Van egy barátnőm, aki legalább annyira utál futni, mint én, de rajta csak kb. 1-2 kg felesleg van maximum, az is ott, ahol egy nőnek nem árt. Nem azért, mert szerencsés alkat volna, hanem megdolgozik érte: évek óta odafigyel az étkezésekre, és elég gyakran jár tornázni is (step aerobik, alakformálás, ilyesmik). Futni viszont utál. Ennek ellenére idén - talán picit az én hatásomra is - elkezdett futni, de tervezetten: előbb 5 alkalommal 5 perc futás, 5 perc séta 60 percen át, majd újabb 5 alkalommal 6 perc futás, 4 perc séta. Most volt ebből a sorozatból utolsó, a tervei szerint a nyárra meglesz a séta nélküli 60 perc futás.
Az előbbi rendszer miatt csak egyedül szeret futni, de ma reggel kivételesen elmentünk együtt a Margitszigetre. Mondtam, hogy én szívesen alkalmazkodom bármihez, de menjünk el, mert egyedül nem fogom tudni rávenni magam a mozgásra. Az eredmény meglepő volt: ezzel a módszerrel 41 perc volt körbe a Margitsziget. Ha belegondolok, hogy amikor először körbe tudtam futni megállás nélkül, az volt 40 perc körül, akkor nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Az mindenesetre jól esett, hogy szerinte nekem nem okozott gondot a futás közbeni beszéd, és még ez a mondat is elhangzott: "nem szeretnék olyan izmokat a lábamra, mint a tieid" :)
Tervbe volt véve mára, hogy esetleg este is futok egyet, ha a csajok jönnek, de végül elég zűrösen alakult minden, nemcsak nekem, úgyhogy ez kútba esett. Kellene még mennem a héten, felkészülve a nagy családi evésekre, de nem tudom, lesz-e még rá időm és erőm. Zűrös ez a karácsony, lakásfelújítással és költözködéssel egybekötve.
Utolsó kommentek