I can resist anything but temptation.

Sok jóra ne számítsatok :) Jövő hét elejére lesz kész a pajzsmirigyes vérvétel eredménye, kíváncsi vagyok, hogy van-e összefüggés a TSH értéke és a hízás között...

Hétfő: 76,1 kg. (Emlékeztető: az előző nap 75,9 kg volt.) Nagyjából súlytartás, jó lett volna, ha ez marad a héten...

Ebédre a maradék szilvás-túrós sütit ettem meg, mert tudtam, hogy este főzni fogunk. Vacsorára töltött padlizsánt csináltunk, amiből egy hajó elsőre elégnek tűnt, de utána még muszáj volt ennem egy kis dinnyét is. Elkeserítő, hogy igazából szerintem egészségesen ettem egész nap, a ch - fehérje arány mégis eléggé rossz lett :(

Mozgás nem volt, mert reggel vérvétel, délután kórházlátogatás volt a program (ismerős feküdt benn, hozzá mentem), a nap végére a főzés után örültem, amikor vízszintesbe kerülhettem.

Kedd: 76,3 kg. Picit elindultam felfelé, de ha maradt volna, erre sem panaszkodnék.

Ebédre az előző napi töltött padlizsánt és a hétvégéről maradt sütit ettem, és 6 körül szépen uzsonnáztam is, mert azt terveztük Thatsme-vel és Lenivel, hogy este futunk egyet. Végül a lányok nem értek rá, de én kimentem egyedül is, mert tudtam, hogy a héten nem nagyon lesz máskor időm mozogni. Zenével, beszélgetés nélkül magamhoz képest egész normális időt futottam - 42 percet -, és a pulzusom is végig 24 (10 mp-es), illetve 140 (egy perces) alatt volt.

Ezzel kapcsolatban megkérdeztem a nőgyógyászt, aki azt mondta, hogy 140-150 körül mozgás közben teljesen oké a pulzus, ha utána visszamegy, úgyhogy ezután azt is figyelni fogom, hogy gond nélkül visszaállok-e nyugalmi pulzusra néhány perc után.

Szerda: 76,4 kg. Itt kezdtem nem érteni a rendszert: az előző két napi étkezésem súlytartó kalóriamennyiség alatt volt, ráadásul futottam is, mégsem csökken :(

Estig minden rendben volt, felfedeztem, hogy a Cserpes joghurt - bár nem diétás - isteni finom (de a cukortartalma miatt egyelőre hanyagolni fogom), és túlestem a fogászati kontrollon és a fogkőleszedésen is. Estére rántott cukkinit készítettünk, mert kaptunk egy hatalmas cukkinit rokonoktól, mindkettőnknek az egyik kedvenc étele, és több, mint egy éve nem ettünk. Úgy gondoltam, néha én is ehetek úgy - különösen, ha egyébként odafigyelek -, mint egy átlagos, normális ember. Úgy tűnik, mégsem :(

Mozgás nem volt, mert a délutáni fogorvoshoz mászkálás épp eléggé kikészített.

Csütörtök: 77,6 kg. Azaz +1,2 kg csak egy normális vacsora miatt... :( Azért ezen nagyon elkeseredtem :(

Vacsoráig úgy gondolom, jól ettem, vacsorára viszont ahelyett, hogy készítettem volna körözöttet vagy hasonlót, beleettem K. rendelt kajájába. Az összkalória még így is jó, a fehérje már kevésbé, de nem nagyon érdekelt: csütörtökön volt ugyanis a nőgyógyásznál a vizsgálat, és kiderült, hogy minden genetikai vizsgálaton túl vagyunk, és minden rendben van :) Azt továbbra sem tudni biztosan, hogy fiú-e vagy lány...

Mozgás nem volt, mert egész nap dolgoztam, utána mentünk a dokihoz, és este örültem, hogy élek.

Péntek: 77,9 kg. Itt adtam fel, hogy bármit is megértsek.

Ebédre csak annyi időm volt - az is csak fél 2 körül - hogy beugorjak egy mekibe, mert délután rokonokhoz mentünk. Kaptam egy csomó tündéri babaruhát és sok más hasznos dolgot is, kezd alakulni a kelengyelistám (nagyon profi lista amúgy, barátnőmtől kaptam excelben, majd mág utánaolvasok pár dolognak, és magam is kiegészítgetem, de kiindulásnak szuper). Vacsorára zöldséges-tofus csirkét dobtunk össze. Az összkalória kicsit kevés, de úgy gondolom, ennyi hízás után ez a legkisebb baj.

Mozgás nem volt, a ruhaválogatás, hajtogatás, csomagolás és pakolás közben jól elfáradtam, de nagyon jó érzés volt a pici babaruhákkal elképzelni, milyen is lesz, amikor már lesz benne valaki :) Talán lassan kezdek ráhangolódni a babára :)

Szombat: 77,5 kg. A héten először van csökkenés, bár összességében így is túl sok :(

Kicsit megcsúszott a nap - ahogy hétvégén szokás szerint történni szokott -, így csaptunk 10 körül egy nagy reggelit. Akartunk később főzni is, de egyrészt volt egy kis maradék az előző napról, másrészt amikor elindultam itthonról, megcsúsztam a lépcsőn és elestem, rá a hátamra. Szerencsére nagyobb baj nem történt, de ennek "örömére" azért a biztonság kedvéért inkább csak feküdtem egész nap. Így a tervezett pakolás is elmaradt, a mozgás meg pláne, de igazából inkább hízzak 30 kg-t, minthogy bármi baj történjen.

Bosszant, hogy ismét nem gondolom egy egészségtelen napnak, mégsem jó a ch - fehérje arány. Ismét bebizonyosodott, hogy az csak akkor javul, ha tudatosan odafigyelek rá, ha "csak úgy" egészségesen eszek, az kevés hozzá :(

Vasárnap: 76,5 kg. Kivételesen értem, az előző nap az esés miatti ijedtség folytán igen sűrűn látogattam a mellékhelyiséget... de gyanítom, nem lesz tartós.

Szokás szerint csúszott a nap. Mivel menet közben kiderült, hogy az ebéd csak vacsorára lesz kész, ettem egy diós bejgli nevű péksütit két részletben (a kalóriatartalmáról fogalmam nincs, a MFP-ban mákosra van adat, ezért azt használtam). Délután csináltam xilites pudingot - K. szerint nagyon kispóroltam belőle a xilitet, de még így is rosszak az arányai, azt hiszem, ezt a puding témát nem fogom erőltetni -, estére pedig csirkemellből kis olajon megpirítva készítettünk gyrost tortilla lappal (az ötletért köszönet Thatsme-nek), amibe saját tzatzikit tettünk. Nagyon jó lett, és legalább javított a napi fehérjearányon :) Várhatóan holnap is ez lesz a vacsora, mert mindenből maradt. Az esti pudingot nem kellett volna már megenni, de nagyon kívántam az édeset, mert egész nap pakoltunk.

Ennyi volt a mozgás is: egy délutánon át hajolgatás, válogatás, létrára fel, létráról le stb. Azt hiszem, felért egy futással, nagyon kidöglöttem a végére, de legalább egyszer sem estem le a létráról (miknek tudok örülni...). Ha nem eszek édeset ebédre, tuti nem bírtam volna. De ennek eredményeként már csak egy kupac doboz maradt a "gyerekszobában" (jelenleg raktár), és ha az is kész, kezdhetjük berendezni :)

Jöjjön a nyaralás után a mumus: mit követtem el a testem/testünk ellen ezalatt az egy hét alatt:

Ami azonnal szembeötlik: eszméletlenül tudok "tömeget növelni", egy hét alatt +2,5 kg :) Ahogy az előző bejegyzésben is írtam, nem foglalkozom vele, majd helyreáll a rend, kellett a kikapcsolódás, és hogy úgy ehessek, hogy ne állandóan a korlátokkal foglalkozzam.

Kiegészítettem a táblázatot néhány plusz sorral, az orvosi ppt alapján számított ideális gyarapodással. Amint látható, a nyaralás előtt már egész jól megközelítettem, a különbség kevesebb, mint 1 kg volt, ami óhatatlanul adódott abból, hogy nem volt a diéta és a baba között súlytartó szakasz. Ez a nyaralás végére pont a felszedett +2,5 kg-val lett több. Ahogyan korábban, értelmes étkezéssel és mozgással - mert egyelőre még mindig bírom - bízom benne, hogy újra meg fogom tudni közelíteni - nem elérni, csak közelíteni - az ideális számokat.

Ha valaki szerint ez az egész hülyeség, annak ajánlom figyelmébe, mi történik velem akkor, ha nincsenek efféle céljaim. Heti +2,5 kg-val 40 hetes terhesség alatt kereken 100 kg-t szednék fel :) oké, hogy ez eltúlzott, de még a dokim szerint is nekem sajnos oda kell figyelnem arra, hogy ne hízzak túl sokat. Így félidő felé az ideálistól +2,5 kg eltérés azt hiszem, egyelőre nem olyan rossz. Természetesen majd meglátjuk, mi lesz még itt a 40. hétre :)

Tovább a centikre: ami egyértelműen a hízást mutatja szerintem (a hátamra), az a mell alatti érték, elméletileg azon a ponton nem nagyon kellene nőnöm. A pocakom értelemszerűen tovább nőtt, lassan nem tudok külön derekat mérni, mert végre megszűnik a "vágás" a hasamon, és rendes terhespocakom lesz :) A fenekem most nem nőtt - habár ahogy olvastam, a csípőcsontok kicsit távolodnak ilyenkor egymástól, ami majd fenéknövekedéssel is fog járni -, a combom alsó része viszont igen, ami ismét a hízást mutatja.

Összességében én úgy látom, nem rossz a helyzet, a centikben a legnagyobb változások hastájékon vannak, aminek örülök :) De természetesen várom az észrevételeket, kritikákat is.

És amit még nagyon várok: szeretném érezni, hogy megmozdul a baba. A védőnő tegnap meghallgatta a szívhangját, ami rendben volt, és azt mondta, hogy nagyon ficánkolt közben :) Kár, hogy még nem érzem, és nem tudom K-nak megmutatni, de lassan itt az ideje, és már nagyon várom. Azt hiszem, az egy kicsit meg fogja változtatni a hozzá és a testemhez való viszonyomat, mert most ugyan tudom, hogy bennem van a pici, de csak ésszel, érezni még nem érzem.