Ezt az előadást egy fiatal pszichológus hölgy tartotta. Amiket elmondott, azok egy része evidens volt, de volt jópár hasznos tanácsa is.
1. Anya-magzat kapcsolat a terhesség szakaszai során: (i) első trimeszter: az anya feladata elfogadni a babát, magát a terhességet: "mi egyek vagyunk" + testi szinten: immunszupresszió: az immunrendszer kevésbé működik, hogy ki ne lökődjön a baba; (ii) második trimeszter: a gyermek mint önálló lény elfogadása + testi szinten: megmozdul a baba; (iii) harmadik trimeszter és szülés után: felkészülés arra, hogy a gyermek elhagyja a testet, elkülönülés + testi szinten később: szoptatás.
2. Anya-magzat kommunikáció: (i) fiziológiai csatorna: a keringésen át - tapasztalat: az anya súlyos, krónikus stresszhelyzetére (tehát nem csak sima izgalomra) a vérkeringés módosul, ami kedvezőtlen a magzatra, mivel az idegrendszer ugyan nincs összeköttetésben, de a keringésen át a hormonrendszer igen; (ii) viselkedési csatorna: a hallás 4 hónapos kortól kifejlődik, érdemes beszélni a babához, énekelni, zenét hallgatni (ez nekem nem nagyon ment); (iii) láthatatlan csatorna: intuitív belső összehangolódás, később a baba szükségleteinek felismerése - végeztek egy vizsgálatot 1970-ben, és 402 anyából 360 eltalálta a gyermek nemét (én is! azért ez érdekes, pedig az ilyesmiben nem szoktam hinni). Ha ez a három fajta kommunikáció már a terhesség alatt működik, akkor lehet alkalmazni a szülés során is, és utána is, ami segíti a kötődés kialakulását és a baba szükségleteinek felismerését.
3. A kommunikáció módja: (i) a baba elképzelése; (ii) tényleges vagy belső beszéd a babával; (iii) éneklés, mondókák: az ismétlések jók arra, hogy a szívritmust stabilizálják, a babát megnyugtassák.
4. Szervezet saját fájdalomcsillapítása: endogén ópiátok felszabadítása, ennek az eredménye a szülésről az utólagos részleges "amnézia". (Ezzel kapcsolatban mik a tapasztalataitok?)
5. Háborítatlan szülés: a lényege, hogy jó, kellemes körülmények között történjen. Igaz, hogy az utóbbi időben a szülés medikalizálódott, de ennek eredményeként csökkentek az anyák és a babák halálozási mutatói. Kórházban szülés esetén nagyobb az esélye annak, hogy sem az anyánál, sem a babánál nem merül fel olyan komplikáció, amit ne tudnának időben kezelni. (Ezzel teljes mértékben egyetértek, és jó volt, hogy ezt egy pszichológus, és nem egy orvos mondta. Nagy felelőtlenségnek tartom az otthonszülést, mert nem lehet kiszámítani, hogy mikor milyen előre nem várt fejlemény következik be, és akkor jó, ha házon belül van a műtő és az összes szükséges eszköz, gyógyszer is. Azaz nem a szülésznő vs. orvos témában akarok állást foglalni, az egész más, hanem a "van műtő" vs. "nincs műtő" kérdésben. Ügy gondolom, hogy amíg ezek a körülmények otthon nem adottak - és sehol sem adottak -, addig nem szabad, hogy ez választás kérdése legyen, mert nincs jogom a saját kényelmem érdekében kockáztatni a gyermekem életét - hiszen ezt később, a megszületett gyermeknél sem tehetem meg, akkor itt miért? Elnézést, ha valakinek megbántom a világnézetét, de ez az én véleményem.)
6. Korai gyermekágyas időszak: (i) az anyaságérzet nem feltétlenül a szülés után azonnal alakul ki, nagy szerepet játszanak benne a hormonális változások, amik a gondoskodó mechanizmust beindítják (pasik ismét hátrányban); (ii) a szülés után a gyermek fokozottan stimulált, feldobott állapotban van, aminek a szerepe az újszülött védelme (korábban írtam arról, hogy ekkor történik a bevésődés, ami nagyon fontos); (iii) a szülés utáni napokban az anyuka átmeneti lehangoltságot, síráskényszert tapasztalhat, ez az ún. "baby blues", ami normális, DE ha elhúzódik, akkor átfordulhat szülés utáni depresszióba, amivel feltétlenül szakembert kell felkeresni (ezzel ismét maximálisan egyetértek, ismerőssel fordult elő, de nem vették komolyan - "csak hisztizik, kéne neki két nagy pofon" -, és nagyon nem tett jót a babával való kapcsolatának).
7. Szülés utáni (posztpartum) depresszió: (i) rizikótényezői: biológiai sérülékenység (érzékenyebb a hormonváltozásokra, pl. erősebb PMS), korábbi depresszió, veszélyeztetett terhesség (ha nincs megfelelően ellátva), problémás szülés, nem tervezett terhesség (akkor, ha később sem örül neki), stressz (párkapcsolatban, munkahelyen, de csak ha komoly), társas támogatottság hiánya, nem megfelelő életmód (alkohol, drog); (ii) tünetek: a 6. héttől is fennálló tünetek (előtte: baby blues: normális): lehangoltság, síráskényszer, reménytelenség, tartós problémák (nem egy-két eset) az újszülött ellátásával kapcsolatban, korábban fontos dolgok iránti érdeklődés elvesztése, állandó ingerültség, feszültség, alvási zavarok (12-14 óra alvás), étkezési zavarok (étvágytalanság, túlevés), szuicid vagy a magzat egészségét veszélyeztető gondolatok; (iii) fontos, hogy a családi, baráti környezet odafigyeljen, mert az anya ezeket egyrészt nem látja be, másrészt szégyelli, leplezi; (iv) ha ezek a tünetek előfordulnak, szakemberhez kell fordulni, mert teljes mértékben kezelhető!
8. Kötődés kialakítása: (i) a gyermek számára fontos a szüleivel való érzelmi és fizikai kapcsolat, mivel a kötődés biztonságérzetet ad neki, hiszen csak a szüleire számíthat, ennek alapján alakít ki egy képet magáról és a világról; (ii) ha kialakul egy biztonságos kötődés, a gyermek magabiztosabb, empatikusabb lesz, könnyebben létesít majd később kapcsolatokat; (iii) hogyan? oda kell figyelni a gyermek minden szükségletkifejezésére (mozgás, mimika, sírás stb.), és arra mindig a megfelelő válaszokat adni (nem feltétlenül felvenni, csak megnyugtatni), így a gyermek megtanul bízni a szüleiben, a környezetében; (iv) az előadó nem értett egyet dr. Spock módszerével, ami szerint hagyni kell sírni a babát, mert az előadó szerint ez azt eredményezi, hogy a baba azt érzi, hogy hiába tesz bármit, nem figyelnek rá, és később nehézségei lesznek az érzelmei kifejezésével (szerintem ez picit összetettebb: egy pici babánál a sírás valóban valamilyen igénynek a kifejezése, amire reagálni kell, de később - fogalmam sincs, mennyi idős kortól, fél év, egy év? - a sírás eszköz is lehet arra, hogy "foglalkozzatok velem", és itt nem szabad elrontani, elkényeztetni a gyereket); (v) nem feltétlenül szükséges a kötődéshez a szoptatás! ha valamiért nem tud az anyuka szoptatni, attól a kötődés még kialakítható; (vi) nem bizonyított, hogy a császármetszéses szülés rossz hatással van a kötődésre.
9. Nevelés: minden csecsemő más, a temperamentuma veleszületett tulajdonság, ezért minden babának eltérőek az igényei, a reakciói. A baba temperamentuma és a környezeti hatások együttesen formálják a gyermek személyiségét. Mindezek folytán nincs optimális nevelés, tökéletes apa/anya/gyermek, hanem az egészséges fejlődés kulcsa a jó illeszkedés (ismét úgy gondolom, hogy nagyon igaza van az előadónak). Nem lehet tökéletes gyermeket nevelni, de elrontani sem könnyű :) ezért érdemes a gyermeknevelésben az ösztönökre hallgatni, KIVÉVE ha a saját anya-gyermek kapcsolat nem volt jó.
Összességében szerintem jó és hasznos előadás volt, pár dologban nyilván evidens, de nem volt baj, hogy ezekre is külön kitértek. A szülés utáni depresszió felismerésének és kezelésének hangsúlyozása pedig szerintem nagyon fontos volt.
A kötődés, nevelés kapcsán elmondottakról ti tapasztaltabbak mit gondoltok? Érdemes olvasni hozzá valami könyvet, vagy tényleg irányítsanak az ösztönök és a józan ész?
Utolsó kommentek