I can resist anything but temptation.

Nem tudok megjegyzés nélkül elmenni a lifetilten született legutóbbi bejegyzés (http://lifetilt.blog.hu/2011/12/14/a_ciklus_297) mellett, ami röviden összegezve arról szól, hogy a saját diétánk (=a saját boldogságunk) mindenek felett, így a családtagjaink öröme felett áll. Ekkora fokú önzést nem feltételeztem volna Tamásról. Értem, hogy a legtöbbünknek a fejébe kell verni, hogy a programtól eltérni nem lehet, de nem lehet minden helyzetre ráhúzni ezt az általános elvet. Csak arra tudok gondolni, hogy abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem veszített még el senkit, akit szeretett. Ha ezt átélte volna, kötve hinném, hogy az anyukája szeme láttára kidobta volna azt a kaját, amit direkt neki csinált. Minek feleslegesen fájdalmat okozni annak, akit szeretünk, és bármikor elveszíthetünk? Ér annyit egy kurva jó test, hogy az anyámnak fájdalmat okozzak? Ugye, hogy nem?

Az a szerencsém, hogy azokat az érzéseket, amik ezzel kapcsolatban bennem kavarognak, Thatsme már sokkal frappánsabban megfogalmazta (http://keeponmovin.blog.hu/2011/12/14/day_31_sikerult), úgyhogy nem is foglalkoznék ezzel többet. Mindenesetre a lifetilt ezen bejegyzése a korábbiaktól eltérően egyáltalán nem motiválóan bosszantó, hanem csalódás volt.

Az utóbbi két nap a következőképpen alakult:

Szerda: 73,5 kg (nincs változás).

Két dolgot nem kellett volna megennem: a másnapra rendelt ribizlis szeletet, és este, vacsora után az újabb adag gyümölcsjoghurtot. Mentségemre legyen mondva, hogy a nutellás üveget háromszor tettem vissza a szekrénybe, anélkül, hogy ettem volna belőle - pedig nagyon komolyan fontolgattam! -, ezután nyúltam a joghurthoz. Az összkalória mindenesetre annyira nem lett vészes.

Csütörtök: 73,9 kg. Ezt nem egészen értettem, mert ennyire nem ettem sokat tegnap. Csak arra tudok gondolni, hogy a hétfői sütizés hatása itt jött ki, mivel hétfőn is és kedden is futottam, de szerdán nem.

A gyros tál brutális adag volt, és meg kell veregetnem a saját vállamat, mert az utolsó egyharmadát kidobtam, pedig fájt érte a szívem! De arra gondoltam, hogy jól laktam, és felesleges volna megennem a maradékot, csak szívnék vele később. Ez nálam nagy szó, mert nehezen tudok túllépni a "kaját ki nem dobunk" elven.

Végül a mai nap csúcspontja: Thatsmevel 1 óra 21 perc alatt lefutottunk 2 Margitsziget kört megállás nélkül, esőben, lassan, beszélgetve (folyamatosan, bármiről - innen is köszi, Thatsme!) + előtte befele is futottunk, ami ha jól tudom, kb. 700 méter. Ez összesen 10,7 km + 0,7 km = 11,4 km :) és a teljes idő 1 óra 24 perc volt. Az idő nem valami szuper, de a cél az volt, hogy se Thatsme térdének, se az én csípőmnek ne legyen semmi baja, és meg tudjuk csinálni mindkét kört. A végén úgy éreztem, hogy már jól esik megállni, de ha nagyon muszáj lenne (=harapós kutya fut mögöttem), lehet, hogy menne még legalább egy fél kör, de esetleg még egy is. Azért ezt nem a közeljövőben tervezem kipróbálni, de ha van valaki, aki hasonlót fontolgatna, szóljon, biztosan motivációt jelentene!

Először azt a címet akartam adni, hogy "minden napra egy futás", de közben rájöttem, hogy nem kéne költői túlzásokba esnem :)

A valóság: két egymást követő nap is elmenem futni. Másnak nem nagy szó, nekem igen, mert rávenni magam a mozgásra még mindig nem igazán egyszerű. Ma mondjuk könnyű volt, mert a csajokkal futottam. De kezdem az elején.

Hétfő: 73,5 kg.

A munkahelyemen karácsonyi buli keretében cukrászverseny volt. Én pedig édesszájú vagyok. A többi szerintem nyilvánvaló: hétfőn sütiztem. Hogy mégse legyen nagy baj belőle, az ebédet diétás sütire cseréltem (meg kellett kóstolni a sajátomat!), a többi sütiből csak kicsit kóstoltam, a vacsorát pedig gyakorlatilag kihagytam, és másnap is csak mértékkel ettem. Én az almás-túrós sütivel indultam a versenyen, persze nem nyertem, de nem is az volt a cél - a cukorbeteg és diétázó kollégák viszont értékelték a sütimet, amiből egy kis szelet (30g) csak 35 kalória volt. A receptet korábban leírtam (http://prettywitch.blog.hu/2011/11/20/osszegezes_464).

Mivel azonban estére lelkiismeret-furdalásom lett - máskor egy hét alatt eszek ennyi szénhidrátot -, este kitaláltam, hogy futni kellene. Amúgy is "szalma" voltam, K. épp csapatépített pár korsó sör mellett. Egyedül viszont nem akaródzott elindulni... Milyen szerencse, hogy K. szülei - akik profi tájfutók - a szomszédban laknak, és az anyukája szeret és tud is futni :) Így kettesben este fél 9-kor, zuhogó esőben kimentünk a Margitszigetre futni. Nem is olyan borzasztó amúgy esőben futni. 38 perc alatt mentünk körbe, beszélgetve. 38 perc, 60 évesen! Fél éve a saját koromban is örültem volna ennek az eredménynek, és még most sem tartanám rossznak! És szerintem tudott volna gyorsabban is futni, csak ez volt a már bevált, stabil tempója, amit még vagy 3 további körön keresztül bírt volna. Hihetetlen...

Kedd: 73,3 kg. Itt látszik, hogy a napi mérés nem feltétlenül tükrözi az előző napi étkezéseket, különösen akkor nem, ha az előző nap nem a szokásosat ettem, hanem kicsi súlyú, ámde sok kalóriát tartalmazó kajákat (pl. csoki, süti és hasonlók). A reális eredményt majd csak 2-3 nap távlata fogja megmutatni.

Ez most nem valami sok, de egyrészt futás után nem nagyon vagyok éhes, másrészt a tegnapi kb. +300 kalóriát valahol meg kell spórolni.

Mára előre egyeztetett futásunk volt a csajokkal, akikhez Anna (http://jatsszhogylatszodj.blog.hu/) is csatlakozott. A Margitsziget kör mellé még a fél Árpád hidat is lefutottuk (ha jól tudom, kb. 700 méter).Ha jól tudom, Anna korábban 2-2,5 km-t futott egyedül. Most lefutotta velünk ezt a 700 métert plusz a teljes kört! 6 km, 45 perc alatt, megállás és belesétálás nélkül, úgy, hogy korábban feleennyit sem futott! Nagyon büszke vagyok rá, és szerintem a többiek is :)

Csütörtökön újra megyünk, és én várom, hogy futhassak! nem hiszem el... :)

Vasárnap reggel végre helyreállt az étkezéseim rendszere. Ugyan a napot azzal kezdtem, hogy a mérleg 74,6 kg-ot mutatott, de nem keseredtem el, tudtam, hogy ezt magamnak köszönhetem, és hogy helyre tudom hozni.

Ebédre cukkinis csirkét csináltunk, indiai fűszerkeverékkel. Hortensiával nagyon egyre gondoltunk, mert ahogy írta, náluk is ez volt a menü vasárnap. Az összetevők és a kalóriatartalom:

A múltkor kihagytam, hogy hogyan készül, most röviden összefoglalom: a zsíron a kicsire vágott hagymát megpárolni, rá az összevágott csirkemell, nagy lángon, amíg ki nem fehéredik, utána pici víz és sűrített paradicsom, Tescos indiai fűszerkeverék (a nemzetközi ételek pultnál kapható, rózsaszín, babapúder hatású dobozban), kicsit főzni, utána bele a kicsire vágott cukkini, összekeverni és fedő alatt kis lángon főzni, amíg meg nem rottyan rendesen. Menet közben ízlés szerint mehet bele a fokhagyma és a só. Szerintem finom lett, és egész normális a kalóriatartalma. A legnagyobb tétel benne a kókuszzsír, ha elfogy, és Scala nem mondja rá, hogy a pajzsmirigybajból kijövéshez feltétlenül szükséges, akkor szeretnék majd váltani arra a szórófejesre, amit Erika használ.

A vasárnapi táblázatom:

Az ebéd utáni csokira nem vagyok büszke, de valami édes nagyon kellett, és bár a narancs egészségesebb lett volna, de épp nem kívántam. Viszont később nagy hasznát vettem a csokinak - proteinszelet helyett -, mert egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk Lenivel futni. Nem mentünk gyorsan, hogy ne csipogjon a pulzusszámláló, emiatt viszont sikerült egészen egyenletes tempót tartani végig. Az eredmény: 7 km, 53 perc.

Amit viszont ma csináltam, az ámokfutás volt, nincs is róla használható táblázatom. A reggeli még rendben volt (mérés: 73,9 kg - megy ez szépen vissza! -, kaja: szokásos tönkölykifli), de ebédelni nem volt időm sehogy sem, délután 4-kor viszont gyerekeknek kellett nutellás kenyeret kennem (más kaja ott nem volt, tényleg). Lehet, hogy más kibírta volna, nekem nem sikerült, így megettem 2 vékony szelet nutellás kenyeret, fehér szeletelt kenyérből. (Most lehet felháborodni.) Miután ennek a napnak már úgyis mindegy volt, az "apósomtól" tegnap kapott kistányér kocsonyát ettem meg vacsorára. (Most pedig el lehet könyvelni akaratgyenge alaknak.) Még ha kalóriában valószínűleg 1200-1500 kalória között maradtam is, az egészséges étkezésnek a mai napra lőttek. Tervezek még estére 2 db narancsot, hogy legalább valami normálisat egyek.

Jó lenne összekapni magam, egyre gyakoribbak az elhajlások. Valószínűleg az a tudat, hogy már kezdek normálisan kinézni, és hogy amikor összeszedem magam, akkor továbbra is csökkennek a kilók, hajlamosabbá tesz arra, hogy kis kilengéseket megengedjek magamnak, ami önmagában nem akkora baj, de az igen, hogy egyre gyakrabban fordulnak elő. Mint pl. majd csütörtökön is, amikor masszív kocsmázás az esti program, és nem vagyok hajlandó ásványvizet inni, amíg a többiek pálinkáznak. Arra a kompromisszumos megoldásra jutottam magammal, hogy a nem túl nagy bűnözések beleférnek (pl. pálinka igen, hamburger nem), de megpróbálom az alkalmak számát csökkenteni, előre betervezni (pl. a héten csütörtök este, de más nem), és aznap a többi étkezést megfelelően alakítani (pl. kihagyom az ebédet, így viszont az elfogyasztandó pálinkamennyiség is arányosan csökkenni fog), annak érdekében, hogy ha már aznap egészségtelenül élek, legalább azt a kalórialimitemen belül tegyem meg.

A héten két izgalmas dolog történt, ami a bloggal kapcsolatos (meg egy szakmai, de az nem ide tartozik):

1. KÉTSZER voltam futni a csajokkal! És még élveztem is! Ha ezt nekem valaki fél éve mondja, lehazugozom... A keddi futásról már írtam, a csütörtöki végül kiscsoportos lett, ugyanis különböző okokból végül ketten maradtunk Teleszkóppal, akivel egészen kellemesen egy tempóban futottunk, és persze be nem állt a szánk :) Nekem egyébként nagyon sokat segít, ha valakivel együtt megyek, abban is, hogy egyenletes tempót tartsak; magamtól hajlamos vagyok az elejét meghajtani, aztán a végén már csak vergődni... Pontos adatokat most erről a futásról nem tudok (táv: fél Árpád híd + teljes Margitsziget, idő: fogalmam nincs), remélem, Teleszkóp majd megosztja kommentben a runkeeper eredményeit. (Kezd egyre cikibbé válni, hogy már csak nekem nincs okoskám...) UPDATE: megkaptam, a végén dumálás mellett futottunk 6.20-as kilométereket.

2. Megemlítésre került a blogom a Lifetilten, az új generációról szóló második bejegyzésben (http://lifetilt.blog.hu/2011/11/30/az_uj_generacio_2_2_resz). Ettől eredetileg eléggé tartottam, tekintve hogy az én "programom" nem a lifetilten alapul (habár számos ott kifejtett elvvel egyetértek), és eléggé megengedő az ottani étrendhez képest, de végül tényszerű lett a hozzáfűzött kommentár. A látogatószámom hirtelen a duplájára nőtt (ez sem olyan sok, de nem is baj), és úgy tűnik, szerencsém is volt: a trollok elkerültek, ellenben lehet, hogy egy új kommentelőtől, Scalatól érkezik majd egy vendégposzt a pajzsmirigyproblémákról és leküzdésükről, ami sajnos valószínűleg túl sok mindenkit érint.

Az egyes napok a következőképpen alakultak:

Szerda: 73,8 kg.

Csütörtök: 73,8 kg (ilyenkor sose tudom, hogy örüljek, hogy legalább megtartottam, vagy sajnáljam, hogy meg se moccant).

Az ebéd kalóriatartalmát lehet, hogy fölébecsültem, egyszerűen semmi adatom nincs hozzájuk. Viszont ma hosszú idő után először találkoztam a barátnőmmel, és praktikus okokból a Szerájba mentünk ebédelni, na meg persze azért is, mert nagyon-nagyon-nagyon szeretem a joghurtos padlizsánjukat! Ami valószínűleg brutál hizlaló, mert eléggé olajos, de cserébe nem ettem hozzá pitát (=tuti hasmenés később), és csak fél adagot kértem (egy kistányér felét képzeljétek el). A zöldséges csirke meg az olajbogyós zöldségsaláta szintén isteni, de nem volt nagy adag, egy kistányér telerakva, nem púposan. Ja, és este, még futás előtt, éhgyomorra volt egy pici koccintás, ennek örömére amikor hazaértem, megettem egy egész proteinszeletet, mert így is sokat dumáltam futás közben, de ha spiccesen megyek futni, lehet, hogy Teleszkóp nem jön többet :)

Péntek: 73,3 kg (igen igen igen!!! vagy 2004 óta nem voltam ennyi...)

Táblázatot még nem tudok betenni, mert a java még csak most jön :) A barátnőm szülinapját ünnepeljük este, így éhgyomorra olcsó este lesz :) Az alkohol ugyan semmilyen fogyókúrába nem fér bele, de valahogy meg kell oldani (és különben is, tánc közben lemozogjuk majd! - naja, kifogásokban jó vagyok), most épp azon agyalok, hogy bloody maryt csinálok, mert a paradicsomlé kalóriatartalma viszonylag alacsony.

Jó hétvégét mindenkinek!

Ahogy korábban írtam, a hétvége nem épp a fogyókúra jegyében telt. Ennek eredménye a kilókban is megmutatkozott: péntek reggel 73,9 kg, hétfő reggel 75,6 kg. Még szerencse, hogy ez nem mind épült be, ma (kedd) reggel már csak 74,2 kg. Azaz visszavetett a hétvége, de nem annyival, ami megérte volna azt, hogy sétáljak a családi vacsora helyett.

Hétfő óta persze megint odafigyelek az étkezésekre, itt vannak a táblázataim.

Hétfő:

Kedd:

A reggeli azon prózai okból maradt ki, mert elaludtam :) Futás előtt a pasimnak vett tejszeletet ettem meg, mert elfogyott a proteinszeletem, de nem vettem korábban észre, enni valami kicsit kellett, és ez volt itthon. A vacsora pedig azért ennyi, mert futás után általában nem vagyok igazán éhes.

Merthogy ma ismét futottunk: Thatsme, a barátja, Leni, Teleszkóp és én. Debra és Tündi most több okból kihagyta, de remélem, később majd újra csatlakoznak hozzánk, Hortensia valamiért nem jött el :( Az időnk nem valami fényes, 43 perc, ennél mindannyian tudunk sokkal jobbat is, viszont most újfajta technikával futottunk: amikor Leni pulzusmérője csipogott, visszavettünk közepes tempóból lassúba, amíg a pulzus vissza nem ment a megfelelő szintre. Megállás természetesen nem volt. Persze futhattunk volna úgy is, hogy mindenki megy a saját tempójában, de szerintem ezek az együtt futások nem arról szólnak, hogy ki milyen egyéni eredményeket tud elérni, hanem arról, hogy együtt, egymást segítve mire vagyunk képesek. Annyit az egész futás nem ér, hogy valaki beteg legyen tőle.

És a végén - bár mindannyiunkban benne volt, hogy menni kéne még egy kört - ésszel úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatunk, és itt most abbahagyjuk. Amiért a csípőm így utólag hálás is, és nem fájogat annyira, mint a múltkor.

Korábban a csajokkal megbeszéltük, hogy futás minden héten kedden és csütörtökön lesz, és aki amelyikre tud, arra jön. Általában 7-től megyünk, de most csütörtökön 8-kor kezdünk, mert ugyan korábban én mondtam azt, hogy csütörtökön nem érek rá, de rájöttem, hogy 8-tól igen, és a többieknek is jó volt. Szóval ha valakinek van kedve csatlakozni, jöjjön nyugodtan, csak előtte valamelyikünknek írjon e-mailt, hogy a pontos részleteket tisztázni tudjuk.

Hulla vagyok, de muszáj leírnom a mai futás eredményét: 2 Margitsziget kör (kis megállással, amikor az első után elköszöntünk Debrától, kb. 1 perc), táv: 10,68 km, idő: 1:20:55. Tudom, az idő nem a legjobb, de nem mertünk gyorsabban menni, mert még egyikünk sem futott ennyit, és igazából nem voltunk benne teljesen biztosak (én legalábbis), hogy egyáltalán meg tudjuk csinálni.

Debra megint javult, ha legközelebb görcsre köti a cipőfűzőjét, egyben le fogja futni az egészet :) Most is csak 4 pici belesétálás volt, legközelebb ezt se hagyjuk :)

Leniről csak felsőfokon tudok írni, nélküle sosem értem volna el a határaimat, és próbáltam volna meg feszegetni. "Menjünk még? - Menjünk." Ennyi volt a nagy elhatározás, és végigcsináltuk a második kört is. Szuper vagy, kiscsaj!

Végül az elmaradhatatlan táblázatok:

Szerda:

Csütörtök:

Péntek reggeli mérés: 73,9 kg. Éppencsak, de alatta :)

Viszont ami nem jó: rohadtul fáj a csípőm jobb oldalon a forgónál, és ugyanezen az oldalon a térdem is. A csípőm minden futás után megfájdult, de ennyire még sosem (nyilván, mert ennyit még sose futottam), a térdem valószínűleg csak azért fáj, mert próbáltam kímélni a csípőmet. Azt hiszem, a csípőm miatt - ha folytatni akarom a futásokat, márpedig akarom - ideje lesz beszélni valamilyen orvossal.

Mielőtt bevágnám a kis táblázataimat, muszáj dicsekednem: tegnap - igaz, egy megállással, de annak sem a kifulladás volt az oka, hanem búcsúzkodtunk - lefutottam másfél Margitsziget kört, plusz egy fél Árpád hidat :) Leni okoskája szerint több, mint 8 km volt, időben több, mint 1 óra.

Az egyik, ami nekem nagyon tetszett tegnap, az az volt, hogy Debra hozott magával még egy embert, T-t. Ezzel kapcsolatban arra jöttem rá, hogy ha erre mindannyian képesek lennénk, már tettünk valamit nemcsak a magunk, hanem az ismerőseink egészségéért is. Épp ezért a lifetilt a runtilttel együtt ezzel a felismeréssel nagyot nőtt a szememben, mert sokakat Tamás indított el a fogyás és a mozgás felé, másoknak - köztük nekem is - pedig egy-egy pikírtebb szövege komoly ösztönzést jelent (már persze ha nem konkrét személyek ellen irányul).

A másik, ami tegnap szintén nagyon tetszett, az Debra és T. hozzáállása volt. Debra élménybeszámolóját olvassátok majd el nála, én csak annyit mondok, hogy nagyon büszke voltam rá! És T-re is, aki most volt először, és kb. 100 m után mondta, hogy hagyjuk ott, ő majd valahogy eljut a célig, de mivel nem hagytuk, végigcsinálta, csupán néhány belesétálással a teljes távot!

Hihetetlen, mennyire megváltoztatja a futáshoz való hozzáállásomat az, hogy a csajokkal (Debra, Thatsme, Leni - a linkeket oldalt találjátok) együtt megyek. Ha arra készülök, hogy velük megyek futni, akkor alig várom, hogy elindulhassak, hogy találkozzunk, és hogy együtt fussuk le ezeket a kilométereket, végig beszélgetve, hajtva egymást, egyedül viszont hat ökörrel se tudnám magam elrángatni mozogni. Mivel ha egyedül futok, gyorsabban megyek és jobban kifáradok, ezért velük nem érzem azt sem, hogy nagyon megterhelő volna ez a távolság, ugyanakkor a másnapi izomláz - ami megint megtalált - mutatja azt, hogy több értelme van lassabban egy órát futni, mint teljes erőből, gyorsan fél órát. És ha így haladunk, akkor Lenivel előbb-utóbb lefutjuk a 2 kört is :)

Az előzetes egyeztetés szerint Thatsme kivételével, aki sajnos nem ér rá (de aki annyit mozog egy héten, mint én egy hónapban), négyen megyünk csütörtökön, azaz holnap is, este 7-től. Ha valakinek van kedve csatlakozni, jöjjön nyugodtan, nem eszünk embert, és nem, nem szolgáltam kiképző őrmesterként a seregben, hogy Debra kérdését ismét megválaszoljam :)

Mindezek után már csak hab volt a tortán, hogy ma reggel újra 74 kg alatt voltam (73,8 kg). Remélem, a csütörtöki futással sikerül végre elérni, hogy ez az állapot stabilizálódjon.

Végül a táblázatok:

Hétfő:

Kedd:

A Vitálkonyha a Cityfood partnercége (ha jól értettem), a honlapjuk: http://www.vitalkonyha.hu/. Nem hirdetni szeretném őket, nem hiszek jobban Katus Attilának sem, mint bármelyik fogyókúrát reklámozó embernek, viszont ennek a cégnek egész nagy választéka van kiszámolt kalóriatartalmú (és szénhidráttartalmú, cukorbetegek figyelem!) kajákból, és ami nekem a legfontosabb, van kétféle sütijük is, az egyik általában 200 kalória alatt, ami egy 400-500 kalóriás főétel mellett belefér az ebédhez. Nekem az eddigi két nap alapján bejött a kaja, kb. ugyanaz, mint a Cityfood diétás kajája volt, csak nagyobb választékkal.

Ennyi, megyek dolgozni. A tegnapi endorfin valahogy még mindig dolgozik bennem :)

Leningraddal (itt olvashattok tőle: http://malackacico.blog.hu/) eldöntöttük, hogy lefutjuk a Margitszigetet kétszer egymás után, normális, nem túl erőltetett tempóban. A döntés nem változott, csak az időpont: tegnap a munka szólt közbe, ma a nátha, úgyhogy a terv egyelőre csak terv marad, de jövő héten újra elővesszük. Amúgy is mindenki azzal idegesített, hogy szmogriadó alatt Budapesten belül még a Margitszigeten se fussak, így aztán ezt sikerült betartani.

A szokásos táblázatom tegnapra és mára:

Csütörtök:

Péntek:

És a ma esti rántotta receptje:

Azt az ötletet amúgy, hogy sok fehérjével, minimális sárgájával csináljak rántottát, itt (http://ceshireketket.blogspot.com/) olvastam, és nagyon bevált, innen is köszönöm! Az abonettből már épp nagyon elegem volt.

Csak eljutnék újra 74 kg alá... múlt héten már összejött, de aztán a hétvégén elrontottam, és a héten nem sikerült visszafogyni eleget :( Gyakorlatilag november eleje óta, azaz több, mint két hete nem változik a súlyom (oké, tudom, hogy fizikusok szerint "tömeg", de milyen hülyén hangzana úgy). Persze, tudom, hogy vannak időszakok, amikor stagnál, át is éltem már párszor, és tudom, hogy most is túl fogok ezen jutni, csak jó lenne egy kis pozitív megerősítés a mérlegtől. Meg persze jó lett volna karácsonyra 70 alá érni, ez a jelen állapot szerint esélytelen, és egyelőre fogalmam sincs, mikorra várható. Pedig ami még hátravan, az nem sok, az eddig lefogyott kilókhoz képest arányaiban semmi, de mégis, ezek az utolsó kilók sokkal nehezebben mennek le. Ezek persze csak nekem utolsó kilók, más innen indul, de én nagyon elégedett leszek magammal, ha leérek 70 alá, és egy darabig folyamatosan meg tudom tartani. Hogy utána mi lesz, az jelenleg még a science-fiction kategória :)

UPDATE: Másnap reggel 74,0 kg. Van azért a sorsnak humora :)

Ahogy azt már Debra és Thatsme is megírta, tegnap csajos futást tartottunk. Nekem személy szerint hatalmas élmény volt, mert amióta újrakezdtem a futást, csak egyedül jártam ki a Margitszigetre, és csak az volt a célom, hogy az időmön javítsak. Ezzel szemben tegnap úgy indultunk el, hogy együtt maradunk, együtt csináljuk végig, és ez nemcsak fizikailag, de lelkileg is nagyon inspiráló volt. Én a csajokkal (Debra, Thatsme, Leningrad) tegnap találkoztam először élőben, de nem okozott gondot, hogy előbb egy teljes kört, majd Lenivel még egy felet végigdumáljunk :) Beszélgetés közben meg csak úgy fogytak a kilométerek, szinte észrevétlenül (ez eléggé közhelyesen és röhejesen hangzik, de így igaz), aminek az lett az eredménye, hogy amikor befejeztük, úgy éreztem, hogy még tele vagyok energiával, és valahogy le kéne vezetnem (és a pasim sajnos nem volt a közelben.. :) Már nem is tudom, ki vetette fel, de Lenivel elindultunk még egy fél körre, amiben a legdurvább a sötétben parkon átfutás volt (nem vagyunk normálisak...), kész csoda, hogy mindkettőnk bokája a helyén maradt...

Túl azon, hogy tegnap először éreztem azt, hogy a futás nem csak egy szükséges rossz, amit valahogy túl kell élni, a tegnapi futás valószínűleg a fogyás szempontjából is sokkal hasznosabb volt, mint a korábbi 32 perces köreim: ugyan nem mértem, de a pulzusom valószínűleg a zsírégető tartományban maradt, nem pedig a csillagos egekben, összességében időben tovább tartott a mozgás, kilométerben is több volt, és a mai izomláz sejteti, hogy többet is ért, mint amit korábban csináltam.

További pozitív hozadéka a tegnapi napnak, hogy kiderült, hogy Lenivel kb. 1 percre lakunk egymástól, úgyhogy rögtön le is fixáltuk, hogy kedden és csütörtökön el fogunk járni futni, és hogy megpróbálunk két kört lefutni egyben, megállás nélkül, de nem meghajtva. Thatsme és Debra is jön a jövő héten valamelyik nap (legalábbis a tegnapi állás szerint), bár Thatsme számára inkább az a kihívás, hogy találjon magának a héten legalább egy pihenőnapot, annyit mozog (nekem meg az, hogy legalább egyszer mozogjak hetente...). Kíváncsi vagyok, hogy ha ebből rendszer lesz, akkor a csajok - akik velem ellentétben mennek a decemberi runtiltre - mennyivel érnek majd el jobb eredményt, mint a múltkorin, mert az egész biztos, hogy javítani fognak rajta :)

És akkor a szokásos táblázataim:

Tegnap:

A futás előtti proteinszelet nagyon jó, nem is gondoltam volna, köszönöm újra a tippet! És szerencsés módon futás után nem nagyon voltam éhes, ellenben megittam vagy másfél liter forró teát. A narancsot eredetileg azért vettem és kezdtem enni, hogy ebben a szuper őszi időben természetes C-vitamint is adjak magamnak, de egészen rákaptam az ízére.

Ma:

Kicsit kevés, de azért, mert az ebéd még az uzsonnával együtt is eléggé alacsony kalóriatartalmú volt, ez viszont nem szándékosan alakult így, csak a ceruzababos kaják nagyon bejönnek nekem a Cityfoodtól. Uzsonnázni muszáj volt, kb. 6-kor, mert 9-re értem haza, és féltem, hogy kidőlök menet közben.

Tudom, megint kevés a fehérje, sok a szénhidrát, kevés az ebéd, sok a vacsora, és kevés az összkalória, de ha már olyan sokszor "bűnözök", akkor most, hogy ez így pont elég volt és jólesett és éhes sem vagyok, nem eszek többet. Na jó, max. éjfélkor, TV előtt majd még egy narancsot.

Ez valószínűleg rajtam kívül mindenkinek evidens. Igazából én is tudom, csak időnként teljes mértékben figyelmen kívül hagyom, amikor kényelmetlen. Mint most hétvégén.

Azt tudni kell, hogy én nem nagyon tudok mostanában már sokáig aludni, a pasim viszont gyakran délig alszik hétvégén. Ami azzal jár, hogy vacsoraidőben ebédelünk. Ehetnénk külön is, de az egyrészt milyen már, másrészt akkor tuti beleennék a kajájába, mert az akaraterő az, amivel evés és mozgás terén nem igazán rendelkezem - ezért próbálok sokmindennel trükközni, "átverni" saját magamat.

(Csak rövid adalék: a nyáron választhattam volna egyik nap, hogy tanulok vagy futok, a tanulás piszkosul ráért és nem is volt kötelező - persze, hogy inkább tanulni ültem le, a pasim meg teljesen elborzadt a prioritásaimon...)

Szóval most hétvége: semmi gond, gondoltam én, majd reggelire eszem, amit szoktam, ebédre megeszem a vacsorát, és vacsorára az ebédet, a lényeg az 1200 kalória.

Ezt sikerült is hoznom mindkét nap (na meg szombaton 300 kalóriával túlszaladtam a célon, de még az is csak 1500 kalória, ami többek szerint még mindig kevesebb, mint amit minden nap ennem kéne). Ennek eredményére hétfő reggelre 75,4 kg! Búcsút inthettem nemcsak a 73-mal, de a 74-gyel kezdődő számoknak is :(

Tanulság magamnak: nem véletlenül mondta a dietetikus a 300-600-300 szabályt, legyen annyi eszem, hogy innentől kezdve betartom.

Ennek örömére a mai táblázat:

(Amúgy megint elszúrtam, mert este 10-kor beestek a pasim haverjai, és miközben őket kínálgattam, 3 db vaníliás keksz nekem is lecsúszott... amit feljebb az akaraterőről írtam, sajnos nagyon is igaz...)

Más: hétvégén volt a runtilt, amire én nem mentem. Ennek több oka volt, de mind oda vezethető vissza, hogy nyuszi vagyok: részben a futás miatt, részben a nyilvánosság miatt. A csajok (Erika, Thatsme, és gondolom, sokan mások is) kint voltak, és le a kalappal előttük, egyrészt azért, mert egyáltalán elmentek, másrészt a szuper eredmények miatt! Egyszer korábban írtam, azt hiszem, hogy ha tartósan 30 percen belül tudom futni a Margitszigetet, akkor majd én is elmegyek. Ez nem a közeljövőben lesz (ha egyáltalán bármikor lesz ilyen), de ha eljutok erre a szintre, tényleg kimegyek :)

Amit viszont várok, az a holnapi csajos futás. Egyelőre négyen vagyunk, csak lányok, mindenki fogyózik, és - a blogok és kommentek alapján - jó fejnek tűnik. Most találkozom majd először élőben a csajokkal, de velük valahogy sokkal szívesebben indulok el, mint a teljes runtiltes csapattal. Nyuszi vagyok, mondtam már :) Azért picit tartok ettől a most bejött hideg időtől, de remélem, egyrészről le tudom majd futni megállás nélkül, másrészről tudom hozni a 32 perces időmet.

Tegnap többen azok közül a csajok közül, akiknek a blogjaiból erőt szoktam meríteni, elmentek este együtt futni - ha jól értem, akkor debramorgan és thatsme egész biztosan ott volt -, és én is nagyon szívesen mentem volna velük, élőben is megismerve őket, de pont nem volt jó az időpont - nem mintha a héten bármelyik este jó lett volna :(

De azért a kisördög csak bennem volt: nem igaz, hogy mások képesek rá, én meg húzom a számat, hogy hideg van meg nincs kedvem meg ilyenek... úgyhogy ma reggel, munka előtt összeszedtem magamat meg a pasim anyukáját, aki egyébként még mindig aktív szenior sportoló, és kimentünk a Margitszigetre. Indulni együtt indultunk, de hamar szétváltunk: én az elejét szeretem meghajtani, ő inkább az egyenletesség híve, és nem is körben futott.

Az első felét (a Zenélőkút buszmegállónál van egy fatábla, onnan indulok, és a felét a Margit-híd alóli feljövetelnél, talán a 4. lámpaoszlopig számolom, ahol már újra vízszintes a terep) 15:10 körül futottam, ami az eddigi legjobbam, de rendesen ki is készültem. A vége, a teljes kör 32:10 lett, ami azt mutatja, hogy a 32 perces időt most már stabilan tudom futni, viszont az egyenletesség nem az erősségem (konkrétan a szállodáknál már csak az akarat vitt előre).

Mire beértem a fatáblához, az "anyósom" már ott volt (ő visszafordult valahol), és közölte, hogy akkor most a hídon is át fogunk futni. Annyi engedményt tudtam kikönyörögni, hogy a hídra fel még sétáltunk, de amint felértünk, futni kellett... Na ez szemét húzás volt :) de amúgy igaza volt, rondán megfáztunk volna, ha csak sétálunk. Ja, és amit megtanultam tőle: mindig a híd északi oldalán kell menni, mert a szél általában északról fúj, és így el lehet kerülni a kocsik bűzét.

Még egy dolog: többetek tanácsára indulás előtt kb. 15 perccel megettem a DM-es proteinszelet felét; többet nem mertem, féltem, hogy majd viszontlátom. Szerintem a kör első felének jó időeredményéhez ez is hozzátett, az uszodáig úgy mentem, mint aki megtáltosodott :) aztán viszont valószínűleg felhasználtam az összes energiát, ezért ment rosszabbul a vége. Legközelebb megeszem majd az egészet :) cserébe viszont nem reggelizek, mert futás után úgysem kívánom a kaját.

Öltözni rétegesen öltöztem, pamut cuccokat, habár Tamás szerint az nem jó, és volt rajtam sapka meg kesztyű is.

Lenne viszont egy picit érzékeny kérdésem: az orrfúvás csak nekem gond? Hogy lehetne megoldani úgy, hogy ne kelljen hozzá megállni, és levegőt is kapjak?

A tegnapi családi ebéd minden volt, csak fogyókúrás nem, még úgy is, hogy mindenből csak keveset ettem. Valószínűleg egy átlagos ember napi kalóriaszükségletét nem léptem túl, de a fogyókúrás limitemet szerintem kb. megdupláztam :) Ennek örömére +0,7 kg ma reggel, de mivel ennél többre számítottam (és remélhetőleg ebből még lesz olyan is, ami spontán ürül), nem annyira rossz.

Amit viszont nagyon elszúrtam: a tegnapi kajálás miatti lelkiismeret-furdalás miatt elmentem ma reggel felkelés után futni. Éreztem én, hogy ez nem jó, de mivel alapvetően utálok futni, és alig tudom rávenni magam, hogy elinduljak, azt hittem, ez csak a szokásos. A sziget kör fele meg is volt 15-16 perc között (egyszer majd lesz egy jó mobilom, ami a futós programokat tudja használni zenelejátszás mellett is), ami ahhoz képest, hogy lassúnak éreztem, nem volt rossz, de a forduló után úgy begörcsölt a hasam, hogy nemhogy futni, de lépni és állni sem tudtam. Amikor már fel bírtam egyenesedni, szépen lassan elindultam sétálva, de kb. 15 perc kellett ahhoz, hogy teljesen elmúljon a görcs, és elhiggyem, hogy haza fogok tudni jutni valahogy. Nem tudom, mi volt a bűnös, de gyanítom, hogy a kikímélt gyomrom nem élvezte a tegnapi fűszeres kajálás után a mozgást... :( vagy esetleg a közelgő havi "kedvenc" napjaim jeleztek előre?

Úgyhogy mától újult erőbedobással betartom a limitet. Ketket írta nekem kommentben (http://ceshireketket.blogspot.com/2011/11/uj-dieta.html#comments), hogy nem túl egészséges az étkezésem, megpróbálok majd erre is jobban odafigyelni, úgy, hogy közben azért az édesség is beleférjen :) Ennek örömére ma ebédre - mivel dolgoznom kell itthon, bevásárolni és főzni nincs időm - rendelni fogok, csirke gyros tálat pita nélkül, saláta körettel. Tudom, hogy a gyros elméletileg nem hangzik egészségesnek, de egy csomó zöldség mellett a kisült csirkehús valószínűleg nem rossz önmagában, az öntet viszont - ami viszont tutira káros - talán nem olyan sok, hogy agyonüsse az egészet. A másik lehetőség a wasabitól valami rizses kaja lenne, de azt meg nem kívánom :( Van esetleg bármi javaslatotok, mit lehetne rendelni fogyókúrás ebédre? És most elnézést a Budapesten kívüliektől, hogy én ilyen luxusproblémán nyavalygok, hogy csak pár helyről lehet kiszámolt kalóriatartalmú kajákat rendelni, tudom én is azt - mivel eredetileg nagyon is vidéki vagyok -, hogy máshol még ennyi lehetőség sincs.

Ma olyan napot tartottam, amilyet nem szabad, de nem volt más megoldás, legalábbis az én akaraterőmmel... A pasim nagymamáját mentünk megköszönteni (90. szülinap, nem semmi!), és mivel millió unoka és dédunoka van, előre látható volt (már a korábbi tapasztalatok alapján), hogy sokféle nagyon finom sütemény lesz.

Ezért aztán inkább rákészültem: kihagytam a reggelit, ebédre ettem csak meg (ebben mondjuk az óraátállítás is segített), és elmentem futni is. Nem mintha sok kedvem lett volna hozzá, de ki tudja, meddig lesz még szép idő. Az első 100 méteren már éreztem, hogy ez most nekem nem nagyon fog menni, ehhez képest a Margitsziget első felét lefutottam kb. 15:40 alatt, és az egész is csak 32:10 lett, ami azért meglepő, mert a múltkor a 31:59-nél végig éreztem, hogy gyors tempót tartok, most meg úgy éreztem, mintha vánszorognék.

Így most táblázatot se rakok be a kajálásokról, legyen elég az, hogy ha kalóriában alatta is maradtam az 1200-nek (amit azért remélek,mert nem nagy mennyiséget ettem, de mindent megkóstoltam), de az mind szénhidrát volt.

Persze én is sütöttem édességet, de igyekeztem diétásra venni. Ezt a receptet ajánlom mindenkinek, almával nagyon jó és nem annyira brutális kalória a mennyiséghez képest, de kevésbé édesszájúak zöldséges töltelékkel is megcsinálhatják.

A fenti mennyiségből 4 rúd rétes lesz (rudanként 3 réteslapból), és egy fél rúd rétes garantáltan elég bárkinek, ha nekem elég volt :) Korábban már próbáltam, gond nélkül lefagyasztható kisebb adagokban (pl. fél rudanként), és mikróban megmelegítve egész jó lesz. Ja, a joghurt a réteslapok megkenéséhez kell, olaj helyett.

Ma gyönyörű napsütéses nap volt, a munkában is sikereim voltak, teljesen fel voltam dobódva, és bár amikor a pasim azzal hívott, hogy már úton van értem, én meg még épp nagyon benne voltam egy aktában, megfordult a fejemben, hogy hagyom a futást a francba, de aztán a szép idő, meg az a tudat, hogy a héten még nem mozogtam, és a múlt hétvége jó eredménye meggyőzött, és gyorsan átöltöztem. A fiúk meg addig vártak a kocsiban :)

És az eredmény nem is maradt el! Úgy indultam neki a Szigetnek, hogy bírom én ezt gyorsabban is, hiszen a múlt hétvégén kiderült. Azt akartam, hogy legalább a Sziget első felére jobb időm legyen, mint korábban, úgyhogy - magamhoz képest - eléggé meghajtottam. És sikerült, 15 perc valamennyi alatt le is futottam, és nem azonnal váltott a percmutató az órámon :) Szóval 15:30-as idővel szerintem számolhatok. Ami azért nagyon jó, mert eddig 16 alatt az eső fele sose ment. A végeredmény 32 perc (igazából 31:59, pont akkor fordult, amikor megálltam), amivel szintén nagyon elégedett vagyok, mert eddig csak 33 valamennyiket tudtam futni, és azért is, mert ezek szerint a Sziget második fele 16:30 alatt megvolt, ami régen csúcsidőnek számított. Azt hiszem, nőként, némi súlyfelesleggel ezzel az idővel (6 perc alatti kilométerek) nagyon elégedett lehetek. Most jó lenne ezt megtartani egy darabig, utána pedig szép lassan lejutni 30 perc alá. Van egy futás csoportbeosztás a lifetilt blogon (lifetilt.blog.hu), nem mintha elmentem volna rá eddig, de ha leérek 30 perc alá, akkor elmegyek :)

Következő befektetés a futócipő és zokni után (bár a zoknit igazából kaptam) egy olyan telefon lesz, ami tudja mérni futásnál a távolságot, az időt pontosan, és közben zenét is tud lejátszani. Azzal majd a teljes útvonalat és a pontos időket is követni és posztolni tudom :)

És a mai kajálások:

Valószínűleg a futás miatt nem voltam nagyon éhes. Ja, és még egy trükk, amit régen is tudtam, de mostanában újra működik: vettem teaházból isteni finom és brutál erős ízű gyümölcsteákat (csokoládés szilva, pina colada, mandulás tea), és ezekből csinálok este teát, amikor épp nagyon éhes vagyok. Egyelőre működik, mondjuk csak ezekkel a drága teákkal, mert ezeknek nagyon meghatározó ízük és illatuk van.

Egyszer majd, ha összeszedem magam, leírom egyben, hogy mik azok a trükkök, amiket másoktól hallottam és nekem segített abban, hogy átvágjam a saját éhségérzetemet. Mára ennyi blogolás elég volt :)