A korábbi zűrös étkezések után keddtől minden szépen visszaállt a régi kerékvágásba. Szombatig, mivel húsvétra hazajöttem a szüleimhez, és nincs kedvem minden étkezésnél kalóriát számolni. Talán most már megengedhetem magamnak ezt a luxust - persze azzal a feltétellel, hogy a húsvét utáni keddtől ismét odafigyelek magamra.
Kedd: 70,6 kg. Négy napnyi összevissza étkezés eredménye.
A capuccino ízű fehérjepor ismét nagyon finom volt, erre is 9/10 pontot adok a saját szubjektív mércémen. Esténként teljesen rákattantam a túrós jogobellára, szinte minden este azt ettem a héten. Nem utolsó szempont az sem, hogy a fehérje arányát is rendesen feljavítja. A másik étel, ami bevált, a répa: amikor már nagyon kívánok valamit, amit rághatok és mennyiség is, akkor eszek 2 répát, és ezek a vágyaim kielégítést nyernek :) A zsír limitemet sajnos szinte minden nap meghaladom, mivel a Vitálkonyhás ételeknél csak tippelni tudom a fehérje és zsír grammokat (csak a kalória és a szénhidrát van megadva), és ha 4 kalória/gramm aránnyal számolok a fehérjére és a szénhidrátra, és 9 kalória/grammot a zsírra, és reális fehérje mennyiséget feltételezek, akkor az sajnos ennyi zsírral jár :(
Szerda: 70,1 kg. Szerencsésnek érzem magam, hogy értelmes étkezéssel rögtön el tudok indulni a jó irányba.
Körülbelül ugyanaz, mint az előző napon, azzal, hogy este futottunk egy 40 perces Margitsziget kört. Nem voltunk túl gyorsak, ez igaz, viszont ez volt Anna (http://jatsszhogylatszodj.blog.hu/) első futása a balesete óta, kb. fél éve. Én úgy gondolom, hogy le a kalappal előtte. Ilyenkor eszembe jut a saját első 48 perces, belesétálós köröm, és büszke vagyok Annára, hogy megállás és sétálás nélkül végigcsinálta!
Csütörtök: 69,3 kg. Szuper :)
Az a vicces, hogy 2 hete eldöntöttem, hogy felviszem a kalórialimitemet 1400 kalóriára. Ennek örömére uzsonnázok is. Viszont valahogy mégis úgy sikerül összerakni a napi étkezéseket, hogy az 1200 kalóriás limitet tartom. Hiába, egy évnyi rutin nem múlik el nyomtalanul :)
Este elmentem úszni. 8-tól egy úszó egyesület bérli ki a közeli uszodát csütörtökönként, és velük olcsóbb belépti díjjal be lehet jutni este 8 és 9 között. Egyszer már voltam, de annak túl sok sportértéke nem volt, mert K. anyukájának tökéletesítettem a lábtempóját. Viszont már akkor is bennem volt, hogy szívesen beállnék a többiek közé, úgy úszni, mint régen. Ehhez tudni kell, hogy 7 és 14 éves korom között versenyszerűen úsztam, közepes eredményekkel, majd amikor gimibe kerültem, kiharcoltam a szüleimnél, hogy a tanulásra tekintettel abbahagyhassam. Úszni akkor is szerettem, de az edzéseket, és főleg az edzőtársakat, akik többnyire abba a hitbe ringatták magukat, hogy ők lesznek a második Darnyi és Egerszegi, és szartak a tanulásra, nagyon nem szerettem. Viszont eddig az estéig azt hittem, hogy én nagyon szuper úszó maradtam annak ellenére is, hogy vagy fél éve nem voltam medencében, és 18 éve nem edzettem. Nekem is sok eszem van, meg kell hagyni... Ebben a hitben megkérdeztem, hogy beállhatok-e az edzésre, és megengedték. A közepes csoportba kerültem. Végül végig tudtam csinálni az edzést - habár az első 100 méteren begörcsölt a vádlim, és nem akart javulni -, de nagyon harmatgyengén.
Amit úsztunk:
4 * 200 m vegyes (a negyediknél a pillangó már nagyon vízbefúlós lepke volt...)
4 * 100 m saját (én az első kettőt háton, a második kettőt gyorson úsztam - nálunk edzésen az volt a szabály, hogy a gyors nem lehet "saját", itt viszont ez senkit nem zavart)
10 * 50 m saját (az első felét megint háton, a második felét gyorson úsztam)
Összesen: 1700 m kevesebb kb. 45 perc alatt. Nem sok, viszont gyorsan és erőből úsztunk (amíg bírtam), és úgy éreztem, hogy sokkal többet ért, mintha a saját kényelmes tempómban úsztam volna megállás nélkül 2500 métert. Ha megengedik, legközelebb is beállok, mert élmény volt újra jó úszókkal, versenyszerűen, gyorsan úszni.
Ami nagyon fura volt, hogy azt hittem, hogy a versenyúszó múltból adódó technika meg a korábbi fél év futásai eredményeként nem lesz gondom a tempóval. Ehhez képest amikor elkezdtem igazán meghajtani (meg akartam mutatni, mire vagyok képes), akkor hátúszás közben begörcsölt a vádlim. Nekem, akinek a vádlijával futás közben soha semmi baja nem volt, és akinek ilyen jellegű problémái a versenyzés alatt sem voltak. Furcsa és kellemetlen érzés volt, de kibírtam. Viszont amikor a végén leúsztam a levezetést, és ráúsztam a falra, hogy majd kirúgom magam és kinyomom magam a partra, úgy begörcsölt a vádlim, hogy ha kézzel nem tudtam volna kihúzni magam, talán el is süllyedek. Azt hiszem, az, hogy mostanában állandóan elfelejtem bevenni a Béres cseppet, és más vitamint meg nem eszek, nem annyira tesz jót a szervezetemnek :(
Péntek: 68,9 kg. Négy nap alatt visszaértem szinte a korábbi állapotba. Ez elég jó jel a húsvétra is :)
Az uzsonna igazából kora esti ebéd volt, mivel este utaztunk haza. De amikor hazaértünk, akkor is leültünk vacsorázni a szüleimmel, este 11-kor. Az apukám isteni finom körözöttet készített, aminek az értékeit nem tudom, ezért választottam egy körözöttet az adatbázisból.
A következő 3 nap étkezéseiről nem írok, mert nem fogom számolni. Oda fogok figyelni, amennyire lehet, de a nagymamám sütijét tuti nem hagyom ki, és nem érdekel, ha kedden újra 70 kg leszek. Majd lemegy a rákövetkező héten, és a május 1-jei hétvégéig további családi program és össze-vissza étkezés nem várható.
Utolsó kommentek