Az előző bejegyzés folytatása.

Szombat: 72,3 kg. Itt még örültem, hogy ezek szerint nem is olyan vészes, ha két egymást követő napot rontok el. Azt felejtettem el, hogy az alkohol és a cukor - mivel a kalóriatartalmához képest a tömege kicsi - később bosszulja meg magát igazán.

Az indiai csirke receptjét korábban már írtam, továbbra is nagyon ízlik. A mirelit zöldség a LIDL-ből volt, cukkinis keverék, a fantázianeve itáliai. Az indiai öntettel szerintem kifejezetten finom volt. A vacsorát ki akartam hagyni - az előző napok bűnözései miatt -, majd végül este 10 körül megettem azt a tejberizst a hűtőből, amit K-nak vettem, de másnap már ki kellett volna dobni, mert lejárt a szavatossága. Fogalmam nincs, hogy hány kalória, 500-nál csak kevesebb, ezért ezzel számoltam. A lényeg az, hogy ez a nap se zárult valami fényesen.

Vasárnap: 72,9 kg. Ez most rohadtul bosszant, és a tudat is, hogy csak a saját hülyeségemnek (pogácsa, tejberizs) köszönhetem.

A vacsora még előttem áll, fél doboz túrót összekeverek majd egy light joghurttal, Ketkettől tanultam, valószínűleg finom lesz.

Tanulság: a pogácsánál is és a tejberizsnél is ott rontottam el, hogy ki akartam hagyni az étkezést előtte. Mivel tudom, hogy nem bírok ellenállni annak, ha elém teszik a finom falatokat, így ezen akarati hiányosságot azzal kellene leküzdenem, hogy eszek előtte, mert azért ha nem vagyok éhes, akkor talán megállom az első falatot, és ha azt meg tudom állni, a többi is menni fog.

Nem várok sem megértést, sem sajnálkozást, sem biztatást. Nagyon jól tudom, hogy mit kellene csinálnom, de néha kevés vagyok hozzá. Tudomásul vettem, az én testem, az én akaratom, az én életem. Lesz ez ennél jobb, de rosszabb is. Legfeljebb tovább tart a diéta, mert az nyilvánvaló, hogy addig nem hagyom abba, amíg a célt (70 alá, majd nagyon lassan 65-ig) el nem érem. Azért sokat segítene, ha már legalább futni tudnánk menni, legalább ledolgoznám az extra kalóriákat.