Az a jó ezen az osztályon, hogy az ébresztő nem hajnalban van, mint ahogy más kórházi osztályokon megszokott, hanem fél 8 körül. Most is ekkor érkezett a reggeles nővérke azzal, hogy a délelőtti programom terheléses cukor vizsgálat és hasi ultrahang (azaz a gyógytornát kihagyom), úgyhogy ha magamhoz tértem, menjek ki hozzájuk vérvételre.
A terheléses cukor – a saját tapasztalataim szerint – azt jelenti, hogy éhgyomorra levesznek vért, majd megitatnak egy adag vízben oldott cukorral, és 120 perc elteltével ismét vért vesznek. A vizsgálat lényege az, hogy ezalatt a 120 perc alatt a vércukorszint visszaér-e a kiindulási értékhez. Ha nagyon nem, akkor az cukorbetegséget jelent – sokaknak itt diagnosztizálják először, volt egy néni, akinek 70 éves kora felett, amikor ide befeküdt, derült ki, hogy sem a pajzsmirigye, sem a vércukra nincs rendben –, ha pedig csak kicsit van a határérték felett (a sávokra most nem emlékszem), az a pre-diabétesz, vagy a cukorbetegség előszobája. (Biztosan le lehet ezt írni ennél szakszerűbben is, aki tudja, kommenteljen :) Amikor első alkalommal itt voltam, nálam ez utóbbit diagnosztizálták, és többek között erre mondták, hogy fogyással még visszafordítható, de ha nem változtatok az életemen, akkor ebből néhány év múlva cukorbetegség lesz, a cukorbetegségnek pedig rengeteg kockázata és szövődménye lehet (ekkor hangzott el a láblevágás is).
A vizsgálat most is így történt: vérvétel, utána megittam a vízben oldott cukrot (nem finom, még egy olyan édesszájúnak sem, mint én), 120 perc várakozás, majd még egy vérvétel. Kicsit szétszurkálták már a karomat, ezért most a csukló körül a kézfej felőli részből vettek vért (annyira nem rossz, mint amennyire féltem tőle). Remélem, sokkal több vérvételem már nem lesz, de csütörtökön egy kontroll még várható. Az eredményt még nem tudom. Utána hasi UH volt, ahol kértem a vizsgálatot végző orvost, hogy ha már úgyis ott van, nézzen körül a női dolgok környékén is. Ennek az eredménye sincs még a kezemben, de a doktornő a vizsgálat végén azt mondta, hogy mindennel minden rendben, a zsírmáj is helyrejött :)
Csak megjegyzem, hogy az összes előbbi vizsgálatot éhgyomorra kellett végezni, és kb. 11-re végeztünk. Mivel délutánra futást terveztünk Lenivel, úgy döntöttem, hogy várok a reggelivel (ami a szokásos joghurt + egy vastag szelet uborka), és megeszem délben az ebédet, uzsonnára – futás előtt valamennyivel – a reggelit, és este 8 körül a vacsorát.
Megvolt a mai vizit, a doktornő azt mondta, hogy a vérképem teljesen rendben van: sem a májenzimek, sem a koleszterin nincs a határérték környékén vagy felett. Pontos számokat majd csak akkor fogok tudni írni, ha a hét végén a kezembe kapom a zárójelentést, de azt már most tudom, hogy a koleszterin 4 egész valamennyi körüli, aminek azért örültem nagyon, mert a családban mindenkinek magas, határérték (5,2) feletti, és az első 20 kg fogyással én sem tudtam visszavinni a határérték alá. Azt nem is reméltem, hogy valaha 5 alatt lesz :) Volt vérnyomásmérés is, 100/70, pulzus 64, úgyhogy a 24 órás vérnyomásmérés szükségtelen. Ennek szintén nagyon örülök, mert a másik probléma a családban – nyilván összefüggenek – a magas vérnyomás, és sajnos volt már infarktus és stroke is a tágabb rokonságban. A vérnyomásom nekem is magas volt az első alkalommal, bár még nem vészes, de nagyon jó látni, hogy a fogyással és a mozgással ezt is vissza tudtam fordítani – sőt, mintha most már kicsit alacsony lenne, de az kávéval helyrehozható. A doktornő is mondta, hogy ihatok kávét, úgyhogy meg fogom engedni magamnak húzós napokon.
Ebédre – ami nekem ezen a napon az első étkezés volt – kaptunk szokás szerint 2 dl üres húslevest, majd egy tányér főtt kukoricát és egy kis szelet – kb. 50g – natúr karajt. Kaptunk még egy almát is, de azt eltettem délutánra, hogy az almás-fahéjas jogobellám mennyiségét kicsit megnöveljem. Az volt az érdekes, hogy kb. az ebéd felénél jóllaktam. Gondolkoztam rajta, hogy a maradékot elteszem, de aztán arra jutottam, hogy délutánra már van ennivalóm, a legnagyobb étkezésnek viszont az ebédnek kell lennie, és mivel a reggeli kimaradt, inkább megettem az egészet.
Délután DVD nézés volt – Főzzünk okosan I. című DVD – a hivatalos program, de mivel már ezt is kétszer láttam, kihagytam, és inkább beszélgettem a kollégákkal. Mondtátok, hogy kíváncsiak lennétek itteni történetekre. Van egy lány, aki 174 kg-ról indult, és 11 hónap alatt szép lassú fogyással, kalóriaszámolással leadott 18 kg-t. Lehet azt mondani, hogy még így is nagyon sok kiló. De ezalatt az idő alatt folyamatosan fogyott, csak lassan. És persze nem hagyja itt abba. Én úgy gondolom, hogy örülni kell annak, amit eddig elért, mert ekkora túlsúllyal csak a kalóriadeficittel lehet fogyni, mozogni nem igazán van mit. Az is tetszik, hogy elfogadta, hogy lassan kell fogynia, nem tiltakozik ellene, és kitartóan csinálja. Jó látni, amikor emberek - ha már korábban el is szúrták, mint ahogy én is, és engedték felszaladni a kilókat - egyszer csak kapcsolnak, és türelmesen elkezdik csinálni ezt a számolgatást. Az egészségügyi javulás egyébként nála is jelentkezett: az elhízás miatt kialakult nála korábban cukorbetegség, viszont úgy tűnik, hogy javulnak az értékei, és lehet, hogy nála is visszafordítható lesz a folyamat, vagy legalább mérsékelhető. Volt egy másik lány is, aki hasonló alkat, mint én, most 74 kg, neki sokat meséltem arról, mennyi minden belefér a kalóriaszámolgatásba, és ajánlottam neki a Cityfoodot, a Lifetiltet motivációnak és a myfitnesspalt számolgatáshoz. A saját blogomat még nem, majd ha jobban megismerem :) Lehet, hogy később majd rá tudom venni arra is, hogy csatlakozzon a futásainkhoz. Ő kérdezte, hogy nem érzem-e börtönnek a kalóriaszámolást. Ezen kicsit elgondolkoztam, de arra jutottam, hogy egyáltalán nem börtönnek érzem, hanem egy keretnek, amit teljesen szabadon magam tölthetek ki azzal, ami jól esik (a jövőre nézve azzal a megkötéssel, hogy figyelnem kell a tápanyag arányokra is). Ezáltal vált a kalóriaszámolós diéta számomra sokkal teljesíthetőbbé, mint bármely más diéta, mert nem kellett olyan alapvető dolgokról (khm, édesség) lemondanom, amik nélkül - sajnos - nem tudtam korábban a diétákat betartani.
Az azért elgondolkodtató, hogy mind a mostani csapatban, mind a korábbiakban nagy többséggel nők vannak. És a legtöbb nő arról számolt be, hogy a gyerekszülésig nem volt komoly gondja a súlyával, de a szülés után minden a feje tetejére állt. Valami nagyon nem lehet ezzel rendben, vagy az anyukává váló nők fejében, vagy a hormonháztartásban, vagy az étkezési szokásokban. Jó lenne, ha nem kerülnék majd ebbe a helyzetbe, de mivel igazán ők sem tudták megmondani, hogy mi is okozta pontosan az elhízást a szülés után, azt sem tudom, mikre kell majd odafigyelni. Azt sajnos már mondta a nőgyógyászom, hogy terhesség alatt is figyelnem kell majd a kalóriákra, mert én ilyen alkat vagyok (ekkor épp nem imádtam a fickót túlzottan), és az itteni doktornő azt mondta, hogy a terhesség előrehaladottságától függően kell majd a kalóriákat számolni, 1500-2000 körüli indulással. Majd ha ott leszek, ennek megpróbálok jobban utánanézni, utánakérdezni. Az biztos, hogy terhesség alatt fogyókúrázni nem szabad, mert az itteni elmondás szerint tudományosan bizonyított tény, hogy azok a gyerekek, akiknek az anyukája a terhesség alatt túl sokat vagy túl keveset evett, nagyobb arányban fognak elhízni később, mint azok, akinek az anyukája normálisan evett. Magyarul terhesség alatt sem fogyózni, sem zabálni nem szabad, ezért kell majd akkor is valamennyire a kalóriákra figyelni.
A DVD nézés helyetti dumálást követően megettem uzsonnára a reggelimet, ami a szokásos uborka volt, meg egy alma és egy jogobella, benne Lepicol (zabkorpa féleség). Megint úgy ettem, mint a múltkor, az almát összevágva, nyakon öntve a joghurttal, belekeverve a port. Ez kellően el is telített, és energiát is adott, amire szükségem volt, mert egy órával később elmentem futni Lenivel és Thatsme-vel itt a kórház mellett. Előtte egyeztettem, hogy mehetek, szóval nem renitenskedtem :)
Felüdítő egy órája volt a napnak, amikor a lányokkal futhattam. És nagyon tyúkanyóvá váltak mind a ketten, mert nem engedték, hogy gyorsan vagy túl sokat menjek :) Az eredmény: 6,52 km, 47 perc, 140 alatti átlagpulzus (nem nálam, Leninél, de gyanítom, hogy nálam is hasonló lehetett). Nem volt gyors, viszont gyorsabb volt, mint amilyennek futás közben éreztem. Végig nem volt semmi bajom, és utána sem, azt hiszem, ezzel semmi különleges kockázatot nem vállaltam, viszont borzasztóan jól esett. Köszi, csajok!!!
Futás után megettem a vacsorámat. Illetve majdnem az egészet... A vacsora egy joghurt volt, benne zabkorpa és egy alma. Az almát nagyon nem kívántam, ezért kihagytam, és most inkább feketeribizlis joghurtot ettem, viszont a zabkorpát elfelejtettem... csak később jutott eszembe. Mivel nem tudom semmibe sem beletenni, ez mára már kimaradt.
Holnap reggel mérés lesz (kétnaponta mérnek), és remélem, holnap reggel nem szúrnak...
Utolsó kommentek