I can resist anything but temptation.

Ez az utolsó napom, mert bár maradhatnék a hétvégére, de akkor már semmilyen vizsgálat nem lesz, diétázni pedig otthon is tudok.

A reggel méréssel indult, amin felbosszantottam magam. Előrebocsátom, hogy nem ettem semmit pluszban azon kívül, mint ami a diétában szerepelt (és minden rendesen ürült is). Ezzel együtt újfent 69,6 kg voltam, azaz hajszálra pont annyi, mint szerdán. Erre nem számítottam: korábban szerdáról péntekre mindig csökkent a testsúlyom, bár természetesen kisebb mértékben, mint hétfőről szerdára. Ennek alapján összességében -2,2 kg-val zárom a kórházi tartózkodásomat. Csak azért, hogy másokat motiváljak, első alkalommal 3,5 kg-t, második alkalommal 2,9 kg-t csökkent a súlyom, és voltak itt többen, akinek 4-5 kg-t fogytak. Tulajdonképpen ezzel a 2,2 kg-val tehát elégedettnek kellene lennem, ha a tendenciát figyelem. Csak az a fura, hogy szerda óta nem volt változás. Na mindegy, a lényeg, hogy 70 kg alatt vagyok, és ezzel kijelenthetem, hogy egy év alatt összesen 30 kg-t fogytam.

Mérés után gyógytorna, utána meg fegyencedzés. Egy újabb hölgy csatlakozott a csoportunkhoz, így hét végére már négyen lettünk (csak mondom, hogy szerdán kezdtem el, akkor még egyedül). Most a saját érdekemben mondtam a többieknek, hogy mindenki mindenből annyit csinál, amennyit bír, nehogy így legyengülve baj legyen, de én egy adott mennyiséget minden gyakorlatból meg akarok csinálni. Szerencsére voltak annyira értelmesek, hogy nem hajtották túl magukat; én meg annyira, hogy mindennek csak az első lépését csináltam meg (kivéve a guggolást, mert a gyertyával nem kísérletezek). A fejenállást pedig újfent kihagytuk.

Torna után reggeli (light jogobella, Lepicol - volt egy negyed paprika is, de azt elfelejtettem). Reggeli után érkezett a doktornő, és megkaptam a zárójelentésemet. Egyetlen olyan tétel sincs benne, ami rossz lenne :) Ennek hihetetlenül örültem. Egyes adatokat már hétfőn leírtam, néhányat most még hozzátennék:

- derékkörfogat (lemértem újra magamnak): 85 cm (korában 124 volt, majd 95);

- vérnyomás: 100/60, pulzus 64 (korábban 129/102 volt, 79-es pulzussal);

- hasi ultrahang: „a máj nem nagyobb, homogén” – azaz nincs zsírmáj;

- vérkép: GGT 20 U/l (korábban 75 volt, majd 34, és 32-ig jó);

- koleszterin: 4,62 (korábban 6,1 volt, majd 5,8 és 5,2-ig jó);

- terheléses cukor: 3,75 (korábban 10,24 volt, és 6,1-ig jó);

- TSH: még nem tudom, a jövő hétre lesz meg az eredménye.

Magyarul minden bajból, amit egy éve diagnosztizáltak nálam (kivéve a pajzsmirigy-alulműködést, ami sajnos nem gyógyítható, de ami nem is a túlsúly következménye), az elmúlt egy év 30 kg-os fogyásával kijöttem. Mivel tavaly ezt a célt tűztem ki magam elé, hihetetlenül boldog vagyok. Ezzel az egy évnyi diétával és mozgással visszatértem az egészséges emberek közé, és talán az életemet – de az egészséges életemet biztosan – meghosszabbítottam. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a helyet, de legalább a kalóriaszámolós módszert, aki egészségtelen túlsúllyal küzd, esetleg már évek óta. Még ha nem is akar befeküdni, feltétlenül kérjen a háziorvosától egy komplett belgyógyászati kivizsgálást (vérvétel hormonokkal, szív, erek, hasi UH, terheléses cukor stb. – legalább azokat, amik nálam voltak), a kapott értékeket elemezze ki, és vonja le a következtetést arra nézve, hogy milyen betegségei vannak, és mik azok, amiken fogyással, mozgással, egészséges életmóddal tud változtatni. Tudom, hogy senkinek semmire nincs ideje, de erre mégis rá kell szánnunk valamennyit, mert az egészségünk nemcsak a magunk, de a szüleink, a gyerekeink, a párunk érdekében ér ennyit.

Mivel ma már nem kaptam ebédet, mert délután hazamegyek, vettem magamnak a szemben lévő boltban csirkés bbq wrapet, ami összesen 312 kalória volt. Ezzel biztosan nem lépem túl a 600 kalóriát. Akartam venni egy farmert is az egyik itteni butikban – ősszel vettem itt egy szuper tengerkék farmert, 31-es méretben, de már esik le rólam – de sajnos 30-as volt a legkisebb, és még az is bő volt :) El lehet ez picit méretezve, mert egy hasonló fehér nadrágból a 30-as kicsi volt, de azért örültem neki; új farmerom azonban sajnos nem lett.

Mivel így a hét végére kialakult egy kis társaság, az ebédet együtt ettük meg, a többiek rakott zöldbabot kaptak a szokásos üres leves mellé. Ebéd után kicsit még beszélgettünk, de nekem el kellett szaladnom fotózásra, mert bekerülök majd az osztály „dicsőség-albumába” (csak házi, belső használatra, nem kerül ki sehova sem), csak küldenem kell egy régi fényképet, amin látszik, mekkora voltam. Remélem, találok majd ilyet, mert nem nagyon hagytam magam régebben fotózni. Nem kell amúgy semmi komolyra gondolni, szemből és oldalról készítettek egy-egy felöltözött képet, amihez előkerestem a magammal hozott legszűkebb felsőt. Sovány még nem vagyok, de már egész jól alakulok :) Ilyenkor eszembe jut Misi bácsi (egy 220 kg-ról 150 kg-ra fogyott kolléga), aki azt mondta nekem, amikor első alkalommal voltam itt, 99 kg-val, hogy „maga itt közöttünk a legcsinosabb!” – hát igen, minden relatív :)

Délután összepakoltam, dolgoztam kicsit, és tűkön ülve vártam K-t. Annyira jó volt újra hozzábújni... de ez a blog nem erről szól :)

Vacsorára megettem egy csomag selyemsonkát (104 kcal) és egy doboz (200g) Linessa light túrókrémet (61 cal/100g, 122 kcal). Holnap és holnapután 800-900 kalória között szeretnék enni, hétfőtől újra 1200 kalóriát (nem tudom, hogy megy majd, csütörtöktől szombatig külföldön leszek), és egy héttel később elkezdeni felvinni 1400-ra. Nem ész nélkül, hanem uzsonna beiktatásával, amit igyekszem majd szénhidrátszegényen kihozni.

Szombat reggeli mérés az itthoni mérlegen: 69,2 kg. Ha betartom az előbb írt saját szabályaimat, akkor ez azt jelenti, hogy beléptem a stabilan 70 kg alatt lévők táborába. Nagyon remélem...

Ahogyan korábban írtam, ez a nap vérvétellel indult. Ezt nem lehet megszokni… Vérvétel után gyógytorna, ami most egész jó volt, mert – sajnos – nem jöttek el azok, akinek igazán szükségük lett volna rá (fogalmam nincs, miért, nem volt annyira nehéz előző nap), ezért mindenki 100 kg alatt volt a teremben, aminek örömére a gyógytornász néni kifejezetten nehezebb feladatokat adott nekünk, de egyikünk sem bánta :) Én óra után megint bent maradtam a teremben, a következő csoport órája alatt, és hátul elbújva elkezdtem a fegyencedzést, amihez két kolléga – a velem egykorú lány és egy apukám korabeli férfi – is csatlakozott :) Ők ugyan nem tudták, mi ez, de kérték, hogy tanítsam meg. Ebből adódóan a mai fegyencedzésemről nincs táblázat, mert minden gyakorlatnak csak az első lépését csináltuk meg (kivéve a fejenállást, mert azt kihagytuk), és abból sem csináltunk sokat, mert én alkalmazkodtam az újakhoz. Tök jó érzés volt, hogy valamit tovább tudok adni! Amikor kijöttünk, akkor részletesen elmondtam, hogy mi ennek az egésznek a lényege, és úgy tűnt, hogy tetszett nekik annyira, hogy folytassák majd otthon is. Azt már most is kérték, hogy pénteken is csináljuk ezt végig a torna után. Ha a gyógytornász néni hagyja – és miért ne hagyná –, akkor tehát holnap is lesz fegyencedzés.

Torna után megettem a szokásos reggelimet: egy szelet uborka, egy light jogobella, benne Lepicol. Délelőtt semmi érdemleges nem történt. A vizit dél körül volt, utána a szobatársam összepakolt és hazament. Elengedték, mert végül +0,3 kg-val zárta az itt-tartózkodását. Azt nem tudom, hány liter vizet ivott meg a mérés előtt, de mindenesetre a lelkére kötöttem, hogy egy hónap múlva 2 kg-val több legyen, és abban maradtunk, hogy telefonon tartani fogjuk a kapcsolatot. Muszáj lesz, mert ha valóban anorexiás – ne legyen az! – akkor ő lesz az utolsó, aki ezt fel fogja ismerni :(

A vizit után a tündéri doktornő összegyűjtötte a betegeit, leültünk együtt, és mindenki feltehette a kérdéseit. Nekem igazából már nem nagyon volt, gyakorlatilag mindenre választ kaptam a hét során, de érdekes volt hallgatni a többieket. A végén a doktornő – akivel korábban kettesben is beszélgettem a tapasztalataimról – azzal hagyott ott minket, hogy kérdezgessenek engem nyugodtan :) Úgyhogy amennyire tőlem tellett, a praktikus tapasztalataimat megosztottam a többiekkel (hol, mit, milyet érdemes venni, mit mivel érdemes helyettesíteni stb.), és ajánlottam nekik Shapeshifter blogját (http://shapeshifter.blog.hu/), mert az eddig olvasottak közül receptek és étrendek szempontjából messze magasan a leginkább olvasóbarát oldal (eszméletlen munka állhat mögötte). Úgy tűnt, elég sokat jegyzeteltek, remélem, fel is tudják majd használni az én tapasztalataimat. Mindenesetre e-mail címeket cseréltünk.

Az ebéd a szokásos 2 dl üres leves volt, utána grill csirkecomb (felső) almás salátával. Na ez nem volt valami sok :(

Délután eredetileg futást terveztünk Lenivel, de neki valami közbejött, és nem is bántam, mert azért korántsem vagyok annyira fitt, mint kedden voltam. Ez a 600 kalóriás étrend rendesen legyengít, gondolkozni, fogalmazni sem tudok úgy, mint korábban, úgyhogy nem is baj, hogy ma nem futottunk.

Vacsorára a szokásos alma, joghurt, zabkorpa keverék volt. Délután és vacsi után sokat beszélgettem még a többiekkel (holott dolgoznom kellett volna…), igyekeztem minden lényeges tapasztalatot megosztani velük, amit az utóbbi egy évben összegyűjtöttem. A szobatársam miatt mindenki aggódott, azt hiszem, néhány nap múlva felhívom, hogy hízott-e.

Holnap végre megyek haza. Bármennyire is hasznos volt ez a hét, már nagyon várom, hogy otthon legyek K-val. Nem is a kaják hiányoznak elsősorban, hanem az, hogy hozzábújhassak...

A szerda reggel méréssel indult, amit nagyon kíváncsian vártam. Arra számítottam, hogy kb. 1,5-1,8 kg-val leszek kevesebb, mert már a befekvés előtt is diétáztam, tehát nagy vízleadás nemigen lehet, a szervezetemből ugyan ürülni fog a hétvégi kajálás, de annyira sok az sem volt. Ezzel a prekoncepcióval álltam rá a mérlegre, ami szerencsére nem tudott erről, mert laza 69,6 kg-t mutatott. Azaz hétfőhöz képest – két nap alatt – 2,2 kg mínusz. Azt nem mondanám, hogy 2,2 kg fogyás, mert az fizikailag kizárt. Valamennyi ebből nyilván fogyás is, de a többi a víz és a salakanyag ürülése. Akárhogy is van, örülök neki, csak nem szeretném magam hamis illúziókba ringatni.

Mérés után végre eljutottam a gyógytornára :) A gyakorlatok 90%-ánál azt éreztem, hogy semmi másra nem jó, csak hogy átmozgasson – persze ez volt a cél, meg a tornát nyilván nem rám szabták, hanem az átlagra, a többségnek egyes gyakorlatok így is nehézséget okoztak –, de volt néhány olyan feladat, aminél én is éreztem, hogy dolgoznak az izmaim rendesen. Az is jó érzés volt, hogy egyes gyakorlatokat fél éve még nem tudtam rendesen megcsinálni, most pedig szinte tökéletesen mentek. A gyógytornász meg is dicsért a végén, én meg kihasználva a helyzetet, megkértem, hogy hadd maradhassak a következő csoport (azok, akiknek extra kímélő tornát írt elő az orvos) órája alatt is a teremben, és tornázhassak egyedül. Eleinte kicsit tiltakozott, hogy sok lesz az, de elég meggyőző lehettem, mert végül megengedte. Csináltam is egy fegyencedzést, fejenállás nélkül, mert azt nem mertem, viszont a húzódzkodás első lépését most a bordásfalnál meg tudtam csinálni. A Thatsme-től lopott ötlettel az egyes gyakorlatokkal kapcsolatos megjegyzéseim a táblázatban vannak:

A dupla torna után volt egy kis idő magunkhoz térni, és ekkor reggeliztem meg: egy negyed paprika volt, egy jogobella, a kefír helyett (most feketeribizlis, mert nem volt hozzá alma), benne Lepicol. Dőzsölünk :) 11-től nagyvizit volt, amire dr. Pados Gyula főorvos úr jött el a doktornővel. Hihetetlenül karizmatikus ember, ő ennek az egész részlegnek az atyja. Engem megdicsért, megkérdezte, meddig akarok fogyni, mondtam, hogy 65-ig, azt mondta, hogy 64 kg alá ne menjek. Igenis, doktor úr! :) Örült annak is, hogy a rossz eredményeim helyreálltak. A terheléses cukrom is negatív lett, azaz az egy évvel ezelőtti állapothoz képest már nem áll fenn a cukorbetegség veszélye! Ennek is piszkosul örültem :) A szobatársam miatt viszont a főorvos úr is aggódott, és megmondta neki, hogy addig nem engedi haza, amíg nem hízik, mivel a mai mérésen is 0,2 kg-val kevesebb volt, mint hétfőn.

Vizit után ebédeltünk: a szokásos 2 dl üres húsleves után volt egy sült csirke felsőcomb, egy fél tányér főtt krumpli és egy fél tányér alma-saláta keverék. A krumpli és a hús nagyon jól esett, a saláta nem volt valami jó.

Ebéd után volt egy egyórás beszélgetés a dietetikus nővérrel. Röviden az elhangzottak:

-  az ideális testsúly a következőképpen számítandó nőknél: (testmagasság – 100)*0,9. Eszerint nekem (170-100)*0,9=63 kg, ami nagyjából egybeesik azzal, amit az orvosok korábban mondtak;

- igyekezzünk minél több esszenciális, teljes értékű fehérjét enni (ezek többnyire az állati eredetű fehérjék);

- anyagcsere gyorsítására: erős fűszerek, sok szénsavmentes folyadék, nyers gyümölcsök, Danone Actívia, Parádi és hasonló vizek; ha valakinek nincs rendben, kérjen a gyógyszertárban Normaflort, ami nem hashajtó, hanem bélflóra-helyreállító; rendszeresen hashajtózni szigorúan tilos, mert tönkreteszi a bélbolyhokat; a xilit és a nyírfacukor, amíg meg nem szokjuk, fokozza a bélperisztaltikát, de önmagában nem hashajtó;

- ha sok rostos ételt eszünk (pl. zabkorpát), és nem iszunk rá eleget, vagy nem áztatjuk be evés előtt órákig, akkor akár bélelzáródást is okozhat;

- ajánlotta Stahl Judit kiszámolt kalóriatartalmú ételeit is, amik akár a könyveiben, akár a magazinjaiban szerepelnek (a magazinokra azt hiszem, elő fogok fizetni, mert ugyan a neten bármilyen receptre rá tudok keresni, de ötletet szerezni jó lesz);

- valaki ajánlotta a Diabétesz c. ingyenes újságot is (állítólag orvosi rendelőkben hozzáférhető), és a www.kcal.hu oldalt kalóriaszámolgatásra;

- a dietetikus nővér javasolta, hogy bizonyos időszakonként, ahogy nekünk jól esik, tartsunk egy 1000 kalóriás gyümölcsnapot, mert megpörgeti az anyagcserét, kihajtja a felesleges vizet, segít a zsírbontásban, tele van antioxidánssal, és felfrissíti a szervezetet - ez jól hangzik, de nem hiszem, hogy bármikor is kedvem lesz hozzá.

Ezután elmentünk az egyik lánnyal, aki hozzám hasonló korú és alkatú, sétálni egyet abba a parkba, ahol Leniékkel futottam. Jó volt kicsit kiszabadulni a kórházból, és süttetni magunkat a napon :) Dumáltunk egy csomót, receptekről és másról is. Utána vissza a kórházba, mert volt egy újabb beszélgetés, ezúttal egy pszichológussal, aki másodállásban edző :) A következőkről beszélt (dióhéjban):

- a telítődésérzékelők a gyomorban és a nyombélben vannak, de kell nekik egy kis idő ahhoz, hogy visszajelezzenek, ezért célszerű lassan enni;

- a korral és nagy traumákkal az anyagcsere lassul – gyorsítása: (i) sok ivással, mert sokszor összekeverjük a szomjúságot az éhséggel; (ii) mozgással, bár a fogyásnak csak 20%-a a mozgás, 80%-a a helyes táplálkozás (mintha ilyesmit a lifetilten is lett volna); (iii) stresszoldó technikákkal, mert sokszor diéta alatt a stressz miatt stagnál a súlyunk, mivel a szervezet arra is raktározással reagál;

- „tanult tehetetlenség”: ha már többször próbálkoztunk fogyókúrával, és nem volt eredménye, akkor a következőhöz úgy állunk hozzá, hogy úgyse fog összejönni – ezt le kell küzdeni;

- zsírsejtek száma: a környezeti ingerek hatására alakul ki 18 éves korunkig, 4 fő szakaszban: (i) magzatkorban: ha az anyuka éhezik, több zsírsejt alakul ki a babában, mert felkészül az éhezésre, de ha az anyuka sokat eszik, akkor is, mert akkor meg arra készül fel, hogy ezt a gazdag kalóriamennyiséget lehessen hova raktározni (magyarul terhesség alatt a baba érdekében nagyon ésszel kell enni); (ii) csecsemőkorban: az anyatejes táplálás az esetek 20-30%-ában csökkenteni tudja a későbbi túlsúly kialakulását; (iii) 5-7 éves korban; (iv) kamaszkorban;

- a zsírsejtek mérete a bevitt kalóriamennyiségtől függ;

- a túlsúly kialakulása tanult dolog, szokások eredménye, aminek 3 pszichés állomása van: (i) csecsemőkorban, ha az anyuka a baba minden sírására etetéssel reagál, kialakul az a reflex, hogy az erős érzelmi ingerek és az evés összekapcsolódnak, és egyfajta pavlovi reflexként később ebből lesz a bánatevés vagy a stresszes evés – megoldás: mindenekelőtt észre kell venni, hogyha ezért eszem, és valami olyan tevékenységet kell találni helyette, ami örömet okoz (khm, ez korábban nekem bejött), vagy ami eltereli a figyelmet; (ii) 5-7 éves korban: ekkor tanulja meg a gyerek a családjától az étkezési szokásokat, pl. hogy mikor és mennyit esznek – érdemes odafigyelni, hogy ne az esti evést szokja meg, mert az esti evés a lassuló anyagcsere miatt jobban hizlal (Ramadan alatt azt tapasztalták a tudósok, hogy egy hónap alatt 7-8 kg-t híztak az arabok); (iii) kamaszkor: a családi és baráti hatásokra ekkor rögzül, hogy inkább az aktív, vagy inkább a passzív pihenést kedveljük – ezen lehet tudatosan változtatni.

A pszichológus után megérkezett K., akivel sétáltunk egyet a környéken. Erről nem is írnék többet :)

Vacsora a szokásos joghurt volt, most nem felejtettem el bele a zabot, és belevágtam egy almát is.

Holnap reggel vérvétellel indul majd a nap…

Az a jó ezen az osztályon, hogy az ébresztő nem hajnalban van, mint ahogy más kórházi osztályokon megszokott, hanem fél 8 körül. Most is ekkor érkezett a reggeles nővérke azzal, hogy a délelőtti programom terheléses cukor vizsgálat és hasi ultrahang (azaz a gyógytornát kihagyom), úgyhogy ha magamhoz tértem, menjek ki hozzájuk vérvételre.

A terheléses cukor – a saját tapasztalataim szerint – azt jelenti, hogy éhgyomorra levesznek vért, majd megitatnak egy adag vízben oldott cukorral, és 120 perc elteltével ismét vért vesznek. A vizsgálat lényege az, hogy ezalatt a 120 perc alatt a vércukorszint visszaér-e a kiindulási értékhez. Ha nagyon nem, akkor az cukorbetegséget jelent – sokaknak itt diagnosztizálják először, volt egy néni, akinek 70 éves kora felett, amikor ide befeküdt, derült ki, hogy sem a pajzsmirigye, sem a vércukra nincs rendben –, ha pedig csak kicsit van a határérték felett (a sávokra most nem emlékszem), az a pre-diabétesz, vagy a cukorbetegség előszobája. (Biztosan le lehet ezt írni ennél szakszerűbben is, aki tudja, kommenteljen :) Amikor első alkalommal itt voltam, nálam ez utóbbit diagnosztizálták, és többek között erre mondták, hogy fogyással még visszafordítható, de ha nem változtatok az életemen, akkor ebből néhány év múlva cukorbetegség lesz, a cukorbetegségnek pedig rengeteg kockázata és szövődménye lehet (ekkor hangzott el a láblevágás is).

A vizsgálat most is így történt: vérvétel, utána megittam a vízben oldott cukrot (nem finom, még egy olyan édesszájúnak sem, mint én), 120 perc várakozás, majd még egy vérvétel. Kicsit szétszurkálták már a karomat, ezért most a csukló körül a kézfej felőli részből vettek vért (annyira nem rossz, mint amennyire féltem tőle). Remélem, sokkal több vérvételem már nem lesz, de csütörtökön egy kontroll még várható. Az eredményt még nem tudom. Utána hasi UH volt, ahol kértem a vizsgálatot végző orvost, hogy ha már úgyis ott van, nézzen körül a női dolgok környékén is. Ennek az eredménye sincs még a kezemben, de a doktornő a vizsgálat végén azt mondta, hogy mindennel minden rendben, a zsírmáj is helyrejött :)

Csak megjegyzem, hogy az összes előbbi vizsgálatot éhgyomorra kellett végezni, és kb. 11-re végeztünk. Mivel délutánra futást terveztünk Lenivel, úgy döntöttem, hogy várok a reggelivel (ami a szokásos joghurt + egy vastag szelet uborka), és megeszem délben az ebédet, uzsonnára – futás előtt valamennyivel – a reggelit, és este 8 körül a vacsorát.

Megvolt a mai vizit, a doktornő azt mondta, hogy a vérképem teljesen rendben van: sem a májenzimek, sem a koleszterin nincs a határérték környékén vagy felett. Pontos számokat majd csak akkor fogok tudni írni, ha a hét végén a kezembe kapom a zárójelentést, de azt már most tudom, hogy a koleszterin 4 egész valamennyi körüli, aminek azért örültem nagyon, mert a családban mindenkinek magas, határérték (5,2) feletti, és az első 20 kg fogyással én sem tudtam visszavinni a határérték alá. Azt nem is reméltem, hogy valaha 5 alatt lesz :) Volt vérnyomásmérés is, 100/70, pulzus 64, úgyhogy a 24 órás vérnyomásmérés szükségtelen. Ennek szintén nagyon örülök, mert a másik probléma a családban – nyilván összefüggenek – a magas vérnyomás, és sajnos volt már infarktus és stroke is a tágabb rokonságban. A vérnyomásom nekem is magas volt az első alkalommal, bár még nem vészes, de nagyon jó látni, hogy a fogyással és a mozgással ezt is vissza tudtam fordítani – sőt, mintha most már kicsit alacsony lenne, de az kávéval helyrehozható. A doktornő is mondta, hogy ihatok kávét, úgyhogy meg fogom engedni magamnak húzós napokon.

Ebédre – ami nekem ezen a napon az első étkezés volt – kaptunk szokás szerint 2 dl üres húslevest, majd egy tányér főtt kukoricát és egy kis szelet – kb. 50g – natúr karajt. Kaptunk még egy almát is, de azt eltettem délutánra, hogy az almás-fahéjas jogobellám mennyiségét kicsit megnöveljem. Az volt az érdekes, hogy kb. az ebéd felénél jóllaktam. Gondolkoztam rajta, hogy a maradékot elteszem, de aztán arra jutottam, hogy délutánra már van ennivalóm, a legnagyobb étkezésnek viszont az ebédnek kell lennie, és mivel a reggeli kimaradt, inkább megettem az egészet.

Délután DVD nézés volt – Főzzünk okosan I. című DVD – a hivatalos program, de mivel már ezt is kétszer láttam, kihagytam, és inkább beszélgettem a kollégákkal. Mondtátok, hogy kíváncsiak lennétek itteni történetekre. Van egy lány, aki 174 kg-ról indult, és 11 hónap alatt szép lassú fogyással, kalóriaszámolással leadott 18 kg-t. Lehet azt mondani, hogy még így is nagyon sok kiló. De ezalatt az idő alatt folyamatosan fogyott, csak lassan. És persze nem hagyja itt abba. Én úgy gondolom, hogy örülni kell annak, amit eddig elért, mert ekkora túlsúllyal csak a kalóriadeficittel lehet fogyni, mozogni nem igazán van mit. Az is tetszik, hogy elfogadta, hogy lassan kell fogynia, nem tiltakozik ellene, és kitartóan csinálja. Jó látni, amikor emberek - ha már korábban el is szúrták, mint ahogy én is, és engedték felszaladni a kilókat - egyszer csak kapcsolnak, és türelmesen elkezdik csinálni ezt a számolgatást. Az egészségügyi javulás egyébként nála is jelentkezett: az elhízás miatt kialakult nála korábban cukorbetegség, viszont úgy tűnik, hogy javulnak az értékei, és lehet, hogy nála is visszafordítható lesz a folyamat, vagy legalább mérsékelhető. Volt egy másik lány is, aki hasonló alkat, mint én, most 74 kg, neki sokat meséltem arról, mennyi minden belefér a kalóriaszámolgatásba, és ajánlottam neki a Cityfoodot, a Lifetiltet motivációnak és a myfitnesspalt számolgatáshoz. A saját blogomat még nem, majd ha jobban megismerem :) Lehet, hogy később majd rá tudom venni arra is, hogy csatlakozzon a futásainkhoz. Ő kérdezte, hogy nem érzem-e börtönnek a kalóriaszámolást. Ezen kicsit elgondolkoztam, de arra jutottam, hogy egyáltalán nem börtönnek érzem, hanem egy keretnek, amit teljesen szabadon magam tölthetek ki azzal, ami jól esik (a jövőre nézve azzal a megkötéssel, hogy figyelnem kell a tápanyag arányokra is). Ezáltal vált a kalóriaszámolós diéta számomra sokkal teljesíthetőbbé, mint bármely más diéta, mert nem kellett olyan alapvető dolgokról (khm, édesség) lemondanom, amik nélkül - sajnos - nem tudtam korábban a diétákat betartani.

Az azért elgondolkodtató, hogy mind a mostani csapatban, mind a korábbiakban nagy többséggel nők vannak. És a legtöbb nő arról számolt be, hogy a gyerekszülésig nem volt komoly gondja a súlyával, de a szülés után minden a feje tetejére állt. Valami nagyon nem lehet ezzel rendben, vagy az anyukává váló nők fejében, vagy a hormonháztartásban, vagy az étkezési szokásokban. Jó lenne, ha nem kerülnék majd ebbe a helyzetbe, de mivel igazán ők sem tudták megmondani, hogy mi is okozta pontosan az elhízást a szülés után, azt sem tudom, mikre kell majd odafigyelni. Azt sajnos már mondta a nőgyógyászom, hogy terhesség alatt is figyelnem kell majd a kalóriákra, mert én ilyen alkat vagyok (ekkor épp nem imádtam a fickót túlzottan), és az itteni doktornő azt mondta, hogy a terhesség előrehaladottságától függően kell majd a kalóriákat számolni, 1500-2000 körüli indulással. Majd ha ott leszek, ennek megpróbálok jobban utánanézni, utánakérdezni. Az biztos, hogy terhesség alatt fogyókúrázni nem szabad, mert az itteni elmondás szerint tudományosan bizonyított tény, hogy azok a gyerekek, akiknek az anyukája a terhesség alatt túl sokat vagy túl keveset evett, nagyobb arányban fognak elhízni később, mint azok, akinek az anyukája normálisan evett. Magyarul terhesség alatt sem fogyózni, sem zabálni nem szabad, ezért kell majd akkor is valamennyire a kalóriákra figyelni.

A DVD nézés helyetti dumálást követően megettem uzsonnára a reggelimet, ami a szokásos uborka volt, meg egy alma és egy jogobella, benne Lepicol (zabkorpa féleség). Megint úgy ettem, mint a múltkor, az almát összevágva, nyakon öntve a joghurttal, belekeverve a port. Ez kellően el is telített, és energiát is adott, amire szükségem volt, mert egy órával később elmentem futni Lenivel és Thatsme-vel itt a kórház mellett. Előtte egyeztettem, hogy mehetek, szóval nem renitenskedtem :)

Felüdítő egy órája volt a napnak, amikor a lányokkal futhattam. És nagyon tyúkanyóvá váltak mind a ketten, mert nem engedték, hogy gyorsan vagy túl sokat menjek :) Az eredmény: 6,52 km, 47 perc, 140 alatti átlagpulzus (nem nálam, Leninél, de gyanítom, hogy nálam is hasonló lehetett). Nem volt gyors, viszont gyorsabb volt, mint amilyennek futás közben éreztem. Végig nem volt semmi bajom, és utána sem, azt hiszem, ezzel semmi különleges kockázatot nem vállaltam, viszont borzasztóan jól esett. Köszi, csajok!!!

Futás után megettem a vacsorámat. Illetve majdnem az egészet... A vacsora egy joghurt volt, benne zabkorpa és egy alma. Az almát nagyon nem kívántam, ezért kihagytam, és most inkább feketeribizlis joghurtot ettem, viszont a zabkorpát elfelejtettem... csak később jutott eszembe. Mivel nem tudom semmibe sem beletenni, ez mára már kimaradt.

Holnap reggel mérés lesz (kétnaponta mérnek), és remélem, holnap reggel nem szúrnak...

Reggel fél 8-ra K. behozott a kórházba egy nagy bőrönddel. Szerencsém volt, a Lipid Részleg két része közül a jobbikban (kétágyas szobák, zuhanyzó és WC a szobán belül) kaptam elhelyezést. A szobatársam ugyanaz, aki fél éve volt, ő akkor volt itt először, 91 kg-val, most fél év után 61 kg. Akinek motiváció vagy bizonyíték kell, itt van: csak kalóriaszámolással, minimális mozgással fél év alatt 30 kg-t lehet leadni. Mégpedig nem az "első", hanem az "utolsó", vagy összes 30-at, ugyanis az ő 170 cm-es magasságához képest ezzel a gyorsasággal és eredménnyel kicsit túllőtt a célon. Mutatta a füzetét, amiben ugyanúgy vezette a kalóriákat, ahogyan én a táblázatomban: az 1200 kalóriát ritkán érte el, 1000-1100 kalória körül evett, de voltak 800-900 kalória körüli napjai is. Kb. heti 1 kg-ot fogyott. A doktornő megmondta neki, hogy ez már túl sok, és vissza kell híznia 65 kg-ra, de minimum 1800 kalóriát kell ennie egy nap. Remélem, megfogadja a tanácsot, mert kicsit aggódom érte, nehogy a végén anorexiás legyen...

Az előbbi példa remélem, részben motivált és részben elrettentett mindenkit: nagyon jól lehet fogyni a kalóriaszámolással, de át is lehet esni a ló túlsó oldalára. Csak megjegyzem, én is 170 cm vagyok, és egyesek írták valahol, hogy ehhez az 58 kg volna az ideális testsúly. A szobatársamat (kb. 35-40 éves) elnézve én ezt erősen kétlem. Mivel én sem vagyok teljesen biztos azért abban, hogy nekem a 65 kg a megfelelő, rákérdeztem a doktornőnél, hogy számomra mi volna az orvosilag ideális testsúly. A doktornő szerint ez a 68 kg lenne, illetve az, ha 65 és 70 kg között mozogna a súlyom, mert mozogni fog :) Miután mondtam, hogy a 65 kg-t céloztam be, azt mondta, hogy az még belefér, de 65 kg alá ne menjek. Elnézve Ketket képeit és tudva, hogy ugyanolyan magasak vagyunk, hasonló alkattal, én a 65 kg-val tökéletesen elégedett leszek, ha kb. ugyanaz lesz a látvány :) Minden tiszteletem Lauráé, de nekem az ő alkata nem tetszik; Ketket sokkal inkább követendő példa.

Vissza a reggelhez: éhgyomorra kellett érkezni, majd gyorsan átöltözni a „méredzkedős” ruhába, és kezdődtek a mérések:

- magasság (171 cm – nőttem egy centit?);

- tömeg: 71,8 kg (bosszantó, mert pénteken otthon még 69,8 kg volt, de egyrészt az egy hirtelen mínusz egy kg volt, másrészt a hétvégén mennyiségre sokat ettem, bár a kalórialimitet betartva; gyanítom, a hétvégi kaják nagy része még bennem van) - nem elfelejteni, hogy ez nem az otthoni mérlegem, bár nagyjából mintha megegyezne;

- BMI: 24 (korábbi: 27 - végre bekerültem a normális tartományba);

- testzsír: 27% (korábbi: 31% - a doktornő szerint 25%-tól normális);

- derékkörfogat: 93 cm (korábbi: 95 cm – na ezt nem értem, itt valamit elmértek, mert a múltkorihoz képest a derekam is lényegesen kisebb; mintha most a gyomromnál mérték volna, korábban meg tényleg a derekamnál);

- vérnyomás: 124/70, pulzus: 82.

A mérések után rögtön vért vettek (ez itt kb. minden nap lesz, ami csak azért gáz, mert bár nem fájt a vérvétel, de utálom, és be is lilult a helye), és utána elküldtek EKG-ra. A bentfekvő betegek előnye, hogy minden vizsgálatra hamarabb jutnak be, vagy máshol csinálják nekünk a vizsgálatokat, mint a járóbetegeknek (pedig mi ráérnénk), már csak ezért is érdemes itt kivizsgáltatni magunkat. Az EKG szerencsére rendben volt.

EKG után reggelit kaptunk:egy vastag szelet – kb. 5g – uborka, egy szelet – kb. 15g – sovány sajt és 150g kefír. A kefír helyett én hoztam magammal light jogobellát, amit az orvos engedélyével kicseréltem, mert az első befekvés óta a kefírnek a szagát sem bírom. Holnaptól tehetünk a kefírbe - illetve én a joghurtba - egy Lepicol nevű port, ami olyasmi, mint a zabkorpa, csak tele van mindenféle olyan dologgal, ami jót tesz a bélflórának. 

Reggeli után rövid eligazítás volt, ahol kiderült, hogy egyesek, akik visszajöttek, nem fogytak egy dekát sem. Ezt a főnővér felháborítónak érezte, meg én is kicsit, mivel ez az egész program nem erről az egy hét fogyásról szól (600 kalóriát kapunk naponta, 7 napon át), hanem arról, hogy felkészítenek arra, hogy hogyan fogyjunk otthon, egyedül is. Sajnos néhány ember nem igazán így tekint erre a hétre: tavaly olyan is volt, aki kijárkált pluszban enni, aztán csodálkozott, hogy nem fogy; most meg az egyik hölgy elmondta, hogy ő továbbra sem tud lemondani a fehér kenyérről, és azt eszik reggel is és este is, és nem fogyott. Úgy sajnos nehéz :( mázlista vagyok, hogy a fehér kenyeret tudtam barnával helyettesíteni, este pedig abonettel. Szerencsére a többség fogyott, és csak a szobatársam fogyott túl sokat.

Kaptunk zabkorpát – ezt kell majd az esti kefírbe tenni –, Lepicolt, multivitamint, amiből délben kell bevenni egyet (a márkája Bio-Multi, de nem hiszem, hogy ebből ki kellene indulni) és rosttablettát (Bio-Rost), amiből 3*1 szemet kell enni.

Eligazítás után ebédet kaptunk: 2 dl üres húslevest és egy kistányér rakott karfiolt, ami fűszerekkel és tejföllel vagy joghurttal összepárolt, összesütött karfiol volt, a tetején kb. 10g sült sovány sonkával és 5g reszelt sajttal.

Ebéd után orvosi vizsgálat volt, és a hétre tervezett vizsgálatok, célok átbeszélése. A doktornővel abban maradtunk, hogy megismételjük az egy évvel ezelőtti hasi UH-t és a terheléses cukrot, de érszűkületmérés nem kell, mert már egy éve is negatív volt, a 24 órás vérnyomásmérésről pedig a doktornő a napi vérnyomások eredményének függvényében fog majd dönteni. Természetesen megnézi majd a vérképemben a pajzsmirigyhormont, és kértem, hogy nézzük meg a vasat is. Ekkor hangzott el az, hogy szerinte nekem 68 kg az orvosilag egészséges testsúlyom.

Az orvosi vizsgálat után a dietetikus nővér tartott egy fél órás előadást, amibe bele lehetett kérdezni. Én kérdezgettem is, az ideális tápanyagösszetételről: szerinte ez 25% zsír, 40-45% szénhidrát és 30-35% fehérje; a fehérje 1-1,2 g testsúlykilogrammonként. Ezek az arányok kicsit eltérnek az orvoslexikonos kalkulátortól, viszont valamivel reálisabbnak tűnnek. A nővér kiosztott néhány papírt is mintaétrenddel, kalóriatáblázattal, receptekkel, amik között volt egy zabkekszes recept is; ennél többen eszembe jutottatok :) Utána volt egy egyórás DVD nézés (dokumentumfilm az elhízásról és a diétáról, a kórház orvosaival, nővéreivel, korábbi betegeivel), amit én most kihagytam, mert már kétszer láttam, és inkább feljöttem, és megírtam ezt a bejegyzést meg az előzőt :)

Vacsorára egy negyed paprikát, egy almát és egy 100g-os kefír kaptunk, amibe bele kellett tenni egy evőkanál zabkorpát. Kicsit ugyan több, de én itt is a 150g-os light jogobellát ettem: az almát felvágtam, ráöntöttem a joghurtot, belekevertem a zabkorpát, és ez volt a vacsora.

Az étkezések összességében nem voltak rosszak, és annyira kevés sem. Persze az első nap még könnyű, majd a 3-4. nap lesz igazán nehéz. De itt, a többi sorstárssal együtt valahogy könnyebb elviselni. Persze csak akkor, ha nem nézem meg Titti blogját, rajta a fantasztikus lúdlábtortával :)

Mozgás: ma még semmi nem volt, de holnap reggel gyógytornával kezdünk. Illetve én terheléses cukorral és hasi UH-val, most jutott eszembe, úgyhogy a reggeli torna kimarad. Kérdeztem a doktornőt, hogy csinálhatnék-e a gyógytorna helyett mást, mivel a gyógytorna alapvetően idősebb, nehezebb, és rosszabb kondiban lévő embereknek van kitalálva, mint amilyen most vagyok; azaz olyanoknak, mint amilyen egy éve voltam. De sajnos nincs másik tornaterem, ez meg kicsi, és ha mást csinálnék, csak zavarnám az órát, úgyhogy holnap - ha az előbbi vizsgálatok nem kavarnak be - gyógytornázom :) Ha tudok, bent maradok majd a tornateremben egy óra fegyencedzést lenyomni utána, de nem biztos, hogy fogják engedni. Meglátjuk. Arra viszont van némi esélyem, hogy elmenjek Lenivel egyet futni a környéken maradva. Ugyan 600 kalóriával kicsit rizikós, de fél éve sem lett semmi bajom, pedig akkor egyedül voltam. Vagyok én annyira nyuszi, hogy ha érzem, hogy baj van, megállok :)

Ahogy arról már többször írtam, még egyszer, utoljára – immár harmadjára – befeküdtem a Szent Imre Kórház Lipid Részlegére egy hétre.

Először tavaly ilyenkor voltam itt, 99,7 kg kezdősúllyal az itteni mérleg szerint. Akkor már a befekvés előtti vizsgálatok is eredményesek voltak, ugyanis mielőtt bekerültem volna, el kellett menni a járóbeteg rendelésre is, friss vérképpel, amiben a pajzsmirigy hormont is vizsgálták. Ekkor derült ki először, hogy pajzsmirigy-alulműködésem van, amire rendszeresen gyógyszert kell szedni. Az oka nem ismert, valószínűleg egyszer egy vírusos betegség következtében a pajzsmirigyem egy része elhalt, és ezért termel kevesebb hormont.

Visszatérve az egy évvel ezelőtti állapothoz: a kórházi mérleg szerint 99,7 kg-mal feküdtem be, a hét végére ez 96,2 kg-ra csökkent. Az egyéb egészségügyi adatok és vizsgálatok (puskázok a zárójelentésből):

- EKG: rendben;

- BMI: 32;

- testzsír: 34,2%;

- derékkörfogat: 124 cm;

- vérnyomás: 129/102;

- 24 órás vérnyomásmérés összesített eredménye: 119/75, pulzus 79 (ebben az éjszakai adatok is benne vannak);

- érszűkület: nincs;

- hasi ultrahang: a máj megnagyobbodott, a diagnózis: májzsír (azaz nemcsak a hasamon és a fenekemen vannak zsírsejtek, hanem sajnos a májban is, és onnan is ugyanúgy lehet eltüntetni, ahogyan a hasamról: fogyással);

- vérkép: GGT 75 U/l (32-ig jó, a magas érték oka a májzsír);

- koleszterin: 6,13 mmol/l (5,2-ig jó);

- terheléses cukor: 10,24 (6,1-ig jó, 11-től cukorbetegség, az én eredményemre azt mondták, hogy ez a cukorbetegségi hajlam jele, ami csökkenhet, ha fogyok, de ha nem, akkor garantált a cukorbetegség, ami szerencsétlen esetben akár láblevágáshoz is vezethet);

- és kiderült az is, hogy az eddig szedett 25 mg L-Thyroxin pajzsmirigyhormon kevés, meg kellett emelni 50 mg-ra.

Következtetések a hét végén: komoly gondok vannak a szervezetemben, amik azonban fogyással helyrehozhatók, visszafordíthatók. Ha azonban nem fogyok, akkor 10-20 éven belül garantált a magas vérnyomás, a cukorbetegség, és a májam is károsodni fog. (Konkrétan emlékszem, ahogy csütörtök este a kórház udvarán sétálgattam, telefonnal a fülemen, elmondtam az egész családomnak, hogy komoly baj nincs, de fogyózni fogok, amiben lehetőség szerint támogassanak. Miután velük ezt megbeszéltem, felhívtam K-t és bőgtem neki egy órát, hogy mekkora barom vagyok, mert csak magamra vethetek azért, hogy ennyi bajom lett 30 évesen, és hogy ugye akkor is szeretni fog majd, ha levágják a lábamat…)

Ekkor született meg az elhatározás, hogy lefogyok, mégpedig az itt tanult módszerrel. Ugyanis a fenti rengeteg vizsgálat mellett folyamatos orvosi konzultáció volt, kétszer dietetikus nővér is tartott előadást és lehetett őt kérdezgetni, és egyszer egy pszichológus is beszélgetett a csoporttal (ez utóbbi ért a legkevesebbet, tankönyvszagú volt, és nem a gyakorlati problémákra fókuszált). Emellett megnéztünk több videót az egészséges étkezésről, és rengeteget beszélgettem a „kollégákkal”, akiktől ugyanannyi hasznos tanácsot és trükköt tanultam, mint a dietetikus nővértől (az almás rétes pl. a dietetikus nővér javaslata volt, a kisadagokra porciózás az egyik kollégáé).

Fél év alatt lement a kalóriaszámolós módszerrel 20 kg, erről már írtam az „Előzmények” c. bejegyzésben. Fél év után a kórházi mérleg szerint 79,7 kg-mal feküdtem be újra, és 76,8 kg-mal távoztam. Ekkor már érszűkületmérést, 24 órás vérnyomásmérést, hasi ultrahangot és terheléses cukrot nem csináltak, a doktornőm (aki egyrészt nagyon közvetlen és aranyos, másrészt borzasztó alapos, és minden kérdésemre nagyon kedvesen válaszolgat) azt mondta, hogy majd egy év után kellene ezeket megismételni, mert addigra fog igazán látszódni a fogyás eredménye. Ekkor a vizsgálatok és az eredmények a következők voltak:

- EKG: rendben;

- BMI: 27;

- testzsír: 31,7%;

- derékkörfogat: 95 cm;

- vérnyomás: 110/70;

- vérkép: GGT: 34 U/l (32-ig jó, korábban 75 volt, láthatóan megy vissza a normál tartományba);

- koleszterin: 5,87 mmol/l (5,2-ig jó, korábban 6,13 volt, ez is megy visszafelé);

- pajzsmirigyhormon: a szedett gyógyszerrel együtt rendben volt.

Azaz összefoglalva: elindultam a jó irányba vezető úton, de még messze nem vagyok a végén. Ennek örömére javasolták, hogy fél év múlva – azaz most – jöjjek vissza még egy hétre, remélhetőleg még többet fogyva, mert akkorra várhatóan az előbbi értékeim is visszamennek a normális tartományba. Ezért vagyok most újra itt, bízva abban, hogy mindent rendben találnak.

Annak érdekében, hogy azok, akik hozzám hasonló túlsúllyal küzdenek, teljes képet kapjanak arról, mennyire hasznos is ez az egy hét, elhatároztam, hogy megírom, mi minden történik itt velünk. Hátha valaki kedvet kap, és megteszi az első lépést annak érdekében, hogy egészségesebbé váljon. Azt mindenesetre szeretném jelezni, hogy ez nem elsősorban a lifetilt célközönségét képező, 10 kg körüli felesleggel küzdők számára jelenthet igazán komoly változást, hanem inkább azoknak, akik hozzám hasonlóan +30 kg feleslegtől kívánnak megszabadulni.

A mai nap csúcspontja: 73,8 kg! Lementem 74 kg alá!!! Egyre közelebb a bűvös 70 kg!

Nagyon lelassult mostanában a kilók csökkenése, aminek az oka lehet egyrészről az, hogy időnként "bűnözök", másrészről pedig az (szeretném ezt hinni), hogy lassan visszaértem abba a tartományba, ahol az egészséges emberek vannak, és innen már minden lassabban megy. De nem panaszkodom, mert a csökkenő tendencia szerencsére megmaradt. Egy-egy ilyen lélektani határnál mindig eszembe jut, hogy a lipid részleg nélkül sehol sem tartanék, és még a pajzsmirigy bajom sem derült volna ki... Ha van olyan ismerősötök, aki nem csupán egy kis felesleget hord magán, hanem tényleg egészségtelenül elhízott már, mindenképpen ajánljátok neki a lipid részleget (http://www.szentimrekorhaz.hu/hu/szolgaltatasaink/fekvobetegellatas/belgyogyaszati-szakmak-matrix-szervezete/166-lipidologiai-profil.html), és én is szívesen válaszolok bármilyen kérdésre, akár e-mailben is (prettywitch@freemail.hu). Azt tudni kell, hogy hosszú a várólistájuk, min. fél év vagy inkább több bejutni, szóval érdemes minél előbb jelentkezni.

Tegnap a rendes reggeli a futás miatt elmaradt, mert futás előtt megettem a proteinszelet felét, futás után meg nem nagyon voltam éhes, aztán meg jött is az ebéd. Ebédre wasabi-s bazsalikomos csirkés rizst ettem, ami finom volt és kifejezetten laktató, és egész estig nem éheztem meg tőle. Ja, és a szénhidrátot sem kívántam (gondolom, a rizs miatt), úgyhogy az ebédre szánt édességet meghagytam vacsorára. Így a vacsora (szokás szerint...) több lett, mint amennyi helyes volna, viszont az összkalória alatta maradt a limitemnek, mégsem éreztem azt, hogy éhes lennék. És talán még viszonylag egészségesre is sikerült :)