Thatsme bejegyzése kapcsán (http://keeponmovin.blog.hu/2011/12/18/preparing_myself_shit_happens) jutott eszembe, hogy másnak is hasznos lehet az, amit nekem az ortopéd orvos elmondott, ezért röviden leírom.
Előzmény: az első 18 kg súlyvesztés alatt egyáltalán nem mozogtam, mert féltem, hogy több kárt okoznék magamnak, mint amennyi haszna lenne. De miután leértem 80 kg alá, elkezdtem rendszeresen futni. Előbb lassan, több megállással, később egyre jobb eredményeim lettek. Ami viszont közös volt minden futásban: az első néhány száz méter után megfájdult a jobb csípőm a forgónál, és ez a fájdalom utána napokig kitartott. A legrosszabb akkor volt, amikor Lenivel két kört futottunk, akkor éjjel aludni se nagyon tudtam.
Eldöntöttem, hogy elmegyek orvoshoz, de fogalmam nem volt, hogy ilyesmivel ki foglalkozhat. A háziorvosom tovább küldött az ortopédiára. Eszembe sem jutott, hogy magánrendelésre menjek, első körben gondoltam, jó lesz az "SZTK".
Az ortopéd orvos az eddigi legszimpatikusabb doki volt, mind viselkedésre, mind felkészültségre. A nevét e-mailben szívesen megadom bárkinek. Megvizsgálta a gerincemet, csípőmet, térdemet, talpamat, és elküldött röntgenre is. Végül azt mondta, hogy szerencsére semmi problémát nem lát - persze tarthatnám magamat egyenesebben is, de ezzel nincs baj -, a röntgenből is csak annyi látszik, hogy nagyon letapadtak vagy kötöttek (nem emlékszem, melyik szót használta) az izmok a jobb csípőmnél, ezért fáj, ha erőltetem.
Közben kikérdezett arról is, hogy mitől keletkezik a fájdalom, és próbálta úgy mozgatni a lábamat, hogy ezt előidézze, de az nem sikerült neki :) Amikor mondtam, hogy a Margitszigeten futok, rögtön azt kérdezte, hogy a futósávon-e (közben utánanéztem, rekortánnak hívják). Mondtam, hogy igen. Erre azt mondta - amivel jól meglepett -, hogy ha lehet, akkor ezt mellőzzem, mert túl puha az anyaga, és valószínűleg ez okozhatja a fájdalmaimat. Helyette javasolta, hogy fussak csak a pesti oldalon oda-vissza, mert ott salak van, de még a beton is jobb szerinte. Ja, a futócipő természetesen alap.
Ennek ismeretében mentem ki a múltkor Thatsme-vel futni, és amennyire a pocsolyák engedték, nem a futósávon, hanem mellette futottam, persze nem csak a pesti oldalon, hanem kétszer körbe. És meglepő módon még annyira sem fájt a csípőm a két kör után, mint máskor egy kör után fájni szokott.
Tanulság: a továbbiakban mellőzöm a futósávot, és igyekszem majd mellette menni.
Kajákról most nem írok, mert a hétvége a családdal telt, és egyáltalán nem diétásan ettem. A mennyiségekre igyekeztem azért odafigyelni.
Végül, de nem utolsósorban: Anna, Thatsme, jobbulást kívánok!!!
Utolsó kommentek