I can resist anything but temptation.

Általánosságban a fegyencedzésről már írtam (http://prettywitch.blog.hu/2012/02/05/fegyencedzes),most négy alkalom után az utolsóról készített táblázatomat és észrevételeimet osztom meg.

4. alkalom:

Az edzést 5 perc bemelegítéssel kezdtem, úgy, mint tornaórán. Utána a gyakorlatok többségénél (fekvőtámasz, guggolás, lábemelés) külön be is melegítettem az első lépéshez tartozó gyakorlatok középhaladó szintű sorozatmennyiségével. Így a teljes edzés egy órát tett ki, úgy, hogy a sorozatok és a gyakorlatok között pihentem.

Fekvőtámasz: gond nélkül ment mind a falnál, mind előredőlve, de mivel a könyököm picit fáj a vasárnapi edzés óta, nem mertem emelni az ismétlésszámon. Jó lesz ez így még egy darabig.

Guggolás: gyertyaállásra továbbra is képtelen vagyok, ezért a 2. lépéssel melegítettem be és a 3. lépéssel edzettem. Szintén gond nélkül ment mindkettő, ha nem lenne tiltva, fontolgatnám a továbblépést, így egyelőre maradok.

Húzódzkodás: függőlegesen továbbra sem tudom csinálni, mert félek, hogy kitépem a falból azt, amibe kapaszkodom, és K. türelmével ennyire nem akartam visszaélni. Viszont a 2. lépést meg tudtam csinálni úgy, hogy egy vileda felmosó nyelét a kezébe adtam, ő fölém állt (hm, más ötleteim is voltak közben), és én a nyelet fogva húzódzkodtam. Ha nehezen is, de összejött 2*10, kis megállásokkal, és a felmosónyél sem tört el (pedig ettől azért tartottam). Ez a gyakorlat sokáig maradni fog, mert egyelőre minden pillanata nehézséget okoz. Remélem, K. nem un rá :)

Lábemelés: rájöttem, hogy ha beljebb ülök a széken, akkor nem lesz ugyan tökéletes a gyakorlat, de a szék sem esik szét. Így bemelegítésnek meg tudtam csinálni az első lépést, edzésnek pedig a másodikat. Érdekes, hogy vasárnap, amikor bemelegítés nélkül csináltam, úgy éreztem, kiszakad az alhasam, most meg többé-kevésbé gond nélkül ment. Tanulság a jövőre: mindig kell a bemelegítő gyakorlat.

Híd: fájt a könyököm, ezért visszaugrottam az első lépésre, és abból csináltam 3 sorozatot. Mivel ez az első lépés, ezért itt bemelegíteni nem tudtam (ez igaz a fejenállásra is). A korábbiakból okulva tettem a nyakam alá párnát, és most nem is fájdult meg (annyira).

Fejenállás: ha nem is gond nélkül, de megy a 30 másodperc. Egy darabig még tuti nem lépek tovább, egyelőre szokja meg a nyakam a saját súlyomat. A következő lépés egyébként az 1 perc lesz, majd, valamikor.

Összességében az a tapasztalatom, hogy nagyon jó átmozgató torna, ami kevés segédeszközt igényel. Szerintem kevésbé terheli az ízületeket, mint a DVD tornák a kitöréseikkel - tisztelet a kivételnek. És bár erősítő edzés, nem pedig kardio, én rendesen leizzadtam közben, úgyhogy remélem, hajszálnyit a fogyásban is segíteni fog. Ennyi alkalom után érdemi változást a testemen nem tapasztaltam (talán a felkarom izmosabb lett), de kifejezetten jó érzéssel tölt el mind a gyakorlat maga, mind utána a kellemes fáradtság. Akit érdekel, próbálja ki, valami olyasmi rendszer szerint, ahogy én csináltam most (vagy ahogy a könyv írja, bár nekem ez így egyben jobban bejött), és ossza meg a tapasztalatait. Ha nem untatlak titeket, ezeket a táblázatokat is kiteszem majd.

Kb. egy hét táblázataival maradtam le, most pótolom.

Szerda: 72,4 kg.

Csütörtök: 72,3 kg.

Este elmentünk Lenivel, hogy a közeli konditeremben majd jól kardiozunk. Minden gép foglalt volt, fél 9-kor! Mivel hazamenni nem akartunk, felhívtuk Teleszkópot, hogy felugorhatnánk-e hozzá, és ő nem ellenkezett. Tudom, ritka pofátlanok voltunk :) Kb. 3 órán keresztül teáztunk, meg nyúztuk a tüneményes teknőcszínű kamasz macskáját, és még a bátyját is megismertük, aki szintén nagyon jó fej (hiába, egy család :). Ennek örömére viszont kimaradt a vacsora, és éjfélkor, mikor hazaértem, már nem akartam enni.

Péntek: 71,6 kg. Csak szólok, hogy innentől lefelé minden újra lokális minimum :)

Kicsit túlszaladtam a limitemen, mert nem kellett volna abonettet meg tatárbifszteket enni, de K. ezt rendelte, és nagyon finom! Azért látható, hogy nem ettem sokat, de jól esett :)

Szombat: 71,4 kg.

Hétvégére hazautaztam a szüleimhez (karácsony óta nem voltam otthon, nem szoktunk ennyire sokat várni vele, de most betegségek és egyebek miatt hamarabb nem ment). Otthon születésnapokat, névnapokat, házassági évfordulót ünnepeltünk (csak hogy érzékeltessem: nagymamám két malomkeréknyi tortát sütött, plusz egy tepsi pogácsát), és én mindenből ettem. Eleve úgy mentem haza, hogy ez lesz a töltőnapom (két nap, de mindegy), és nem akarok a fogyáson, a kajákon meg a diétán görcsölni. Így is mindenki megdicsérte az alakomat :)

Hétfő: 73,4 kg. Ez van két napi zabálás után, ha előtte 1000-1200 kalória körül eszek. Tudom jól, hogy nem mind hízás, ürül is szépen, ezért nem stresszelem magam rajta. Nem gondolom, hogy az lenne a helyes élet, ha csak azon görcsölnék, hogy mikor fogyok, mikor hízok, és az élet egyéb apró örömeit és bánatait nem élném meg. Tudom, hogy ez a duma általában kifogásként szokott elhangzani. Én sem szeretek másnál ilyet olvasni, főleg egy diéta elején (pl. ha valaki már az első napokban átvariál meg okoskodik), mert annál lehet sejteni, hogy komoly az elbukás veszélye. Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy van mögöttem már annyi, hogy ettől ne kelljen félni. Csak megjegyzem, hogy az első három hónapban ilyeneket nem engedtem meg magamnak.

Az estét annyiban elszúrtam, hogy az uzsonna kb. fél 8-kor volt, és utána már nem akartam vacsorázni. De sajnos nem bírtam ki, és ettem egy fél (kb. 1 cm hosszú és széles) burgonyakrokettet és egy 2 cm * 2 cm-es fánkdarabot. Nem hiszem, hogy 150 kalóriánál a kettő együtt több lett volna, de a biztonság kedvéért 200 kalóriával számoltam. Csak utólag vettem észre, hogy az ebédem extra lightos volt, és így is 1000 kalória alatt maradtam. Előfordul, inkább így legyen, mint fordítva :)

Kedd: 72,6 kg. Erre mondtam, hogy nem stresszelek a hétvégi kajáláson: ha minden jól megy, pár nap alatt vissza fogok érni oda, ahonnan indultam. Más kérdés, hogy pénteken újra el fogom rontani, mert kocsmázás lesz a haverokkal :) Enni nem fogok, de inni várhatóan igen, és az alkohol aljas :(

Mozgások: ezen a héten szerdán, pénteken és vasárnap megcsináltam a fegyencedzés gyakorlatait, de erről korábban már írtam. Ma is végigcsinálom majd, amíg sül a csirkém, kb 30 perc alatt akkor is megvagyok vele, ha lassan csinálom. Futni még nem lehet, 20 centis a hó, de ha minden jól megy, csütörtökön szánkózni megyünk a futós csajokkal :)

Amióta láttam a lifetilt blogon Erika fényképeit (http://lifetilt.blog.hu/2012/01/16/erika_vege_12_3) - konkrétan azt, amin kockás a hasa - nem ment ki a fejemből az, hogy kellene valami egyéb mozgás is, mint a futás. Aztán beharangozták, hogy jön a k.rva hideg - és jött is, így futni nem tudunk vagy két hétig (attól is megfagyok, ha hóembernek öltözve kimegyek az utcára, szó sem lehet arról, hogy leizzadjak kint ilyen időben). Arra emlékeztem, hogy Erikának Tamás olyan gyakorlatokat állított össze (itt: http://lifetilt.blog.hu/2011/11/02/slim3_az_anya, itt találtok skicceket is az egyes gyakorlatokhoz), ami a Fegyencedzés című könyvből volt, mert ezekhez szinte semmi olyan eszköz nem kell, ami egy rendes (erre még majd visszatérek) lakásban ne lenne fellelhető. Gondoltam, hogy ez nekem is jó lesz, és megrendeltem a könyvet. Szerdán érkezett meg, azóta már háromszor megcsináltam a gyakorlatokat. A továbbiakban zanzásítom picit a könyvben foglaltakat.

A módszer lényege az, hogy a saját testsúlyoddal, eszközök nélkül végzett gyakorlatok nagyobb erőnlétet adnak, mint az edzőtermi gépek, és kevesebb sérülést okoznak, mert a test természetes mozdulatait használják. Ez elsőre logikusnak hangzik. Hat gyakorlat van, az egyes gyakorlatokat 10 lépésben építi fel, minden lépésnél meghatározott ismétlésszámokkal a kezdőknek, középhaladóknak és haladóknak. A következő lépésre csak azután szabad váltani, hogy a haladó ismétlésszám helyes technika mellett megy. A szerző szerint legyél bármilyen profi, a legkönnyebb lépéssel kezdj, és fokozatosan haladj tovább, heteket töltve az egyes lépéseknél. Ezt én a legelején nem nagyon tudtam betartani, de a 2-3. lépésnél nem mentem tovább, és ezeknél maradok valószínűleg hónapokig.

Az edzést bemelegítéssel kell kezdeni, ami a szerző szerint a legkönnyebb lépésből és a következőből álló néhány sorozat. Mivel még az elején vagyok, nem tudom, nálam hogy fog működni a bemelegítés. Egyelőre csak átmozgatom magam pár percben a gyakorlatok előtt, úgy, mint tesiórán (fejkörzés, csípőkörzés stb.).

Az egyes gyakorlatokat, lépéseket csak nagyjából írom körül. Ha meg akarjátok próbálni, akkor vagy szerezzétek be a könyvet (de legalább a képeit és leírásait), vagy nézzétek meg a korábbi linken Tamás skicceit Erikának. Senki ne próbálkozzon az én leírásaim alapján!

Az első gyakorlat a fekvőtámasz. Ennek az első lépése a falnál végzett fekvőtámasz: a falnak támaszkodva előredőlve karhajlítgatás. Az edzés: kezdőnek 1*10 db, középhaladónak 2*25 db, haladónak 3*50 db. Csak elsőre tűnik könnyűnek, az 50 db ismétlés után már eléggé tud fájni :( Viszont mivel ment a 3*50, bár szenvedve, a második alkalommal ugrottam a második lépésre (ilyet nem szabad, de ezt csak a könyv végén írta, én meg folyamatosan olvastam és csináltam). A második lépés az asztalon támaszkodós fekvőtámasz. Az edzés: 1*10, 2*20, 3*40. Én ebből második alkalommal 3*10-et csináltam (a 20 nem ment volna egymás után, csak pihenéssel), harmadjára sikerült a 2*20. Egyelőre maradok is ennél a lépésnél addig, amíg könnyedén nem megy majd a 3*40. A könyv szerint egy-egy lépést néhány hétig kell tartani. Igyekszem majd ezt követni, és nem sietni.

A második gyakorlat a guggolás. Ennek az első lépését gyertyaállásban kellene csinálni, de az nekem nem ment :( úgyhogy ugrottam a második lépésre, ami a bicska guggolás (előrehajolva, támaszkodva). Az edzés: 1*10, 2*20, 3*40. Mivel ment a 3*40, a második alkalommal a harmadik lépést, az asztalon támaszkodós guggolást csináltam. Az edzés: 1*10, 2*15, 3*30. Nekem a 2*15 egyelőre bőven elég volt, harmadjára pedig 2*20. A könnyebbet nem akarom csinálni, mert csak ennél éreztem, hogy van értelme, viszont egyelőre maradok ennél a lépésnél egy jó darabig.

A harmadik gyakorlat a húzódzkodás. Na itt volt először problémám, mert a lakásom nem rendelkezik egy átlagos börtöncella felszereltségével sem :( Az első lépéshez kellett volna valami függőleges dolog, amibe bele lehet kapaszkodni, és tartja a súlyomat. Mivel az ajtókat most csináltattuk, az ajtófélfát nem mertem kockáztatni, így végül a távfűtés felfelé menő csövei lettek a nyerők, de azok meg nagyon sütötték a kezemet (nem röhögni...). Az edzés: 1*10, 2*20, 3*40. A 3*40-et gond nélkül megcsináltam (csak a tenyerem égett szét), és még csak nehéznek sem éreztem, ezért a második alkalommal ugrottam (volna) a következő gyakorlatra, amihez kellett volna egy asztal, hogy az alatt fekve, azt fogva, a földről húzzam fel magam. Nos, csak számítógépasztal van jelenleg a lakásban, annak meg nem lehet aláfeküdni :( úgyhogy ez a gyakorlat - több próbálkozás után - bukta lett. Közben eszembe jutott, hogy mi lenne, ha K. kezébe adnék egy seprűnyelet, és ő azt tartaná, én meg azon húzódzkodnék fekve. Nem értékelte az ötletet, de tudok meggyőző lenni, ha akarok :) Majd legközelebb.

A negyedik gyakorlat a lábemelés. Az első lépéshez kellett volna egy ágy széle, vagy legalább egy stabil szék. Nálunk ez sincs most még. (Még mielőtt elborzadtok, hogy miben élek, azok kedvéért, akik nem tudják: egy hónapja költöztünk, és a lakás berendezése a következő fél év folyamatos programja.) A sorozatok ugyanazok, mint a többi első lépésnél. Megpróbáltam, de a szék szét akart esni, ezért a második alkalommal ugrottam a második lépésre, aminél a földön kell feküdni, és a lábat emelgetni hajlítva, majd kinyújtani, anélkül, hogy közben letennénk. Ez már ment, de elég gyilkos. Az edzés: 1*10, 2*20, 3*30. Nekem másodikra 2*10 ment, harmadikra 1*20 és 2*10 (muszáj volt közben letenni a lábam, úgy éreztem, hogy kiszakad az alhasam). Azt hiszem, jó darabig ennél a lépésnél maradok.

Az ötödik gyakorlat a híd. Ennek a célja a gerinc körüli izmok edzése, ami egyszerűen zseniálisnak tűnik. Az első lépés a medence emelgetése, az edzés ugyanaz, mint a többi első lépésnél. Megcsináltam első alkalommal a 3*50-et, de a nyakszirtem picit megfájdult tőle. Második alkalommal a második lépésre ugrottam, de megálltam az 1*10-nél, mert a karom már eléggé fáradt volt. Azt hiszem, itt kombinálni fogom az első és a második lépést, attól függően, mi fáj jobban: a nyakam vagy a karom.

A hatodik gyakorlat a kézenállás lenne, de fejenállással indít. Ezt első alkalommal kihagytam, mert egyedül voltam itthon, és féltem, hogy senki nem hív mentőt, ha kitöröm a nyakam, mert nem bír el :( Második alkalommal K. már itthon volt, és jól szórakozott azon, hogy nem is olyan egyszerű felmennem fejenállásba :) Itt nem ismétlésszám van, hanem kezdőnek 30 mp-ig, középhaladónak 1 percig, haladónak 2 percig kell fejen állva maradni. Én a második alkalommal 5 mp-nél nem bírtam tovább, de harmadik alkalommal sikerült a 30 mp, igaz, hogy fogcsikorgatva, úgyhogy ez egy hosszú kapcsolat lesz, már érzem.

Összességében bejön a rendszer, mert érzem szinte minden pontját a testemnek utána, és alig vesz el valamennyi időt. Nem biztos, hogy fogyni fogok tőle (sőt szinte biztos, hogy nem), mert nem kardio edzés, hanem erősítő, de a formálódáshoz egészen biztosan jó lesz.

Ha valakinek vannak tapasztalatai, kíváncsian várom!

Ez most nem rendes bejegyzés lesz, hanem csak egy recept. Ugyan nem mostanában csináltam, de többeknek emlegettem, és hátha van olyan, akinek hasznos lehet. Vállalkozó kedvűek próbálják meg kókusz nélkül,mert az a legtöbb kalória benne, és osszák meg, hogy ehető lett-e :)

Light kókuszgolyó vagy kekszgolyó (ki hogy hívja):

Az almát megpucolom, lereszelem. Az összes hozzávalót beleteszem egy keverőtálba, és keverőgéppel (robotgép, az a fajta, ami felül turmix, alul tál, és az alsót használtam hozzá, a késes keverőlapáttal) jó alaposan összekeverem, Valószínűleg megy fakanállal is, csak lassabb. Állni kell hagyni kicsit, mert az alma levétől a zab meg fog puhulni. Utána lehet formázni, és kis kókuszba beleforgatni. Nekem 28 golyó lett a fenti adagból.

Ízre majdnem ugyanolyan, mint az eredeti, csak nem annyira száraz. Többekkel kóstoltattam, és kifejezetten dicsérték :) A receptet egyébként egy édesszájú testépítő sráctól kaptam.

Nem kifejezetten kalóriaszegény kaja (a kókusz miatt), de lényegesen jobb, mint bármi, amit egy vendégségben kaphatsz. És ha ezt te viszed magaddal, tudsz nasizni is, és másokat is meglephetsz vele :)

Van némi lemaradásom a táblázatokkal, úgyhogy mindenféle körítés nélkül gyorsan be is vágom őket.

Szombat: 72,3 kg. (-0,2 kg)

Az avokádót továbbra is ajánlom mindenkinek, nagyon finom! Ugyanez igaz a light négercsókra is és a Zott light joghurtra is :) A délutánt gyerekzsúrban töltöttem, ahol ugyan volt görög saláta (mert én azt vittem), de sajnos sokminden más is. A mennyiségekkel vigyáztam, de ettem pogácsát is és sütit is. Ráhagyással számolva kb. 800 kalória, így a napot 1200 fölött zártam :(

Vasárnap: 73,5 kg (+1,2 kg) Úgy látszik, ez is egy rendszer: egy szénhidrátdús, elrontott nap - még akkor is, ha nem vészes a kalóriamennyiség - kb. plusz egy kilót jelent másnap.

Kicsit sűrű nap volt: Kika, Ikea, Media Markt, haza, megint Media Markt, TV szerelés, runtilt (30 percen belül!!! http://prettywitch.blog.hu/2012/01/29/bejegyzes_url_cime_1161), haza, vacsorafőzés.

Itt picit megállok. Felfedeztem pár hete egy boltot (http://culinaris.hu/), ami olyan, mintha külföldön vásárolnék (az árában is, sajnos). Millióféle különleges fűszer és étel kapható itt, a világ minden tájáról. Én már napok óta indiai csirkére vágyom - nem, nem vagyok még kívánós :) - és gondoltam, itt veszek hozzá fűszert. Végül nagyban leegyszerűsödött az életem - amit a pörgős nap miatt nem is bántam -, mert volt kész főzőszósz, amihez csak a csirkét kellett hozzátenni. Ez volt: http://www.pataks.co.uk/products/madras-cooking-sauce.aspx. Ha jól emlékszem, 900,- Ft körül volt. Mi persze megbolondítottuk - szokás szerint - egy kis hagymával is :)

Ez volt a "nagyon bonyolult" recept:

Nekem nagyon bejött, egyrészt az, hogy nem kellett vele sokat tökölni, másrészt az ízvilága. Barna rizzsel ettem, K. pedig főtt tésztával. Aki szereti az indiai fűszereket, és profi szakácsnak akar tűnni kis erőbefektetéssel, próbálja ki :)

Hétfő: 72,5 kg. Jól van, elköszönhetek a babazsúros pogácsáktól :)

Ez van, ha megkavarják a napomat. Reggelizni nem volt időm, ebédelni kb. 10-15 percem, a közeli kifőzdében a rántott cukkini volt a legkönnyebb kaja. Viszont ha már így alakult a napom, nem akartam este elrontani azzal, hogy betolok egyben 600 kalóriát, így maradt a joghurt, a turmix, meg egy kis C-vitamin. Továbbra is hangsúlyozom, hogy nem szabad 1000 kalória alatt maradni, és ez nem tervezetten lett ennyi, csak szar napom volt :(

Kedd: 72,4 kg.

Ez a nap már tervezett volt, mégis 1000 kalória alatt maradt. A vacsorák turmix-szal való kiváltása, úgy látszik, nagyban leviszi a napi összkalóriámat, még akkor is, ha uzsonnázok. Ja, és itt turmix helyett végül egy csomag csirkemellsonka lett (a legfinomabb csirkemellsonka, amit ettem, LIDL, sült, 450,- Ft körül van egy 125g-os csomag, de nagyon jó), mert valami darabosra vágytam.

Szerda: 72,4 kg. Ez az, amikor 1000 kalória mellett sem változik semmi. Bosszantó, de ez van.

Egyelőre most itt járok, nap végén majd beteszem a táblázatomat.

Ez nem bejegyzés, csak a tények rögzítése és ujjongás: a mai Runtilten lefutottam a Margitsziget kört 30 perc alatt! Éppenhogy, de sikerült :)

Mivel a csajok közül mindenki megdöntötte a saját korábbi rekordját, itt is gratulálok nekik!

Jó kis beetető cím? :) Az utóbbi két napban ezek dobták fel a kajálásaimat, és közben 1000 kalória alatt maradtam. Ettem minden étkezésre (kivéve ma vacsorára), nem volt szándékos ez az alacsony érték, csak így alakult.

Csütörtök: 72,3 kg. (-0,8 kg). Erre nem számítottam (újabb lokális minimum!), de nagyon örültem a mérlegnek :) Lehet, hogy mégis meglesz február végére a 70 kg?

A Mülleres proteinszeletet nagyon ajánlom. Thatsme valahol összehasonlította az összetevőit a DM-essel, és kijött, hogy mintha hajszálnyit a Mülleres jobb lenne. Én most az íze miatt mondanám, hogy inkább ezt válasszátok: nekem olyan élmény volt, mintha Mars csokit ettem volna :)

Thatsme másik szuper ötlete a fahéj volt. Mivel előző nap az 1 dl tejjel készült fehérjeturmix ugyan sokkal jobb lett, mint amikor csak vízzel csináltam, de nem tudtam mindet megenni (nem volt tejíze, csak az utolsó három kanálnál már valahogy nem kívántam), most levettem a tejet 0,5 dl-re (feles pohárral tök jól ki lehet mérni), és tettem az egészhez fahéjat is, meg persze édesítőt. Mennyei finom lett! Olyan volt, mint valami mézes karácsonyi süti. Meg is ettem mindet gond nélkül :)

Este voltunk futni a lányokkal. Egy kényelmes Margitsziget kör volt, a szokásos dumálással, amit már megint nagyon vártam. Fel tudja dobni a napomat, ha tudom, hogy este mozogni is fogok, és közben még jól is érzem majd magam :)

Péntek: 72,5 kg. (+0,2 kg). Tudom, hogy ez nem számít, 2 dl vízzel egyenlő, de csöppet bosszantó. Mindegy, van ilyen, túl hirtelen ment le előtte, most ekörül stagnálnia kellene.

Az ebéd a szokásos sütőben, sütőpapíron sült mirelit rántott csirkemell volt, ami nekem nagyon ízlik. Az első csomag most fogyott el, de vettem újabbat. LIDL, és azt hiszem, a neve olyasmi, hogy "valódi csirkemell". A LIDL-ben való bevásárlás másik nagy eredménye a light négercsók volt, és most tényleg ne nevessetek :) 225g, 16 db, ami azt jelenti, hogy egy darab 36 kalória. Én kitettem magam elé hatot, ebből megettem négyet, és elég volt, a maradék kettő órák óta előttem van, és nem akartam befalni. Pedig nagyon finom. Nem azt mondom, hogy ilyet kell enni, de akinek hozzám hasonlóan gondot okoz az édesség kiiktatása, azoknak ez reális kompromisszumot jelenthet.

A mai este legabszurdabb pillanata az volt, amikor - miután 10-re hazaestem -  Leni fél 11-kor rám írt FB-on, hogy nem megyünk-e futni. K. bulizni ment, én estére nyugis blogolvasását és -írást terveztem, némi cseteléssel, és akkor bevillant, hogy ha már úgyis Lenivel társalognék, miért ne fussunk közben? Úgyhogy 11-kor elindultunk, de csak a házak között. Végül én 6,6 km-t futottam 45 perc körül (khm, sügősen haza kellett jönnöm), míg Leni befejezte a 7 km-es távot. Nagyon jó futás volt, kellemesen elfáradtam a végére.

Viszont most gondom van a kajával. 10-kor megettem "uzsonnára" a négercsókokat (az ebéd is 2 körül volt, és utána nem volt időm enni), utána futás, és én futás után gyakran nem vagyok éhes. Ez viszont csak 900 kalória. Ha eszek még 3-4 szem mandarint, akkor 950 körül zárok. Nem jó, mert nem szabad 1000 alatt maradni - pláne futással -, de olyan ritka pillanat az én életemben, hogy nem vagyok éhes - még édességre sem -, hogy így hagyom. Most a turmixra gondolni sem tudok, pedig tegnap tök finom volt.

Jobb lett volna, ha eszek valamit? Mit? Ja, hozzáteszem, hajnali fél kettő van.

A hétvégén egyik nap indiai csirkét fogok sütni, magamnak mirelit zöldségkörettel (LIDL, olasz és mexikói, még nem próbáltam), K-nak sült krumplival (sütőben sütve). És holnap gyerekzsúrra megyünk. Én vállaltam, hogy viszem a salátát, akkor legalább lesz olyan kaja, amit ehetek :) Nyilván nem fogom kibírni anélkül, hogy mást meg ne megkóstoljak, de remélem, egy pogácsán és egy villányi tortán kívül többet nem bűnözök majd, ennyinek pedig - az előző két nap kalóriadeficitjére is tekintettel - bele kell férnie. K. családjával szerencsém van, annyira le vannak döbbenve attól, hogy mennyire lefogytam, hogy eszükbe sem jut tömni :)

Majdnem elfelejtettem: a héten most futottam harmadjára, viszont a csípőm nem fájt egyik alkalommal sem. Először arra gondoltam, hogy esetleg attól van, hogy kezdem szokni a mozgást, de közben eszembe jutott, hogy múlt hét vége óta abbahagytam a halolajkapszulát (végre elfogyott az októberben vett adag), és elkezdtem a vasat. Lehet összefüggés ezekkel, vagy tényleg inkább a mozgás lesz?

Mivel az előző bejegyzésem vége az update után elszállt, viszont Leni egyszerűen profi, és megtalálta, ide másolom be az előző bejegyzés végét (az előzőnél a kommentek egy része erre reagált):

"Édességnek csináltam diétás csokipudingot. Na ez nem sikerült: vagy én vagyok béna, vagy a termék nem valami jó.

A felhasználási útmutató szerint a pudingport 5 ek. tejjel ki kell keverni (mondjuk 2,8%-osat ír, én meg 1,5%-osat használtam, de nem hiszem, hogy ezen múlott volna), majd utána hozzáadni a maradék fél liter tejet, és csomómentesre elkeverni. Na ez utóbbi nekem nem sikerült. Utána forralásig főztem (meg egy kicsit utána is, a tej majdnem ki is futott, mert állagra nem olyan volt, mint a rendes puding). 3 kistányérnyi lett belőle. Az elsőt megettem ebédre, még langyosan, épp hogy csak megdermedve. Fura íze volt, inkább csokihabra emlékeztetett, amiből kifelejtették a cukrot Legközelebb - mert csak ezért is fogok még ilyet csinálni, annyira kedvező a kalóriatartalma - teszek bele majd egy kis édesítőt főzés előtt, hátha úgy jobb lesz. Azt viszont továbbra sem tudom, hogy lesz csomómentes..."

UPDATE: nem csinálok többet ilyen pudingot, a második tányért még megettem, de a harmadikat kidobtam. Felejtsétek el.

"Ma este (azaz január 25-én, két napja) megyek futni a csajokkal a Margitszigetre, holnap pedig ők mennek a Várba, amihez csatlakozom, ha hazaérek addigra (amit kétlek). Ha nem, akkor kimegyek a Margitszigetre, ami egyedül nem tudom, sikerülni fog-e. Akaraterő..."

UPDATE: végül mindannyian a Margitszigetre mentünk, és szuper volt :)

"MÁS: a többieket olvasgatva arra jutottam, hogy az én írásaim hozzájuk képest ritka unalmasak: csak a napi kajálásokról, mozgásokról, receptekről szólnak, míg a többiek intenzív érzelmi életet is élnek. Én viszont magánéleti dolgokról nem írnék, meg szerencsére rendben is vagyunk, munkahely ugyanez, és nem élek meg akkora érzelmeket, mint a többiek. Azért lenne, mert már 30 felett vagyok? Vagy csak túlzottan kiegyensúlyozott? (Jó vicc.) Vagy csak szimplán unalmas vagyok? Vagy elrontotta a munka a stílusomat, és már csak ilyen szárazon tudok fogalmazni? Néha gondolkodom azon, van-e értelme nekem blogolni. Amióta lett egy zárt csoportunk a FB-on, azóta ott kiélem a közléskényszeremet, vannak azonnali visszajelzések, olyan dolgokról is merek írni, amiről itt nem (a hajmosó pózt nem fogom elfelejteni...). Akkor ez itt minek? Ne értsetek félre, ez nem nyavalygás akar lenni, csak hangosan gondolkodom. Közben az is eszembe jutott, hogy Leni sem ontja magából a bejegyzéseket mostanában (ami nagy kár!!!), Erika pedig hozzám hasonlóan szintén inkább tényeket közöl. Generációs különbségek?

És még egy szolgálati közlemény: borult az eredetileg tervezett hétvégi családi program, úgyhogy vasárnap Budapesten leszek, és eldöntöttem, hogy megyek a runtiltre Hacsak addig nem futom le 30 percen belül (na persze), akkor a C csoportban indulok, és megpróbálom ott elérni a 30-on belüli időt. Versenyhelyzetben, nyomás alatt mindig is jobban tudtam teljesíteni. Ha pedig nem sikerül (khm, Thatsme), akkor azzal leszek elégedett, amit össze tudok hozni. Függetlenül attól, hogy a többiek mit futnak, de persze nagyon remélem, hogy nekik is sikerülni fog azt teljesíteni, amire vágynak."

Eddig volt az előző bejegyzés, Leni, még egyszer köszi!

Úgy tűnik mostanában kb. heti 2 posztra van időm meg kedvem. Mentségemre legyen szólva, hogy mióta FB-on is csevegek a csajokkal, kevésbé érzem szükségét az írásnak.

Az előző bejegyzést vasárnapnál hagytam abba, így innen folytatom.

Vasárnap: 74,1 kg.

A napom kicsit borult, az ebédet és az uzsonnát megcseréltem, mert együtt akartam enni K-val, és ő szokás szerint később ébredt. Végre kipróbálhattam a nullkalóriás olajspray-t, ami úgy tűnik, zseniális találmány: a kaja nem égett oda, és mellékíze sem volt. A bundás kenyeret 5 szelet Tesco light choices kenyérből csináltam (kicsit olyan, mint a fűrészpor, de csak 200 kcal/100g, ennél alacsonyabb kalóriatartalmú kenyeret én nem ismerek), a bunda 1 egész tojás volt és 2 fehérje, ami 5 szeletre épphogy elég volt. Tudom ajánlani mindenkinek, aki kíván végre valami normális kaját.

Hétfő: 73,6 kg. Megy ez szépen lefelé :)

Avokádót nem ettem, mióta elkezdtem fogyózni, és már nagyon kívántam. Azt tudtam, hogy zsíros, és gondoltam, hogy biztos hizlal, de nem tudtam mennyire. K. viszont nem ette meg, amit vettem, én meg már nem tudtam ellenállni. Mikor számoltam, jöttem rá, hogy tiszta hülye vagyok: oké, hogy 140 kcal/100g, de a light sajtkrémek is ekörül vannak, és azért ez mennyivel finomabb! És remélem, egészségesebb is. Úgyhogy a következő napokban avokádót fogok reggelizni :)

Sajnos ez a nap az ördögé lett, minden szempontból. Egy értelmetlen munkahelyi dologgal elment az egész nap, úgy, hogy közben csak a teremben kirakott pogácsából tudtam enni, meg 10 percre kiszaladni kajáért, ahol viszont saláta persze nem volt, úgyhogy egy csésze ragulevest találtam a menü legdiétásabb kajájának (röhej...). Igyekeztem felül becsülni a kalóriákat, ezért inkább nem vacsoráztam, habár akkorra már rohadtul éhes voltam. Mondjuk úgy, hogy este 10-ig dolgoztam, nem volt nehéz megállni. Hm, ez lenne a megoldás a diétára? K. kiakadna...

Összességében a kalóriamennyiség szerintem rendben volt, de az összetétel katasztrófa :(

Kedd: 74,6 kg (azaz +1,0 kg). Ha ezt valaki elmagyarázza, hogy miért (meg a következő napot is), azt megköszönném. Nem ettem meg 1 kg pogácsát, kb. 20-25 dkg-ot ehettem. Mégis +1 kg.

Most tettem egy kis édesítőt a fehérjeporhoz, így egy fokkal jobb lett. Van valakinek amúgy valami javaslata arra, hogy lehet még jobb ízűvé tenni? Kávét este már nem tennék hozzá, pedig amúgy jó ötletnek tűnik. Ha 1 dl tej - 1 dl víz arányban keverem össze, érződni fog a tej íze? Mert a tejet, ha megérzem a szagát vagy azt a jellegzetes ízét, akkor nem tudom meginni. Brr...

Szerda: 73,1 kg (azaz -1,5 kg). Újabb rejtély, bár amíg lefelé megy, nem probléma, de ezt a két napot abszolút nem értem. Mintha valahol olvastam volna olyat, hogy a szénhidrát vizet köt meg. lehet, hogy az előző napi pogácsák megkötöttek egy csomó vizet, ami másnapra kijött? Valaki magyarázza ezt el...

A napomról táblázat még nincs (majd este beteszem).

UPDATE: Közben este lett, itt a táblázat:

Mivel itthon dolgozom, gondoltam, főzök végre valamit, ezért ebédre gombapörköltet ettem barna rizzsel. Rizsből a legegyszerűbb fajta zacskós barna rizst szoktam venni, és 50 percig főzöm. Nekem nincs vele semmi bajom. Egy zacskó felét szoktam megenni egy alkalommal.

A gombapörkölt a következőképpen készült:

A hagymát - ami szokás szerint valószínűleg kétszer annyi, mint amennyivel más főzné - megsóztam, majd a nullkalóriás olajon megpirítottam és fedő alatt pároltam, majd levettem a tűzről. Amikor kihűlt, hozzákevertem a pirospaprikát, az összevágott laskagombát (jobb, mint a csiperke, nem kell pucolni, ízre is finomabb, és még olcsóbb is volt), egy paradicsomot, egy paprikát, egy kis piros aranyat és egy kis vizet, és fedő alatt főztem. Amikor megpuhult, az addigra megfőtt barna rizzsel ettem: negyed zacskó barna rizshez 150 g-ot, így két tányérral is ebédelhettem. Fura volt, nem annyira pörkölt, inkább gombás-hagymás rizs hatása volt. Kíváncsi vagyok, K. este tejföllel megeszi-e így (hagyományosan azért jobb, de nem annyival, de persze neki nem kell fogyózni). Ha nem, megy a fagyasztóba, jó lesz nekem máskor.

És most kapok hülyét a blog.hu-tól, az update után törölte a további szövegeimet :((( Ha valakinek google readerben vagy bárhol megvan, legyen olyan kedves, küldje el e-mailben az utolsó bekezdéseket a csokipudingtól. Köszi!

Ebben a hangulatban zajlott a csütörtök esti futás, amire végül csak ketten mentünk Teleszkóppal. Előtte napközben felmerült bennünk, hogy kellene kicsit rekordokat döntögetni; én abban bíztam, hogy ha Teleszkóp meghúz - ő a gyorsabb -, akkor összejöhetne a 30 perc alatti idő. Az eső már akkor is esett, amikor elindultunk a Margitszigetre, de gondoltuk, hogy nem fog ez akkora problémát okozni. Végül tényleg nem is ez lett a legnagyobb gondunk, hanem a szél. A parkolótól kezdtünk, és amikor ráfordultunk a budai oldalra, telibe kapott minket: az esőcseppek nem vízszintesen estek, hanem mint szilánkok csapódtak az arcunkba. Én ezen a ponton felvetettem, hogy tán át kéne menni a másik oldalra, és hagyni a fenébe, hogy adott időn belül fussunk, de Teleszkópot nem lehetett meggyőzni :)

Az első kör kb. 15:40 körül volt, úgy, hogy ha nem lett volna szembeszél, életem legjobbját futottam volna. Annyira kimerültem ettől, hogy a sportpályánál az is felmerült bennem, hogy tán belesétálok, de szégyelltem volna magam miatta. Innen kicsi lassabb tempóban mentünk tovább, de már csak a túlélés volt a cél, legalábbis nekem. Végül az időnk 30 perc 50 másodperc lett. Ha nincs a szembeszél, szerintem lefutottuk volna 30-on belül.

Este a frissen megérkezett csokis fehérjeporból ittam 30 g-ot 2,5 dl. hideg vízzel, a shakerben összerázva, ami egy egész sűrű állagú csokiturmixot eredményezett. Nem volt rossz, de legközelebb kevesebb vízzel inkább pudingszerű cuccot szeretnék elérni. A futás előtt két részletben megettem egy mogyorós peak proteinszeletet, ami nagyon drága volt, de 70%-a fehérje. Állagra olyan volt, mint egy tömör marcipánrúd, ízre nem volt semmi különös, viszont eltelített. Nem hiszem, hogy ilyet még fogok rendelni, de csak az ára miatt.

A csütörtöki táblázatom: (tömeg: 73,6 kg)

A pénteki nap vegyes érzelmekkel telt: azzal indult, hogy reggel 72,8 kg voltam. Újabb lokális minimum, ráadásul 73 alatt még nem voltam. Miközben ennek örömködtem, kicsit el is búcsúztam a szép számoktól, mert aznap estére előre megbeszélt beülős, dumálós, iszogatós program volt leszervezve, ráadásul a Trófeába. A délelőtt azzal telt, hogy - az előző napi futásra emlékezve - tízpercenként orrot fújtam, ami nem volt szerencsés, mert egész nap ügyfelekkel voltam. Délutánra meglepő módon elmúlt. Ebédre alig ettem, tartalékolva a vacsorára. Estére agyilag hullán, de egyébként feldobottan mentem a Trófeába, és - bár nem ettem annyit, mint régen tettem volna - finomat vacsoráztunk, többféle hússal és desszerttel, és lecsúszott néhány üveg pezsgő is; táblázat emiatt nincs, fogalmam sincs a kalóriákról és a pontos mennyiségekről. Talán az evés miatt, de nem lettem zizi, pedig a pezsgő alattomos ital tud lenni.

A lányok javasolták korábban a havi egy töltőnapot: ez tehát tegnap meg is volt. Igyekszem a hónapban többet nem tartani ilyet :)

Szombat: 74,9 kg (ezek szerint ettem 2,1 kg-nyi kaját???)

Kicsit kevesebb kalória, mint máskor, de egyrészt ettem egy vékony csíknyi pizzát K. kajájából a saláta mellé (ezt számoltam 300 kalóriának), másrészt a tegnapi napot helyre kell hozni valahogy). A szójatej nekem nagyon nem ízlett, legközelebb csak vízzel fogom csinálni a turmixot.

Vasárnap: 74,1 kg. Megy ez szépen vissza, remélem, a hét közepén újra 72-t mutat majd a mérleg. A mai napra ebédnek bundás kenyér van betervezve, ami elméletileg nem egy diétás kaja, de a nullkalóriás olajon akarom sütni, és a bundáját is kevesebb sárgájával akarom elkészíteni. Hogy fehérje is legyen benne, majd eszek hozzá sovány sonkát :)

Néha nagyon nem értem a bevitt kalória és a kilók közötti összefüggéseket. Időnként követ egy sémát, ilyenkor elkezdem azt hinni, hogy találtam benne rendszert, aztán az egész felborul. Az utóbbi néhány napban ez volt a jellemző. Nem értem, miért volt egyik nap több, utána meg jóval kevesebb, mint korábban.

Hol hagytam abba... aha, a hétvégén.

Szombat: 73,8 kg.

A csirkecomb kentucky csirkeszárny fűszerrel készült, mást nem is tettem hozzá, be a tepsibe, alufólia, sütőbe, és nagyon finom lett (most jut eszembe, hogy valószínűleg sütőzacskóban is jó lett volna, és akkor mosogatni is könnyebb). Azt viszont ne kérdezzétek, miért ettem csokit ebéd után, és miért rögtön egy tábla 2/3-át. Ráadásul én nem is vagyok nagy csokievő, a sütik sokkal jobban vonzanak. Nem voltam szomorú, nincsenek nehéz napok, nem tudom semmi okát adni. Legközelebb inkább majd kisebb csokikat veszek K-nak, mert ha nem eszi meg az egészet (nem eszi, ezért 70 kg 185 centivel), akkor az valahogy nálam köt ki, pedig nem kellene... :(

Mivel az egész napunk megcsúszott (reggeli 11 körül, ebéd 16 körül), kihagytam a vacsorát, ha már bűnöztem. Kalóriával jól zártam a napot, az egészséges étkezés pedig ment a kukába :(

Vasárnap: 73,6 kg. Itt még értettem a rendszert: 1200 kalória előző nap, kilók csökkennek.

A csirkecomb az előző napi volt, a vöröskáposzta mirelit bolti. Ilyet ne vegyetek, cukorral készül, arányaiban sok a kalóriatartalma (amikor én csináltam, kihoztam 48 kcal/100g-ra), csak nagyon megkívántam, dolgozni meg nem akartam vele. A caesar salátát este rendeltem, nem volt túl nagy adag. A Vitálkonyha a sajátjuknál (kb. ugyanekkora adag) 352 kalóriával számol, én itt az egészre 500-at számoltam, biztos, ami biztos.

Hétfő: 74,1 kg. Itt nem értettem igazán, hogy az előző napi kajából hol jött fel + 0,5 kg. A caesar saláta ennyivel nem lehetett több, és inni kb. minden nap ugyanannyit iszok (sokat).

A bimbóskel nem volt valami jó, újfent rájöttem arra, hogy legyen bármilyen egészséges, én a kelbimbót nem szeretem (keserű, brr), a sajtokat pedig a diétában el kellene felejteni, mert ugyanennyi kalóriáért sokkal finomabb (és több!) csirkét ehettem volna. Az esti caesar saláta az előző napi maradéka volt, de K. most beleevett. Cserébe én is az övébe (túrós palacsinta vaníliaöntettel). Na nekem nem kellett volna :(

Kedd: 74,3 kg. Már meg se lepődtem, csak nagyon elkeseredtem, soha az életben nem leszek 70 alatt. Itt tudtam, mi volt a baj: minek kell nekem mindig elcsábulni K. kajájára? És főleg miért azután, hogy én már megvacsoráztam? Itt született egy elhatározás, amiről majd később még írok.

Reggel gondoltam, ha nekem már úgyis mindegy (én is tudom, hogy így nem szabad gondolkozni! de nagyon messze vagyok a tökéletestől...), akkor megeszem reggelire, amit K. (és én) meghagytunk a palacsintából, ahelyett, hogy barna kenyeret ennék margarinnal. Mennyei volt... Ebédre tortillát vettem, na az se jó nem volt, se elég. Cserébe délután boroztunk, életemben először vettem száraz vörösbort (a srácok azt kértek), és mivel nem értek hozzá, arra figyeltem csak, hogy ne legyen olcsó :) Ilyet vettem: Vylyan Bogyólé 2010. (http://www.vylyan.hu/file/BOR%20INFOK/Bogy%C3%B3l%C3%A92010.pdf). Meglepően finom volt, bár nekem a 800,- Ft-os édes merlot-val sincs semmi bajom.

Este futottunk a csajokkal a Margitszigeten, rajtam kívül mindenki 10 km felett ment, innen is nagyon gratulálok nekik! Nekem az első kör vége felé jelezte a csípőm, hogy ha másnap még akarok majd járni, akkor talán itt hagyjam is abba, úgyhogy én egy kör után elköszöntem. Utólag borzasztóan sajnálom, hogy nem lehettem ott a nagy pillanatoknál, de most nem ment volna, még nagyon érezte a csípőm a hétfői futást. Azért borzasztóan bosszantó, hogy 31 évesen ilyen bajaim vannak, ráadásul nem is igazán tudni, hogy mitől fáj. Azon agyalok, hogy bármit is mondott az orvos arról, hogy nincs nekem problémám a porcokkal meg a kopással, kúraszerűen csak beszedek majd egy adag porcerősítőt (Thatsme, van javaslatod, hogy melyiket?), mert azzal nem vagyok előrébb, hogy a röntgenen nincs semmi elváltozás, és hogy ne fussak a rekortánon (mostanában nem azon futok, és így is fáj, napokig).

Szerda: 73,2 kg. Nem hiszem el! Lokális minimum, ha az utóbbi 6 évet nézzük :) Karácsony előtt a legkevesebb 73,3 kg volt. Túl azon, hogy nagyon örülök, halvány fogalmam nincs arról, hogy mitől lett egyik napról a másik napra 1,1 kg-val kevesebb. Nincsenek nehéz napok, nincs sűrű mellékhelyiség-látogatás, semmi ilyesmi. Épp ezen érthetetlenség miatt tartok tőle, hogy másnap újra 74 kg körül lesz :( Vagy le kéne cserélni a mérlegem?

A zöldbabfőzelék és a csirke isteni finom volt. Lehet, hogy én vagyok kisigényű, de nekem ezek a vitálkonyhás (jövő héttől újra cityfoodos) kaják akkor is bejönnének, ha nem fogyóznék. Ugyanígy voltam mondjuk a rendelt Norbis kajával is, de hiába ettem 1-eset ebédre is és vacsorára is, nem fogytam semmit. Na igen, ha a kalóriát nézzük, nem pedig az update kategorizálást, akkor már érthető: hiába egészséges pl. a brokkolifőzelék, és nincs benne liszt sűrítésnek, ha egy adag mondjuk 500 kalória, és én megeszek kettőt, és emellé még eszek más 1-eset is, akkor bőven a kalórialimitem fölött vagyok update 1-es kajákból is. Magyarul a mértékre az update esetén is vigyázni kell, akkor meg kb. ugyanott vagyok, mint a kalóriaszámolásnál, csak kicsit leegyszerűsítve. Azt azért nem értem, hogy az update1 ételrendelésnél miért csak a szénhidráttartalmat és a glikémiás indexet adják meg, a kalóriatartalmat viszont nem; ha az is fel lenne tüntetve, lehet, hogy néha onnan is rendelnék, mert ízre jók voltak.

Csütörtök: 73,6 kg. A tegnapi sejtés beigazolódott, megint több lett (+0,4 kg), holott az 1200-at tartottam. Meglátjuk, hogy alakul a következő napokban, ha be tudom tartani a limitet.

És itt érkeztünk el az elhatározásomhoz. Ha megnézem a táblázataimat, teljesen egyértelmű, hogy minden bűnözésem este van, vacsora helyett/mellett, legtöbbször úgy, hogy K. maradék kajáját megeszem. Mondjuk hogy ő miért nem eszi meg az egészet, az nekem még mindig rejtély, lehet, hogy a dohányzásához van köze :( Most már jó ideje követem a lifetiltről indult csajok bejegyzéseit is, és látom, hogy profin bírják úgy, hogy este csak fehérjeturmixot isznak. Debrának és Thatsme-nek köszönhetően meg is tudtam kóstolni ezeket, és - bár egy csoki mousse nyilván sokkal jobb - nem rossz, sőt a múltkor egész jó csokipuding jellegű turmixot sikerült összehoznom, ami kifejezetten ízlett. Azt is olvastam valakinél, hogy azt kibírja, hogy este csak turmixot ihat, de azt nem, hogy diétás vacsorát tartson.

Mától én is beállok a sorba, és megpróbálom, milyen is lesz ez. Korábban voltak fenntartásaim ezekkel a testépítő cuccokkal kapcsolatban, de még jó, hogy Thatsme mélységeiben ért az ilyen dolgokhoz, és elmagyarázta, mi hogyan működik. Azért zsírégető és hasonló bogyókat nem fogok beszedni (vagy legalábbis most még nem gondolom, hogy beszedném, de ki tudja, hogyan változok majd meg), de a fehérjeturmix elleni kétségeimet Thatsme eloszlatta.

Rendeltem a Peaktől (http://www.getfit.hu/) néhány dolgot: lassú felszívódású csokis fehérjeport (http://www.getfit.hu/micellar-casein-protein-p-184.html), kalória nélküli olajat (http://www.getfit.hu/coat-vajaromas-olajspray-p-262.html), amiről Erika nagyon jókat írt, shakert (a turmixom épp most ment tönkre), meg kíváncsiságból proteinszeletet (http://www.getfit.hu/protein-protein-block-p-274.html). Ez utóbbi mondjuk olyan drága, hogy hacsak nem annyira szuperül jobb, mint a DM-es vagy Mülleres, akkor maradni fogok az utóbbiaknál (720,- Ft v. 199,- Ft). Az első recept, amit az olajjal ki akarok próbálni, a bundáskenyér lesz, hétvégén reggelire.

(Miért Peak? Nem ismerem annyira ezeket a cégeket, hogy tudjam, melyik, illetve melyiknek a termékei jobbak a másiknál. Egyszerűen csak azért választottam ezt, mert a lifetilt kapcsán erről rendelkezem a legtöbb információval.)

Ha minden jól megy, ma megkapom a csomagomat, és estétől kezdődik a csokiturmix időszaka. Remélem, ki fogom bírni. Kivételesen megpróbálok majd uzsonnázni is előtte kicsit (csak a szilárd táplálék kedvéért, 150 kcal körül, amin hazaérek esténként, olyan 6 óra tájban), és a turmixot meghagyni 9 körülre, amikor K. is vacsorázni szokott.

Nagyon motivál, hogy többen képesek voltatok hónapokon át így vacsorázni. Remélem, nekem is sikerülni fog...

Ezt most muszáj azonnal leírnom: lefutottam a Margitszigetet 30 perc 20 másodperc alatt!

A korábbi legjobb eredményem 31:59 volt, néhány hónappal ezelőtt. Azóta csak a csajokkal voltam futni, egyedül nem, mert velük sokkal jobb, nem unalmas, nem akarok 100 méter után meghalni, és nem azt várom, hogy mikor állhatok meg végre. Most mindez újra előjött: a parkolótól indultam, a kukánál (kb. 300 méter) már azt éreztem, hogy ez nekem nem fog menni, a Palatinusnál már alig vártam, hogy abbahagyhassam, a Margit híd előtt úgy éreztem, nekem nem fog menni a másik fele. Aztán valahogy összekaptam magam, az evezősöknél még előztem is, de az állatkert előtt megfájdult a hasam, és onnantól már csak az akarat vitt előre.

Egyszerűbben: egyedül nagyon szar futni, legalábbis én nagyon utálok. De bennem volt, hogy ha Teleszkóp meg tudja csinálni 28 perc alatt, akkor nekem is tudnom kell 30 perc körül futni. Hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz? Én is tudom, de a bennem lévő kisördög csak nem hagyott békén, amióta mondta :) Az a versenyszellem, vagy nevezzük ambíciónak, ami az élet több területén igen meghatározó az életemben, végre először most kijött a mozgásban is. Köszi, Teleszkóp, hihetetlenül motiváló volt a tudat, hogy te megcsináltad!

És nagy-nagy ölelés a csajoknak is: Leninek, Thatsme-nek és Debrának. Ha nem futnánk együtt több hónapja, egész biztos, hogy nemhogy javítani nem tudok, de vagy el se indulok, vagy ha igen, akkor se sikerült volna 35 percen belül. Remélem, most nem szúr ki velem sem a csípőm, sem a térdem, és jövő héten tudok veletek menni, mert - az előbb írtak miatt - nem szeretnék egyedül futni többet. Pláne nem sötétben.

Még egy dolog: a motiváció, hogy mi is vett rá arra, hogy vasárnap délután felkeljek és elmenjek futni. Egyrészt az, hogy a mostanra már nagyjából rendszeressé vált heti kétszeri futásból nekem ezen a héten egy volt csak, szerdán, mert megfájdult utána a térdem. Másrészt az, hogy olvasom a csajoknál, hogy ki mennyit mozgott, és elszégyelltem magam, hogy én fasorban se vagyok hozzájuk képest, pedig nekem többet kell leadni, mint nekik. Végül az, hogy megírtam az előző bejegyzést, és átolvasva rendesen lelkiismeret-furdalásom volt amiatt, hogy mennyire nem tartottam be a diétában a saját szabályaimat sem. Úgyhogy ha olvasna olyan, aki még nem blogol, innen üzenem, hogy jobb elkezdeni, legfeljebb letörlöd utána. Ha nem kezdtem volna el írni, a lányokat sem ismertem volna meg, amit nagyon-nagyon sajnálnék.

És újra: 30:20!!! El se hiszem :) Bocsi, ez nem nagyképűsködés akar lenni, hanem gyerekes lelkendezés :) És csak halkan jegyzem meg, hogy ha majd még egy kicsit edzettebb leszek, akkor lehet, hogy meg fogom tudni csinálni 30 percen belül. Az már runtilten "B" csoport, még ha csak éppenhogy is :)

Runtilt: azt hittem, jan, 22-én lesz, és végre el is döntöttem, hogy megyek. Később olvastam, hogy jan, 29-én lesz, ami sajnos nekem nem megy, mert apukám és nagymamám szülinapja pont aznap van, és már karácsonykor megbeszéltük, hogy akkor megyünk haza az öcsémmel legközelebb. Azért ezt most sajnálom :(

A költözés és sok egyéb miatt nem igazán volt kedvem és időm írni, na meg azért sem, mert az esti étkezések nem igazán úgy sikerültek, ahogyan annak egy fogyókúrában helye volna. Gyakorlatilag minden este ettem olyat, amit nem kellett volna - legtöbbször pár falatot K. vacsorájából, de pl. forralt bort is ittam -, és erre a legkevésbé sem vagyok büszke, és egyáltalán nem tartom követendőnek. Csak valahogy mostanában más állt a fontossági lista élén, nem pedig az, hogy lefogyjak. Még az a szerencsém, hogy az eredeti napi limitem 1200 kalória volt, ami a bűnözések folytán 1400-1500 körülire csúszott fel, és - amint majd alább látható lesz - fogyni még ezzel is lehet. Azt, hogy mennyire volt egészséges a napi étkezések elosztása, összetétele, inkább hagyjuk :( Nem kezdek fogadkozni, hogy innentől márpedig mindent be fogok tartani, mert úgyse fogok. De azért leírom, miket ettem, mert így korrekt.

Jöjjenek a számok:

Hétfő: 75,2 kg. Na igen, látszik a hétvégi eszetlen kajálás.

Este konkrétan a túrógombócnak nem tudtam ellenállni...

Kedd: 74,9 kg. Kicsit csökkent, de még mindig sok.

Megint az esti akaraterővel volt gond, nem nagyon bírom ki, ha mellettem finomat esznek. Régebben nem volt gond, később egy pici falat is elég volt, most már viszont újra megettem K. maradék kajáját. Rá kellene vennem, hogy ne hagyjon ott semmit, vagy azonnal dobja ki (ez egy darabig működött).

Szerda: 74,6 kg. Újabb csökkenés, ha nem is sok.

A bűnözéseket elkerülendő, uzsonnáztam. Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de végre rendesen kibírtam a vacsorát. Na meg azért is, mert szerda este futottunk a csajokkal, és futás után kevésbé vagyok éhes. Egyébként 36 perces Margitsziget-kör volt, beszélgetve... ilyenkor mindig eszembe jut, hogy kéne menni egy próbakört egyedül, zenére, hogy tudom-e már 30 alatt, de aztán sose tudom rávenni magam :( Újdonság volt, hogy Hortensia is jött velünk, most először, és először futotta végig a Margitsziget kört, ami semmiféle problémát nem jelentett neki :) Jó érzés látni, ahogy nő a csapat. Mindig eszembe jut, hogy Debra, Thatsme és Leni, na meg a Lifetilt nélkül most otthon TV-znék, fele ennyi kondival, és valószínűleg pár kilóval nehezebben...

Csütörtök: 73,8 kg. Újra 74 alatt, visszaértem karácsony elé. Újra... :( De azért ennek is örülök, viszonylag gyorsan visszament, ha a hétfői állapotokat nézzük.

A vacsora előtti forralt bor egy spontán kocsmázásnak volt köszönhető. Persze ihattam volna vizet is, de ennyi akaraterőm újfent nem volt, mint ahogy a vacsoránál sem. Legalább most már a saját vacsorámat kihagytam, és csak K-éba ettem bele; annyival is kevesebb kalória. Az esti futás sajnos kimaradt, pedig terveztem, mert rohadtul fájt a térdem az előző napitól, és nem is tudom, miért :(

Péntek: 74 kg.

A vacsora a szokásos, kezd belőle rendszer lenni, pedig nem kellene :(

Szombat: 73,8 kg. Jó újra 74 alatt lenni!

(Innen majd újabb posztban írom majd tovább, mert a blog.hu nem tud ennyi táblázatot kezelni - vagy én vagyok béna...)

Előbb az infók, aztán a benyomásaim:

15. Nemzetközi szupermaraton: Békéscsaba - Arad - Békéscsaba: 2012. május 19-20. (http://www.bcsac.hu/index.php?menu=versenynaptar). Részletes infók még nincsenek fenn, azt a tavalyiból (http://www.bcsac.hu/download/bcs-arad_programfuzet_2011.pdf) szedtem össze:

Első nap:

Második nap:

És most a benyomásaim.

Ha jól emlékszem, egyetemista voltam, amikor először hallottam erről a versenyről, és akkor még kevésbé érdekelt, május végén a vizsgák jelentették a kihívást, nem a mozgás. Aztán vége lett az egyetemnek, de ez a verseny tovább élt, és egyre nagyobb publicitást kapott, egyre többekről hallottam, akik részt vettek a szervezésében, futóként vagy kísérőként elmentek rá. Többek között a családom is, rajtam kívül (én akkor még tanultam): apám lefutotta a 25 km-es távot, anya és az öcsém biciklivel kísérték a csapatot.

Amióta tavaly nyáron elkezdtem futni, ott motoszkált a fejemben a gondolat: milyen lehet egy ilyen versenyen részt venni? Hogyan bírják ki a futók a távokat? Nem a 100 km-es távot, azt elképzelni se tudom, hanem a váltót futók a 20-25 km-eket. Aztán amikor először lefutottuk Lenivel a 10 km-t, majd másodszor Nórival, az jutott eszembe, hogy "csak" kétszer ennyiről van szó...

Utánanéztem, összeszedtem a fenti táblázatokat, és három kritikus pontom van:

1. A csípőm: fogalmam sincs, hogy a csípőfájásom miatt tudok-e egyáltalán ennyit futni. Mindenesetre tavaszra ki fog derülni. Na meg újabban a térdem, a most szerdai futás után csütörtökön alig bírtam ráállni, bár fokozatosan múlik. Leginkább azon kellene elgondolkodni, hogy szabad-e nekem ezt a csapatversenyt erőltetni, ha esélyes, hogy a második napra lerokkanok :(

2. A szintidők: na erről nem tudtam, hogy létezik, amíg utána nem olvastam. Azt hiszem, kellő felkészüléssel le tudnék futni 20km-t a tavaszra, de kérdés, hogy milyen sebességgel. A mostani helyzet szerint kizárt, hogy tudnék ilyen gyorsan menni ekkora távot, de talán még erre is van esély, hogy a tavaszig javuljon.

3. A csapat: hol találok ennyi őrültet? Pláne olyat, aki hajlandó vállalni a 26 km-es távot? És olyat, aki tud 20 km-t 6 percen belüli km-ekkel futni? A 12-13 km-es táv már foglalt, ha az apukám rendbe jön a tavaszra, és ez az egész összejönne, szeretném, ha azt ő futná: egyrészt megerősítené a gyógyulásban, másrészt ő már lefutotta ezen a versenyen a 25 km-es távot, tehát rutinos versenyző :)

Na, mit gondoltok? Megőrültem?

Eltűntem kicsit, de elég sűrű napok vannak mögöttem, mert végre átköltöztünk az új lakásba!

Előzmény: kb. 8 éve a barátom szüleinek a kisebbik lakásában laktunk, ami nagyon jó helyen van Budapesten belül közlekedés meg környezet szempontjából, de mivel nem a miénk volt, nem igazán költöttünk arra, hogy jól nézzen ki. Eleinte ezzel nem volt semmi gond, egyetemistának jó az is, ha fedél van a feje felett, de azért az utóbbi időben kezdtem cikinek érezni a berendezést, a linóleumot meg ilyeneket. Na meg ha tovább akarunk lépni (remélem, akarunk...), akkor az 1+fél szoba kicsit kevés, kellene még egy fél... De a környék nagyon jó, metró 5 percre van, mégis zöld környezetben élünk, Margitsziget gyalog elérhető... szóval nem volt egyszerű rászánni magunkat arra, hogy váltsunk. Amikor én már kb. másfél éve keresgéltem az ingatlan.com oldalon, anélkül, hogy olyan lakást találtam volna, ami tetszik (jó közlekedés, jó környezet, és meg tudjuk fizetni - hitellel), akkor közölte a szomszéd srác, hogy az utcában egy 1+2félszobás lakás eladó. Persze ez nem volt fenn az ingatlan.com adatbázisában...

Gondolkoztunk kicsit K-val, aztán belevágtunk. Azt tudni kell, hogy mi nem házasodtunk össze, valószínűleg később se fogunk, mert nagy esküvőt se megszervezni, se kifizetni nem szeretnénk, kicsit meg minek... és én sem vagyok az a csaj, akinek az lett volna az álma 5 éves korától, hogy ott álljon fehérben, és kimondja az igent. Viszont most lett egy közös tulajdonú lakásunk, lakáshitel, miegymás... gyakran eszembe jut, hogy ez szorosabb kapcsolat, mint egy házasság. Ennél szorosabb kötelék már csak a közös gyerek lehet.

Fél év alatt a felújítás többé-kevésbé lement, és múlt hétvégén K. családja segítségével átpakoltuk az összes cuccunkat az új lakásba. Ami most úgy néz ki, hogy van egy profin berendezett konyha, egy normális előszoba, egy hálószoba matraccal, egy nappali bútor nélkül, két számítógépasztallal és géppel meg TV-vel, és egy kisszoba tele dobozokkal és zsákokkal. Kicsit kaotikus... na ezért nem nagyon tudok mostanában írni.

De hogy az eredeti, fogyókúrás témához is visszatérjek, az utóbbi napok nem erről szóltak. Kb. azt ettem, amit megtaláltam :) Napokig hűtőnk sem volt. Na ennek meg is van az eredménye, fogyni nem fogytam semmit (pedig a pakolás elég nehéz fizikai munka volt, futni viszont nem voltam), sőt szerintem + 1 kg van rajtam. Ezt csak tippelni tudom, mert a szuper mérlegem mérése csak akkor pontos, ha a lakásnak ugyanarra a pontjára van letéve - most pedig ugye a lakás is más, és még mindig nincs a jövendő helyén, sőt azt se tudom, hogy az hol lesz... Szóval a mérések egyelőre elég rapszodikus eredményt fognak mutatni, de nincsenek illúzióim a súlyommal kapcsolatban.

Tegnap viszont végre bekötöttük a hűtőt is, be is vásároltam, úgyhogy újra indulhatnak a rendszeres kajálások, mérésekkel, kalóriaszámolásokkal, táblázatokkal. És amint kitalálom, hogy hol tartsam a mérleget, a kilók változását is tudom újra írni.

És ha addig megtalálom az összes futós cuccomat, akkor este futás a csajokkal :)

Felmerült valahogy a csajokkal, hogy jó lenne több diétás receptet ismerni. Nekem van egy pár, néhányat már korábban kiraktam, most jöjjenek a tegnapiak, és igyekszem majd folyamatosan feltenni az újabbakat is. A könnyebb ötletelés kedvéért csináltam oldalt egy dobozt, amiben szerepel az összes korábbi receptem linkje.

Tökfőzelék:

A kókuszzsíron megpirítom a hagymát, utána a lisztet, hagyom kihűlni, hozzá pici pirospaprika, meg a kapros mirelit tök és a kefír, ízlés szerint só, és addig főzöm, amíg a tök meg nem puhul. Mirelit töknél ez kb. 10 perc. Aki édesen szereti, a tányérján tehet hozzá édesítőt is.

Szerintem nagyon jó köret. Főételnek nem annyira megfelelő, mert elég hamar megéhezel utána.

Körözött:

A tojás sokaknak szokatlan lehet, de nálunk ez volt a szokás, apa mindig tesz bele. Az eredeti recepten annyit változtattam, hogy tejföl helyett joghurttal csinálom (azért tejföllel jobb, de már megszoktam), és a tojásnak csak a fehérjét teszem bele (ebben viszont nem érzem a különbséget).

Érdemes dupla adagot csinálni belőle, 500g túróból (lehet, hogy kb. 250g joghurt is elég lesz hozzá, akkor nem folyik majd úgy), főleg, ha a párotok is szereti. Bár nekem most a dupla adagból sem maradt másnapra vacsora... :)

Mindenekelőtt: ha megkésve is, de boldog új évet mindenkinek!

Nem akartam év elején írni, mert ez mégiscsak egy fogyókúrás blog, és az újév első napjának kajái ugyan hagyományosak voltak, de diétásak nem: lencsefőzelék füstölt hússal, bőrös malackaraj fokhagymával és baconnel töltve, maradék karácsonyi süti és szaloncukor. Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy az újév kezdetét a másnaposság is jellemezte, az előző éjszakai bor és pezsgő fogyasztás hatására...

De itt vége is a bűnözésnek. Nem tettem újévi fogadalmat; hülyeségnek tartom, hogy csak azért, mert új év jön, megfogadjunk bármit is; akkor van értelme, ha azért teszed, mert belülről úgy érzed, hogy szükséges. Viszont január 2-től visszaállt minden a régi kerékvágásba, és ezt fogom folytatni márciusig. Egy apró változtatással, ami nagyobb részben a csajok tanácsa, kisebb részben Bence/Tamás szövegeiből ("töltőnap") olvastam ki: havi egy alkalommal azt eszek és annyit, amit és amennyit kívánok. Mivel kb. havi egy alkalommal járok haza a szüleimhez, ez nagyjából egybe is fog esni, ami azért jó, mert a nagymamám verhetetlen a süteménysütésben :)

Ami érdekes, az a kilók változása a mindenféle kajálás hatására. Azt már írtam korábban, hogy felfelé hogy alakult, most a lefelé az érdekes. December 28-án 76,9 kg, ami 3 diétás nappal lement 74,5 kg-ra. Az újévi kajálás után 75,8 kg, majd újabb 2 diétás nappal ma reggel 74,0 kg, ami közel annyi, mint a karácsony előtti állapot. Azaz kb. 2 hét esztelen kajálás utána kb. 1 hét normális kajálással kiüríthető (legalábbis nálam), és a fogyókúra folytatható a korábbi lokális minimumtól. Nem olyan jó eredmény, mint a többieknél, akiknél azt olvastam, hogy az ünnepek alatt sem híztak, de akkor is nagyon örülök neki: attól tartottam, hogy január vége előtt nem jutok vissza a december közepi állapotba. Így viszont csak 3 hetet "veszítettem" el, viszont mivel nem időre csinálom, nem igazán érdekel.

A céljaim:

- 2012. március 5-re leérni 70 kg alá;

- 2012. májusra - ha a csípőm bírja - lefutni 4 Margitsziget kört (21,2 km) 6:30 perc/km átlaggal.

Ez utóbbiról majd még írok többet klön, most egyelőre csak ennyi.

És jöjjenek a szokásos táblázatok:

Jan. 2., hétfő: 75,8 kg.

Az epres turmix nagyságrendekkel jobb volt, mint a múltkori duplacsokis. Ahogy Leni írta valahol: olyan volt, mint egy híg puding. Az ízével tehát semmi bajom, de nem laktam jól tőle :(

Jan. 3., kedd: 74,5 kg.

Jan. 4., szerda: 74,0 kg.

Táblázat még nincs, értelemszerűen. A reggeli kb, ugyanaz volt, mint máskor, az ebéd pedig sütőben sütött rántott csirkemell lesz tökfőzelékkel. Tudom, hogy ez nem tűnik diétásnak, de találtam egy mirelit panírozott csirkemellet, amiből 10 db 850g, 207 kcal/100g, azaz 2 db 352 kcal. Emellé 2 tányér tökfőzelék 248 kcal (majd felteszem a receptjét), azaz összesen pont 600 kalória :) Megyek is főzni, jó étvágyat mindenkinek! Azaz inkább mégse :)

És este futás lesz a csajokkal :) Ha van még új érdeklődő, írjon nyugodtan!

Azt már leírtam korábban, hogyan telt a karácsony, nem is akarok rá visszagondolni. A következményekről viszont nem szabad elfeledkeznem. Karácsony előtt - mielőtt szabira jöttem volna, azaz akkor, amikor még mindent szépen betartottam - 73,4 kg voltam (2011. dec. 16.). Karácsony után (2011. dec. 28.) 76,9 kg. Azaz bő egy hét alatt 3,5 kg. Csak azt nem értem, hogyhogy nem voltam korábban még ennél is kövérebb, ilyen életmód mellett?

Mindenesetre folytattam a kalóriaszámolást, és szerencsére ez a 3,5 kg nem olyan, mint ami eredetileg volt, egészen gyorsan elkezdett csökkenni: egy nappal később már csak 76,4 kg, majd ma 75,0 kg. Azaz 1,9 kg gyorsan kiürült. Gondolom, a többi már nem lesz ilyen egyszerű, de ennek is örülök.

Hogy mit ettem? Többnyire töltött káposztát (a receptet az előző bejegyzésben leírtam).

Szerda (76,9 kg):

Reggeli nem volt, mert nem volt otthon semmi, helyette elmentem bevásárolni. Így az ebéd lett egy bőséges reggeli. A vacsora éjszakára maradt, mert este futni voltunk (Thatsme, Teleszkóp és én, 35 perc körüli sziget-kör), és a káposzta csak későn készült el.

Csütörtök (76,5 kg):

A vacsorán kívül a többi nem érdekes. Vacsorára fehérjeturmix volt, mert Thatsme-től kaptam kóstolóba fehérjeport (köszi!). A turmixgépünk persze pont most adta meg magát, így shakeltem :) Hogy őszinte legyek: ilyen rosszat már rég ittam. Az íze borzasztó (K. szerint a szaga a csontkukacokra emlékeztet, és az íze is - hogy ez utóbbit honnan szedte, inkább nem is akarom tudni...), de megittam, mert mások ezen élnek már hetek óta, és kibírják, de piszkosul éhes maradtam utána, úgyhogy éjszaka még lecsúszott egy cerbona szelet is. Jól így se laktam. Legközelebb kipróbálom az epreset is, nagyon remélem, hogy az jobb lesz.

Ja, és voltam futni a lányokkal (Thatsme, Teleszkóp, Debra és a barátnője). Ahhoz képest, hogy az előző napi hajtós futástól úgy fájt reggel a csípőm, hogy alig bírtam lábra állni, kész csoda, hogy egyáltalán el tudtam indulni, de sajnos Thatsme térde sem volt jobban :( Így aztán egy lassú körünk lett, de legalább megcsináltuk.

Péntek (75,0 kg):

Ezt a táblázatot kb. tanítani kellene, hogy ne csináljuk. Délelőtt 10-től délután 2-ig megállás nélkül mosdót + csapot szereltünk egy olyan lakásban, ahol nem volt semmi kaja, és fél 3-ra várt a barátnőm és a férje meg a tündéri kislányuk, akiket a nagymama millió sütivel látott el, és akik ezt ki is tették az asztal közepére. Más nem volt kitéve, kérni pofátlanság lett volna, bennem meg csak a reggeli volt, és majd leszédültem a székről, miközben egy 6 hónapos baba volt a kezemben. Na meg a barátnőm nagymamája verhetetlen a zserbóban. Nem mentegetőzöm, így alakult. Saccra szerintem 600 kalória volt, de inkább 800-zal számoltam, biztos ami biztos. A vacsorát ennek megfelelően igyekeztem nagyon kevésre venni, és tekintve hogy már éjfél, ezt már ki is fogom bírni.

A holnap délelőtti program: bevásárlás a klasszikus újévi menühöz: lencseleves füstölt hússal és bőrös malacsült fokhagymával, kolbásszal és szalonnával tűzdelve. Amennyire vissza tudok emlékezni, nálunk mindig ilyen kaja volt, és én is folytattam a hagyományokat, és nem most fogom abbahagyni. Ezeket lightosan nem lehet megcsinálni, úgyhogy majd keveset eszek csak mindenből. Viszont várhatóan január végéig - amikor megyek újra a szüleimhez - ez az utolsó dorbézolás. Na meg a holnap este, ami - K. haverjait ismerve - nem lesz épp alkoholmentes :)

Jó szilveszterezést és boldog új évet mindenkinek!

Tegnapelőtt este visszajöttem Budapestre, és tegnaptól helyreállt a régi rend: diétás ételek, kalóriaszámolás és futás. Ja, és tegnap töltött káposztát vacsoráztam. Hol ebben a diéta? Ide nézzetek:

Hozzá kell tenni, hogy én a töltött káposztában alapvetően a savanyú káposztát és a levét szeretem, de 3 tölteléket így is megettem, sok káposztával és lével (3*134 + 3*49 = 549 kalória, kevesebb, mint 600, és 3 nagy tányér). Isteni finom volt, főleg, ha belegondolok, hogy közben fogyózom. (Hogy a savanyú káposzta más módon fogyókúrás mellékhatásairól ne is beszéljünk...)

Röviden a recept (csak mert a múltkor valaki számonkérte):

1. A gerslit előfőztem kb. fél órát, mert lassabban fő meg, mint a rizs.

2. A hagymát megpucoltam, apróra vágtam (géppel), és beraktam 3 percre a mikróba, hogy megpuhuljon. Eredetileg zsíron szokták pirítani, de az ugye nekem most nem játszott. Valószínűleg feleennyi hagyma bőven elég lett volna, de mi (én) nagyon hagymásan eszünk.

3. A megpuhult hagyma felét, a húst, a tojást, a fűszereket és a félig főtt gerslit összekevertem, összegyúrtam, kigombócoztam. (A hús sertés darálthús volt, Tescoból, a zsírszegényebb verzió. A múltkori büdös pulyka darálthús után én sem kívántam újra, a pasim pedig közölte, hogy ő olyat többet nem akar enni.)

4. A savanyú káposztát levelenként vízzel átmostam (még így is picit túl savanyú lett), majd a levelekbe belecsomagoltam a húsgombócokat. Ha nem szeretitek nagyon a káposztát (én imádom), akkor kb. feleennyi is elég.

5. Nagy fazék aljába apró káposzta, rá a füstölt hús. Még akkor is tennék bele, ha amúgy én nem ehetném meg, mert kell a levébe a füstölt íz. Én hentesnél fél kg füstölt combot vettem, lezsíroztam, és 3 darabban tettem bele az edénybe. Ezután a töltelékek, többé-kevésbé szorosan, hogy ne tudjanak kinyílni, majd a tetejére a maradék apró káposzta.

6. Felönteni annyi vízzel, hogy bőven ellepje, és fedő alatt kis lángon 3 órát főzni, néha megrázogatva a lábast (keverni nem szabad).

Remélem, nem felejtettem el semmit. Rántani direkt nem rántottam be, nem hiányzott a plusz zsír és liszt. Nem valami bonyolult és időigényes kaja, ahhoz képest, hogy milyen jó :) Ja, és természetesen tejföl és kenyér nélkül kell enni, de ez nem volt akkora lemondás.

Hogy milyen lett? A pasim - mielőtt visszajöttem volna Budapestre - három napig a szüleitől kapott töltött káposztán élt. Amikor kitaláltam, hogy én ilyet fogok csinálni, csöppet kiborult, majd arra jutott, hogy ő akkor eszik mást. Ezután tegnap 4 tányérral evett belőle, persze füstölt hússal. (Ma diétázik, fáj a hasa...)

Ti hogy főzitek?

Túl vagyok a karácsonyi össznépi, családi zabálásokon, amik vegyes eredményt hoztak:

1. Ismét szembesülnöm kellett azzal, hogy komoly akaraterő problémáim vannak, ha elém teszik a jobbnál jobb ételeket. A barátnőm korábban aggódni kezdett értem, hogy - ismerve azt, hogy mennyire maximalista vagyok a munkában és a tanulásban - ugyanezen teljesítménykényszertől hajtva át fogok fordulni anorexiásba. Nos, ez esélytelen: ha előttem vannak a kedvenc ételeim, nem tudom megállni, hogy ne egyek belőlük. Kétszer. Minimum :( Igazából ennek örülnöm kellene?

2. Azt már az elején tudtam és vállaltam, hogy nem lesz diétás kaja az ünnepek alatt, és hogy miattam külön nem fog senki se főzni. Ez eredetileg a családi nyugalom kedvéért volt, mivel enélkül is volt egy csomó minden, amin lehetett aggódni és idegeskedni; csak a szokásos karácsonyi dolgok: megsült-e a kacsa, ízlik-e majd mindenkinek, odaérünk-e időben, kész leszünk-e a csomagolással stb. Így is háromféle étkezésre kellett odafigyelni: a normális karácsonyi menüre a család többsége miatt, vegetáriánus kajákra az öcsém miatt (tud valaki vegetáriánus karácsonyi kaját? mert nekünk nem sok ötletünk volt), és speciális kímélő kajákra (nem diétás) az apám miatt. Csak menet közben vettem észre magamon, hogy nagyon kényelmes nekem ez a hozzáállás, hogy én most napokig nem diétázok. Mindig volt mire fogni, hogy mit miért eszek.

3. A legnagyobb baj nem is a zsíros, szénhidrátdús ételekkel volt, ezek önmagában kevésbé lettek volna károsak, ha ismerem a mértéket, hanem azzal, hogy nem tudtam keveset enni belőle. A diéta alatt nagyon szigorú kontroll volt magam felett az, hogy az adott ételből X gramm az Y kalória, amit fel kell írnom a táblázatomba, és jaj mi lesz, ha a napi végeredmény 1200 felett van. Most az ételek kalóriatartalmát nem ismertem, ezért a táblázatomat nem vezettem, és rögtön többször annyit ettem, mint amit szabad lett volna egy normális embernek is.

4. Nagyon könnyen bele tudtam volna csúszni a diéta teljes feladásába is: borzasztó jó érzés volt olyan ízeket enni, amiket már háromnegyed éve nem ettem (csokitorta, bejgli, sült kacsa stb.), és közben mindenki dicsért, hogy milyen csinos lettem, és egyek nyugodtan, nekem nem kell már tovább fogyni (persze, mert ésszel öltözködtem). Én ugyan tudtam, hogy még van mit lefaragni az alakomból, de ott és akkor könnyebb és kellemesebb volt elhinni, mint vitatkozni. Pedig nekem korábban ezzel nem volt bajom, a dicséret mindig arra sarkallt, hogy folytassam, amit elkezdtem, ha már ennyi eredményt elértem, akkor ne hagyjam abba. Most ez nem ment.

Összegezve a fentieket: hülye vagyok, de legalább tudom magamról :)

"Szerencsére" az agyam helyett a testem többi része átvette az irányítást: már az első nagyobb evések után éjjel fájt a kis kikímélt gyomrom, jelezve, hogy neki ez a kaja sem mennyiségben, sem minőségben nem jó. Reggelre viszont elmúlt, úgyhogy elegánsan elfeledkeztem róla. De tegnap ebéd után - pedig az végre már egy normális ebéd volt, nem pedig zabálás - úgy megfájdult, hogy alig tudtam felegyenesedni. Estére szép lassan újra elmúlt, úgyhogy bepróbálkoztam némi könnyű vacsorával. Újra megfájdult, és egész éjszaka fájt - még jó, hogy hajnali 5-ig a haverokkal dumáltunk, és így nem azon szenvedtem, hogy nem tudok aludni.

Éreztétek már azt, hogy piszkosul fáj a gyomrotok, és mégis enni akartok? Mert én még nem. Máskor, ha fájt a hasam, a kajára rá se tudtam nézni. Most görcsölt a gyomrom, és majd megőrültem a tzatzikiért és a méteres sütiért. Na itt jöttem rá - jobb későn, mint soha -, hogy fejben valami nagyon nincs rendben nálam.

Azt még nem tudom, hogy kell magamat helyretenni agyilag, valószínűleg az első lépés a felismerés (mint az alkoholistáknál), és a második a rendszer betartása. Ez működött hónapokon át, és nem gondoltam volna, hogy a rendszerem nélkül így elengedem magam. Nyáron is kihagytam 2 hónapot a diétából, mégsem volt baj, mert akkor azt ettem, amit én főztem, amit én választottam az étteremben, és akkor ösztönösen a diéta szempontjából jó minőségű kaják felé fordultam, és valahogy a mennyiségek is normálisak voltak. Most azt ettem, amit elém tettek - klasszikus zsíros, szénhidrátban gazdag magyar karácsonyi kajákat -, és szinte addig, amíg volt az asztalon. Sajnos találó volt a blogom címválasztása: mindennek ellen tudok állni, kivéve a kísértésnek...

Szóval felismerés és rendszer. Holnap visszautazom Budapestre, és folytatni fogom a diétámat, a futásokat, és mindent, ami korábban a megfelelő irányba terelt. Remélem, az elmúlt napok kalóriadömpingje nem jár túl sok plusz sok kilóval, de ezt majd csak akkor tudom meg, ha Budapesten ráállok majd a mérlegre. Nyilván pluszban fogok zárni, csak nem mindegy, mennyivel, és hogy az mennyi idő alatt ürül ki.

Ma pedig böjt, mert mint kiderült, keveset enni nem tudok, a soktól pedig fáj a gyomrom, és nem szeretném, ha újra fájna, azt pedig pláne nem szeretném, ha valami bajt okoznék magamnak az esztelen evéssel.

Mivel a karácsonyi készülődés és lakásfelújítás közepette az életem kicsit megkavarodott, így sem az 1200 kalóriát nem tudom tartani, sem futni nem tudok elmenni. A blog alapvetően ezekről szólt - leszámítva egy-két személyes megjegyzést -, úgyhogy most kicsit elköszönök, addig, amíg újra tudom követni a saját szabályaimat mind az étkezés, mind a mozgás terén. Ha minden jól megy, karácsony - de legkésőbb újév - után visszarendeződnek a dolgok a rendes kerékvágásba.

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!

Van egy barátnőm, aki legalább annyira utál futni, mint én, de rajta csak kb. 1-2 kg felesleg van maximum, az is ott, ahol egy nőnek nem árt. Nem azért, mert szerencsés alkat volna, hanem megdolgozik érte: évek óta odafigyel az étkezésekre, és elég gyakran jár tornázni is (step aerobik, alakformálás, ilyesmik). Futni viszont utál. Ennek ellenére idén - talán picit az én hatásomra is - elkezdett futni, de tervezetten: előbb 5 alkalommal 5 perc futás, 5 perc séta 60 percen át, majd újabb 5 alkalommal 6 perc futás, 4 perc séta. Most volt ebből a sorozatból utolsó, a tervei szerint a nyárra meglesz a séta nélküli 60 perc futás.

Az előbbi rendszer miatt csak egyedül szeret futni, de ma reggel kivételesen elmentünk együtt a Margitszigetre. Mondtam, hogy én szívesen alkalmazkodom bármihez, de menjünk el, mert egyedül nem fogom tudni rávenni magam a mozgásra. Az eredmény meglepő volt: ezzel a módszerrel 41 perc volt körbe a Margitsziget. Ha belegondolok, hogy amikor először körbe tudtam futni megállás nélkül, az volt 40 perc körül, akkor nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Az mindenesetre jól esett, hogy szerinte nekem nem okozott gondot a futás közbeni beszéd, és még ez a mondat is elhangzott: "nem szeretnék olyan izmokat a lábamra, mint a tieid" :)

Tervbe volt véve mára, hogy esetleg este is futok egyet, ha a csajok jönnek, de végül elég zűrösen alakult minden, nemcsak nekem, úgyhogy ez kútba esett. Kellene még mennem a héten, felkészülve a nagy családi evésekre, de nem tudom, lesz-e még rá időm és erőm. Zűrös ez a karácsony, lakásfelújítással és költözködéssel egybekötve.

Thatsme bejegyzése kapcsán (http://keeponmovin.blog.hu/2011/12/18/preparing_myself_shit_happens) jutott eszembe, hogy másnak is hasznos lehet az, amit nekem az ortopéd orvos elmondott, ezért röviden leírom.

Előzmény: az első 18 kg súlyvesztés alatt egyáltalán nem mozogtam, mert féltem, hogy több kárt okoznék magamnak, mint amennyi haszna lenne. De miután leértem 80 kg alá, elkezdtem rendszeresen futni. Előbb lassan, több megállással, később egyre jobb eredményeim lettek. Ami viszont közös volt minden futásban: az első néhány száz méter után megfájdult a jobb csípőm a forgónál, és ez a fájdalom utána napokig kitartott. A legrosszabb akkor volt, amikor Lenivel két kört futottunk, akkor éjjel aludni se nagyon tudtam.

Eldöntöttem, hogy elmegyek orvoshoz, de fogalmam nem volt, hogy ilyesmivel ki foglalkozhat. A háziorvosom tovább küldött az ortopédiára. Eszembe sem jutott, hogy magánrendelésre menjek, első körben gondoltam, jó lesz az "SZTK".

Az ortopéd orvos az eddigi legszimpatikusabb doki volt, mind viselkedésre, mind felkészültségre. A nevét e-mailben szívesen megadom bárkinek. Megvizsgálta a gerincemet, csípőmet, térdemet, talpamat, és elküldött röntgenre is. Végül azt mondta, hogy szerencsére semmi problémát nem lát - persze tarthatnám magamat egyenesebben is, de ezzel nincs baj -, a röntgenből is csak annyi látszik, hogy nagyon letapadtak vagy kötöttek (nem emlékszem, melyik szót használta) az izmok a jobb csípőmnél, ezért fáj, ha erőltetem.

Közben kikérdezett arról is, hogy mitől keletkezik a fájdalom, és próbálta úgy mozgatni a lábamat, hogy ezt előidézze, de az nem sikerült neki :) Amikor mondtam, hogy a Margitszigeten futok, rögtön azt kérdezte, hogy a futósávon-e (közben utánanéztem, rekortánnak hívják). Mondtam, hogy igen. Erre azt mondta - amivel jól meglepett -, hogy ha lehet, akkor ezt mellőzzem, mert túl puha az anyaga, és valószínűleg ez okozhatja a fájdalmaimat. Helyette javasolta, hogy fussak csak a pesti oldalon oda-vissza, mert ott salak van, de még a beton is jobb szerinte. Ja, a futócipő természetesen alap.

Ennek ismeretében mentem ki a múltkor Thatsme-vel futni, és amennyire a pocsolyák engedték, nem a futósávon, hanem mellette futottam, persze nem csak a pesti oldalon, hanem kétszer körbe. És meglepő módon még annyira sem fájt a csípőm a két kör után, mint máskor egy kör után fájni szokott.

Tanulság: a továbbiakban mellőzöm a futósávot, és igyekszem majd mellette menni.

Kajákról most nem írok, mert a hétvége a családdal telt, és egyáltalán nem diétásan ettem. A mennyiségekre igyekeztem azért odafigyelni.

Végül, de nem utolsósorban: Anna, Thatsme, jobbulást kívánok!!!

Nem tudok megjegyzés nélkül elmenni a lifetilten született legutóbbi bejegyzés (http://lifetilt.blog.hu/2011/12/14/a_ciklus_297) mellett, ami röviden összegezve arról szól, hogy a saját diétánk (=a saját boldogságunk) mindenek felett, így a családtagjaink öröme felett áll. Ekkora fokú önzést nem feltételeztem volna Tamásról. Értem, hogy a legtöbbünknek a fejébe kell verni, hogy a programtól eltérni nem lehet, de nem lehet minden helyzetre ráhúzni ezt az általános elvet. Csak arra tudok gondolni, hogy abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem veszített még el senkit, akit szeretett. Ha ezt átélte volna, kötve hinném, hogy az anyukája szeme láttára kidobta volna azt a kaját, amit direkt neki csinált. Minek feleslegesen fájdalmat okozni annak, akit szeretünk, és bármikor elveszíthetünk? Ér annyit egy kurva jó test, hogy az anyámnak fájdalmat okozzak? Ugye, hogy nem?

Az a szerencsém, hogy azokat az érzéseket, amik ezzel kapcsolatban bennem kavarognak, Thatsme már sokkal frappánsabban megfogalmazta (http://keeponmovin.blog.hu/2011/12/14/day_31_sikerult), úgyhogy nem is foglalkoznék ezzel többet. Mindenesetre a lifetilt ezen bejegyzése a korábbiaktól eltérően egyáltalán nem motiválóan bosszantó, hanem csalódás volt.

Az utóbbi két nap a következőképpen alakult:

Szerda: 73,5 kg (nincs változás).

Két dolgot nem kellett volna megennem: a másnapra rendelt ribizlis szeletet, és este, vacsora után az újabb adag gyümölcsjoghurtot. Mentségemre legyen mondva, hogy a nutellás üveget háromszor tettem vissza a szekrénybe, anélkül, hogy ettem volna belőle - pedig nagyon komolyan fontolgattam! -, ezután nyúltam a joghurthoz. Az összkalória mindenesetre annyira nem lett vészes.

Csütörtök: 73,9 kg. Ezt nem egészen értettem, mert ennyire nem ettem sokat tegnap. Csak arra tudok gondolni, hogy a hétfői sütizés hatása itt jött ki, mivel hétfőn is és kedden is futottam, de szerdán nem.

A gyros tál brutális adag volt, és meg kell veregetnem a saját vállamat, mert az utolsó egyharmadát kidobtam, pedig fájt érte a szívem! De arra gondoltam, hogy jól laktam, és felesleges volna megennem a maradékot, csak szívnék vele később. Ez nálam nagy szó, mert nehezen tudok túllépni a "kaját ki nem dobunk" elven.

Végül a mai nap csúcspontja: Thatsmevel 1 óra 21 perc alatt lefutottunk 2 Margitsziget kört megállás nélkül, esőben, lassan, beszélgetve (folyamatosan, bármiről - innen is köszi, Thatsme!) + előtte befele is futottunk, ami ha jól tudom, kb. 700 méter. Ez összesen 10,7 km + 0,7 km = 11,4 km :) és a teljes idő 1 óra 24 perc volt. Az idő nem valami szuper, de a cél az volt, hogy se Thatsme térdének, se az én csípőmnek ne legyen semmi baja, és meg tudjuk csinálni mindkét kört. A végén úgy éreztem, hogy már jól esik megállni, de ha nagyon muszáj lenne (=harapós kutya fut mögöttem), lehet, hogy menne még legalább egy fél kör, de esetleg még egy is. Azért ezt nem a közeljövőben tervezem kipróbálni, de ha van valaki, aki hasonlót fontolgatna, szóljon, biztosan motivációt jelentene!

Először azt a címet akartam adni, hogy "minden napra egy futás", de közben rájöttem, hogy nem kéne költői túlzásokba esnem :)

A valóság: két egymást követő nap is elmenem futni. Másnak nem nagy szó, nekem igen, mert rávenni magam a mozgásra még mindig nem igazán egyszerű. Ma mondjuk könnyű volt, mert a csajokkal futottam. De kezdem az elején.

Hétfő: 73,5 kg.

A munkahelyemen karácsonyi buli keretében cukrászverseny volt. Én pedig édesszájú vagyok. A többi szerintem nyilvánvaló: hétfőn sütiztem. Hogy mégse legyen nagy baj belőle, az ebédet diétás sütire cseréltem (meg kellett kóstolni a sajátomat!), a többi sütiből csak kicsit kóstoltam, a vacsorát pedig gyakorlatilag kihagytam, és másnap is csak mértékkel ettem. Én az almás-túrós sütivel indultam a versenyen, persze nem nyertem, de nem is az volt a cél - a cukorbeteg és diétázó kollégák viszont értékelték a sütimet, amiből egy kis szelet (30g) csak 35 kalória volt. A receptet korábban leírtam (http://prettywitch.blog.hu/2011/11/20/osszegezes_464).

Mivel azonban estére lelkiismeret-furdalásom lett - máskor egy hét alatt eszek ennyi szénhidrátot -, este kitaláltam, hogy futni kellene. Amúgy is "szalma" voltam, K. épp csapatépített pár korsó sör mellett. Egyedül viszont nem akaródzott elindulni... Milyen szerencse, hogy K. szülei - akik profi tájfutók - a szomszédban laknak, és az anyukája szeret és tud is futni :) Így kettesben este fél 9-kor, zuhogó esőben kimentünk a Margitszigetre futni. Nem is olyan borzasztó amúgy esőben futni. 38 perc alatt mentünk körbe, beszélgetve. 38 perc, 60 évesen! Fél éve a saját koromban is örültem volna ennek az eredménynek, és még most sem tartanám rossznak! És szerintem tudott volna gyorsabban is futni, csak ez volt a már bevált, stabil tempója, amit még vagy 3 további körön keresztül bírt volna. Hihetetlen...

Kedd: 73,3 kg. Itt látszik, hogy a napi mérés nem feltétlenül tükrözi az előző napi étkezéseket, különösen akkor nem, ha az előző nap nem a szokásosat ettem, hanem kicsi súlyú, ámde sok kalóriát tartalmazó kajákat (pl. csoki, süti és hasonlók). A reális eredményt majd csak 2-3 nap távlata fogja megmutatni.

Ez most nem valami sok, de egyrészt futás után nem nagyon vagyok éhes, másrészt a tegnapi kb. +300 kalóriát valahol meg kell spórolni.

Mára előre egyeztetett futásunk volt a csajokkal, akikhez Anna (http://jatsszhogylatszodj.blog.hu/) is csatlakozott. A Margitsziget kör mellé még a fél Árpád hidat is lefutottuk (ha jól tudom, kb. 700 méter).Ha jól tudom, Anna korábban 2-2,5 km-t futott egyedül. Most lefutotta velünk ezt a 700 métert plusz a teljes kört! 6 km, 45 perc alatt, megállás és belesétálás nélkül, úgy, hogy korábban feleennyit sem futott! Nagyon büszke vagyok rá, és szerintem a többiek is :)

Csütörtökön újra megyünk, és én várom, hogy futhassak! nem hiszem el... :)