Több sorstársat olvasva, velük beszélve ma ismét meg kellett állapítanom, hogy nagyon szerencsés vagyok, ami a családomat illeti. Most nem akarok belemenni abba, hogy milyen jó gyerek- és kamaszkorom volt, kizárólag az utóbbi napok diétával kapcsolatos beszélgetéseit idézném fel. Semmiképpen sem dicsekedni szeretnék ezzel - hiszen ez nem az én érdemem -, hanem csak leírnám, hátha valaki tud belőle valami hasznosat a saját életébe átvenni.

Úgy alakult, hogy jövő héten hétfőn fekszem be - remélhetőleg utoljára - a Szent Imre Kórház Lipid Részlegére. Első alkalommal pont egy éve voltam, akkor visszatapsoltak fél évvel későbbre egy újabb hétre, majd ősszel ismét azt javasolták, hogy annak érdekében, hogy ki tudják vizsgálni, hogy a fogyással vajon tényleg minden értékem visszakerült-e a normális tartományba, jöjjek be újra. A fogyás szempontjából most már ezt feleslegesnek érzem (170 cm, 70,8 kg jelenleg, BMI a normál határon belül), de egy egy hetes teljes belgyógyászati kivizsgálásra nem tudtam, és nem is akartam nemet mondani. Szóval hétfőtől egy hét kórház.

Visszatérve a családomra, úgy alakult, hogy a hétfői befekvés előtt most hétvégén megyünk haza a testvéremmel a szüleinkhez meg a nagyszüleinkhez. Az anyukám azzal kezdte, mikor megbeszéltük ezt a hétvégét, hogy gondolkozzak rajta, hogy milyen kaják legyenek otthon, és mit főzzünk ebédre, mihez vásároljanak be. Nem egyszerű: én fogyózom, az öcsém vegetáriánus, az apukámnak meg hizlaló de egészséges kajákat kell ennie... Egyelőre még nincs ötletem, valószínűleg a köretekkel fogunk sakkozni, hogy mindenkinek jó legyen.

Ezt valamennyire természetesnek is vettem, korábban is együtt találtuk ki az ilyen hétvégékre a menüket. Viszont - ami miatt ez a bejegyzés íródik - ma beszéltem skype-on a 80 éves nagyszüleimmel (igen, skype-on, nekem ilyen szuper ügyes nagyszüleim vannak :). És a nagymamám azt kezdte mondani, hogy nem fog pogácsát csinálni (máskor mindig csinál valami sósat), és süti is csak egyfajta lesz (máskor 2-3 féle van), almás, édesítővel. Vacsorára pedig saláta köreteket készít majd, majonéz helyett joghurttal, és azt rám bízza, hogy milyen húsfélét viszünk hozzá. Meg is beszéltük, hogy lesz többféle sovány sonka meg sajt, meg persze saját házi kolbász a fiúknak.

Miután letettük, eszembe jutott, hogy sokaknak milyen nehézségeket jelent a családi étkezés - és persze sok más is a családdal kapcsolatban, bár ezek mintha összefüggnének. Nekem pedig kifejezetten megkönnyítik a diéta betartását. Nyilván nem mindig, a karácsony nálunk sem ilyen volt, de tudják, hogy nekem ez a hétvége fontos, és mindenki igyekszik segíteni benne, hogy elérjem a célomat. Remélem, ha szükséges lesz - ne legyen! - én is tudok majd ennyire figyelmes lenni velük és a majdani gyerekeimmel is.