Ahogyan korábban írtam, ez a nap vérvétellel indult. Ezt nem lehet megszokni… Vérvétel után gyógytorna, ami most egész jó volt, mert – sajnos – nem jöttek el azok, akinek igazán szükségük lett volna rá (fogalmam nincs, miért, nem volt annyira nehéz előző nap), ezért mindenki 100 kg alatt volt a teremben, aminek örömére a gyógytornász néni kifejezetten nehezebb feladatokat adott nekünk, de egyikünk sem bánta :) Én óra után megint bent maradtam a teremben, a következő csoport órája alatt, és hátul elbújva elkezdtem a fegyencedzést, amihez két kolléga – a velem egykorú lány és egy apukám korabeli férfi – is csatlakozott :) Ők ugyan nem tudták, mi ez, de kérték, hogy tanítsam meg. Ebből adódóan a mai fegyencedzésemről nincs táblázat, mert minden gyakorlatnak csak az első lépését csináltuk meg (kivéve a fejenállást, mert azt kihagytuk), és abból sem csináltunk sokat, mert én alkalmazkodtam az újakhoz. Tök jó érzés volt, hogy valamit tovább tudok adni! Amikor kijöttünk, akkor részletesen elmondtam, hogy mi ennek az egésznek a lényege, és úgy tűnt, hogy tetszett nekik annyira, hogy folytassák majd otthon is. Azt már most is kérték, hogy pénteken is csináljuk ezt végig a torna után. Ha a gyógytornász néni hagyja – és miért ne hagyná –, akkor tehát holnap is lesz fegyencedzés.

Torna után megettem a szokásos reggelimet: egy szelet uborka, egy light jogobella, benne Lepicol. Délelőtt semmi érdemleges nem történt. A vizit dél körül volt, utána a szobatársam összepakolt és hazament. Elengedték, mert végül +0,3 kg-val zárta az itt-tartózkodását. Azt nem tudom, hány liter vizet ivott meg a mérés előtt, de mindenesetre a lelkére kötöttem, hogy egy hónap múlva 2 kg-val több legyen, és abban maradtunk, hogy telefonon tartani fogjuk a kapcsolatot. Muszáj lesz, mert ha valóban anorexiás – ne legyen az! – akkor ő lesz az utolsó, aki ezt fel fogja ismerni :(

A vizit után a tündéri doktornő összegyűjtötte a betegeit, leültünk együtt, és mindenki feltehette a kérdéseit. Nekem igazából már nem nagyon volt, gyakorlatilag mindenre választ kaptam a hét során, de érdekes volt hallgatni a többieket. A végén a doktornő – akivel korábban kettesben is beszélgettem a tapasztalataimról – azzal hagyott ott minket, hogy kérdezgessenek engem nyugodtan :) Úgyhogy amennyire tőlem tellett, a praktikus tapasztalataimat megosztottam a többiekkel (hol, mit, milyet érdemes venni, mit mivel érdemes helyettesíteni stb.), és ajánlottam nekik Shapeshifter blogját (http://shapeshifter.blog.hu/), mert az eddig olvasottak közül receptek és étrendek szempontjából messze magasan a leginkább olvasóbarát oldal (eszméletlen munka állhat mögötte). Úgy tűnt, elég sokat jegyzeteltek, remélem, fel is tudják majd használni az én tapasztalataimat. Mindenesetre e-mail címeket cseréltünk.

Az ebéd a szokásos 2 dl üres leves volt, utána grill csirkecomb (felső) almás salátával. Na ez nem volt valami sok :(

Délután eredetileg futást terveztünk Lenivel, de neki valami közbejött, és nem is bántam, mert azért korántsem vagyok annyira fitt, mint kedden voltam. Ez a 600 kalóriás étrend rendesen legyengít, gondolkozni, fogalmazni sem tudok úgy, mint korábban, úgyhogy nem is baj, hogy ma nem futottunk.

Vacsorára a szokásos alma, joghurt, zabkorpa keverék volt. Délután és vacsi után sokat beszélgettem még a többiekkel (holott dolgoznom kellett volna…), igyekeztem minden lényeges tapasztalatot megosztani velük, amit az utóbbi egy évben összegyűjtöttem. A szobatársam miatt mindenki aggódott, azt hiszem, néhány nap múlva felhívom, hogy hízott-e.

Holnap végre megyek haza. Bármennyire is hasznos volt ez a hét, már nagyon várom, hogy otthon legyek K-val. Nem is a kaják hiányoznak elsősorban, hanem az, hogy hozzábújhassak...