Hosszú szünet után végre újra tudok az eredeti témába vágóan írni: újra diétázom :)

Előzményként annyit, hogy szülni 94,1 kg-val mentem, szülés után pár nappal (amikor hazaengedtek a kórházból) 86,6 kg voltam, majd ez lement kb. 2 hét alatt 84,5 kg-ra. És ez volt az utóbbi időszak lokális minimuma.

Szoptatni akartam A-t. Nem nagyon volt még tejem, miután hazajöttünk a kórházból (és nem igazán éreztem a tejbelövellést sem), ezért felírtak tápszert. Amit én a gyerekorvossal egyeztetve végül ki sem bontottam. Helyette minden praktikát kipróbáltam annak érdekében, hogy fokozzam a tejtermelést: almalé (napi több liter 100%-os), szoptatós teák (előbb Laktoherb, majd gyógyfűkeverék: kecskeruta, csalánlevél, majoránna, kakukkfű, ánizs), szoptatás mindkét mellből (ma is így csináljuk). Sokat olvasgattam a La Leche Liga honlapját is. Ami nem ment, az az igény szerinti szoptatás: jól hangzik, de honnan a fenéből tudjam, hogy egy pár napos/hetes baba miért sír éppen? És a gyerekorvos amúgy is azt mondta, hogy 2 óra azért teljen el két evés között.

A védőnő szerint a sok ivás mellett kell a megfelelő szénhidrát bevitel is. Ezt a testem vagy magától tudta, vagy csak visszaköszönt a korábbi hosszas diéta; mindenesetre csak az édes, lisztes kajákat kívántam, de azokat nagyon és sokat. Meg persze az első időszakban a kialvatlanság is azzal járt, hogy kb. leszartam, hogy mit is eszek, csak egyek, ha van két percem. Emiatt újra piszok gyorsan eszem :(

A fentiek eredményeként 3 hónap alatt lettem kb. 91 kg. Amikor átfordult a mérleg, és 9-essel kezdődött, akkor gondoltam, most már muszáj valamit tenni, és elkezdtem kalóriát számolva diétázni azzal, hogy 1800 kalória a súlytartóm, 500 kalória plusz a szopás, az 2300 kalória, akkor 1800 kalóriával fogynom kellene.

Röviden és tömören: nem ment. És innen üzenem mindenkinek, aki cikizi az elhízott anyukákat, hogy b@ssza meg. Ha férfi, akkor előbb csinálja végig, amit mi, aztán dumáljon arról, hogy egy elhízott kismama igénytelen (ha amúgy is hulla fáradt vagy, nem az lesz a legfontosabb, hogy futni menj, hanem hogy aludj, pihenj, ha van két perced magadra). Ha nő és eleve szerencsés alkat, akkor ne frusztrálja feleslegesen a nála pechesebbeket. Ha nő és olyan alkat, mint én, és mégis lefogyott szülés után azonnal, akkor pedig gyorsan adja meg a módszerét, szükségem lesz rá a második baba után majd :)

Tehát megpróbáltam a kalóriaszámolást és a mozgást. A kalóriaszámolás kikészített: egyszerűen nem volt elég az 1800 kalória, és vagy betartottam és éheztem, vagy nem tartottam be és lelkiismeret-furdalásom volt. Itt jön be a képbe a szoptatás is: A. eleve nagy baba volt, féléves korára megduplázta a súlyát, és csak anyatejet kapott. Sokáig mértem, 900g körül evett egy nap, és emellé még fejtem 50-100g-ot. Azaz elő kellett állítanom közel egy liter zsíros, cukros folyadékot, aminek folyamatosan növelni kellett a mennyiségét (mert ahogy A. nőtt, több tejet is igényelt). Nem mentségeket keresek, csak leírom, hogy 3 hónappal a szülés után nekem ez nem ment. És nem érdekel, hogy másnak igen, itt rólunk volt szó, a mi igényeinkről, és ez nekünk így alakult. Befigyelt közben egy betegség is, pont a diéta elkezdésével egyidőben, nem igazán tudom, hogy melyiktől, de visszaesett a "tejtermelésem" vagy 200g-ot. Na itt hagytam abba az egészet.

Mozgás: eleinte kismamatornáztam, majd elkezdtem Leslie Sansone power walking-ját. Először tök jól ment, élveztem, izzadtam, majd volt egy rossz lépésem, és azóta hónapok óta dagadt a bokám, és fáj, ha hosszabban sétálok. A traumatológus egyelőre most nyomozza, mi lehet a baj, az első javaslata (kenegetés) egyelőre nem használ. Ennyit arról, hogy túlsúllyal mennyire óvatosnak kell lenni, nem hiába szajkózom, hogy nem szabad futni, és ez még csak nem is futás volt :(

(Csak hogy érzékeltessem a korábbi lelkiállapotomat, itt van két bekezdés egy meg nem írt posztból:

"1. Mozgás: egyszerűen nincs rá energiám. Ha nem mozgok, a nap végére akkor is olyan leszek, mint a mosott szar, pedig 6-7-8 órát egyben tudok aludni, mert A. szépen végigalussza az éjszakát. Minden tiszteletem azoké az anyukáké, akik minden éjjel felkelnek és mégis végig tudják csinálni a napot! Szóval ha bejön még valami extra a napba (elmegyünk valahová, babaúszás, ilyesmik), akkor az esti fürdetésre már alig tudom összeszedni magam :( Ha emellé még beiktatnék valami plusz mozgást, nem tudom, hogy bírnám ki estig. Illetve tegnap kipróbáltam: végigcsináltam az 5mph-es power walkingot (62 perc, közben végig dumáltam A-hoz, meg szórakoztattam), utána délután, amikor A. bealudt, én is bealudtam, de nekem kevés volt, nem tudtam kipihenni magam :(

2. Evés: a védőnő letiltott a tejtermékekről, mert A-nak kiütése van. Szerintem nem attól, mert másfél hete nem eszek tejeset, és nem csökkent, de majd kifaggatom a dokit. A gyümölcsöket nem kívánom, pedig régen imádtam, még a terhesség alatt is, most meg ott vannak a hűtőben, és rá sem tudok nézni :( Ha napközben betartom a rendes kajálást (barnakenyér szendvics reggeli, zöldséges húsos ebéd diétás desszerttel, cerbona szelet uzsonna), akkor este megőrülök, és összeeszek mindent :( Ha napközben eszek valami jó ütős édeset (pl. grízes tészta), akkor az esti kajálás normális. És azt nem értem, hogy hol van a korábbi akaraterőm :( ")

Június végén A. betöltötte a fél éves kort, és indulhatott a hozzátáplálás. Ezért úgy döntöttem, hogy most már nem baj, ha esetleg csökken is a tejem (na meg jó szar volt a vérképem), újra elkezdek kalóriát számolni. Mozogni nem, a fent írtak miatt, majd csak ha helyrejön a lábam (amire megoldás lenne a pihentetés, de ezt egy majdnem 10 kg-s baba mellett nem tudom abszolválni). Ekkor voltam 94,4 kg.

És láss csodát: most működött! Egyáltalán nem volt annyira megterhelő sem testileg, sem lelkileg, mint 3 hónappal korábban. Úgyhogy innen üzenem mindenkinek: tök felesleges erőltetni a fogyózást, amíg a baba csak szopik! Nem éri meg kockáztatni a tejet, nem éri meg a sok stressz és fáradtság. Persze nem lehet a végletekig húzni, de kell valamennyi idő a regenerálódásra a szervezetnek. Nekem ez fél év volt, másnak lehet, hogy több vagy kevesebb, de ne erőltessük, hogy egy friss anyuka legyen hamar csinos! Aki genetikailag hajlamos rá, annak úgyse lesz gondja vele, akinek meg küzdeni kell érte, az akkor vágjon bele, amikor extra fizikai és lelki szenvedés nélkül működik a dolog.

Tehát július 1-jén elkezdtem, ekkor voltam 94,4 kg. Itt a táblázatom az eltelt időszakról:

Szerintem a számok magukért beszélnek.

A folytatás: kalóriaszámolás továbbra is, de "pihenőkkel". Mivel ez nekem egy hosszú út lesz, sok buktatóval, megborulással, ezért nem fogom nagyon szigorúan tartani az 1800 kalóriát. Ha egy-egy nap elrontom, nem fogok a kardomba dőlni :) de arra figyelnem kell, hogy "most már úgyis mindegy!" felkiáltással egy kis botlás után ne tömjek magamba 5000 kalóriát egy nap :)

Étkezés: reggeli barna kifli, zsemle szívbarát margarinnal, sovány sonkával és zöldséggel, ebéd rendelt diétás kaja (próbáltam főzni, az nagyobb adag lenne ugyanannyi kalóriára, de A. nem nagyon hagyja) + saját készítésű desszert (most a Shapeshifter féle csokis zabkása és túrógombóc van porondon), uzsonna saját készítésű desszert, vacsora ugyanaz, mint a reggeli + valami kis édes (saját desszert, cerbona, joghurt, ilyesmik).

Mozgás: ha K. ráér, heti egyszer megpróbálok elmenni úszni. A futás egyelőre még csak távoli álom :)

Szurkoljatok, hogy legyen elég kitartásom :)