járt, hogy kb. leszartam, hogy mit is eszek, csak egyek, ha van két percem. Emiatt újra piszok gyorsan eszem :(

A fentiek eredményeként 3 hónap alatt lettem kb. 91 kg. Amikor átfordult a mérleg, és 9-essel kezdődött, akkor gondoltam, most már muszáj valamit tenni, és elkezdtem kalóriát számolva diétázni azzal, hogy 1800 kalória a súlytartóm, 500 kalória plusz a szopás, az 2300 kalória, akkor 1800 kalóriával fogynom kellene.

Röviden és tömören: nem ment. És innen üzenem mindenkinek, aki cikizi az elhízott anyukákat, hogy b@ssza meg. Ha férfi, akkor előbb csinálja végig, amit mi, aztán dumáljon arról, hogy egy elhízott kismama igénytelen (ha amúgy is hulla fáradt vagy, nem az lesz a legfontosabb, hogy futni menj, hanem hogy aludj, pihenj, ha van két perced magadra). Ha nő és eleve szerencsés alkat, akkor ne frusztrálja feleslegesen a nála pechesebbeket. Ha nő és olyan alkat, mint én, és mégis lefogyott szülés után azonnal, akkor pedig gyorsan adja meg a módszerét, szükségem lesz rá a második baba után majd :)

Tehát megpróbáltam a kalóriaszámolást és a mozgást. A kalóriaszámolás kikészített: egyszerűen nem volt elég az 1800 kalória, és vagy betartottam és éheztem, vagy nem tartottam be és lelkiismeret-furdalásom volt. Itt jön be a képbe a szoptatás is: A. eleve nagy baba volt, féléves korára megduplázta a súlyát, és csak anyatejet kapott. Sokáig mértem, 900g körül evett egy nap, és emellé még fejtem 50-100g-ot. Azaz elő kellett állítanom közel egy liter zsíros, cukros folyadékot, aminek folyamatosan növelni kellett a mennyiségét (mert ahogy A. nőtt, több tejet is igényelt). Nem mentségeket keresek, csak leírom, hogy 3 hónappal a szülés után nekem ez nem ment. És nem érdekel, hogy másnak igen, itt rólunk volt szó, a mi igényeinkről, és ez nekünk így alakult. Befigyelt közben egy betegség is, pont a diéta elkezdésével egyidőben, nem igazán tudom, hogy melyiktől, de visszaesett a "tejtermelésem" vagy 200g-ot. Na itt hagytam abba az egészet.

Mozgás: eleinte kismamatornáztam, majd elkezdtem Leslie Sansone power walking-ját. Először tök jól ment, élveztem, izzadtam, majd volt egy rossz lépésem, és azóta hónapok óta dagadt a bokám, és fáj, ha hosszabban sétálok. A traumatológus egyelőre most nyomozza, mi lehet a baj, az első javaslata (kenegetés) egyelőre nem használ. Ennyit arról, hogy túlsúllyal mennyire óvatosnak kell lenni, nem hiába szajkózom, hogy nem szabad futni, és ez még csak nem is futás volt :(

(Csak hogy érzékeltessem a korábbi lelkiállapotomat, itt van két bekezdés egy meg nem írt posztból:

"1. Mozgás: egyszerűen nincs rá energiám. Ha nem mozgok, a nap végére akkor is olyan leszek, mint a mosott szar, pedig 6-7-8 órát egyben tudok aludni, mert A. szépen végigalussza az éjszakát. Minden tiszteletem azoké az anyukáké, akik minden éjjel felkelnek és mégis végig tudják csinálni a napot! Szóval ha bejön még valami extra a napba (elmegyünk valahová, babaúszás, ilyesmik), akkor az esti fürdetésre már alig tudom összeszedni magam :( Ha emellé még beiktatnék valami plusz mozgást, nem tudom, hogy bírnám ki estig. Illetve tegnap kipróbáltam: végigcsináltam az 5mph-es power walkingot (62 perc, közben végig dumáltam A-hoz, meg szórakoztattam), utána délután, amikor A. bealudt, én is bealudtam, de nekem kevés volt, nem tudtam kipihenni magam :(

2. Evés: a védőnő letiltott a tejtermékekről, mert A-nak kiütése van. Szerintem nem attól, mert másfél hete nem eszek tejeset, és nem csökkent, de majd kifaggatom a dokit. A gyümölcsöket nem kívánom, pedig régen imádtam, még a terhesség alatt is, most meg ott vannak a hűtőben, és rá sem tudok nézni :( Ha napközben betartom a rendes kajálást (barnakenyér szendvics reggeli, zöldséges húsos ebéd diétás desszerttel, cerbona szelet uzsonna), akkor este megőrülök, és összeeszek mindent :( Ha napközben eszek valami jó ütős édeset (pl. grízes tészta), akkor az esti kajálás normális. És azt nem értem, hogy hol van a korábbi akaraterőm :( ")

Június végén A. betöltötte a fél éves kort, és indulhatott a hozzátáplálás. Ezért úgy döntöttem, hogy most már nem baj, ha esetleg csökken is a tejem (na meg jó szar volt a vérképem), újra elkezdek kalóriát számolni. Mozogni nem, a fent írtak miatt, majd csak ha helyrejön a lábam (amire megoldás lenne a pihentetés, de ezt egy majdnem 10 kg-s baba mellett nem tudom abszolválni). Ekkor voltam 94,4 kg.

És láss csodát: most működött! Egyáltalán nem volt annyira megterhelő sem testileg, sem lelkileg, mint 3 hónappal korábban. Úgyhogy innen üzenem mindenkinek: tök felesleges erőltetni a fogyózást, amíg a baba csak szopik! Nem éri meg kockáztatni a tejet, nem éri meg a sok stressz és fáradtság. Persze nem lehet a végletekig húzni, de kell valamennyi idő a regenerálódásra a szervezetnek. Nekem ez fél év volt, másnak lehet, hogy több vagy kevesebb, de ne erőltessük, hogy egy friss anyuka legyen hamar csinos! Aki genetikailag hajlamos rá, annak úgyse lesz gondja vele, akinek meg küzdeni kell érte, az akkor vágjon bele, amikor extra fizikai és lelki szenvedés nélkül működik a dolog.

Tehát július 1-jén elkezdtem, ekkor voltam 94,4 kg. Itt a táblázatom az eltelt időszakról:

Szerintem a számok magukért beszélnek.

A folytatás: kalóriaszámolás továbbra is, de "pihenőkkel". Mivel ez nekem egy hosszú út lesz, sok buktatóval, megborulással, ezért nem fogom nagyon szigorúan tartani az 1800 kalóriát. Ha egy-egy nap elrontom, nem fogok a kardomba dőlni :) de arra figyelnem kell, hogy "most már úgyis mindegy!" felkiáltással egy kis botlás után ne tömjek magamba 5000 kalóriát egy nap :)

Étkezés: reggeli barna kifli, zsemle szívbarát margarinnal, sovány sonkával és zöldséggel, ebéd rendelt diétás kaja (próbáltam főzni, az nagyobb adag lenne ugyanannyi kalóriára, de A. nem nagyon hagyja) + saját készítésű desszert (most a Shapeshifter féle csokis zabkása és túrógombóc van porondon), uzsonna saját készítésű desszert, vacsora ugyanaz, mint a reggeli + valami kis édes (saját desszert, cerbona, joghurt, ilyesmik).

Mozgás: ha K. ráér, heti egyszer megpróbálok elmenni úszni. A futás egyelőre még csak távoli álom :)

Szurkoljatok, hogy legyen elég kitartásom :)

Jelentem, visszaértünk a nyaralásból, ami csodálatos volt! Néha pityeregtem, hogy ez volt az utolsó kettesben töltött nyarunk, de többnyire élveztem azt a nyugalmat és feltöltődést, amit az együttlét és a környezet adtak.

Nem szoktam ide nem illő képeket feltenni, de ezek a helyszínek fantasztikusak voltak, úgyhogy most muszáj :)

Weissensee, Ausztria, a pici épület a tó végén a szállásunk (ennyire antiszociálisak vagyunk nyaraláskor, lehetőleg kerüljük az embereket):

Senj, Horvátország, naplemente az erkélyről:

Egyszóval: gyönyörű volt!

Ami már inkább ide tartozik: 74,3 kg-val utaztam ki és 76,8 kg-val jöttem haza. Azaz egy hét alatt +2,5 kg. Tudok én :) Azt azért hozzátenném, hogy valami ilyesmire számítottam is, ez az egy hét arról (is) szólt, hogy nem görcsölök a kajákon, és azt eszem, amit a "normális" emberek, meg amit kívánok (=vajas-mézes kenyér). A héten már ésszel ettem és mozogtam, remélhetőleg lesz is eredménye.

Sajnos a nyaralás alatt mozogni nem tudtam annyit, amennyit szerettem volna. A hegyekben túrázástól piszkosul elfáradtam: 200 méter szintet ment a tó melletti út, összesen 8 km volt, de jobban kidöglöttem tőle, mint egy futástól, és időnként a pulzusom is az egekben volt. Pedig szerettem volna felmászni a tó melletti 2000 méteres csúcsra, de az 1000 méter szintet jelentett volna, és nem mertük megpróbálni ebben az állapotban. A tóban a snorkingolás nem ment, a sima úszás is csak percekig, mert k...va hideg volt a víz: a kiírás szerint 21 fokos volt, szerintem 15 :( A tengerben már sokkal jobban ment, és nagyon élveztem is a snorkingot, mert rengeteg és egész nagy halakat láttunk, meg egy emberfejnyi nagyságú rákot (na attól piszkosul megijedtem), de háromnegyed óra után egyes érzékenyebbé vált testrészeim kezdtek nagyon fájni a hidegtől, meg begörcsölt a lábam :( Azért amennyire lehetett, mozogtam, de csak ami még szórakozást jelentett.

A héten már dolgoztam, de most viszonylag nyugi van, ezért hogy K. is egyen normális kajákat, főztünk is párszor. Az egyik legjobban sikerült recept a baconos szűzérme volt, ami annyira egyszerű és finom - bár nem diétás -, hogy meg kell osztanom.

Csodásan néz ki, ugye? És az íze is nagyon finom volt. Az adatai:

Én kettőt ettem belőle, bár tudtam volna többet is, de sok-sok görög saláta volt mellé a köretem. K. 9-et evett sült krumplival :)

A szűzérmét karikákra vágtuk, kicsit megnyomkodtuk, hogy laposabb legyen, és K. befűszerezte. Ezen a ponton kicsit nem figyeltem, ezért igazából nem nagyon tudom, mi minden került rá; só, bors, fokhagyma, mustár, indiai fűszerkeverék maradt elöl utána, de hogy ezekből pontosan mit és mennyit használt, nem tudom. A karikákat betekertük szeletelt baconbe, átszúrtuk fogpiszkálóval, hogy egyben maradjon, és egy hajszálnyit beolajozott tepsibe tettük, majd a tetejét is megkentük olajjal (aki szereti, használhatja az olajsprayt, én a szoptatás végéig nem merem). Elektromos sütőben grill+légkeveréses funkción sütöttük (nem figyeltem az időt, csak azt, hogy mikor lett szép színe, de nem tartott sokáig), egyszer megforgattuk, majd miután kivettük, K. a legnagyobb tiltakozásom ellenére majdnem fél csomag vajat szétosztott a tetején, de ettől valóban finomabb lett, mert picit kiszáradt. Hihetetlen módon nekem is ízlett, pedig én mostanában kritikus vagyok a húsokkal kapcsolatban.

A múlt heti centizés értelemszerűen elmaradt, de a hét végén lemérem magam, kíváncsi leszek a számokra.

A korábbi zűrös étkezések után keddtől minden szépen visszaállt a régi kerékvágásba. Szombatig, mivel húsvétra hazajöttem a szüleimhez, és nincs kedvem minden étkezésnél kalóriát számolni. Talán most már megengedhetem magamnak ezt a luxust - persze azzal a feltétellel, hogy a húsvét utáni keddtől ismét odafigyelek magamra.

Kedd: 70,6 kg. Négy napnyi összevissza étkezés eredménye.

A capuccino ízű fehérjepor ismét nagyon finom volt, erre is 9/10 pontot adok a saját szubjektív mércémen. Esténként teljesen rákattantam a túrós jogobellára, szinte minden este azt ettem a héten. Nem utolsó szempont az sem, hogy a fehérje arányát is rendesen feljavítja. A másik étel, ami bevált, a répa: amikor már nagyon kívánok valamit, amit rághatok és mennyiség is, akkor eszek 2 répát, és ezek a vágyaim kielégítést nyernek :) A zsír limitemet sajnos szinte minden nap meghaladom, mivel a Vitálkonyhás ételeknél csak tippelni tudom a fehérje és zsír grammokat (csak a kalória és a szénhidrát van megadva), és ha 4 kalória/gramm aránnyal számolok a fehérjére és a szénhidrátra, és 9 kalória/grammot a zsírra, és reális fehérje mennyiséget feltételezek, akkor az sajnos ennyi zsírral jár :(

Szerda: 70,1 kg. Szerencsésnek érzem magam, hogy értelmes étkezéssel rögtön el tudok indulni a jó irányba.

Körülbelül ugyanaz, mint az előző napon, azzal, hogy este futottunk egy 40 perces Margitsziget kört. Nem voltunk túl gyorsak, ez igaz, viszont ez volt Anna (http://jatsszhogylatszodj.blog.hu/) első futása a balesete óta, kb. fél éve. Én úgy gondolom, hogy le a kalappal előtte. Ilyenkor eszembe jut a saját első 48 perces, belesétálós köröm, és büszke vagyok Annára, hogy megállás és sétálás nélkül végigcsinálta!

Csütörtök: 69,3 kg. Szuper :)

Az a vicces, hogy 2 hete eldöntöttem, hogy felviszem a kalórialimitemet 1400 kalóriára. Ennek örömére uzsonnázok is. Viszont valahogy mégis úgy sikerül összerakni a napi étkezéseket, hogy az 1200 kalóriás limitet tartom. Hiába, egy évnyi rutin nem múlik el nyomtalanul :)

Este elmentem úszni. 8-tól egy úszó egyesület bérli ki a közeli uszodát csütörtökönként, és velük olcsóbb belépti díjjal be lehet jutni este 8 és 9 között. Egyszer már voltam, de annak túl sok sportértéke nem volt, mert K. anyukájának tökéletesítettem a lábtempóját. Viszont már akkor is bennem volt, hogy szívesen beállnék a többiek közé, úgy úszni, mint régen. Ehhez tudni kell, hogy 7 és 14 éves korom között versenyszerűen úsztam, közepes eredményekkel, majd amikor gimibe kerültem, kiharcoltam a szüleimnél, hogy a tanulásra tekintettel abbahagyhassam. Úszni akkor is szerettem, de az edzéseket, és főleg az edzőtársakat, akik többnyire abba a hitbe ringatták magukat, hogy ők lesznek a második Darnyi és Egerszegi, és szartak a tanulásra, nagyon nem szerettem. Viszont eddig az estéig azt hittem, hogy én nagyon szuper úszó maradtam annak ellenére is, hogy vagy fél éve nem voltam medencében, és 18 éve nem edzettem. Nekem is sok eszem van, meg kell hagyni... Ebben a hitben megkérdeztem, hogy beállhatok-e az edzésre, és megengedték. A közepes csoportba kerültem. Végül végig tudtam csinálni az edzést - habár az első 100 méteren begörcsölt a vádlim, és nem akart javulni -, de nagyon harmatgyengén.

Amit úsztunk:

4 * 200 m vegyes (a negyediknél a pillangó már nagyon vízbefúlós lepke volt...)

4 * 100 m saját (én az első kettőt háton, a második kettőt gyorson úsztam - nálunk edzésen az volt a szabály, hogy a gyors nem lehet "saját", itt viszont ez senkit nem zavart)

10 * 50 m saját (az első felét megint háton, a második felét gyorson úsztam)

Összesen: 1700 m kevesebb kb. 45 perc alatt. Nem sok, viszont gyorsan és erőből úsztunk (amíg bírtam), és úgy éreztem, hogy sokkal többet ért, mintha a saját kényelmes tempómban úsztam volna megállás nélkül 2500 métert. Ha megengedik, legközelebb is beállok, mert élmény volt újra jó úszókkal, versenyszerűen, gyorsan úszni.

Ami nagyon fura volt, hogy azt hittem, hogy a versenyúszó múltból adódó technika meg a korábbi fél év futásai eredményeként nem lesz gondom a tempóval. Ehhez képest amikor elkezdtem igazán meghajtani (meg akartam mutatni, mire vagyok képes), akkor hátúszás közben begörcsölt a vádlim. Nekem, akinek a vádlijával futás közben soha semmi baja nem volt, és akinek ilyen jellegű problémái a versenyzés alatt sem voltak. Furcsa és kellemetlen érzés volt, de kibírtam. Viszont amikor a végén leúsztam a levezetést, és ráúsztam a falra, hogy majd kirúgom magam és kinyomom magam a partra, úgy begörcsölt a vádlim, hogy ha kézzel nem tudtam volna kihúzni magam, talán el is süllyedek. Azt hiszem, az, hogy mostanában állandóan elfelejtem bevenni a Béres cseppet, és más vitamint meg nem eszek, nem annyira tesz jót a szervezetemnek :(

Péntek: 68,9 kg. Négy nap alatt visszaértem szinte a korábbi állapotba. Ez elég jó jel a húsvétra is :)

Az uzsonna igazából kora esti ebéd volt, mivel este utaztunk haza. De amikor hazaértünk, akkor is leültünk vacsorázni a szüleimmel, este 11-kor. Az apukám isteni finom körözöttet készített, aminek az értékeit nem tudom, ezért választottam egy körözöttet az adatbázisból.

A következő 3 nap étkezéseiről nem írok, mert nem fogom számolni. Oda fogok figyelni, amennyire lehet, de a nagymamám sütijét tuti nem hagyom ki, és nem érdekel, ha kedden újra 70 kg leszek. Majd lemegy a rákövetkező héten, és a május 1-jei hétvégéig további családi program és össze-vissza étkezés nem várható.