I can resist anything but temptation.

Elég régóta nem írtam már, kimaradt jó sok nap. Közben rájöttem arra, hogy nincs se kedvem, se energiám minden nap a táblázatomat is kitölteni, és utána még ide is bevágni. Ha lenne értelme, mondjuk azért, mert valakinek erőt vagy ötleteket ad, akkor lehet, hogy folytatnám, de akkor se napi szinten, hanem inkább néhány naponta, amikor kedvem van hozzá. Kötelességből nem jó blogot írni, csak szórakozásból :) Most viszont épp van kedvem, úgyhogy folytatom.

Összeszedve az előző bejegyzés óta történteket: hétvégén a szüleimmel voltam, ezért a kajálásokat nem írtam még a táblázatomban sem, mert nem tudtam számolni vele. Arra igyekeztem figyelni, hogy olyanokat egyek, amik tutira nem hizlalnak (fél év kalóriaszámolgatás után már nagyjából képben vagyok), és azokból se sokat. Mondjuk a nagymamám sütijét nyilvánvalóan nem bírtam kihagyni :) de a mennyiségre ott is figyeltem.

Emellett elmentem az öcsémmel futni, kétszer 2,8 km-t, közben volt egy negyedórás szünet (mert kicsit kirándultunk is, anyáék biciklivel jöttek utánunk, és együtt értünk a Bandikafához). Mivel az öcsém okostelefonja GPS-szel tudta mérni a megtett távot és az időt is (az enyém meg jó volt zenelejátszónak), így most másodpercre pontosan tudom, hogy az első szakasz 15:40 alatt sikerült, a második meg 16:40 alatt. Ami az egészben a legmeglepőbb: a Margitsziget fele (ami kevesebb, 2,7 km) nekem még sose ment 16 perc alatt. Lehet, hogy a futócipő, meg a futózokni (amit a hétvégén kaptam anyától ajándékba) segített ennyit, vagy csak kezdek formába lendülni, vagy pedig az, hogy az öcsém az első szakaszban előttem ment, a másodikban meg velem jött, nagyon meghúzott engem is? Kár, hogy egyébként nem tudok vele futni, mert elég messze lakunk egymástól.

A táblázatom az elmúlt hétre a következő:

Látható, hogy igyekeztem tartani az 1200 kalóriát, és nagyon nem is csábultam el semmire (mondjuk nincs is itthon szinte semmi sem).

A mai nap külön bejegyzést kap, mert csak :)