Mivel az előző bejegyzésem vége az update után elszállt, viszont Leni egyszerűen profi, és megtalálta, ide másolom be az előző bejegyzés végét (az előzőnél a kommentek egy része erre reagált):

"Édességnek csináltam diétás csokipudingot. Na ez nem sikerült: vagy én vagyok béna, vagy a termék nem valami jó.

A felhasználási útmutató szerint a pudingport 5 ek. tejjel ki kell keverni (mondjuk 2,8%-osat ír, én meg 1,5%-osat használtam, de nem hiszem, hogy ezen múlott volna), majd utána hozzáadni a maradék fél liter tejet, és csomómentesre elkeverni. Na ez utóbbi nekem nem sikerült. Utána forralásig főztem (meg egy kicsit utána is, a tej majdnem ki is futott, mert állagra nem olyan volt, mint a rendes puding). 3 kistányérnyi lett belőle. Az elsőt megettem ebédre, még langyosan, épp hogy csak megdermedve. Fura íze volt, inkább csokihabra emlékeztetett, amiből kifelejtették a cukrot Legközelebb - mert csak ezért is fogok még ilyet csinálni, annyira kedvező a kalóriatartalma - teszek bele majd egy kis édesítőt főzés előtt, hátha úgy jobb lesz. Azt viszont továbbra sem tudom, hogy lesz csomómentes..."

UPDATE: nem csinálok többet ilyen pudingot, a második tányért még megettem, de a harmadikat kidobtam. Felejtsétek el.

"Ma este (azaz január 25-én, két napja) megyek futni a csajokkal a Margitszigetre, holnap pedig ők mennek a Várba, amihez csatlakozom, ha hazaérek addigra (amit kétlek). Ha nem, akkor kimegyek a Margitszigetre, ami egyedül nem tudom, sikerülni fog-e. Akaraterő..."

UPDATE: végül mindannyian a Margitszigetre mentünk, és szuper volt :)

"MÁS: a többieket olvasgatva arra jutottam, hogy az én írásaim hozzájuk képest ritka unalmasak: csak a napi kajálásokról, mozgásokról, receptekről szólnak, míg a többiek intenzív érzelmi életet is élnek. Én viszont magánéleti dolgokról nem írnék, meg szerencsére rendben is vagyunk, munkahely ugyanez, és nem élek meg akkora érzelmeket, mint a többiek. Azért lenne, mert már 30 felett vagyok? Vagy csak túlzottan kiegyensúlyozott? (Jó vicc.) Vagy csak szimplán unalmas vagyok? Vagy elrontotta a munka a stílusomat, és már csak ilyen szárazon tudok fogalmazni? Néha gondolkodom azon, van-e értelme nekem blogolni. Amióta lett egy zárt csoportunk a FB-on, azóta ott kiélem a közléskényszeremet, vannak azonnali visszajelzések, olyan dolgokról is merek írni, amiről itt nem (a hajmosó pózt nem fogom elfelejteni...). Akkor ez itt minek? Ne értsetek félre, ez nem nyavalygás akar lenni, csak hangosan gondolkodom. Közben az is eszembe jutott, hogy Leni sem ontja magából a bejegyzéseket mostanában (ami nagy kár!!!), Erika pedig hozzám hasonlóan szintén inkább tényeket közöl. Generációs különbségek?

És még egy szolgálati közlemény: borult az eredetileg tervezett hétvégi családi program, úgyhogy vasárnap Budapesten leszek, és eldöntöttem, hogy megyek a runtiltre Hacsak addig nem futom le 30 percen belül (na persze), akkor a C csoportban indulok, és megpróbálom ott elérni a 30-on belüli időt. Versenyhelyzetben, nyomás alatt mindig is jobban tudtam teljesíteni. Ha pedig nem sikerül (khm, Thatsme), akkor azzal leszek elégedett, amit össze tudok hozni. Függetlenül attól, hogy a többiek mit futnak, de persze nagyon remélem, hogy nekik is sikerülni fog azt teljesíteni, amire vágynak."

Eddig volt az előző bejegyzés, Leni, még egyszer köszi!