I can resist anything but temptation.

Ez most csak egy gyors táblázatos poszt lesz,mert mennem kell vissza dobozolni. (Végül hosszabb lett, nincs kedvem pakolni...)

Szombat: 73,8 kg.

A light bolognai Hortensia ötlete volt (http://hortensia.blog.hu/2011/12/08/hamis_bolognai_spagetti_recept), és Thatsme is megcsinálta (http://keeponmovin.blog.hu/2011/12/10/day_27_fozocske). A cukkinit én nem főztem, hanem pároltam (fél éve vettem pároláshoz fémrácsot a Tescoban, most végre ki is próbáltam), percek alatt kész lett, a szószt viszont - lustaságból, na meg azért, mert már régóta volt itthon - Dolmio light szószból készítettem. A táblázatom hozzá:

Szósz:

Köret:

Néhány megjegyzés: (i) soha ne induljatok ki a nálam írt mennyiségből, mert én nemhogy egy főre, de kettőre sem tudok főzni, az elkészült kaja általában egy négyfős családnak bőven elegendő lenne; (ii) tudom, hogy rengeteg hagymával főzök, ez nálunk valami családi betegség :) de szerencsére már K-t is átneveltem; (iii) sajnos a cukkini nem pótolja a tésztát, bármennyire is hasonlíthat hozzá nyersen első ránézésre, mert a párolás után minden tartását elveszti, és inkább kicsit francia lecsó hatása lett. A szósz viszont jó (leszámítva a pulykacombot), máskor is fogok ilyet csinálni, még akár abonetthez feltétnek is.

Darált pulykacomb: én még korábban nem használtam ilyet, és nem tudom, hogy az előrecsomagolt zacsiban lévő védőgáz volt az oka, vagy romlott volt a hús (bár nem lett tőle bajunk), vagy magától ilyen, de nagyon fura íze volt a húsnak, annyira, hogy sajnos a végén a maradékot ki is dobtuk, a legnagyobb sajnálatomra.K. fel is lázadt, és közölte, hogy darált húsból innentől kezdve maradjunk csak a sertésnél. Azt kell hogy mondjam, hogy igaza van, a szósz íze bejött, de a húsé nem. Viszont ha jól emlékszem, a Tescoban darált sertéshúsból van "light choices", aminek viszonylag alacsony a zsírtartalma, legközelebb majd megnézem azzal.

(Gyűlölök kaját kidobni, kifejezetten fizikailag rossz érzés. Nyilván hozzájárult ez is az elhízásomhoz. Igyekszem magam erről lenevelni, de nem egyszerű. Azt sem tudom, hogy fogom megoldani, ha majd gyerekem lesz, hogy ne egyem meg, amit majd otthagy; K. után is mindig mindent megettem. Bár kis szerencsével olyan lesz a gyerekem, mint én és az öcsém: mindent megettünk, amit elénk tettek, anyukám panaszkodott is, hogy nem tudott csatlakozni a homokozó előtt üldögélő anyukák legfőbb témájához, hogy "nem eszik a gyerek". Erika és más anyukák (Scala?) tapasztalatára kíváncsi lennék ezzel kapcsolatban.)

Vasárnap: 73,5 kg.

Ma nem főztünk, és nem is rendeltünk, hideget ettünk egész nap, de annyira jól esett három barna zsömlét megenni egy nap!

A mai nap egyébként a költözéshez való csomagolás jegyében telt. Amíg nem kezdtünk el pakolni, nem is sejtettük, mennyi cuccunk gyűlt össze néhány év alatt. Na meg arról sincs fogalmunk se, hogy hova fogjuk ezeket elrakni, mert szekrény egyelőre csak a ruháknak van (lesz, ha kész lesz az asztalos). Az biztos, hogy a kipakolásnál kell majd egy csomót selejtezni, mert most nem volt hozzá lelkierőnk.

Akartam menni a hétvégén futni is, de persze nem indultam el, miért is nem vagyok meglepve... (Itt azért megjegyzem, hogy a pakolást este 9-kor fejeztem be, hulla fáradtan.) Nekem nagyon nagy szükségem van a csajokra a futáshoz, mert amióta bejött a rossz idő, még egyszer sem voltam egyedül futni, a közös futást, így pl. a most keddit viszont mindig nagyon várom. Nem tudom, mi lett volna a fogyókúra mozgás részéből így télen, ha nem alakult volna ki ez a kis "női gittegylet" :) Kösz, csajok!

A társadalmi események, bulik, kocsmázások a fogyókúra megrontói, legalábbis az olyanok számára, mint én, akik nem tudnak 3 deci ásványvíz mellett elüldögélni egy estén át, miközben a többiek esznek-isznak-dőzsölnek. Mivel ezt már azelőtt is tudtam, hogy elindultam volna a csapattal, ezért inkább úgy alakítottam a napi étkezéseket, hogy minimális kalóriabevitel legyen előtte, amivel azért még végig tudom csinálni a napot. Ezt mondjuk nagymértékben megkönnyítette, hogy olyan pörgés volt csütörtökön, hogy WC-re menni is alig volt időm...

Jöjjenek a táblázatok:

Csütörtök: 73,5 kg.

K...va sok kalória. A tatárbifsztek és a forralt bor kalóriatartalma a komolyan tudományos "hasraütés" módszerrel került megállapításra :) A capuccino szeletet éjjel ettem meg, már hazaérés után, hogy valami nyomaték legyen a forralt boron, nehogy másnap megszívjam. A forralt bor szerencsére nem volt nagyon édes, és túl sok alkoholtartalma sem lehetett, mert nem keveset ittunk, és senkinek nem lett semmi baja. A tatárbifsztek pedig muszáj volt, ha nem eszek valami normálisat (erdélyi padlizsánkrém nem volt, a salátákat pedig nem kívántam), tuti fejre állok, ha egy ilyen hülye nap után inni kezdek.

Péntek reggel szerencsére a fejem nem fájt, de Ketket szóhasználata szerint a sárkányos napok megérkeztek, úgyhogy az aznap reggelre tervezett futást inkább mellőztem, nem akartam összegörnyedve a futópályán maradni. Még szerencse, hogy kihagytam, mert kb. csak egy órát tudtam tegnap dolgozni így is, a többi időt a lakásfelújítással kapcsolatos telefonálgatás, szervezés stb. jól el is vitte, úgyhogy megint dolgoznom kell a hétvégén is.

Na meg csomagolni: dobozaink már vannak, már csak rá kéne venni a pasimat (akit innentől a többieknél látott módszer szerint "K."-nak fogok rövidíteni, mert a barátnőm szerint a "pasi" szóból már a gimiben ki kellett volna nőnöm), hogy kezdjünk el pakolni, mert ha az asztalosunk valóban igazat mond, akkor a jövő hét végétől költözhetünk! Ami valószínűleg egyelőre csak átpakolás lesz, mert amíg nem kötik be oda is az internetet (január elejére vállalták), addig nem mozdulunk, internet nélkül gyakorlatilag már egyikünk se nagyon tud létezni.

Péntek: 73,8 kg.

Az ebédem az a wrap volt, amit az irodaházak körüli élelmiszerboltokban, ahol van előrecsomagolt szendvicseket tartalmazó hűtő, lehet kapni. Nekem ízlik, és a kalóriatartalma is elég kedvező, mert viszonylag kevés benne a szénhidrát, legalábbis egy szendvicshez képest. A vacsora pedig szokás szerint az édes íz jegyében telt. Mivel vettem a múltkor a LIDL-ben egy vödör narancsot, most azt eszem édességnek, amíg meg nem unom. Egyelőre egész jól elvagyok vele.

Szombat: 73,8 kg.

Táblázat a mai napról egyelőre értelemszerűen nincs. Annak nagyon örülök, hogy a 2000 kalóriás nap után sem mentem vissza 74 kg fölé. Nyilván el fog tartani pár napig, amíg a változás újra beindul, de mivel látom, hogy összességében csökken a tömegem - értelemszerűen nem olyan mértékben, mint a lifetilt programot betartó csajoké, fél év diéta meglepő lenne, ha ugyanolyan gyors lenne a csökkenés -, nem nagyon izgatom magam egy-egy bűnözésen, amíg tudom kezelni a gyakoriságát és a mennyiséget. Valószínűleg ennek a függvénye lesz az is, hogy látok-e karácsony előtt 72-vel kezdődő számot...

A cél most az - figyelembe véve az utóbbi hónapok lassú változását, és azt, hogy jön a karácsony -, hogy 2012. február végére legyek 69 kg körül. Akkor lesz ugyanis egy éve, hogy fogyókúrázom, és ha ezt elérem, akkor egy év alatt 30 kg fogyás lesz mögöttem. Utána hogyan tovább? Valószínűleg tartanom kell továbbra is a kalórialimitet, és mivel nekem az már az utolsó kilókat fogja jelenteni (60 alatt esélytelen vagyok, és ezt nem a kishitűség mondatja velem, hanem az ésszerűség: izmok nélküli kórosan sovány alak akkor se szeretnék lenni, ha ez a szépségideál), lehet, hogy el kell kezdenem szedni - minden ellenérzésem ellenére - a fehérjeturmixot és esetleg más táplálékkiegészítőket, amit a lifetiltes csajok szednek. Plusz ezek mellé valószínűleg be kell majd iktatni a rendszeres heti 2 futást (most nekem eléggé alkalomszerű) és némi kondizást is, amit lehet, hogy kiváltok majd Erika programjával.

De ez még nagyon messze van...

Ahogy a címben írtam, végre sikerült az 1200 kalóriás limitet betartva étkeznem, látszik is a mérlegen.

Kedd: 73,7 kg.

Szerda: 73,5 kg.

A mai nap egy kicsit alatta is maradt a limitnek, de szándékosan: holnap ugyanis kocsmázás, és kell extra kalóriákat hagyni az ottani fogyasztásnak, ami előreláthatóan erdélyi padlizsánkrém lesz pirítóssal (isteni finoman csinálják) és valami pia, amit a társaság preferál - sör kivételével, mert azt nem bírom, és ha forralt bor mellett döntenek, akkor is valami mást kell választanom, mert az meg tömény cukor.

Ki kellene találnom valamit holnap ebéd helyett, lehet, hogy viszek magammal abonettet és joghurtot ebédre, megcserélve így az ebédet és a vacsorát, és akkor már este a padlizsánkrém nem olyan vészes (csak a pirítós, de vigyek oda is magammal abonettet? azért mindennek van határa).

Péntek délelőtt itthon dolgozom, reggel el kellene menni futni, csak nagyon nincs kedvem. Pedig jó volna végre látni, hogy tudok-e még 32 perces kört futni - nem mintha lenne értelme, csak kíváncsiságból.

Vasárnap reggel végre helyreállt az étkezéseim rendszere. Ugyan a napot azzal kezdtem, hogy a mérleg 74,6 kg-ot mutatott, de nem keseredtem el, tudtam, hogy ezt magamnak köszönhetem, és hogy helyre tudom hozni.

Ebédre cukkinis csirkét csináltunk, indiai fűszerkeverékkel. Hortensiával nagyon egyre gondoltunk, mert ahogy írta, náluk is ez volt a menü vasárnap. Az összetevők és a kalóriatartalom:

A múltkor kihagytam, hogy hogyan készül, most röviden összefoglalom: a zsíron a kicsire vágott hagymát megpárolni, rá az összevágott csirkemell, nagy lángon, amíg ki nem fehéredik, utána pici víz és sűrített paradicsom, Tescos indiai fűszerkeverék (a nemzetközi ételek pultnál kapható, rózsaszín, babapúder hatású dobozban), kicsit főzni, utána bele a kicsire vágott cukkini, összekeverni és fedő alatt kis lángon főzni, amíg meg nem rottyan rendesen. Menet közben ízlés szerint mehet bele a fokhagyma és a só. Szerintem finom lett, és egész normális a kalóriatartalma. A legnagyobb tétel benne a kókuszzsír, ha elfogy, és Scala nem mondja rá, hogy a pajzsmirigybajból kijövéshez feltétlenül szükséges, akkor szeretnék majd váltani arra a szórófejesre, amit Erika használ.

A vasárnapi táblázatom:

Az ebéd utáni csokira nem vagyok büszke, de valami édes nagyon kellett, és bár a narancs egészségesebb lett volna, de épp nem kívántam. Viszont később nagy hasznát vettem a csokinak - proteinszelet helyett -, mert egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk Lenivel futni. Nem mentünk gyorsan, hogy ne csipogjon a pulzusszámláló, emiatt viszont sikerült egészen egyenletes tempót tartani végig. Az eredmény: 7 km, 53 perc.

Amit viszont ma csináltam, az ámokfutás volt, nincs is róla használható táblázatom. A reggeli még rendben volt (mérés: 73,9 kg - megy ez szépen vissza! -, kaja: szokásos tönkölykifli), de ebédelni nem volt időm sehogy sem, délután 4-kor viszont gyerekeknek kellett nutellás kenyeret kennem (más kaja ott nem volt, tényleg). Lehet, hogy más kibírta volna, nekem nem sikerült, így megettem 2 vékony szelet nutellás kenyeret, fehér szeletelt kenyérből. (Most lehet felháborodni.) Miután ennek a napnak már úgyis mindegy volt, az "apósomtól" tegnap kapott kistányér kocsonyát ettem meg vacsorára. (Most pedig el lehet könyvelni akaratgyenge alaknak.) Még ha kalóriában valószínűleg 1200-1500 kalória között maradtam is, az egészséges étkezésnek a mai napra lőttek. Tervezek még estére 2 db narancsot, hogy legalább valami normálisat egyek.

Jó lenne összekapni magam, egyre gyakoribbak az elhajlások. Valószínűleg az a tudat, hogy már kezdek normálisan kinézni, és hogy amikor összeszedem magam, akkor továbbra is csökkennek a kilók, hajlamosabbá tesz arra, hogy kis kilengéseket megengedjek magamnak, ami önmagában nem akkora baj, de az igen, hogy egyre gyakrabban fordulnak elő. Mint pl. majd csütörtökön is, amikor masszív kocsmázás az esti program, és nem vagyok hajlandó ásványvizet inni, amíg a többiek pálinkáznak. Arra a kompromisszumos megoldásra jutottam magammal, hogy a nem túl nagy bűnözések beleférnek (pl. pálinka igen, hamburger nem), de megpróbálom az alkalmak számát csökkenteni, előre betervezni (pl. a héten csütörtök este, de más nem), és aznap a többi étkezést megfelelően alakítani (pl. kihagyom az ebédet, így viszont az elfogyasztandó pálinkamennyiség is arányosan csökkenni fog), annak érdekében, hogy ha már aznap egészségtelenül élek, legalább azt a kalórialimitemen belül tegyem meg.

Ha vannak olyan olvasóim, akik a motiváció miatt olvasnak, és esetleg követni akarnának valamit az általam alkalmazott módszerek közül, felejtsék el ezt a posztot, és el se olvassák, mert ez nem a diétáról, pláne nem a (jó irányba történő) életmódváltásról szól. Aki folytatja, csak a saját felelősségére tegye :)

Azt tudtam, hogy a diéta és az alkohol nem fér össze egymással, de úgy gondoltam, egy kis kilengés belefér. Ami nem is lett volna önmagában nagy baj, de azt nem tudtam, hogy a csajok nem szeretik a bloody maryt, és egyedül fogom mindet meginni... és azt sem, hogy a barátnőmre rá akarnak tukmálni egy pálinkát, amit - mivel hámunk közül én voltam a legjobb állapotban (minden relatív, ne feledjük) - megelőzés végett el kell innom előle :) Még jó, hogy a korábbi tervekkel ellentétben végül a pezsgőt nem nyitottuk ki: a jó hangulatot így is sikerült elérnünk, de szerencsére egyikünk sem lett "kapatos" :)

A buli táncolós része ennek ellenére nem volt valami szuper; öreg vagyok én már ehhez a gépzenéhez, dallamosabbakra vágyom. Az "alapozás" a csajokkal viszont szuper volt, kár, hogy a diétába nem fér bele kéthetente egy ilyen iszogatós este.

Na jöjjön az elrettentő táblázat péntekről:

Mint látható, a buliig nagyon jó kislány voltam, még az ebédre rendelt kaját is szétosztottam két étkezésre, de aztán picit elszaladtak a dolgok. A mézeskalácssütit nem szívesen vallom be, de legalább itt legyek őszinte: megettem, nem egyet, és isteni finom volt! Eszetekbe ne jusson venni!

Ami ledöbbentett: a töményben iszonyat mennyiségű kalória van... gyakorlatilag egy fél napi kajámnak megfelelt, amit este megittam. A paradicsomlé jó ötlet volt: bármi mással ittam volna (narancslé, fanta citrom), még sokkal több lett volna a végeredmény, ami így is elég ütős: 2000 kalória az 1200 helyett. És igazán lemozogni sem sikerült, szar zenére minek törjem magam a táncolással. Csak hogy értsétek, nekem a jó táncolós zene pl. Tom Jones: Sex Bomb, J. Lo: Ain't it funny és hasonlók, magyarul a dallamos, latinos hangzás. Na ilyen péntek este nem volt :(

A bloody mary amúgy parasztosan vodkás paradicsomlé volt, sóval és borssal, szósz nélkül. Jó az így is, higgyétek el :)

A szombati napom (74,3 kg, azaz + 1 kg) az enyhe másnaposság jegyében telt. Ennek "örömére" eléggé összevissza ettem (és persze megittam vagy 5 liter folyadékot):

Annyi előzmény még idetartozik, hogy tegnap este a pasim is bulizott, máshol, ennek eredményeként a reggeli idejét átaludtuk, viszont amint felkeltünk, enni vágyott (persze ő sem absztinensen bulizik, ennek minden másnapra kiható következményével), és ha már ő rendelt, én sem akartam kimaradni, így lett a caesar saláta. Lövésem nincs sajnos, pontosan mennyi kalória. A Don Pepének egyszer írtam egy nagyon udvarias e-mailt, hogy legyenek szívesek tájékoztatni a csirkés caesar salátájuk kalóriatartalmáról; két hét múlva azt a választ kaptam, hogy ezt sajnos nem árulhatják el - én erre tekintettel sajnos nem rendelhetek tőlük ilyet többet, minő kár (pedig ízlett). A becsléshez a McDonald's honlapján lévő adatokból indultam ki, annak alapján saccoltam, de ugyanannyira lehet 400 mint 800 kalória is, mert nem mértem le a mennyiséget. Korán volt még... Annyit spóroltam, hogy a kapott két szelet pirítósból az egyiket nem ettem meg hozzá. Ugyanígy csak becsültem azt az egy falat hamburgert és két falat csilis csirkés tésztát, amit a pasim kajájából ettem meg. Magyarul a táblázatban szereplő adatok egy része hasraütésen alapul, komolyan venni nem szabad. Általában nem csinálok ilyet, de most ez így alakult. Estére azért szerencsére minden visszaállt a régi kerékvágásba, a vacsorám már szabályszerű volt. Vasárnap pedig már rendesen kajáltam, és csináltam indiai fűszerezésű cukkinis csirkét, de ez majd egy következő poszt lesz, amit a kevésbé erős idegzetűek is olvashatnak :)

A héten két izgalmas dolog történt, ami a bloggal kapcsolatos (meg egy szakmai, de az nem ide tartozik):

1. KÉTSZER voltam futni a csajokkal! És még élveztem is! Ha ezt nekem valaki fél éve mondja, lehazugozom... A keddi futásról már írtam, a csütörtöki végül kiscsoportos lett, ugyanis különböző okokból végül ketten maradtunk Teleszkóppal, akivel egészen kellemesen egy tempóban futottunk, és persze be nem állt a szánk :) Nekem egyébként nagyon sokat segít, ha valakivel együtt megyek, abban is, hogy egyenletes tempót tartsak; magamtól hajlamos vagyok az elejét meghajtani, aztán a végén már csak vergődni... Pontos adatokat most erről a futásról nem tudok (táv: fél Árpád híd + teljes Margitsziget, idő: fogalmam nincs), remélem, Teleszkóp majd megosztja kommentben a runkeeper eredményeit. (Kezd egyre cikibbé válni, hogy már csak nekem nincs okoskám...) UPDATE: megkaptam, a végén dumálás mellett futottunk 6.20-as kilométereket.

2. Megemlítésre került a blogom a Lifetilten, az új generációról szóló második bejegyzésben (http://lifetilt.blog.hu/2011/11/30/az_uj_generacio_2_2_resz). Ettől eredetileg eléggé tartottam, tekintve hogy az én "programom" nem a lifetilten alapul (habár számos ott kifejtett elvvel egyetértek), és eléggé megengedő az ottani étrendhez képest, de végül tényszerű lett a hozzáfűzött kommentár. A látogatószámom hirtelen a duplájára nőtt (ez sem olyan sok, de nem is baj), és úgy tűnik, szerencsém is volt: a trollok elkerültek, ellenben lehet, hogy egy új kommentelőtől, Scalatól érkezik majd egy vendégposzt a pajzsmirigyproblémákról és leküzdésükről, ami sajnos valószínűleg túl sok mindenkit érint.

Az egyes napok a következőképpen alakultak:

Szerda: 73,8 kg.

Csütörtök: 73,8 kg (ilyenkor sose tudom, hogy örüljek, hogy legalább megtartottam, vagy sajnáljam, hogy meg se moccant).

Az ebéd kalóriatartalmát lehet, hogy fölébecsültem, egyszerűen semmi adatom nincs hozzájuk. Viszont ma hosszú idő után először találkoztam a barátnőmmel, és praktikus okokból a Szerájba mentünk ebédelni, na meg persze azért is, mert nagyon-nagyon-nagyon szeretem a joghurtos padlizsánjukat! Ami valószínűleg brutál hizlaló, mert eléggé olajos, de cserébe nem ettem hozzá pitát (=tuti hasmenés később), és csak fél adagot kértem (egy kistányér felét képzeljétek el). A zöldséges csirke meg az olajbogyós zöldségsaláta szintén isteni, de nem volt nagy adag, egy kistányér telerakva, nem púposan. Ja, és este, még futás előtt, éhgyomorra volt egy pici koccintás, ennek örömére amikor hazaértem, megettem egy egész proteinszeletet, mert így is sokat dumáltam futás közben, de ha spiccesen megyek futni, lehet, hogy Teleszkóp nem jön többet :)

Péntek: 73,3 kg (igen igen igen!!! vagy 2004 óta nem voltam ennyi...)

Táblázatot még nem tudok betenni, mert a java még csak most jön :) A barátnőm szülinapját ünnepeljük este, így éhgyomorra olcsó este lesz :) Az alkohol ugyan semmilyen fogyókúrába nem fér bele, de valahogy meg kell oldani (és különben is, tánc közben lemozogjuk majd! - naja, kifogásokban jó vagyok), most épp azon agyalok, hogy bloody maryt csinálok, mert a paradicsomlé kalóriatartalma viszonylag alacsony.

Jó hétvégét mindenkinek!

Már régóta gyűjtögetem ennek a posztnak az anyagát. Egyrészről szeretném összeszedni, hogy milyen gyógyszereket szedtem és szedek a fogyókúra miatt, másrészről - szigorúan csak empirikus alapon, mert abszolút nem értek a témához - szeretném megosztani másokkal, hogy milyen tapasztalataim voltak a gyógyszerekkel.

Mindenekelőtt azt szeretném rögzíteni, hogy a lipid részlegen a kórházban a diéta mellé kaptunk multivitamint és télen D-vitamint is, valamint rosttablettát, ezek az ötletek tehát onnan jöttek. Ezek mellett kaptunk kálium kapszulát is, de az csak orvosi felügyelet mellett szedhető, a víz- és sóháztartással függ össze valahogy (Thatsme biztosan tudja, hogyan), ezért azt, miután kijöttem, nem szedtem.

Na nézzük a listát:

1. Multivitamin: a kórházban kaptuk, mert azt mondták, hogy a diéta miatt nem viszünk be a szervezetünkbe elég vitamint és ásványi anyagot; ezért miután kijöttem, én is elkezdtem szedni. Sajnos arra nem figyeltem, hogy a kórházban melyik cég milyen vitaminját kaptuk. Én először a Bérestől vettem multivitamint, utána váltottam a Centrumra, mert olcsóbb volt. Nem tudom, hogy a hajhullásom ezzel a váltással összefüggött-e, de kb. egy időre esett, ezért visszaváltottam a Béresre.

2. Béres-csepp + hozzávaló Béres C-vitamin: mivel én is és a pasim is minden télen lebetegszünk valamennyire, ennek megelőzésére kezdtem el most ősztől a multivitamin helyett a Béres-cseppet, ami - a patikus szerint - nemcsak immunerősítő, de tartalmazza a szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat is. Már egy hónapja szedem, a tapasztalatom annyi, hogy egy viszonylag egyszerűbb náthán egészen könnyedén túljutottam, más bajom egyelőre még nem volt.

3. C-vitamin: az őszi idő miatt kezdtem szedni külön 2*500 mg-ot (már amikor nem felejtem el bevenni), mert ami a Béres csepphez van, az nagyon kevés. Emellett igyekszem minden nap legalább egy narancsot is megenni, mert azt olvastam valahol, hogy a kapszulában található C-vitamin nem úgy szívódik fel, mint a természetes. Ezt értem, de mégis muszáj kapszulában is szedni, mert 1000 mg C-vitamin beviteléhez egy fél raklapnyi narancsot fel kéne falnom, és sajnos annak is van kalóriatartalma.

4. Halolajtabletta: a kórházban elmondták minden nap, hogy heti 3-4 alkalommal halat kellene enni, mert a halolaj javítja a vérzsírok és a koleszterin szintjét. Mivel nekem egyik se volt jó, viszont a halnak a szagát sem bírom, vettem halolajtablettát, és kúraszerűen beszedtem. A következő vérvételnél a triglicerid szintem már jó volt, a koleszterin még mindig a határ fölött van, de az is javult. A javulás lehetett a halolajkapszulától, de simán a fogyástól is akár :) A koleszterinszintet mondjuk nem értem, mert (i) zsírosat nem eszem, mert az olyan luxus kalória, amire sajnálom az 1200-as keretet, (ii) disznót nem eszem, mert a csirkét egész egyszerűen jobban szeretem, (iii) de igazából húst sem eszem túl sokat. Mindenesetre fél év után újra elkezdtem szedni a halolajtablettát, ismét kúraszerűen, és azt tervezem, hogy a jövőben is így fogom csinálni. Márkát nem tudok ajánlani, azt vettem, amelyiket a patikus ajánlotta, és nem volt horror áron.

5. Vastabletta: mivel a vérképemben a vas is eléggé szar volt, kúraszerűen 2*1 hónapig szedtem ezt is. Lehet, hogy a hajhullás elmulasztásában volt szerepe, de biztosra nem merném mondani.

6. L-Thyroxin: ez pajzsmirigyhormon, amit sajnos a diagnosztizált pajzsmirigy betegségem miatt kell szednem. Itt jegyezném meg, hogy aki elhízásra hajlamos, mindenképpen kérje meg a háziorvosát, hogy a következő esedékes vérvételnél nézzen TSH-t is (ez nincs benne a nagyrutinban, külön kérni kell). Nekem eszembe nem jutott volna, hogy bármi bajom lenne a hormonjaimmal, azt hittem, az elhízás kizárólag a sütievési mániámmal függ össze, de a lipid részlegen kiderült, hogy nem jó a pajzsmirigyhormon-szintem. Tudom, hogy egyesek szerint csak kifogás a hormonproblémára hivatkozás, és én sem vitatom, hogy valószínűleg nem  elsősorban a hormonprobléma, hanem a sütik eredményezték a plusz sok kilómat, de a nem megfelelő hormonszint az elhízás mellett millió egyéb problémát is okozhat. Hogy csak egy példát mondjak: egy ismerősöm már jó ideje nem tudott teherbe esni, és utóbb kiderült, hogy ennek oka is a pajzsmirigyhormon nem megfelelő szintje volt. Volt egy lány (http://pushyourself.blog.hu/), aki azt írta, hogy ki tudott jönni ebből az elvileg nem gyógyítható betegségből, de eltűntek a blogjáról a bejegyzések, pedig nagyon kíváncsi lennék rá, hogy mi van vele.

7. Rosttabletta: ezt a kórházban is kaptuk. Nem csodaszer, épp csak hajszálnyi a hatása, de pont arra elég, hogy ne járjon állandóan a kajákon az eszem. Nem rendszeresen szedem, néhány naponta csak, két étkezés között, ha már éhen akarok halni, 1-2 db-ot veszek be, legalább fél liter vízzel vagy teával lekísérve. Kicsit segít, de erre fogyókúrát építeni nem szabad.

8. ALLI: a kórházban a doktornőm megkérdezte, hogy részt akarok-e venni egy tesztcsoportban, akik az ALLI-t tesztelik, én pedig igent mondtam. Az első két hónapban szedtem, és utána beszámoltam a tapasztalataimról. A lényeg az, hogy ez a gyógyszer a megevett zsírt a bélrendszerben magához köti, ezáltal nem tud felszívódni, hanem a széklettel együtt távozik. Remélhetőleg ezen a lokális zsírmegkötésen túl más hatást nem gyakorol a szervezetre, én legalábbis nem tapasztaltam, de sajnos sose lehet tudni. Csak azoknak ajánlanám, akiknek 28-30 felett van a testtömegindexük, mert bezavar az anyagcsere működésébe, és aki csak 5-10 kg-t akar lefogyni, az ne ilyen gyógyszerekre támaszkodjon; akinek viszont már amúgy is egészségügyi kockázatot jelent a túlsúly, azoknak - hangsúlyozottan diéta mellett! - jó segítséget jelenthet a fogyás beindulásához. Én sem eszem az első hónapok óta, pedig van még belőle. Azt azért mindenképpen megjegyezném, hogy (i) csak akkor hat, ha zsírosat eszel, ha tehát pl. abonettet eszel sovány sonkával, akkor felesleges bevenni; (ii) a megkötött zsír a széklettel ürül, ami nagyon durva hasmenéseket tud csinálni (mindenki csak olyan hétvégén próbálja ki először, amikor a WC közel van); (iii) az előzőek miatt, ha pl. töltött káposztát vagy sült kolbászt ettél, be ne vedd, mert brutális eredménye lesz. Magyarul csak közepesen zsíros kajálások után, és csak megfelelő körülmények (WC közelsége) esetén javasolnám, és csak azoknak, akik tényleg máshogy nem tudnak elindulni a diétával. Utána viszont érdemes hamar elhagyni.

9. Bőrfeszesítő krém: nem gyógyszer, de ha már nem vagy tizenéves, és komolyabb fogyást tervezel, valamilyen bőrfeszesítő krém egész biztosan jól jön. Én eleinte szinte minden nap kentem magam, Avonos krémmel (ez volt itthon), de mióta lelassult a fogyás, csak kb. hetente egyszer kenem magam (comb, fenék, hát, has, felkar). Úgy tűnik, eddig megúsztam, hogy lógjon a bőröm, nem tudom, hogy csak simán szerencsém volt, vagy a krémeknek köszönhető. Mindenesetre ezt folytatni fogom, valószínűleg kevesebbet ártok magamnak, ha kenem, mint ha nem.

Végül egy megjegyzés: a lifetilten nagyon ajánlanak egy csomó étrendkiegészítőt, de eddig nem mertem őket kipróbálni, mert ki tudja, melyikben mi van (végül nem vizsgáltatták be őket, pedig nagyon kíváncsi lettem volna rá), és hogy milyen mellékhatásokat okozhat. Ezzel nem azt mondom, hogy károsak, hanem azt, hogy nem értek hozzájuk, és bizalmatlanabb vagyok velük, mint a fenti gyógyszerekkel kapcsolatban, amit az orvosok ajánlottak. Lehet amúgy, hogy a Slim-es lányok tapasztalatai alapján változni fog a véleményem ezzel kapcsolatban, de egyelőre még nyuszi vagyok, és a fenti - így most hirtelen elég soknak tűnő - bogyók jelenleg elegendőnek tűnnek. Sőt, igazából soknak is, de amíg diétázok, és amíg nem lesz jó a vérképem teljesen, addig szerintem jobb, ha szedem ezeket, mint ha nem.

Ja és még egy megjegyzés: évekig szedtem fogamzásgátlót, a pajzsmirigy-probléma kiderültekor hagytam abba, orvosi javaslatra. Nem vettem észre összefüggést sem az elhízásom, sem a fogyásom és a fogamzásgátló között: elhízni több évvel azután kezdtem, hogy a gyógyszert már szedtem, akkor, amikor egyetem után elkezdtem 14-16 órákat irodában dolgozni; fogyni pedig csak akkor, amikor elkezdtem diétázni, az pedig a gyógyszer abbahagyása után hónapokkal volt. Ezzel együtt én is azt tanácsolnám mindenkinek, aki hezitál, hogy ha meg tudja oldani máshogy, inkább ne terhelje a szervezetét feleslegesen hormonokkal; én is hülye voltam, hogy nem hagytam abba hamarabb, remélem, nem okoztam magamnak semmilyen későbbi problémát, de huszonévesen az ember hajlamos magát halhatatlannak hinni...

Azoktól, akik olvassák ezt a bejegyzést, és hasonló cipőben jártak/járnak, mint én, azt szeretném kérni, hogy röviden osszátok meg a tapasztalataitokat a fentiekkel, vagy más gyógyszerekkel, étrendkiegészítőkkel kapcsolatban, vagy tegyetek be egy linket, ha már máshol ezt leírtátok. A lényeg az lenne, hogy ha pl. fél év múlva akár én, akár más újraolvassa ezt a bejegyzést, kaphasson némi segítséget ahhoz, hogy mit érdemes szedni és mit nem. Előre is köszi!

Ahogy korábban írtam, a hétvége nem épp a fogyókúra jegyében telt. Ennek eredménye a kilókban is megmutatkozott: péntek reggel 73,9 kg, hétfő reggel 75,6 kg. Még szerencse, hogy ez nem mind épült be, ma (kedd) reggel már csak 74,2 kg. Azaz visszavetett a hétvége, de nem annyival, ami megérte volna azt, hogy sétáljak a családi vacsora helyett.

Hétfő óta persze megint odafigyelek az étkezésekre, itt vannak a táblázataim.

Hétfő:

Kedd:

A reggeli azon prózai okból maradt ki, mert elaludtam :) Futás előtt a pasimnak vett tejszeletet ettem meg, mert elfogyott a proteinszeletem, de nem vettem korábban észre, enni valami kicsit kellett, és ez volt itthon. A vacsora pedig azért ennyi, mert futás után általában nem vagyok igazán éhes.

Merthogy ma ismét futottunk: Thatsme, a barátja, Leni, Teleszkóp és én. Debra és Tündi most több okból kihagyta, de remélem, később majd újra csatlakoznak hozzánk, Hortensia valamiért nem jött el :( Az időnk nem valami fényes, 43 perc, ennél mindannyian tudunk sokkal jobbat is, viszont most újfajta technikával futottunk: amikor Leni pulzusmérője csipogott, visszavettünk közepes tempóból lassúba, amíg a pulzus vissza nem ment a megfelelő szintre. Megállás természetesen nem volt. Persze futhattunk volna úgy is, hogy mindenki megy a saját tempójában, de szerintem ezek az együtt futások nem arról szólnak, hogy ki milyen egyéni eredményeket tud elérni, hanem arról, hogy együtt, egymást segítve mire vagyunk képesek. Annyit az egész futás nem ér, hogy valaki beteg legyen tőle.

És a végén - bár mindannyiunkban benne volt, hogy menni kéne még egy kört - ésszel úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatunk, és itt most abbahagyjuk. Amiért a csípőm így utólag hálás is, és nem fájogat annyira, mint a múltkor.

Korábban a csajokkal megbeszéltük, hogy futás minden héten kedden és csütörtökön lesz, és aki amelyikre tud, arra jön. Általában 7-től megyünk, de most csütörtökön 8-kor kezdünk, mert ugyan korábban én mondtam azt, hogy csütörtökön nem érek rá, de rájöttem, hogy 8-tól igen, és a többieknek is jó volt. Szóval ha valakinek van kedve csatlakozni, jöjjön nyugodtan, csak előtte valamelyikünknek írjon e-mailt, hogy a pontos részleteket tisztázni tudjuk.

Az elmúlt hétvége nem a fogyókúra jegyében telt, és legalább egy héttel kitolta a végső cél elérésének időpontját, ennek ellenére nem bánom, és nincs lelkiismeret-furdalásom sem. Viszont ebből kifolyólag táblázat a hétvégéről nem lesz, ne akarjátok tudni, miket ettem...

Többen leírtátok már, hogy a család és a barátok mekkora akadályt jelenthetnek egy fogyókúrázó ember számára, a "jól nézel már ki, minek fogyózol?" és "egyél egy kis sütit, nem fog ártani" és hasonló megjegyzések miatt. Arra is célozgattak, hogy ennek oka a család és a barátok önzése. Kommentekben leírtam már párszor, hogy én nem egészen így látom ezt a problémát, most röviden itt is összefoglalom. Előrebocsátom, hogy a bejegyzést Thatsme inspirálta, de ez nem neki adott válasz, pláne nem bírálat vagy értékelés. A problémafelvetést köszönöm neki, de az alább írtak nem rá, és nem konkrét személyekre vonatkoznak, hanem általánosságban az én válaszaim a családdal kapcsolatos más blogbejegyzésekre és kommentekre.

A család - normális esetet feltételezve, gyűlölködő vagy beteg gondolkodású családtagokról, személyes érintettség hiányában (szerencsére!) nem tudok írni - egymást szerető, egymásra odafigyelő és egymásról gondoskodó tagokból áll, akiknek az elsődleges szempontja az, hogy a többi családtag egészséges és boldog legyen, és ezt igyekeznek a maguk módján elősegíteni, egyénektől függően a személyes önzés keretein belül, vagy azon is átlépve. Ez a fogyókúrázás szempontjából két dolgot jelent.

1.Ha néhány kiló felesleg van rajtad (ahogy Tamás is írta, +10kg felöltözve még nem annyira ütős), akkor - pláne az idősebbek - egészségesnek tekintenek, nem értik, hogy minek akarod magadat egészségtelenebbé tenni azáltal, hogy megvonod magadtól a finom ételeket, és nyúlkaján tengődsz. Pláne azok nem fogják megérteni, akik esetleg korábban rossz anyagi körülmények között éltek, amikor még enni sem volt elég pénzük, vagy épp étel nem volt elég - gondolok itt elsősorban a nagyszülőkre, akik a II. világháborút átélték, vagy az azt követő években nélkülöztek. (Pl. nagyapám ma is csak hányingerrel tud a barna kenyérre vagy a puliszkára gondolni, mert a háború alatt csak olyat ehetett, már amikor volt egyáltalán.) A nagyszüleid, szüleid számára nem az a legfontosabb, hogy bombanő legyél, hanem az, hogy ha később esetleg valami baj ér - akár csak egy hasmenéses betegség is -, azt mindenféle komoly probléma nélkül át tudd vészelni. Mindezek folytán a családod akkor fog egészségesnek látni, ha van rajtad egy kicsi felesleg. (Ez fordítva is igaz, én sem repdestem az örömtől, amikor az apukám és az anyukám fogyott egy csomót, féltettem őket attól, hogy mi lesz később, és én is próbáltam őket meggyőzni, hogy egyenek rendesen - miközben én éppen fogyókúráztam...) Épp ezért ha azt látják, hogy a szerintük pont egészséges kislányuk, kisunokájuk nem eszik eleget, aggódni kezdenek, és értelemszerűen megpróbálják a fogyókúrát "bojkottálni".

A másik fontos dolog az átlagos magyar emberek hozzáállásából adódik: valamiért mi hajlamosak vagyunk "tömni" azokat, akiket kedvelünk. Voltatok már úgy vendégségben, hogy ne lett volna több kiló édes és sós süti, és persze hektószám alkohol? És ha ti vendégeket hívtok, nyilván ti is kajával és piával készültök. (Én mondjuk az utóbbi időben már salátát és "light" sütit is készítek, és meglepő módon sikere van.) Ebből adódóan viszont ha azt a babgulyást, pörköltöt, sütit, amit kifejezetten neked készítettek, visszautasítod, és csak egy kis salátát eszel, a házigazda - hacsak maga is nem fogyókúrázik, ami a szüleinkre, pláne a nagyszüleinkre nem annyira jellemző - könnyen megsértődhet a visszautasításon.

Szerintem a fentiek nem abból adódnak, hogy az "önző" családunk nem akar minket csinosnak látni, hanem éppen ellenkezőleg, amiatt merülnek fel, mert szeretnek minket, és jót akarnak, még akkor is, ha az ő véleményük eltér a mienktől abban, hogy mi a jó nekünk. Ha ezt belátjuk - azaz azt, hogy nem szemétségből, hanem szeretetből ellenzik a fogyókúrát -, akkor mérlegelhetjük azt is, hogy hogyan reagáljunk erre.

Az egyik lehetőség az, ha megpróbáljuk őket a mi oldalunkra állítani, megértetni, hogy miért is csináljuk mindezt: valamilyen számukra is ésszerű magyarázatot kell adni az általunk eszközölt változtatásokra, olyat, amit ők is el tudnak fogadni. Pl. nem jó a vérképemben a koleszterin és a triglicerid, ezért csökkenteni akarom a zsír és szénhidrát bevitelt, vagy úgy érzem, kevés vitamint kap a szervezetem, ezért eszem több zöldséget, vagy a zsíros kajától hasmenésem lesz stb. Az nem ésszerű érv a nagymama számára, hogy azt szeretném, ha minden szembejövő pasi engem akarna :)

A másik lehetőség - ami alapvetően akkor alkalmazható, ha csak néhány hetente töltesz el a családoddal pár napot - az, hogy a békesség kedvéért elfogadod a véleményüket, az ekként kifejezett - bár számodra károsnak tűnő - szeretetüket, és amikor együtt vagytok, te alkalmazkodsz hozzájuk az étkezések során. magyarul a prioritásaidat átértékeled, és a családodat a fogyókúra elébe helyezed az együtt töltött rövid időre. Ez természetesen azzal jár, hogy nem fogsz fogyni ezekben a napokban, vagy még fel is szedsz pár dekát, tehát a kitűzött időpontra - 30, 60, 70, 90, X stb. nappal későbbre - nem lesz meg az álomsúly, hanem csak egy-két héttel később. De nem ér meg egy héttel hosszabb fogyókúrát a családi békesség, főleg, ha ritkán találkoztok?

Természetesen ha az adott családtag testképzavaros akár kicsit is (pl. 100 kg-val is csinosnak lát, vagy 40 kg-val is kövérnek), akkor a fentiek nem állnak, és persze akkor sem, ha nem szereteten alapuló kapcsolatokról van szó.

2. Amikor már egészségtelenül kövér voltam (30+ kg), akkor én viszont azt tapasztaltam, hogy a családom - beleértve a nagyszülőket is - minden támogatást megadott azért, hogy újra egészséges lehessek. Amikor eldöntöttem, hogy le akarok fogyni, a családom - akikkel 2-4 hetente egy hétvégét töltöttem el - teljes mértékben alkalmazkodott az általam követett étkezési szokásokhoz: együtt főztünk, mértük az összetevőket, számoltuk a kalóriákat, csak egészséges ételeket ettünk, mellőztük a cukrot, fehér lisztet, zsírt stb. Más kérdés, hogy ilyenkor általában mindenki alig várta már a hétfőt, hogy egy jóízűt ehessen :) A nagycsaládi összejöveteleken disznó helyett csirke lett a menü, a tömény majonézes salátákat joghurtos zöldségsaláták váltották fel, és az én kedvemért a születésnapi torták minimális szénhidráttal, helyette édesítővel és sok gyümölccsel készültek. Mindez azért volt, mert már ők is egészségtelennek látták a túlsúlyomat, viszont értékelték, hogy változtatni szeretnék rajta, hogy ezt komolyan veszem (voltak korábbi, értelmetlen próbálkozások, volt tehát összehasonlítási alapjuk), és ehhez kivétel nélkül mindannyian támogatást nyújtottak, még annak árán is, hogy a saját étkezési szokásaikat, hacsak néhány napra is, de megváltoztatták.

Azért azt hozzá kell tennem, hogy mióta megszabadultam 20 kg-tól (és egy olyan okból, amire itt nem kívánok kitérni, szénhidrátban gazdag ételekre volt itthon szükség), újra én alkalmazkodom a család étkezéséhez. Tudom azt, hogy ha hazajövök, nem fogom számolni a kalóriákat, nem az lesz a szempont, hogy minél diétásabb legyen a menü, hanem az, hogy jóízűen együtt együnk. Mivel szerintem nem lehet úgy élni hónapokon át, hogy az étkezés csak lemondásokból álljon, ezért én ezeken a családi hétvégéken megengedem magamnak a rendes étkezést. Ha úgy akarnám, valószínűleg most is lehetne diétásan főzni az egész családnak, vagy csak nekem külön, de én úgy érzem, hogy a családom meghozta értem azt az áldozatot, amire az elején szükségem volt, és most már úgy is tudok fogyni, hogy nem kell lemondani a családi ebédeken, vacsorákon a mindenki által kedvelt ízekről.

Ahogy arra már többször is céloztam, hülyeségnek tartom az X napig tartó diétákat: X napig fogyókúra, kevés kalória, kevés szénhidrát, sok fehérje, sok mozgás, majd ha eltelt az X nap, jöhet újra minden nap a csülkös bableves? Ugye, hogy nem? Szemléletváltásra, életmódváltásra van szükség, ahogy azt már többen tapasztaltátok: az X nap után sem állhat vissza az élet a régi kerékvágásba, hacsak nem akarjuk az egészet újra kezdeni. Ha viszont nem az X. napra elért -Y kg a cél, akkor belefér egy-két napi normális étkezés.

Na ez egy picit hosszú lett, de muszáj volt kiírnom magamból. A barátnők és pasik hozzáállása természetesen más téma, de velük kapcsolatban nekem csak pozitív élményeim vannak. Azt viszont el sem tudom képzelni, hogy gyerekek mellett hogy lehet fogyókúrázni...

Hulla vagyok, de muszáj leírnom a mai futás eredményét: 2 Margitsziget kör (kis megállással, amikor az első után elköszöntünk Debrától, kb. 1 perc), táv: 10,68 km, idő: 1:20:55. Tudom, az idő nem a legjobb, de nem mertünk gyorsabban menni, mert még egyikünk sem futott ennyit, és igazából nem voltunk benne teljesen biztosak (én legalábbis), hogy egyáltalán meg tudjuk csinálni.

Debra megint javult, ha legközelebb görcsre köti a cipőfűzőjét, egyben le fogja futni az egészet :) Most is csak 4 pici belesétálás volt, legközelebb ezt se hagyjuk :)

Leniről csak felsőfokon tudok írni, nélküle sosem értem volna el a határaimat, és próbáltam volna meg feszegetni. "Menjünk még? - Menjünk." Ennyi volt a nagy elhatározás, és végigcsináltuk a második kört is. Szuper vagy, kiscsaj!

Végül az elmaradhatatlan táblázatok:

Szerda:

Csütörtök:

Péntek reggeli mérés: 73,9 kg. Éppencsak, de alatta :)

Viszont ami nem jó: rohadtul fáj a csípőm jobb oldalon a forgónál, és ugyanezen az oldalon a térdem is. A csípőm minden futás után megfájdult, de ennyire még sosem (nyilván, mert ennyit még sose futottam), a térdem valószínűleg csak azért fáj, mert próbáltam kímélni a csípőmet. Azt hiszem, a csípőm miatt - ha folytatni akarom a futásokat, márpedig akarom - ideje lesz beszélni valamilyen orvossal.

Mielőtt bevágnám a kis táblázataimat, muszáj dicsekednem: tegnap - igaz, egy megállással, de annak sem a kifulladás volt az oka, hanem búcsúzkodtunk - lefutottam másfél Margitsziget kört, plusz egy fél Árpád hidat :) Leni okoskája szerint több, mint 8 km volt, időben több, mint 1 óra.

Az egyik, ami nekem nagyon tetszett tegnap, az az volt, hogy Debra hozott magával még egy embert, T-t. Ezzel kapcsolatban arra jöttem rá, hogy ha erre mindannyian képesek lennénk, már tettünk valamit nemcsak a magunk, hanem az ismerőseink egészségéért is. Épp ezért a lifetilt a runtilttel együtt ezzel a felismeréssel nagyot nőtt a szememben, mert sokakat Tamás indított el a fogyás és a mozgás felé, másoknak - köztük nekem is - pedig egy-egy pikírtebb szövege komoly ösztönzést jelent (már persze ha nem konkrét személyek ellen irányul).

A másik, ami tegnap szintén nagyon tetszett, az Debra és T. hozzáállása volt. Debra élménybeszámolóját olvassátok majd el nála, én csak annyit mondok, hogy nagyon büszke voltam rá! És T-re is, aki most volt először, és kb. 100 m után mondta, hogy hagyjuk ott, ő majd valahogy eljut a célig, de mivel nem hagytuk, végigcsinálta, csupán néhány belesétálással a teljes távot!

Hihetetlen, mennyire megváltoztatja a futáshoz való hozzáállásomat az, hogy a csajokkal (Debra, Thatsme, Leni - a linkeket oldalt találjátok) együtt megyek. Ha arra készülök, hogy velük megyek futni, akkor alig várom, hogy elindulhassak, hogy találkozzunk, és hogy együtt fussuk le ezeket a kilométereket, végig beszélgetve, hajtva egymást, egyedül viszont hat ökörrel se tudnám magam elrángatni mozogni. Mivel ha egyedül futok, gyorsabban megyek és jobban kifáradok, ezért velük nem érzem azt sem, hogy nagyon megterhelő volna ez a távolság, ugyanakkor a másnapi izomláz - ami megint megtalált - mutatja azt, hogy több értelme van lassabban egy órát futni, mint teljes erőből, gyorsan fél órát. És ha így haladunk, akkor Lenivel előbb-utóbb lefutjuk a 2 kört is :)

Az előzetes egyeztetés szerint Thatsme kivételével, aki sajnos nem ér rá (de aki annyit mozog egy héten, mint én egy hónapban), négyen megyünk csütörtökön, azaz holnap is, este 7-től. Ha valakinek van kedve csatlakozni, jöjjön nyugodtan, nem eszünk embert, és nem, nem szolgáltam kiképző őrmesterként a seregben, hogy Debra kérdését ismét megválaszoljam :)

Mindezek után már csak hab volt a tortán, hogy ma reggel újra 74 kg alatt voltam (73,8 kg). Remélem, a csütörtöki futással sikerül végre elérni, hogy ez az állapot stabilizálódjon.

Végül a táblázatok:

Hétfő:

Kedd:

A Vitálkonyha a Cityfood partnercége (ha jól értettem), a honlapjuk: http://www.vitalkonyha.hu/. Nem hirdetni szeretném őket, nem hiszek jobban Katus Attilának sem, mint bármelyik fogyókúrát reklámozó embernek, viszont ennek a cégnek egész nagy választéka van kiszámolt kalóriatartalmú (és szénhidráttartalmú, cukorbetegek figyelem!) kajákból, és ami nekem a legfontosabb, van kétféle sütijük is, az egyik általában 200 kalória alatt, ami egy 400-500 kalóriás főétel mellett belefér az ebédhez. Nekem az eddigi két nap alapján bejött a kaja, kb. ugyanaz, mint a Cityfood diétás kajája volt, csak nagyobb választékkal.

Ennyi, megyek dolgozni. A tegnapi endorfin valahogy még mindig dolgozik bennem :)

Egy ismerősömtől kaptam az almás-túrós süti recepjét, de arányok nélkül. Ma próbáltam ki először, a táblázat szerinti arányokkal. A tepsi aljára almaszeleteket tettem, rá a túrós krémet, a tetejére megint almaszeleteket és fahéjat. Jó lett, de legközelebb megpróbálom úgy, hogy az almát lereszelem, és az egészet összekeverem, és beleöntöm a tepsibe, mert most eléggé elválik egymástól az alma és a túrókrém. Az arányokkal mindenki próbálkozzon, ahogy szimpatikusnak találja, nekem elsőre így sikerült :)

A süti nagy előnye amúgy - túl azon, hogy egész alacsony a kalóriatartalma - az, hogy bár nem számoltam ki, de a szénhidrát tartalma sem lehet túl magas, ellenben a túró és a tojásfehérje miatt a fehérje aránya nem annyira rossz, mint egy átlagos süteményben.

Tegnap valami olyat akartam sütni, ami nemcsak nekem ízlik, de a pasim is szereti. Ez végül a rablóhús lett: az enyém befűszerezett csirkemellből, hagymával és gombával, a pasimé fűszeres-mustáros szűzérméből, hagymával, gombával, szalonnával és szalámival. Nyilván az övé lett a finomabb, de én sem panaszkodom, és melegen ajánlom mindenkinek ezt a kaját, aki már unja a csirkemellet :)

A hétvégi étkezések pedig így alakultak:

Szombat:

Vasárnap:

Mindkét nap megcsúsztam az étkezésekkel, szombaton az ebéd volt későn, vasárnap az ebéd ugyan délben volt, de a nagy étkezés a vacsora lett. Este 8 után azért egyik nap sem ettem. Kíváncsi vagyok, vajon megint meglátszik-e ez a mérlegen, vasárnap reggel 74,1 kg-ot mutatott. Ja, és persze mindkét nap bűnöztem (csoki, nápolyi), de csak minimálisat, és számoltam is a kalóriatartalmukkal. Borzasztó, de ha az orrom előtt van (a pasim ette, én vettem neki azzal, hogy sem a csokit, sem a nápolyit nem igazán szeretem), nem nagyon tudom megállni, hogy bele ne egyek egy kicsit.

Leningraddal (itt olvashattok tőle: http://malackacico.blog.hu/) eldöntöttük, hogy lefutjuk a Margitszigetet kétszer egymás után, normális, nem túl erőltetett tempóban. A döntés nem változott, csak az időpont: tegnap a munka szólt közbe, ma a nátha, úgyhogy a terv egyelőre csak terv marad, de jövő héten újra elővesszük. Amúgy is mindenki azzal idegesített, hogy szmogriadó alatt Budapesten belül még a Margitszigeten se fussak, így aztán ezt sikerült betartani.

A szokásos táblázatom tegnapra és mára:

Csütörtök:

Péntek:

És a ma esti rántotta receptje:

Azt az ötletet amúgy, hogy sok fehérjével, minimális sárgájával csináljak rántottát, itt (http://ceshireketket.blogspot.com/) olvastam, és nagyon bevált, innen is köszönöm! Az abonettből már épp nagyon elegem volt.

Csak eljutnék újra 74 kg alá... múlt héten már összejött, de aztán a hétvégén elrontottam, és a héten nem sikerült visszafogyni eleget :( Gyakorlatilag november eleje óta, azaz több, mint két hete nem változik a súlyom (oké, tudom, hogy fizikusok szerint "tömeg", de milyen hülyén hangzana úgy). Persze, tudom, hogy vannak időszakok, amikor stagnál, át is éltem már párszor, és tudom, hogy most is túl fogok ezen jutni, csak jó lenne egy kis pozitív megerősítés a mérlegtől. Meg persze jó lett volna karácsonyra 70 alá érni, ez a jelen állapot szerint esélytelen, és egyelőre fogalmam sincs, mikorra várható. Pedig ami még hátravan, az nem sok, az eddig lefogyott kilókhoz képest arányaiban semmi, de mégis, ezek az utolsó kilók sokkal nehezebben mennek le. Ezek persze csak nekem utolsó kilók, más innen indul, de én nagyon elégedett leszek magammal, ha leérek 70 alá, és egy darabig folyamatosan meg tudom tartani. Hogy utána mi lesz, az jelenleg még a science-fiction kategória :)

UPDATE: Másnap reggel 74,0 kg. Van azért a sorsnak humora :)

Ahogy azt már Debra és Thatsme is megírta, tegnap csajos futást tartottunk. Nekem személy szerint hatalmas élmény volt, mert amióta újrakezdtem a futást, csak egyedül jártam ki a Margitszigetre, és csak az volt a célom, hogy az időmön javítsak. Ezzel szemben tegnap úgy indultunk el, hogy együtt maradunk, együtt csináljuk végig, és ez nemcsak fizikailag, de lelkileg is nagyon inspiráló volt. Én a csajokkal (Debra, Thatsme, Leningrad) tegnap találkoztam először élőben, de nem okozott gondot, hogy előbb egy teljes kört, majd Lenivel még egy felet végigdumáljunk :) Beszélgetés közben meg csak úgy fogytak a kilométerek, szinte észrevétlenül (ez eléggé közhelyesen és röhejesen hangzik, de így igaz), aminek az lett az eredménye, hogy amikor befejeztük, úgy éreztem, hogy még tele vagyok energiával, és valahogy le kéne vezetnem (és a pasim sajnos nem volt a közelben.. :) Már nem is tudom, ki vetette fel, de Lenivel elindultunk még egy fél körre, amiben a legdurvább a sötétben parkon átfutás volt (nem vagyunk normálisak...), kész csoda, hogy mindkettőnk bokája a helyén maradt...

Túl azon, hogy tegnap először éreztem azt, hogy a futás nem csak egy szükséges rossz, amit valahogy túl kell élni, a tegnapi futás valószínűleg a fogyás szempontjából is sokkal hasznosabb volt, mint a korábbi 32 perces köreim: ugyan nem mértem, de a pulzusom valószínűleg a zsírégető tartományban maradt, nem pedig a csillagos egekben, összességében időben tovább tartott a mozgás, kilométerben is több volt, és a mai izomláz sejteti, hogy többet is ért, mint amit korábban csináltam.

További pozitív hozadéka a tegnapi napnak, hogy kiderült, hogy Lenivel kb. 1 percre lakunk egymástól, úgyhogy rögtön le is fixáltuk, hogy kedden és csütörtökön el fogunk járni futni, és hogy megpróbálunk két kört lefutni egyben, megállás nélkül, de nem meghajtva. Thatsme és Debra is jön a jövő héten valamelyik nap (legalábbis a tegnapi állás szerint), bár Thatsme számára inkább az a kihívás, hogy találjon magának a héten legalább egy pihenőnapot, annyit mozog (nekem meg az, hogy legalább egyszer mozogjak hetente...). Kíváncsi vagyok, hogy ha ebből rendszer lesz, akkor a csajok - akik velem ellentétben mennek a decemberi runtiltre - mennyivel érnek majd el jobb eredményt, mint a múltkorin, mert az egész biztos, hogy javítani fognak rajta :)

És akkor a szokásos táblázataim:

Tegnap:

A futás előtti proteinszelet nagyon jó, nem is gondoltam volna, köszönöm újra a tippet! És szerencsés módon futás után nem nagyon voltam éhes, ellenben megittam vagy másfél liter forró teát. A narancsot eredetileg azért vettem és kezdtem enni, hogy ebben a szuper őszi időben természetes C-vitamint is adjak magamnak, de egészen rákaptam az ízére.

Ma:

Kicsit kevés, de azért, mert az ebéd még az uzsonnával együtt is eléggé alacsony kalóriatartalmú volt, ez viszont nem szándékosan alakult így, csak a ceruzababos kaják nagyon bejönnek nekem a Cityfoodtól. Uzsonnázni muszáj volt, kb. 6-kor, mert 9-re értem haza, és féltem, hogy kidőlök menet közben.

Tudom, megint kevés a fehérje, sok a szénhidrát, kevés az ebéd, sok a vacsora, és kevés az összkalória, de ha már olyan sokszor "bűnözök", akkor most, hogy ez így pont elég volt és jólesett és éhes sem vagyok, nem eszek többet. Na jó, max. éjfélkor, TV előtt majd még egy narancsot.

Ez valószínűleg rajtam kívül mindenkinek evidens. Igazából én is tudom, csak időnként teljes mértékben figyelmen kívül hagyom, amikor kényelmetlen. Mint most hétvégén.

Azt tudni kell, hogy én nem nagyon tudok mostanában már sokáig aludni, a pasim viszont gyakran délig alszik hétvégén. Ami azzal jár, hogy vacsoraidőben ebédelünk. Ehetnénk külön is, de az egyrészt milyen már, másrészt akkor tuti beleennék a kajájába, mert az akaraterő az, amivel evés és mozgás terén nem igazán rendelkezem - ezért próbálok sokmindennel trükközni, "átverni" saját magamat.

(Csak rövid adalék: a nyáron választhattam volna egyik nap, hogy tanulok vagy futok, a tanulás piszkosul ráért és nem is volt kötelező - persze, hogy inkább tanulni ültem le, a pasim meg teljesen elborzadt a prioritásaimon...)

Szóval most hétvége: semmi gond, gondoltam én, majd reggelire eszem, amit szoktam, ebédre megeszem a vacsorát, és vacsorára az ebédet, a lényeg az 1200 kalória.

Ezt sikerült is hoznom mindkét nap (na meg szombaton 300 kalóriával túlszaladtam a célon, de még az is csak 1500 kalória, ami többek szerint még mindig kevesebb, mint amit minden nap ennem kéne). Ennek eredményére hétfő reggelre 75,4 kg! Búcsút inthettem nemcsak a 73-mal, de a 74-gyel kezdődő számoknak is :(

Tanulság magamnak: nem véletlenül mondta a dietetikus a 300-600-300 szabályt, legyen annyi eszem, hogy innentől kezdve betartom.

Ennek örömére a mai táblázat:

(Amúgy megint elszúrtam, mert este 10-kor beestek a pasim haverjai, és miközben őket kínálgattam, 3 db vaníliás keksz nekem is lecsúszott... amit feljebb az akaraterőről írtam, sajnos nagyon is igaz...)

Más: hétvégén volt a runtilt, amire én nem mentem. Ennek több oka volt, de mind oda vezethető vissza, hogy nyuszi vagyok: részben a futás miatt, részben a nyilvánosság miatt. A csajok (Erika, Thatsme, és gondolom, sokan mások is) kint voltak, és le a kalappal előttük, egyrészt azért, mert egyáltalán elmentek, másrészt a szuper eredmények miatt! Egyszer korábban írtam, azt hiszem, hogy ha tartósan 30 percen belül tudom futni a Margitszigetet, akkor majd én is elmegyek. Ez nem a közeljövőben lesz (ha egyáltalán bármikor lesz ilyen), de ha eljutok erre a szintre, tényleg kimegyek :)

Amit viszont várok, az a holnapi csajos futás. Egyelőre négyen vagyunk, csak lányok, mindenki fogyózik, és - a blogok és kommentek alapján - jó fejnek tűnik. Most találkozom majd először élőben a csajokkal, de velük valahogy sokkal szívesebben indulok el, mint a teljes runtiltes csapattal. Nyuszi vagyok, mondtam már :) Azért picit tartok ettől a most bejött hideg időtől, de remélem, egyrészről le tudom majd futni megállás nélkül, másrészről tudom hozni a 32 perces időmet.

Napok óta szerettem volna linkdobozt oldalra, ahol tudom hivatkozni a blogjaitokat, mert láttam, hogy többen felvettetek engem :) Már kezdtem azt hinni, hogy teljesen számítástechnikai analfabéta vagyok, mert sehogy se találtam ilyen opciót. Google keresés, a segitseg.blog.hu a régi admin felületen mutatta ugyan, hogy kell létrehozni, de gondoltam, biztosan az új felületen is meg lehet csinálni, és mivel én azt használom, nosza keressük meg. Hát nem találtam.

Végül visszaváltva a régi felületre szembesültem azzal, hogy nem én vagyok a (teljesen) hülye, hanem ezt a funkciót még nem hozták át.

Mindezek után összeraktam egy linkgyűjteményt oldalt, ha valakit kifelejtettem volna, szóljon, mint a fenti példa mutatja, az én befogadóképességem néha igencsak korlátozott :)

És amúgy 2weeksinhawaii-ról tudtok valamit?

Más: a mai napi táblázat:

A vacsora melegszendvics volt, és isteni jól sikerült :)

A mai nap csúcspontja: 73,8 kg! Lementem 74 kg alá!!! Egyre közelebb a bűvös 70 kg!

Nagyon lelassult mostanában a kilók csökkenése, aminek az oka lehet egyrészről az, hogy időnként "bűnözök", másrészről pedig az (szeretném ezt hinni), hogy lassan visszaértem abba a tartományba, ahol az egészséges emberek vannak, és innen már minden lassabban megy. De nem panaszkodom, mert a csökkenő tendencia szerencsére megmaradt. Egy-egy ilyen lélektani határnál mindig eszembe jut, hogy a lipid részleg nélkül sehol sem tartanék, és még a pajzsmirigy bajom sem derült volna ki... Ha van olyan ismerősötök, aki nem csupán egy kis felesleget hord magán, hanem tényleg egészségtelenül elhízott már, mindenképpen ajánljátok neki a lipid részleget (http://www.szentimrekorhaz.hu/hu/szolgaltatasaink/fekvobetegellatas/belgyogyaszati-szakmak-matrix-szervezete/166-lipidologiai-profil.html), és én is szívesen válaszolok bármilyen kérdésre, akár e-mailben is (prettywitch@freemail.hu). Azt tudni kell, hogy hosszú a várólistájuk, min. fél év vagy inkább több bejutni, szóval érdemes minél előbb jelentkezni.

Tegnap a rendes reggeli a futás miatt elmaradt, mert futás előtt megettem a proteinszelet felét, futás után meg nem nagyon voltam éhes, aztán meg jött is az ebéd. Ebédre wasabi-s bazsalikomos csirkés rizst ettem, ami finom volt és kifejezetten laktató, és egész estig nem éheztem meg tőle. Ja, és a szénhidrátot sem kívántam (gondolom, a rizs miatt), úgyhogy az ebédre szánt édességet meghagytam vacsorára. Így a vacsora (szokás szerint...) több lett, mint amennyi helyes volna, viszont az összkalória alatta maradt a limitemnek, mégsem éreztem azt, hogy éhes lennék. És talán még viszonylag egészségesre is sikerült :)

Tegnap többen azok közül a csajok közül, akiknek a blogjaiból erőt szoktam meríteni, elmentek este együtt futni - ha jól értem, akkor debramorgan és thatsme egész biztosan ott volt -, és én is nagyon szívesen mentem volna velük, élőben is megismerve őket, de pont nem volt jó az időpont - nem mintha a héten bármelyik este jó lett volna :(

De azért a kisördög csak bennem volt: nem igaz, hogy mások képesek rá, én meg húzom a számat, hogy hideg van meg nincs kedvem meg ilyenek... úgyhogy ma reggel, munka előtt összeszedtem magamat meg a pasim anyukáját, aki egyébként még mindig aktív szenior sportoló, és kimentünk a Margitszigetre. Indulni együtt indultunk, de hamar szétváltunk: én az elejét szeretem meghajtani, ő inkább az egyenletesség híve, és nem is körben futott.

Az első felét (a Zenélőkút buszmegállónál van egy fatábla, onnan indulok, és a felét a Margit-híd alóli feljövetelnél, talán a 4. lámpaoszlopig számolom, ahol már újra vízszintes a terep) 15:10 körül futottam, ami az eddigi legjobbam, de rendesen ki is készültem. A vége, a teljes kör 32:10 lett, ami azt mutatja, hogy a 32 perces időt most már stabilan tudom futni, viszont az egyenletesség nem az erősségem (konkrétan a szállodáknál már csak az akarat vitt előre).

Mire beértem a fatáblához, az "anyósom" már ott volt (ő visszafordult valahol), és közölte, hogy akkor most a hídon is át fogunk futni. Annyi engedményt tudtam kikönyörögni, hogy a hídra fel még sétáltunk, de amint felértünk, futni kellett... Na ez szemét húzás volt :) de amúgy igaza volt, rondán megfáztunk volna, ha csak sétálunk. Ja, és amit megtanultam tőle: mindig a híd északi oldalán kell menni, mert a szél általában északról fúj, és így el lehet kerülni a kocsik bűzét.

Még egy dolog: többetek tanácsára indulás előtt kb. 15 perccel megettem a DM-es proteinszelet felét; többet nem mertem, féltem, hogy majd viszontlátom. Szerintem a kör első felének jó időeredményéhez ez is hozzátett, az uszodáig úgy mentem, mint aki megtáltosodott :) aztán viszont valószínűleg felhasználtam az összes energiát, ezért ment rosszabbul a vége. Legközelebb megeszem majd az egészet :) cserébe viszont nem reggelizek, mert futás után úgysem kívánom a kaját.

Öltözni rétegesen öltöztem, pamut cuccokat, habár Tamás szerint az nem jó, és volt rajtam sapka meg kesztyű is.

Lenne viszont egy picit érzékeny kérdésem: az orrfúvás csak nekem gond? Hogy lehetne megoldani úgy, hogy ne kelljen hozzá megállni, és levegőt is kapjak?

Ma reggel végre újra 74,2 kg. Jó lenne lassan 74 alá menni, pszichésen :)

A mai kajálások:

Most még ugyan 1000 kalória alatt van, de nem biztos, hogy kibírom ennyivel ma este, viszont 6 körül épp nem voltam éhes. Azért jó volna :)

Ha összejön, holnap reggel futás, munka előtt.

Most nagyon irigykedem azokra, akik egyrészt szeretnek mozogni, másrészt rá is érnek. Napok óta 10 után végzek a munkával (fő+mellékállás), kissé agyhalottan, fizikailag sem a csúcson, és bár jó lenne a héten még egyszer elmenni futni, nem hiszem, hogy akár időm, akár energiám lesz rá :(

Talán a hétvégén Erika mozgásprogramját (http://tukorkepem.blog.hu/2011/11/09/mozgas_226) megpróbálom beilleszteni.Olvastam valakinél (bocs, nem emlékszem), hogy amikor este 11-re hazaért, még utána elment futni. Le a kalappal, én erre képtelen vagyok. Van valami tippetek, hogyan vehetném rá magam mégis arra, hogy akár éjszaka is fussak? A Margitsziget, ha jól gondolom, ki van világítva, egy szatírt meg csak otthagyok futócipőben :)

Lehet, hogy a tegnapi elrontott kajálás az oka ennek a rosszkedvnek, bár ma, amikor délután a megbeszélés közepén rájöttem, hogy 10 előtt ma sem végzek, ettem a kirakott fornettis pogácsákból vagy 6-ot. Én is tudom, hogy nem minőségi kaja, de más nem volt, és akkor még csak 400-500 kalória körül jártam, és esélyem se volt bármi mást enni még órákig... A vacsorát viszont ennek örömére kihagytam, viszont mivel nem is voltam éhes, gyanítom, a pogácsákban volt vagy kismillió kalória :(

Most pedig vissza a munkához, remélem, éjfélre végzek.

Ja, még egy dolog: vettem ma a DM-ben "Das gesunde Plus Fittness Eiweis Riegel" nevű proteinszeletet, de ebben 177 kalória van! Hogy passzol be ez a napi kalórialimitbe? Ha ezt megeszem, már gyakorlatilag nem is nagyon reggelizhetek! És hogy lehet ezt "protein" szeletnek nevezni, ha 12g fehérje és 20g szénhidrát van benne? Jó ez valamire? Nem jobb nála a 64-75 kalória körüli Cerbona szelet?

UPDATE: Ez lett a kajálás táblázatban, a pogácsát csak saccoltam:

Nem nagyon volt egy percem se az utóbbi napokban, gyorsan felteszem, miket ettem.

A kilók alakulása: hétvégi éttermi ebéd után 74,9 kg (lelkileg szuper, hogy nem ment 75 fölé), azóta 74,5 kg.

Hétfő:

Szokás szerint estig minden tök oké, aztán nem bírtam ki, és a leheletvékony szeletet loptam a pasim pizzájából :)

Kedd:

Ez a vacsora nem szándékos volt, 10 körül estünk haza, addig folyamatos pörgés volt, nem tudtam közben enni, 10 körül meg már annyira nem voltam éhes, mint máskor 6-kor. Ezt a napi kajamennyiséget senki se kövesse :)

Furcsa dolgot vettem észre, miközben olvasgattam más csajok blogjait (legutóbb épp ezt: http://malackacico.blog.hu/). Miért okoz mindenkinek nehézséget a napi 2-3 liter folyadék elfogyasztása? Én már a fogyókúra előtt is megittam kb. 4 litert naponta (és nyilván viselem ennek a következményeit is), és most szerintem még többet iszok, mert iszok éhségre, kaja előtt, közben, után, meg csak úgy is :) Persze nem csak ásványvizet, hanem nagyon gyakran teát: kávé helyett feketeteát (na jó, meg néha becsúszik egy-egy kávé is), napi egyszer fehér teát (utálom a zöldet, ez egy picit jobb, és állítólag nagyon egészséges), este pedig édesség helyett gyümölcsteát. Munka közben is jó, amíg a teát készítem és iszom, addig kicsit pihen az agyam :) Nyáron, amikor meleg italra gondolni se tudtam, ment a hideg ásványvíz, meg a light SIÓ baracklé (12 vagy 15 kcal/100ml) felhígítva 1:4 arányban ásványvízzel.

Ti az ásványvízen kívül mit isztok? És ugye, a túl sok folyadékbevitelnek (a sűrű mellékhelyiség látogatást leszámítva) nincs semmi káros hatása?